Színes, szinkronizált angol vígjáték

Tim.................................. Domhnall Gleeson (Szatory Dávid)

Mary.............................Rachael McAdams (Ruttkay Laura)

                        Apa........................................... Bill Nighy (Harsányi Gábor)

 21 éves korában Tim Lake rájön, hogy képes az időutazásra...

Richard Curtis több mint három évtizede alkot a televízió és a film világában. Forgatókönyvíróként feledhetetlen karaktereket hozott létre, akiknek sorsát figyelve nevethettünk emberi gyarlóságainkon, és közösen ejthettünk könnyet a váratlan fordulatok láttán, amelyek a mi életünket is jellemzik.

Curtis utánozhatatlan stílusa olyan klasszikus tévésorozatokon megírása során csiszolódott, mint a Not the Nine O'Clock News, a Fekete vipera (Blackadder), Mr Bean és a The Vicar of Dibley. A mozikban pedig gyengéd és megható romantikus vígjátékokkal lepte meg a közönséget, mint a Négy esküvő és egy temetés (Four Weddings and a Funeral), a Sztárom a párom (Notting Hill) és a Bridget Jones naplója (Bridget Jones' Diary). Még magasabbra emelte a lécet, amikor saját forgatókönyvéből megrendezte a világsikert aratott Igazából szerelem (Love Actually) című vígjátékot. Ezt követte a szintén általa írt és rendezett Rockhajó (The Boat that Rocked), amelyben a hatvanas évek popzenéje iránt érzett nosztalgiáját öntötte formába.

Legújabb filmje, az Időről időre Curtis eddigi legszemélyesebb alkotása.

Tim Lake (Domhnall Gleeson – Anna Karenina, Harry Potter és a halál ereklyéi 1-2.) huszonegy évesen felfedezi, hogy képes az időutazásra.

Egy újabb balul elsült szilveszteri buli után Tim édesapja (Bill Nighy – Igazából szerelem) elárulja a fiának, hogy a család férfitagjai mindig is tudtak utazni az időben. Tim a történelmet nem tudja megváltoztatni, de a saját életének eseményeit igen. Így aztán nekilát, hogy helyrehozza a sorsát – azáltal, hogy barátnőre tesz szert. Ám sajnos kiderül, ez nem is olyan egyszerű, mint ahogy elképzelte.

Tim a cornwalli partvidékről Londonba költözik, hogy ügyvédnek tanuljon, s itt találkozik a szép, de félénk Maryvel (Rachel McAdams – Fogadom, Ébredj velünk). Egymásba szeretnek, de aztán malőr következik be az időutazás során, és sajnos úgy alakul, hogy még csak nem is találkoztak. Ezért Tim úgy intézi, hogy megint megismerkedjenek egymással – és megint és megint. Egy csomó időutazásos fordulat után végül sikerül révbe érniük.

Ezután Tim arra használja különleges képességét, hogy összehozza a tökéletesen romantikus leánykérést, továbbá megóvja esküvőjét a rettenetes szónoklatoktól, nemkülönben legjobb barátját a szakmai kudarctól. Ám ahogy gyarapodnak időutazós tapasztalatai, rá kell jönnie, hogy különleges képessége sem tudja megvédeni attól a sok gondtól, bánattól – néha kellemes meglepetéstől –, ami mindannyiunk életének kötelező velejárója. Ugyanis az időutazással elérhető előnyöknek is megvannak a maguk határai, ráadásul az egész még veszélyes is.

Az Időről időre a szerelemről és az időutazásról szól, és ez a romantikus vígjáték a végén arra lyukad ki, hogy a boldogsághoz nem is kell az időben utazni.

Szerelem, család és időutazás

Az Időről időre ötlete egy beszélgetés során pattant ki Richard Curtis fejéből, amikor egyik barátjával arról cseréltek eszmét, mit tennének, ha kiderülne, hogy már csak 24 órájuk maradt az életükből. "Mindketten arra jutottunk, hogy szeretnénk eltölteni egy teljesen normális napot a családunkkal, és csak azt csinálnánk, amit mindig is szoktunk – mondja Curtis. – Érdekes megállapításnak találtam, és rögtön azon kezdtem gondolkodni, hogyan készíthetnék ebből filmet. Morfondíroztam, hogy olyasvalakiről szólhatna a történet, aki befolyásolni tudja az utolsó napjának eseményeit, esetleg az életét is valamilyen cél érdekében. Ekkor ugrott be az időutazás ötlete.”

Curtis úgy érzi, az Időről időre előrelépést jelent számára, mert korai munkái leginkább a baráti kapcsolatokról szóltak. "A Négy esküvő... sok tekintetben legalább annyira szól a barátságról, mint a szerelemről – magyarázza a rendező. – Az Igazából szerelemben is nagyon erős a barátság-tematika.”

Az évek során természetesen áttevődtek a hangsúlyok, Curtis új szempontok alapján közelítette meg az emberi kapcsolatok természetét. "A szüleim az elmúlt öt évben meghaltak, a gyerekeim felnőttek, úgyhogy mostanában főleg a családapaság kérdései foglalkoztatnak. Új filmünk ezért nem csak a szerelemről, hanem a testvér-nővér, apa-anya kapcsolatokról is szól. És persze ha két ember egymásba szeret, végül apává és anyává válnak, ezt sem hagyhattuk ki a filmből.”

Új vígjátékát Curtis a Working Title producereivel, Tim Bevannel és Eric Fellnerrel készítette, ez immár a tizenegyedik közös munkájuk 30 év alatt. "Még 1983-ban A nagy balekkel kezdtük – emlékszik vissza Bevan. – Richard valamennyi filmje magán viseli a stílusjegyeit, de mindegyik új távlatokat tár fel. Mert a legfontosabb jellemzőik: a néző nevet, sír és elgondolkodik. Az Időről időre is azokat a curtisi húrokat pengeti, mint az Igazából szerelem, a Sztárom a párom vagy a Négy esküvő..., de érettebb és elmélyültebb náluk. Új filmjében azon elmélkedik, mik az élet jó és rossz dolgai, és hogy nincs mit tenni, el kell fogadnunk, amit a sors számunkra tartogat.”

Bár Fellner nehezen éri fel ésszel, hogy Curtisszel több mint negyedszázada dolgoznak együtt, őt is lenyűgözi az a fejlődés, ami régi barátját filmesként jellemzi. "Richard sosem teszi magát takarékra. Mindig arra törekszik, hogy új munkája túlszárnyalja az előzőt, amit a közönség is nagyra értékel. Történetei annyira személyesek és bensőségesek, hogy az ember nem tudja kivonni magát a hatásuk alól. Mindig lenyűgöz, hogy megtalálja hétköznapi szürkeségünkben a humort, és rámutat, mit becsüljünk meg abból, amit egyébként csak fáradt rutinnak gondolunk.”

A szerelem és a család témája ezúttal is jól rezonált, mivel Curtis mindig ezek problematikáját állítja középpontba, az időutazás motívuma azonban már körmönfont szerkesztést igényelt. A forgatókönyvíró-rendező különösen ügyelt arra, hogy a megfelelő szabályoknak köszönhetően Tim és édesapja cselekményszáljában minden klappoljon ezen a téren, elvégre nem annyira fantasyt, hanem inkább romantikus vígjátékot szeretett volna létrehozni. Vagyis mire kellett vigyáznia, amikor a történetet kikanyarította? Például elsődleges szabály, hogy Timék családjában egy férfi csak akkor lehet időutazó, ha már betöltötte a huszonegyedik életévét. A második, hogy az utazónak sötét, nyugodt rejtekhelyet kell választania, mondjuk egy szekrényt vagy egy gardróbszobát, ahol ökölbe kell szorítania a kezét, és arra az időpontra és helyre kell gondolnia, ahová el akar jutni. A harmadik szigorú szabály, hogy utazónk csak egy olyan eseményt látogathat újra, amelynek maga is részese volt, tehát nem mehet előre a jövőbe vagy vissza valamilyen ismert történelmi helyszínre. És a negyedik? Utazónk bármilyen döntést hoz, annak következménye lesz a jövőben.

Nicky Kentish Barnes producert lenyűgözte a forgatókönyv merészen újító elbeszélőmódja. "Az Időről időre bizonyos értelemben önéletrajzi film. Richard a saját élményeiből rakta össze mesteri módon a történetet. A sztori tele van érzelemmel, felnőtt emberek is sírva fakadtak a forgatókönyv olvastán. Az időutazásos szál miatt jókora adag mágikus realizmus is van benne, de ez éppen hogy megemeli az érzelmi szintet, nem pedig kizökkent a hangulatból.”

Miután elkészült a forgatókönyv végleges változata, Curtis és a producerek nekiláttak, hogy megkeressék a két fiatal színészt, akik megszemélyesítik a főhősöket, valamint azokat a szereplőket, akik családtagjaikat és barátaikat játsszák majd.

Szerelemre születve: a szereplőválogatás

A film alkotói Domhnall Gleesont szemelték ki a férfi főszerepre. A fiatal színész azonban alaposan meglepte a castingolós stábot.

Gleeson éppen az Anna Kareninát forgatta, amikor a felkérés megérkezett, ezért oroszosan hosszú hajjal és dús szakállal jelent meg a meghallgatáson. "Ezzel a narancsszínű szakállal úgy festett, mint egy 35 éves orosz arisztokrata – nevet Curtis. – Elsőre nehezen tudtam elképzelni, hogyan nézhet ki valójában, de aztán már nem is volt olyan bonyolult a döntés. Domhnallnek nagyon sok olyan szakmai tulajdonsága van, amit szeretek a színészekben, az emberi kvalitásokról aztán már nem is beszélve. Kételyek gyötrik, mégis lelkes és optimista, és kiváló a humora.”

Zord külseje ellenére a producerek ragaszkodtak ahhoz, hogy a fiatal ír színész legyen filmjük főszereplője. "Domhnall kiváló színész, és megvan benne az a képesség, hogy rendkívül drámai legyen, ugyanakkor roppant vicces is, ami ritka kombináció” – mondja Bevan. A producer nem bánta, hogy Gleeson fontos szerepet játszott a Harry Potter-sorozatban. "Üdítő fordulat, ha teljesen szokatlan arc játssza egy Richard Curtis-film főszerepét – mármint nem valami szépfiú –, mert egészen más lesz tőle a fíling.”

Az Időről időre első percében Tim normális átlagemberként jelenik meg a nézők előtt. Egy kicsit bizonytalan a világ dolgait illetően, de nagyon rokonszenves hős. "Tim karakterét azonnal meg lehet szeretni – mondja Kentish Barnes producer. – Drukkolunk neki, hogy sikerrel járjon, amikor megismeri élete nagy szerelmét.”

Amikor Gleeson először olvasta el a forgatókönyvet, többször is hangosan felnevetett, amit biztató jelnek vélt. "Nagyon felszabadító érzés volt – mondja a színész. – A történet rengeteg bölcs sugallatot tartalmaz azzal kapcsolatban, hogyan éljük az életünket, amit értékesnek és szépnek találtam.”

Gleeson szerződtetése után a film készítői azt a színésznőt akarták megtalálni, aki Tim amerikai szerelmét alakítja. Rachel McAdamsre gondoltak, de attól tartottak, a színésznő nem fog ráérni, mert tele a naptára. Azt nem is sejtették, hogy McAdamst elbűvölte a forgatókönyv.

"Ez a történet roppant megható a maga egyszerű, de nagyon komoly tanulságával, és a karaktereket is imádtam – mondja a színésznő. – Tudtam, hogy egy Richard Curtis-filmmel csak jól járhatok, mert igazán érti a dolgát. Szívét-lelkét belerakja minden projektjébe.”

A színésznő különösen örvendetesnek találta, hogy karaktere összetett személyiség. "Mary furcsamód egyszerre magabiztos és bizonytalan önmagában. De aztán találkozik Timmel, és hirtelen kivirul. A fiú abba az irányba tereli, amerre mennie kell, s minden a helyére kerül a kirakósban.”

A fiatal kora ellenére már tapasztalt színésznő számára külön öröm volt, hogy Gleesonnel dolgozhatott. "Nagyszerű volt figyelemmel kísérni az átalakulást, amint a fiatal Timből érett Tim válik. Domhnallnek kifogyhatatlan az energiája, ha vígjátéki helyzetekről van szó, az időzítése tévedhetetlen, és minden szituációból ki tudja hozni a humort. Teljesen át tud lényegülni a karakterré, és minden apró gesztusa is különös jelentőséget hordoz.”

Tim apjának szerepére Curtis egyik kedvencét, Bill Nighy-t kérték fel, aki első curtises szerepében egy kiégett rockert alakított (Igazából szerelem). "Tim apja furcsa elegye egy csomó embernek, akikkel szerencsém volt találkozni – mondja Curtis. – Részben az apámról is mintáztam ezt a karaktert, és az már csak hab volt a tortán, hogy Billt kértem föl a szerepre. Csak olyan dolgokat bízok a barátaimra, amiket igazán fontosnak tartok.”

Az Időről időre Nighy negyedik filmje Curtisszel, miután a Rockhajóban és a Kávé és szerelem (The Girl in the Café) című tévéfilmben is együtt dolgoztak. "A karakterem képes az időutazásra. Azt tanulta az élettől, hogy egyszerűségre kell törekedni és meg kell becsülni a normális dolgokat – mutatja be a színész Tim apját. – A gyengédség, a szerelem és a mások tisztelete a legfontosabb a világon – ezek az elvek vezérlik őt.”

Lindsay Duncan játssza Tim édesanyját, aki a család tartóoszlopa egy apró kis beütéssel: megjelenésével a királynőt próbálja utánozni. "Remek asszonyról van szó, ha eltekintünk az öltözködési szokásaitól – mosolyog Duncan. – Nagyon összefogott, ő tartja működésben a családot. Felemelő és csodálatos, ahogy az élet dolgaihoz közelít. Meghozta a fontos döntéseket, és tartja is magát hozzájuk.”

Filmbeli fiának is van véleménye a karakterről. "Bill és Lindsay ideális szülők Tim számára – mondja Gleeson. – Színészként is nagy élmény volt velük dolgozni. Láttam már őket jó pár filmben, és tudtam, hogy kiválóak, de arra nem számítottam, hogy családként is ilyen jól passzolunk majd egymáshoz. Richard nagyon okosan válogatta össze a szereplőket, mert teljesen valószerű családot alkottunk.”

Harryt, Tim könnyen felbosszantható londoni háziurát Tom Hollander alakítja. A színészre bizonyára sokan emlékeznek a 2005-ös Büszkeség és balítéletből, ahol az arrogáns rektort, Mr. Collinst játszotta. "Amikor az ember kirepül a családi fészekből, rendszerint olyan emberekhez költözik, akikkel a legkevésbé szeretne együtt lakni – mondja Curtis. – Úgy gondoltam, vicces lenne, hogy miután Tim Londonba költözik, a világ legkellemetlenebb pasasa lesz a háziura. Tom eszméletlen, ha rosszindulatú karaktert kell megformálnia, de a zord külső mindig rendes embert takar.”

A fiatal Lydia Wilson játssza Tim imádott húgát, Kit Katet, aki nagyon bonyolult hatással van Tim életére. Apjukon kívül ő az egyetlen, akinek Tim elárulja, hogy képes az időutazásra. Wilson briliáns módon teremt káoszt bátyja életében, valahányszor megpróbál rendet kialakítani maga körül. Tim mindig szeretné megmenteni húgát rengeteg rossz döntése következményeitől, és ez a küzdelem végigkíséri a Maryvel és gyermekeikkel töltött életét.

A színészcsapatnak fontos tagja még Margot Robbie, aki Tim első szerelmét, Charlotte-ot alakítja. Pont akkor találkoznak, amikor Tim felfedezi, hogy tud utazni az időben. "Amikor Charlotte Lake-ékkel tölti a nyarat, Tim rendre visszautazik az időben, hogy minden perc, amit Charlotte-tal tölt, tökéletesre sikeredjen – magyarázza Curtis. – Csakhogy hiába erőlködik, mindig kudarcot vall.” 

A film szereplői

DOMHNALL GLEESON (Tim) legutóbb Joe Wright Anna Karenina című filmjében volt látható. 2012-ben a Variety filmes szaklap az év tíz figyelemreméltó színésze közé választotta.

Fontosabb filmjei: Dredd, Fekete tükör (Black Mirror – tévésorozat), Kettős játszma (Shadow Dancer), Harry Potter és a Halál ereklyéi 1-2. rész (Harry Potter and the Deathly Hallows Part 1-2), A félszemű (True Grit).

Gleeson színpadon is jelentős teljesítményt nyújt, 2006-ban Tonyra jelölték Az inishmore-i hadnagy (The Lieutenant of Inishmore) című Broadway-darabban nyújtott alakításáért, .

A 2011-es berlini filmfesztiválon elnyerte a Shooting Star címet.

RACHEL McADAMS (Tim) napjaink egyik legígéretesebb fiatal színésznője. A Bajos csajokkal (Mean Girls, 2004) robbant be a köztudatba, ezt követte A szerelmünk lapjai (The Notebook) című független film Nick Cassavetes rendezésében.

A következő évben az Ünneprontók ünnepe (The Wedding Crashers) sztárja volt, amely több min negyedmilliárd dollárt hozott a világ mozipénztáraiban.

További fontosabb filmjei: Éjszakai járat (Red Eye), Kőkemény család (The Family Stone), Házasélet (Married Life), The Lucky Ones, Az időutazó felesége (The Time Traveler's Wife), Sherlock Holmes, Éjfélkor Párizsban ( Midnight in Paris), A dolgok állása (State of Play), Ébredj velünk (Morning Glory), Sherlock Holmes: Árnyjáték (Sherlock Holmes: A Game of Shadows), Fogadom (Vow).

McAdams a kanadai Londonban nőtt fel. Már kamaszkorában érdeklődni kezdett a színészet iránt, kitüntetéssel végzett színház szakon a New York Universityn.

BILL NIGHY (Tim apja) az egyik legnépszerűbb színész ma Nagy-Britanniában, akinek színpadi és filmes alakításait rangos díjakkal ismerték el.

Richard Curtis Igazából szerelem című filmjében egy öregedő rocksztárt játszott briliánsan, alakításáért több rangos díjat kapott: BAFTA, a londoni kritikusok díja, az Evening Standard filmdíja. Az Igazából szerelemben és néhány más filmben nyújtott alakításáért elnyerte a Los Angeles-i kritikusok díját is.

Legutóbbi filmjei: A titánok haragja (Wrath of the Titans), Az óriásölő (Jack the Giant Slayer), Keleti nyugalom – Marigold Hotel, Total Recall.

Korábbi filmjei: Rakoncátlan célpont (Wild Target),Rockhajó (The Boat That Rocked), Valkűr (Valkyrie), Underworld – A vérfarkasok lázadása (Underworld: Rise of the Lycans), G-Force, Elvitte a víz (Flushed Away), Újra a régi (Still Crazy; Peter Sellers-díj), Szerencsés Mclépés (Lucky Break), Igazából szerelem (Love Actually; Peter Sellers-díj, BAFTA-díj, londoni és Los Angeles-i filmkritikusok díja), Enyém a vár (I Capture the Castle), A sors fintora (Lawless Heart), Underworld (Underworld), Underworld: Evolúció (Underworld: Evolution), Haláli hullák hajnala (Shaun of the Dead), Kitartó szerelem (Enduring Love), Az elszánt diplomata (The Constant Gardener; Brit Független Filmdíj-jelölés), A Karib-tenger kalózai 2. – Holtak kincse (Pirates of the Caribbean: Dead Man's Chest), A Karib-tenger kalózai – A világ végén (Pirates of the Caribbean: At World's End), Az első bevetés (Stormbreaker), Egy botrány részletei (Notes on a Scandal; jelölés a londoni filmkritikusok díjára).

Jelentős tévés alakításai: Államérdek (State of Play; BAFTA-díj), Kávé és szerelem (The Girl in the Café; Golden Globe-jelölés), Gideon lánya (Gideon's Daughter; Golden Globe-díj).

A film készítői

RICHARD CURTIS (rendező/ forgatókönyvíró/executive producer) Új-Zélandon született, a Fülöp-szigeteken, Svédországban és Angliában nevelkedett. Az Oxfordi Egyetemen végzett tanulmányai alatt kezdett a később Mr. Bean figurájával világhírnevet szerzett Rowan Atkinsonnal dolgozni. 1978-ban, az Oxfordi Egyetem befejezése után kezdte írni a Not The Nine O'Clock News című vígjátéksorozatot, melyet a Fekete vipera (Blackadder) követett. Mindkét sorozat az Egyesült Királyságban és az USA-ban is díjakat nyert. Első filmforgatókönyve A nagy balek (The Tall Guy) volt, majd ezt követte az elsöprő sikerű Mr. Bean tévésorozat, amelyet Atkinsonnal együtt írt.

További filmjei: Rockhajó (The Boat That Rocked), Négy esküvő és egy temetés (Four Weddings and a Funeral; César-díj, Ausztrál Filmintézet díja, BAFTA-díj, OscarŽ-jelölés a legjobb eredeti forgatókönyv és legjobb film kategóriában), Bean – Az igazi katasztrófafilm (Bean – The Ultimate Disaster Movie), Sztárom a párom (Notting Hill), Bridget Jones naplója (Bridget Jones's Diary), Igazából szerelem (Love Actually), Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (Bridget Jones: The Edge of Reason), Kávé és szerelem (The Girl in the Café; három Emmy-díj).

Munkássága elismeréseként Curtis 2000-ben megkapta a Brit Birodalom Érdemrendjét és tagja lett a BAFTA testületének.

TIM BEVAN & ERIC FELLNER (producerek) Európa vezető filmprodukciós cégének, az 1983-ban alapított és azóta számtalan filmes díjat nyert Working Title Films elnökei 1992 óta. Több mint száz filmet készítettek, amelyek bevétele világszerte meghaladja az ötmilliárd dollárt. A Richard Curtis által rendezett valamennyi filmnek ők a producerei.
Cégük filmjei eddig tíz Oscar-díjat hoztak: Nyomorultak (Les Misérables), Anna Karenina, Vágy és vezeklés (Atonement), Ments meg, Uram! (Dead Man Walking), Fargo, Elizabeth, Elizabeth: Az aranykor (Elizabeth: The Golden Age).

Összesen harmincöt BAFTA-díjat gyűjtöttek be, többek között az Igazából szerelem (Love Actually) és a Négy esküvő és egy temetés (Four Weddings and a Funeral) című filmekkel, valamint nívós díjakat a cannes-i és a berlini nemzetközi filmfesztiválokon, több más elismerés mellett.

További nemzetközi sikereket elért filmjeik: A United 93-as (United 93); Büszkeség és balítélet (Pride & Prejudice); Nanny McPhee – A varázsdada (Nanny McPhee); Tűzveszély (Catch a Fire); Füstölgő ászok (Smokin' Aces); Vaskabátok (Hot Fuzz); Mr. Bean nyaral (Mr Bean's Holiday); Sztárom a párom (Notting Hill); Bean – Az igazi katasztrófafilm (Bean); A tolmács (The Interpreter); Johnny English; Ó, testvér, merre visz az utad? (O Brother, Where Art Thou?); Egy fiúról (About a Boy); a Bridget Jones filmek; Ali G Indahouse; Nanny McPhee és a nagy bumm (Nanny McPhee and the big Bang), Haláli hullák hajnala (Shaun of the Dead); Billy Elliot, Paul, Johnny English újratöltve (Johnny English Reborn), Zöld zóna (The Green Zone).