Kalandorok

{slimbox album="kalandorok"}images/stories/programajanlo/film/kalandorok/1.jpg{/slimbox} {slimbox album="kalandorok"}images/stories/programajanlo/film/kalandorok/2.jpg{/slimbox} {slimbox album="kalandorok"}images/stories/programajanlo/film/kalandorok/3.jpg{/slimbox} {slimbox album="kalandorok"}images/stories/programajanlo/film/kalandorok/4.jpg{/slimbox} {slimbox album="kalandorok"}images/stories/programajanlo/film/kalandorok/5.jpg{/slimbox} {slimbox album="kalandorok"}images/stories/programajanlo/film/kalandorok/6.jpg{/slimbox} {slimbox album="kalandorok"}images/stories/programajanlo/film/kalandorok/7.jpg{/slimbox} {slimbox album="kalandorok"}images/stories/programajanlo/film/kalandorok/8.jpg{/slimbox}

Kalandorok (12) 
színes magyar vígjáték

rendező: Paczolay Béla
forgatókönyvíró: Péterfy Gergely
operatőr: Pados Gyula
producer: Bodzsár István, Pataki Ági
látványtervező: Esztán Mónika

szereplő(k):
Rudolf Péter (Elekes Géza)
Schruff Milán (Elekes András)
Haumann Péter (Elekes István, a nagyapa)
Pogány Judit (Nagymama)
Bánfalvy Ágnes (Bajba jutott nő)
Csomós Mari (Szomszéd)
Kovács Lajos (Jakab)
Gáspár Tibor

Géza (Rudolf Péter), a negyedik válásán éppen túleső, lakás híján az autójában lakó trombitaművész útra kel zűrös ügyekbe keveredett fiával, Andrással (Schruff Milán), hogy kimenekítsék az Erdélyben élő Nagyapát (Haumann Péter) az elviselhetetlenné vált Nagymama terrorja alól. Már az elindulás is nehézkes az öreg számtalan csomagja miatt, majd váratlan fordulatok sora nehezíti egyre jobban a dolgukat; ám az igazi próbatétel az autóban összezárt férfiak számára az elszámolás önmagukkal a másik két ember felé, akik történetesen legközelebbi családtagjaik. Paczolay Béla első nagyjátékfilmes rendezése vígjátékba oltott kalandos roadmovie.

KALANDOROK
 
Három generáció, nagyapa, apa, fia kalandjai az óperencián még innen, de a zöldhatáron túl. A negyedik felesége által kiebrudalt, emiatt az autójában lakó Elekes Géza (Rudolf Péter) - láncdohányos és majdnem sikeres trombitás - egy Albinoni Adagio-ba fulladó hakni hajnalán felkerekedik fiával, hogy meglátogassák a nagyapát (Haumann Péter). A legfiatalabb Elekes (Schruff Milán), aki poggyászként a csak a mobilját, barátnője hitelkártyaszámát és játékszenvedélyét viszi magával az útra, még odafelé menet bekéretőzik egy internetkávézóba pókerezni, gyorsan eljátssza barátnője pénzét és meg is van az alaphangulat. Otthon is áll a bál, a nagymama féltékenységi jeleneteit tovább tűrni képtelen Elekes István a fiához költözne, ha egy élet beférne a csomagtartóba. De nem fér be. Némi huzavona után, több kupica pálinka formájában levezényelt úti áldással és egy tüchtig tetőcsomagtartóval felszerelkezve nagyapa, apa és fia mégis elindul Pestre. Kalap, kabát, kapu – és persze utánuk az özönvíz meg a nagy vájdling töltött káposzta. Egy halálos gázolásnak látszó, valójában inkább alkohol motiválta kamikáze akció, egy izgalmas nő és még izgalmasabb csomagtartója, valamint az autó végleges lerohadása után, amikor hőseink ellen országos körözést adnak ki, és akkora a baj, hogy már csak a cigány vajda segíthet, úgy tűnik, összecsapnak a fejük felett a hullámok. Közben a három férfihoz tartozó nők láthatatlanul is nyomasztó hatással vannak hőseink lelkiállapotára: az egyiknek a főztje hiányzik, a másik állandóan telefonál a lenullázott bankszámla miatt, a harmadik meg nem veszi fel a telefont, pedig lakni is kellene valahol. Kikerülnek-e a férfiak a motorikus és lelki slamasztikából? Visszafordulni? Na, azt nem.

„Rendes ember nem megy a kocsmába. Rendes ember a saját pálinkáját issza“ (Elekes István)

Namármost, elárulom, hogy amennyiben rendes emberekről van szó, a szilvapálinka szilvából csinálódik, nem másból. A pálinkafőzés tudománya a szilvafánál kezdődik és akkor ér véget amikor az ember eleget szlopál belőle ahhoz, hogy kiderüljön, mi lett belőle. Na most rendes ember nem fojtja le a cefrét, mert a fölső réteg amúgy is szigetel. Párologni engedni azért nem szabad, ha piszkálgatjuk, akkor le kell fedni, mert elillan a szesz aztán nem jó semmire.
Asszonynépet cefre közelibe engedni nem tanácsos, mert a nőknek – és nem akarok ujjal mutogatni - megvan az a rettenetes tulajdonsága, hogy beleokoskodnak a tudományba, kapkodják a szöges rudat mint macska a valagát, amitől embernek, pálinkának elmegy az életkedve egyaránt.

A kifőzéshez megbízható, pálinkaszerető embert kell találni, aki barátságból dolgozik, és nem alszik el a rézüst mellett, ha berúgik. Állami kifőzdébe rendes ember nem viszi a saját dolgát, megvannak arra a megfelelő ismerősök, például a Simon, aki ugyan hivatalosan autószerelő, de az oroszoktól hozott helikopter-alkatrészekből olyan lepárlóüzemet rittyentett a garázs hátuljába, hogy csodájára járna a falu, ha engedné. A párlat akkor van kifőve, amikor a Simon szól, nem előbb, nem később, fölösleges belekotnyeleskedni.

Három aranyszabály
…amit rendes embernek nem szabad elfelejteni, különben olyan pocsék lesz a pálinka, hogy még Pesten sem érdemes eladni, otthon meginni meg pláne. Először: rendes, zamatos szilva! Másodszor: gondosan megcsinált cefre, odafigyelés az erjesztésre!!!! Harmadszor pedig: professzionális desztillálás és megfelelő pihentetés. Enélkül nem ér a pálinka szart se, már bocsássanak meg. 

Paczolay Béla – rendező

1992-ben végeztem a főiskolán  Dömölky János és Fehér György osztályában. Utána a Magyar Televízióban dolgoztam, ahol nagyon jól éreztem magam, mert abban az időben még rengeteg érdekes és színvonalas dolgot lehetett készíteni. Például dramatikus irodalmi műsorokat vagy dokumentumfilmeket. Volt egy sorozatunk is, az Egy csésze fekete. Aztán 95 körül a tévében minden összeomlott. Néhány volt főiskolással - Rohonyi Gáborral, Bergendy Péterrel, Szatmáry Péterrel és Pados Gyulával – alapítottunk egy céget. Ott kezdtem el reklámokat rendezni.Évekig foglalkoztam a Zöld rapszódia című forgatókönyvvel, mely egy ferencvárosi drukkerről szól, aki 100 évig él. Többször nekifutottunk a forgatásnak, de az utolsó pillanatban mindig közbejött valami. Akkor jöttem rá, hogy én egy végtelenül egyszerű történetet szeretnék filmre vinni3 évvel ezelőtt Péterfy Gergővel, akivel a tévében együtt dolgoztunk, egy nap ültünk a padon. Megkérdeztem tőle: ”Mit csinálsz hétvégén?” „Megyek Erdélybe”. „Minek?” „Mert összebalhézott a nagyapa és a nagymama és széjjel kell őket választani. Kimegyek apámmal, hogy elhozzuk az öreget.” 10 másodperc után azt mondtam, „Te, Gergő, ebből írjunk forgatókönyvet.”  Így született ez a film.
A forgatókönyv mindenféle támogatást megkapott. Tavaly szeptemberben el tudtunk volna indulni, a pénz is megvolt, de Pados Gyulának, az operatőrnek közbejött Koltai Lajos filmje, az Este. Szemrebbenés nélkül azt mondtam, „Gyula, ha eddig 12 évet vártam erre a filmre, akkor ezt a hat hónapot még kibírom.” Annak idején megbeszéltük, ha valaha filmet fogunk készíteni, akkor azt csak együtt csináljuk. Miután Gyula befejezte az Estét, vért izzadva sikerült a három főszereplőt leegyeztetni.

Mennyire folyt bele a forgatókönyvírásba?
Az írás csapatmunka volt. Hárman, Péterfy Gergő, Pados Gyula és én dolgoztunk rajta, ennek ellenére a könyv abszolút Gergő szellemi munkája. Rengeteg változata volt, még az utolsó pillanatban is változott, mert azt szerettem volna, ha a szereplőkre írjuk a történetet. Engem az érdekelt, hogy három generáció összezárva egy pici térben, mit tud kezdeni magával. Minden a kocsiban történik mások előtt, útközben nincs kiszállás, hallják a másik telefonbeszélgetéseit is. Az is fontos, hogy derülnek ki a kisebb-nagyobb hazugságok. A történet elején érezhető, hogy nagy a köztük lévő távolság. Érdekelt, hogy ez hogyan tűnik el a film végére. A 16 éves fiamat is megfogta a történet. Amiatt, hogy három generáció együtt van, megnézhetik azok is, akik Haumannt már  régen látták és szeretik, a középkorúaknak ott van Rudolf Péter, aki ma a filmes szakma egyik húzóneve, Milán pedig a bónusz.

Mikor derült ki, hogy Haumann Péter, Rudolf Péter és Schruff Milán lesz a három főszereplő?
A forgatás előtt 5 hónappal. Abban biztos voltam, hogy Rudolf Péter játssza az apát, ugyanis hozzám nagyon közel áll Péter karaktere. Utána a nagyapát találtuk meg, Haumannt, akitől a forgatás előtt egy kicsit tartottam, mert ő már egy ikon. Ő az, akinek az érzékenysége, a szerep megközelítése, a játéka mindig elvarázsol. Remek színész. A forgatáson kiderült, hogy teljesen fölöslegesen tartottam tőle.
A fiút sokáig kerestük. Mindenféleképpen olyan szereplőt akartam, akit „én fedezek föl”, akinek az arcát ebből a filmből ismerik meg. A két Péter, két ismert, nagy név. Ahhoz én ragaszkodtam, hogy a harmadik szereplő teljesen ismeretlen legyen. Mikor Milán belépett az ajtón, megláttam benne valamit, ami nekem rögtön nagyon szimpatikus volt.
A színésznőket érzelmi alapon választottam ki. Pogány Juditot nagyon szeretem, szerintem zseniálisan eljátszotta a nagymama szerepét. Bánfalvy Ági szerepére meg kellett keresni A Nőt. A kortalan, női ideált. Merci látható még a filmben, aki a cigány palotában a legjobb csaj! Amatőr szereplő, még soha nem volt kamera előtt.

Mennyit próbáltak a forgatás előtt?
Nem tudtunk sokat próbálni, mert rendkívül elfoglaltak voltak a színészek. Rudolf Péter segítőkészen jött a próbákra, közösen kerestük „a fiát”. A három főszereplővel egy irodában – már amennyire ott lehet – próbáltunk. Elsősorban a szöveget néztük át. Minimális improvizáció van a filmben. Azt szerettem volna, ha teljes egyet értésben kezdünk el dolgozni, mert azt tudtuk, hogy a forgatás elképesztő rohanás lesz. Az is volt. 28 nap alatt forgattuk le a filmet úgy, hogy abban benne volt az utazás is. 1200 km-t tettünk meg! A stábot 100-200 kilométerenként kellett költöztetni. Lebontani, fölrakni, újra fölállni… amíg a technikai előkészület folyt, addig én próbáltam a színészekkel. A forgatás előtt döbbentünk rá, hogy a könyvből nem tudunk kihagyni semmit. Egy jelenetet se, mert vagy értelmezhetetlen lesz a történet vagy logikai bukfenc lesz benne. A színészeknek is nagyon nehéz dolguk volt. Pihenőnap nélkül, mind a hárman reggel öttől-hattól egyfolytában dolgoztak.
A szakma egy része tudja, hogy Pados Gyulával mi nagyon gyorsan dolgozunk, de azért ez őrült tempó volt. Nem volt időnk arra, hogy egy helyszínen beállításokkal eljátszogassunk. Életemben nem gondoltam volna, hogy Magyarországon  autó trailerrel dolgozni …finoman szólva is körülményes. Emlékszem, fölszálltam a trailerre és azt mondták, „lejárt a munkaidő!” ??!! Minden átszerelés, kiszerelés órákig tart azzal az elképesztő mennyiségű cuccal! Nemrég végignéztem a stábfotókat és talán két kép van, ahol mosolygunk – egy picit. Mások werkfilmjeiben mindenki nevet és poénkodik. Nálunk humornak nyoma se volt, csak a koncentrációnak. Ezer dologra kellett figyelni. Mikor egy jelenetnél azt hittük, hogy végre most minden összejött, akkor kiderült, hogy úthiba volt, és a zökkenés szétverte a hangot.  A rázkódástól vagy elfordult a lámpa vagy szétcsúszott valami…Felszabadultan soha nem tudtuk kimondani, hogy - jó, ez megvan, gyerünk tovább!Rudolf Peti egyszer odajött hozzám és azt mondta, hogy végiggondolta a forgatást és egy könnyű jelenet se volt. Nem volt olyan nap, amely felhőtlen lett volna. …
Bár ez egy forgatáson természetes, nem?

FILMJEI:
 
Kalandorok (2007) rendező

Bányató (2006) rendező

Móricz Zsigmond nyomában - A rejtőzködő nyomor (1998) (TV film) rendező

A rejtőzködő nyomor (1998) (TV film) rendező

A senki szigete (1997) rendező

Filléres irodalom (1996) rendező

Alkotóház (TV műsor) rendező

Alternatív Magyarország (TV film) rendező

Isten tenyerén (TV film) rendező

A peregrinus (TV film) rendező

Ránk bízott örökség (TV film) rendező

Szerelmes földrajz (TV film) rendező

Választott városom (Janikovszky Éva emlékére) (TV film) rendező

Haumann Péter       színész

Én egy édes, aranyos svihák nagypapát játszom a filmben, aki huncut, életszerető és eleven. Kedves csibészséggel a maga számára minden pillanatban talál valamilyen örömöt. A próbákon azt beszéltük meg a rendezővel, hogy milyen irányba haladjon a szerep, hogy összesimuljon a három generáció.

Közel áll Önhöz a huncutság és csibészség?
A színészhez minden közel áll, ha jó a megbízás, és ez az volt. Nagyszerű volt az egész társaság. Régen filmeztem ilyen jó, baráti hangulatban, annak ellenére, hogy nehéz körülmények között forgattunk. Nagy türelemre volt szükség a hőség miatt, de bírtuk, mert mindig szóval tudtuk tartani egymást, még a legfáradtabb pillanatainkban is valamilyen tréfát eszeltünk ki.
Rudolf Pétert régóta jól ismerem, Schruff Milánnal most találkoztam először, akivel egy pillanat alatt eltűnt közöttünk a legjobb értelemben vett távolság, miszerint ő most került ki a főiskoláról, én meg már 45 éve. Azonnal úgy fogadtam, mint egy szakmabelit. Az okos, jó ízlésű fiatalok figyelembe veszik, hogy az idősebbnek vannak bizonyos előjogai, de ha a másik is jó színész, - minthogy Milán az - akkor a korkülönbség gyakorlatilag eltűnik.
Nem adtunk tanácsokat egymásnak. A jókedv és a játékosság miatt folyamatosan törtük a fejünket, és találtunk ki újabb és újabb ötleteket. Miután érdekelt minket a munka, erősen használtuk a fantáziánkat, hogy hol, mivel lehetne segíteni.

Sokat változott a filmezés az elmúlt néhány évtizedben?
Nekem olyan nagy tapasztalatom nincs, mert engem nem hívtak sokat. Azért nem panaszkodhatom, mert a Kalandorok előtt az Emelet című filmet forgattam, ahol a fiammal játszottam együtt.
A filmezésben az a jó, hogy a stáb mindent megtesz, hogy a színész nyugodt legyen. Van hűtött terem vagy legalább egy légkondicionált gépkocsi, ahol egy pillanatra kipihenheti magát az ember. Bőséges az étkezés, és abban a rekkenő hőségben meg se kérdezik, hogy kíván-e inni, hanem hozzák. Az mindig jól esik, ha figyelnek az emberre, ha szeretik. Ez indukálja a jókedvű munkát.
Örültem annak is, hogy nem volt nagy a stáb, és hamar baráti és kis körben lehetett mindenről értekezni és megegyezni annak megvalósításáról.
Hihetetlen energiákat adott a jókedv és a hangulat. Ez döntő volt a munka folyamán. Mindenki a filmért dolgozott. Este is mindig jól éreztük magunkat, a fárasztó nap után is jó volt együtt lenni, együtt vacsorázni. Így csúsztunk át egyik munkás napból a másikba.

Melyik a legemlékezetesebb jelenetet az Ön számára?
Az, mikor a nagypapa otthagyja a perlekedő feleségét, aki folyamatosan gyanakszik rá. Szerintem joggal. Hetvenegynéhány éves korában a nagyapának még mindig ügyei vannak… A végletekig történő rajongástól és az indulatos elutasításig, minden benne van ebben a figurában.
Erdélyben, olyan környezetben forgattunk, ahol nyáridőben rengeteg munka volt. Dolgos vidékeken jártunk, ahol a hőségben az emberek szalmakalapban a szénát takarították be. Kemény munka ilyen melegben mezőn dolgozni. Na, most ezek az emberek egyszer csak azt látták, hogy megérkezett egy terepjárószerű autó, aminek az orrára hat darab áramfejlesztőt erősítettek. Utána következett a sofőr és a társa, utána jött egy plató, ami fekete ponyvával volt letakarva, - képzelheti, hogy milyen hőség volt alatta - ahol egy egész kis lakást rendeztek be. Ott volt a rendező, az asszisztens, a szkriptes, és a monitor. Egy lakás, amelyben menet közben járkálnak is. Egyfelől ez az egész megy előre, de önmagán belül is van mozgás. Azon kívül a plató két végén voltak a világosító eszközök és a világosítók. Utána jött a trailer, amire fölrakták azt az autót, melynek jeles szerepe van a filmben, és amelyben ott rotyogott három színész a melegben. Na, mikor ezt meglátták azok az emberek, akik szorgalmasan dolgoztak a földeken, egyszerűen úgy érezték, hogy álmodnak, Figyeltük őket, először csak egy ujjal tolták föl a kalapjukat, aztán rátámaszkodtak a gereblyére, és tátott szájjal néztek egy olyan társaságot, amelyik elment, majd visszajött, hogy aztán megint megforduljon, és megint visszamenjen, majd újból…  nehéz lehetett megemészteni. Ezen nagyokat derültünk. Próbáltuk kitalálni, hogy mire gondolhatnak, míg egyszer csak az egyik közel jött ehhez a „vonathoz”, amin az egész stáb tartózkodott kamerástól, szódavizestől, monitorostul, mindenestől, és azt mondta, hogy „mindig valamilyen hülyeségen töritek a fejeteket”. Mikor megtudták, hogy valójában mi történik, akkor sem voltak különösebben meggyőzve, maradtak az eredeti értelmezésüknél.
Pedig nincs igazuk, ez egy jó mozi lesz, alig várom már, hogy lássam!

Főbb szerepei:

Pesti háztetők (1961)
Május (1963)
Tízezer nap (1965)
Hogy szaladnak a fák... (1966)
Kötelék (1967)
Feldobott kő (1968)
Egy óra múlva itt vagyok, Madárkák , Még kér a nép,  Névtelen csillag (1971)
Forró vizet a kopaszra, Kincskereső kisködmön, Nápolyt látni, és..., Nincs idő (1972)
Plusz-minusz egy nap (1972)
Csínom Palkó, Kakuk Marci, III. Richárd, Irgalom (1973) 
Álmodó ifjúság, Ficzek úr, Hószakadás, 141 perc a Befejezetlen mondatból (1974)
Az öreg, Két pont közt a legrövidebb görbe, Széchenyi (1975)
A kard, A vihar, Szépek és bolondok,  Fekete gyémántok (1976)
BUÉK! , Csillag a máglyán, Az erőd, Léda, Keménykalap és krumpliorr (1978)
Színes tintákról álmodom (1980)
Gyertek el a névnapomra, Hanyatt-homlok (1983)
Egészséges erotika (1985)
Hajnali háztetők (1986)
Eldorádó, Küldetés Evianban (1988)
Szürkület (1989)
Julianus barát, Vörös vurstli (1991)
Anna filmje (1992)
Woyzeck (1993)
A brooklyn testvér (1994)
A szigetvári vértanúk (1996)
Szenvedély (1998)
Hyppolit (1999)
Pizzás (2000)
Szabadság, szerelem, Emelet (2006)

Rudolf Péter színész

Miben állapodtak meg a rendezővel, milyen ember az Ön által játszott Géza?
Mindkettőnk ismeretségi körében vannak olyanok, akiket a pech és a kitartás hiánya nem emelt a magasba. Géza trombitás, aki szerintem konzit végzett, tehát nem csak  három órán vett részt. Magyarországon még a jó helyzetben lévő zenész is boldogtalan, hiszen a XXI. század nem a nívós zenéről szól. Hősünk valószínűleg nincs benne az első őt trombitásban, de teszi a dolgát. Elfogadta, hogy ez így van, az már nem súly a gerincoszlopon, hogy lagzikban a Megy a gőzöst fújja, hiszen ő is szeretne megélni. Még van valamiféle illúziója, hogy egyszer beindul és majd a Gundelben lép fel. Olyan ez, mint Godot-ra várni. Gundelre várva..Az már a könyvből is pontosan kiderült, hogy rossz a problémakezelési attitűdje. Bennem volt egy kis színészi félelem amiatt, hogy végignyafogja a filmet, hogy mindentől azonnal pánikol. Picit férfiatlan módon. Felsejlik, hogy miért a negyedik házasságban él. Attól tartottam, hogy ez teher lesz a szerepen.Géza korosztályáról mondják, hogy veszélyeztetett az infarktus és mindenféle férfibetegségek miatt. A halálozási szám Magyarországon bravúrosan magas. Ennek megvan az oka, az egyik például az egzisztenciális csata, melyet hősünk is vív. Jó lenne, ha a fiával is egymásra találnának. Géza nem tud megfelelni, mint szüleit segítő gyerek sem, mert az öregek Erdélyben élnek, és az ő haknizó életmódja nem engedi, hogy gyakran elugorjon hozzájuk. Frusztrált, mert minden irányban bajban van. Némi sármmal azért rendelkezik, ezért is sikerül az első jelenetben kikönyörögni a pénzt a munkájáért, amit valószínűleg a többiek nem tudtak volna elintézni. Tehát, a sárm nyomai még megmaradtak, sőt van benne valami szeretnivaló  elpusztíthatatlanság is. Kis pocak, étel-ital, mint örömforrás és a cigi…folyamatosan.

Nehéz volt?
Hát, igen,…  mivel én nem dohányzom, bár a forgatáson veszélyesen kezdtem rákattanni. Bélával félszavakból is megértjük egymást. Földik vagyunk, egymás mellett lakunk. Már vagy 10 éve kaptam tőle egy forgatókönyvet, a Zöld rapszódiát, de a film, különböző okok miatt nem valósult meg. Most végre együtt dolgozhattunk. Régóta kerülgetjük egymást.Én nagyon szerettem ezt a forgatást. Persze tudom, minden amerikai bejátszásban ezt ismétlik: „ilyen jól még sosem éreztem magam, Kent remek rendező, Harry-vel pazar volt együtt játszani”. Ezeknek a mondatoknak már nincs súlyuk. De, mégis miért volt jó ez a forgatás? … Nézzük a szakmai részét. Minden egyes jelenetben volt valamilyen feladatom, mindegyikben volt kihívás. Nem voltak passzázsok, nem volt olyan helyzet, hogy csak innen oda kellett sétálni.
Tetszett Pados Gyuszi professzionalizmusa, és ahogy Bélával mozgatták astábot. Összeszokott csapattal dolgoznak. A kemény munka után öröm volt leülni velük egy sörre. Imádtam az erdélyi tájat. Megrendítő volt 800 kilométert utazni, majd újra magyar szót hallani. Megmártózni a helyiekkel való beszélgetésben vagy megállni a Kárpátok előtt. Én imádok úton lenni. Most aztán megadatottÉs persze imádok filmezni. Az első pillanattól kezdve, mikor 1980-ban belecsöppentem ebbe a világba. Azóta nagyon sok filmben játszottam, szerencsés voltam és vagyok. Ugyanakkor, a koromnak és az idegállapotomnak megfelelő szerepeket nem mindig kaptam meg. De most igen!Szerettem ezt a csapatot, az apámat és a fiamat. Helyesen összecsiszolódtunk. Haumann Péterrel példátlanul sokat nevettünk…talán helyesebb a „ röhögtünk” kifejezést használni. Vagy talán a „visítottunk” lenne a legpontosabb.  Milánt magunkkal rángattuk ebbe a „mocsárba”.
 
Hogyan dolgoztak hárman együtt?
Péterrel mi már jól ismertük egymást, mert hosszú hónapokig forgattunk együtt Gárdos Péter irodalmi tévésorozatában, a Lyoni Omnibuszban.
Milánról rögtön eszembe jutott, egykori önmagam. A Cha-cha-cha-ban, a Szerencsés Dániel-ben. Milyen volt belecsöppenni a „sűrűjébe”. Nagy kihívás első filmben, ekkora szereppel megbirkózni, de Milán nagyon jó ösztönnel, klasszul játszott. Figyel. Rögzít. Tanul. Tudatos.  Ebben a szakmában - mivel az ember a saját lelkét használja munkaeszközként - sok borzalmon megy át, de egy dolog gyönyörű benne.  Jön egy fiatalember, aki a korosztályának megfelelő tudással teszi a dolgát, és jól játssza a szerepét, akkor nem érvényes a hierarchia. Senki nem okoskodott, mindenki tiszteletben tartotta a másik rigolyáit. Szükség is volt rá, ugyanis összezárva dolgoztunk. Egy trailerről nem lehet ki-be ugrálni. 40 fok meleg volt, a kocsiban még több. Figyeltek ránk, minden percben kaptunk egy liter vizet. Nem olyan forgatás volt, hogy utána kórházban kellett a szereplőket összeszedni. Törődtek velünk, ami nagyon jól esett. A hőség volt nagy probléma… és a legyek. Ilyenkor Péter a nem mész ki! című számát adta elő: nnnmöszki! Ha ezt nem játssza el naponta többször, nehezebben viseltük volna el a kellemetlenkedő dögöket.

Főbb szerepei:

  Üvegtigris 2. (2006) rendező , színész , forgatókönyvíró
  Csaó bambinó (2005)
  Csudafilm (2005)
  De kik azok a Lumnitzer nővérek? (2005)
  Egy szoknya, egy nadrág (2005)
  Az igazi Mikulás (2005)
  Mix (2004)
  Na végre, itt a nyár! (2002) színész
  Perlasca -  Egy igaz ember története (2002) (TV film)
  Hamvadó cigarettavég  (2001)
  Az utolsó blues (2001)
  Üvegtigris  (2001) rendező , színész , forgatókönyvíró
  Apa győz (1997) (TV film)
  Aranyoskáim (1996) (TV film)
  Balekok és banditák (1996)
  Az én kis nővérem (1996)
  A szavak is elhalnak egyszer (1996) (TV film)
  Szemben a Lánchíd oroszlánja (1995) (TV film)
  Így írtok ti (1994) (TV film)
  A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire (1992)
  Vörös vurstli (1991) (TV film)
  Tanmesék a szexről (1988) (TV film)
  A fekete kolostor (1987) (TV film)
  Illatszertár (1987) (TV film)
  Zuhanás közben (1987)
  Ember és árnyék (1985) (TV film) színész
  Villanyvonat (1985) (TV film) színész
  A láperdő szelleme (1984) (TV film) színész
  Barackvirág (1983) (TV film) színész
  Jób lázadása (1983) színész
  Reggelire legjobb a puliszka (1983) (TV film) színész
  Szerencsés Dániel (1983) színész
  Cha-cha-cha (1981) színész
 
Schruff Milán    színész

Gyerekszínészként kezdtem a pályát, már 11 éves koromban játszottam a székesfehérvárott Vörösmarty Színházban. Nem nagyon szerettem tanulni, ha tehettem mindig a színpad közelében voltam. Műszaki középiskolába jártam, - mélyépítészeti szakra - aztán szerencsére egyből fölvettek a főiskolára. Tavaly végeztem a Színművészeti Egyetemen, Máté Gábor osztályában. A gyakorlati időmet Egerben töltöttem, ahol két darabban játszottam, a Te rongyos életben és A párnaemberben. Ez utóbbit játsszuk majd Pesten a Kamrában is.

Hogy kapta meg András szerepét?
Negyedéveseket kerestek erre a szerepre. Gondoltam elmegyek én is a castingra, azzal nem veszítek semmit. Egyenként mentünk be. Feltűnt, hogy Paczolay Béla velem többet foglalkozik, többet beszélget, mint a többiekkel. Hazafelé még háromszor felhívtak, hogy ráérek-e másnap. Akkor a „kiborulás” jelenetet kérték tőlem, ami reggel 10-kor…nem volt könnyű. Ma már tudom, megtanultam a forgatáson, hogy amikor elhangzik a „tessék”, - nincs szórakozás, nincs időhúzás - játszani kell!
Rudolf Péterrel volt néhány közös jelenetünk, aztán azt mondták, hogy majd értesítenek. Aztán úgy volt, hogy egy kollégám kapja meg a szerepet, ezért egy időre el is felejtettem az egészet. Végül Bodzsár István, a producer felhívott, hogy együtt megyünk Erdélybe dolgozni!

Ki az a fiú, akit játszik?
Ki az a fiú?...  Én minden szerepet úgy próbálok, mintha az én lennék. Figyelem, hogy mint Schruff Milán, abban a helyzetben mit csinálnék. András hiába érett gondolkodású, azért még gyerek. Van egy idősebb nője, akit kihasznál, ugyanis a lánynak van pénze. A fiú szenvedélyesen pókerezik az Interneten. Talán még nem szenvedélybeteg, de nagyon jártas ezekben a dolgokban, és ebből próbál meggazdagodni. Ahogy hallom, meg is lehet... Akkor még nem tudtam pókerezni, de ma már tudok!
Érdekes a kapcsolat a három férfi között. A nagyapja fiatalos, energikus, csajozós, míg az apja egy kicsit tesze-tosza. Nekem nagyon tetszik, hogy a nagypapával milyen jól kijön. András ravasz gyerek, de nem igazán bátor, inkább csibész. Hazudozik és átveri az embereket. Talán önmagának nem hazudik akkorát, mint az apja. A nagyapa az egyetlen, aki korrekt saját magával szemben.
Andrást az apja elrángatja erre az erdélyi útra, ahova ő nem nagyon akar vele elmenni, mert megvan róla a véleménye: „nem akarok ugyanolyan lenni, mint Te!” A film végére viszont megbékél az apjával.
A forgatáson mindig lepróbáltuk, hogy mit mikor kell mondani, merre kell menni, mit kell csinálni. Jelenet előtt a szöveget is összemondtuk. Meg kellett tanulnom pontosan rögzíteni, hogy előtte mit, és hogyan csináltam. Nehéz volt. Arra is rájöttem, hogy nem szabad agyonpróbálni a jelenetet, mert a kamera előtt csak egyetlenegy pillanatról van szó. Előfordult, hogy többszöri próba után beült a fülembe egy hangsúly és ettől a szöveg elveszítette a spontaneitását. Ilyenkor egy kicsit elküldtek, hogy hagyjam az egészet, csak éppen egy stáb állt és várt rám... Mindenki nagyon türelmes volt velem.

Milyen volt a munka a két Péterrel?
Phúú, nagyon, nagyon jó! Sokat segítettek, de nem úgy, hogy „osztották az észt”. Rudolf Péter, ha néha nem bírta megállni, akkor finoman mondott valamit, de mindketten egyenrangúként kezeltek. Haumann Péterrel is nagyon jól kijöttem. Sok dolgot megtudtunk egymásról. Olyan volt, mintha az egyik barátommal beszélgettem volna. Mennyi energiája és bölcsessége van! Színészileg mind a kettő a példaképem. Szeretnék annyit és úgy dolgozni, ahogy ők. Annyi alázattal. Tudom mit tanultam még tőlük! Hogy hogyan kell beosztani az energiát! A kiborulás jelenetre nagyon készültem, már jóval előtte ott voltam. Mondták: „nyugi, ne foglalkozz még ezzel, csinálj valami mást, most csak megy az energia”.
Sokszor behúztak, ám a csőbe valamivel, de jól elvoltunk. Bedobtak a mélyvízbe. Néha azt éreztem, hogy tehetségtelen vagyok, kész, otthagyom a pályát! A film végére viszont nagyon belejöttem a munkába. Már mindenki fáradt volt, én meg akkor kezdtem el figyelni: „Péter, az előbb le volt húzva az ablakod, vagy nem így ültél, hanem úgy”.
Pados Gyula és Béla is „tanárom” volt, ők is sokat segítettek. Hogyan mozogjak a kamera előtt, hol a képhatár. Többször mondták, hogy ne menjek ki a képből, és ne takarjam ki a két fővárosi színészt...

Melyik pillanat volt jó?
Mikor megdicsértek.

Mit lestél el a színészektől, milyen fortélyokat, trükköket?
Mindkettőjüknek megvan a saját technikája. Azt is pontosan tudják, hogy nagy totálban mi látszik, hogy melyik képben mit lehet és mit nem. Azt tanultam meg tőlük, hogyan legyen az ember, ott és akkor felszabadult. „Dobjam el az agyamat és csináljam!” Ez sokat segített nekem. Haumann egyik pillanatról a másikra akkora váltást csinál! Másik állapotba kerül azonnal.
Nekem színészileg egyik jelenet se volt könnyű. A könyv alapján azt gondolná az ember, hogy majd utazgatunk, és itt-ott mondunk valamit. Hát nem!

Nagy élmény volt?
Óriási. Csak a film miatt vettem egy kis kamerát, és az átállásoknál én is filmeztem, fölvettem egy-két dolgot - emlékbe.

Van remény következő filmre?
Van!

Pataki Ági – producer, Filmpartners

Mióta dolgoznak együtt Paczolay Bélával?
Bélát régóta ismerjük, nagyon szoros munkakapcsolat van közöttünk. Sok, jó reklámfilmet készítettünk együtt. A mennyiség önmagában még nem nagy dolog.
Béla azért fontos számunkra, mert ő az egyik legjobb reklámfilmrendező.
Mivel sok, közös nívós munkánk volt, nagyon bízunk benne. Amiatt hogy elsőfilmes rendező, nem volt bennünk félelem. Béla rendezett már tévéfilmeket, tudtuk, hogy profival állunk szemben. Nem is csalódtunk. Professzionális filmet tett le az asztalra. Sokszor nem tudom egy filmről, hogy mitől jó, de a Kalandorok esetében pontosan tudom. Attól jó, hogy egyszerű. Nem akar semmivel sem több lenni önmagánál. Ennek a munkának a kvalitása teljesen egyértelmű. Jó és egyszerű dolgokról szól, finoman és tehetségesen. 

Mennyi pénzből készült a film?
A film koprodukcióban készült. Két iroda állt össze, az Unio Film és mi. A producerek Bodzsár István és én, a koproducer Kovács Gábor. Mindig annyian állunk össze, ahányan össze tudjuk szedni a pénzt. Nekünk az a produceri filozófiánk, hogy teljesen mindegy, hogy egyedül, öten vagy százan hozzuk össze filmet, a lényeg, hogy létrejöjjön! Most ketten álltunk össze. Döcögősen, nehezen indult a munka. Mivel nagyon vissza kellett fognunk a forgatási napok számát, kevesebb időt tudtunk biztosítania a rendezőnek, mint amennyit várt volna. Bár ez minden produkcióra érvényes…
Tehát, aránylag kevés forgatási nap és kevés nyersanyag állt rendelkezésre.
Ugyanakkor – most hogy láttam a kész filmet – úgy gondolom, hogy ez pont elég volt.
A film 196 millióba került.  A pénzt részben az MMA pályázatán nyertük, onnan 80 millió forintot kaptunk és 30 volt a normatív támogatás. A TV2 koprodukciós lehetőséget biztosított, 25 milliót adtak, és szponzorokat is tudtunk magunk mögé állítani, ami első filmesnél nem is olyan könnyű.
Mi mindig úgy vonunk be szponzorokat, hogy elolvassuk a forgatókönyvet és kijegyzeteljük, hogy mi fér bele. Soha nem szoktuk „megerőszakolni” a filmet. Csak azért, hogy szponzort szerezzünk, nem írogatjuk át a könyvet, és nem pakolunk bele  mindenfélét. Mindig a forgatókönyvből indulunk ki. Ebbe a filmbe, ennyi fért bele.
A külföldi forgatáson Bodzsár István volt jelen, én a magyarországi helyszínekre mentem ki. A producernek a forgatáson már nem sok feladata van, ott a gyártásvezető intézkedik. Nekünk sok munkánk a forgatás előtt van, és azután, hogy elkészült a film. Onnantól minden feladat ránk és a forgalmazóra hárul, együtt viseljük a film gondját.
A kevés pénzen kívül, nehézséget még az jelentett, hogy a  film egy jelentős részét Erdélyben forgattuk. Külföldön dolgozni mindig nehezebb. Utaztatni a színészeket, a stábot…  Béláék nem vehettek föl annyiszor egy jelenetet, ahányszor akartak, csak annyiszor, amennyiszer az idő és a nyersanyagkészlet megengedte. Azért is lehetett ezt a filmet ennyi pénzből, ennyi idő alatt elkészíteni, mert ez esetben egy fantasztikusan össszeszokott párosról beszélhetünk. A rendező és az operatőr, Paczolay és Pados Gyula évek óta dolgoznak együtt, jó barátok. A köztük lévő összhang és munkakapcsolat nagyon megkönnyítette a forgatást. Ha nem ennyire kompromisszum- képesek és nem ilyen harmonikus a köztük lévő kapcsolat, akkor biztos, hogy a film ennyi pénzből nem jött volna létre.
Ráadásul Pados most sztároperatőr, Amerikában, Angliában forgat. Azért jött haza erre a munkára, - kevés pénzért, kevés nyersanyagra dolgozni - mert imádta a könyvet, és Bélával mindenáron meg akarta csinálni ezt a filmet, amely az ő közös munkájuk. A képi világ is a kettőjük összhangját tükrözi.
Én a film egyszerűségén kívül azt szeretem, hogy olyan minőségi vígjátékot nézhetek, amely szól valamiről. Emberi és mindennapi dolgokról mesél. Önfeledten tudok nevetni a filmen, bár nem csapkodom végig a térdem, de jól szórakozom. Nagyra értékelem azokat a filmeket, melyek megcélozzák a nagyközönséget, de nem mennek egy bizonyos szint alá. Érzem a rendezői szándékot: nevettetni akar, de nem minden áron. Én 100 és 200 ezer közötti nézőszámra számítok.

Javasolt színészeket a szerepekre?
Soha nem szóltunk még bele, semmilyen filmünknél a szereposztásba. Teljes mértékben rendezői kompetenciának tartjuk. A producernek az a dolga, hogy megállapodjon a színészekkel és prezentálja őket a rendezőnek. Én most csak magunkról beszélek, Amerikában ezt nem így csinálják. Mi demokratikus módszerekkel dolgozunk, és a másik dolgába nem szólunk bele.
Imádom mind a három főszereplőt, óriási az összhang közöttük, szerintem mindannyian tudásuk maximumát nyújtják. Senki nem lóg ki a filmből, mindenki jó.
A két nagy, Haumann és Rudolf hozza önmagát, de azért érezni, hogy kézben vannak tartva. Azt csinálták, amit a rendező kért tőlük, nem azt, amit maguktól akartak volna.

Pataki Ági       producer

Kalandorok    2007.

Üvegtigris 2.  2006.

Fehér tenyér   2005.

Fekete kefe     2004.

Montecarlo     2004.

Üvegtigris       2001.

/Az interjúkat Ozsda Erika készítette./