Csiribiri

 színes, magyar film, 72 perc, 2009
korhatárra tekintet nélkül megtekinthető
Dolby Digital

rendező: Rózsa János
zeneszerző: Bródy János, Móricz Mihály, Tolcsvay László, Anti Tamás, Bódi László, Szörényi Szabolcs
operatőr: Ragályi Elemér
producer: Rózsa János
társproducer: Vészits Andrea
hangmérnök: Balázs Gábor
vágó: Lemhényi Réka

szereplő:
Halász Judit
Anti Tamás
Bartha Tibor
Födő Sándor
Móricz Mihály

 {slimbox album="csiribiri"}images/stories/programajanlo/film/csiribiri/1.jpg{/slimbox} {slimbox album="csiribiri"}images/stories/programajanlo/film/csiribiri/2.jpg{/slimbox} {slimbox album="csiribiri"}images/stories/programajanlo/film/csiribiri/3.jpg{/slimbox} {slimbox album="csiribiri"}images/stories/programajanlo/film/csiribiri/4.jpg{/slimbox}

Halász Juditról Rózsa János készített filmet: a Csiribiri nem más, mint egy gyerekdalokból összeállított filmkoncert, mégsem lehet rá rosszat mondani: egyszerű, tiszta, őszinte.

Rózsa János filmjébe beletörik a kritikusi objektivitás bicskája: a Csiribiri nem más, mint 71 perc Halász Judit-dal, különböző helyszíneken előadva, néhány animációs és fikciós betéttel. Ennyi, és nem több, mégis ebben az egyszerűségben van minden ereje: a Csiribiri legnagyobb erénye, hogy a film után olyan érzésem volt, mintha egy Halász Judit-koncerten lettem volna, és tekintve, hogy már felnőtt vagyok, saját gyerekem viszont még nincs, erre nekem és a generációmnak viszonylag régen nyílt lehetőség. Na most ennek vége: végre ismét a tiszta és őszinte érzelmeké a mozi, meg lehet nézni filmen is a Halász Judit jelenséget.
 
Nyilván ez a film azért tud működni, mert azt a Halász Juditot örökíti meg, akin generációk nőttek fel, miközben Halász Judit mit sem változott. Emlékszem, hogy az én gyerekkoromban is ugyanígy kérdezte, hogy kinek van születésnapja, kinek van testvére, és hogy vannak-e még rossz gyerekek. A dal ugyanaz marad erről is szól: az édesanyákról, akiket ismer Halász Judit még abból az időből, amikor nem ült még az ölükben a kisgyerek.

A Csiribiri a filmkoncert műfaji megjelölést kapta, holott tulajdonképpen koncertfilm két animációs és egy félfikciós jelenetettel tarkítva, és annyiban rendhagyó, hogy a kamera (operatőr: Ragályi Elemér) elsősorban a közönséget kutatja, és csak másodsorban a zenészeket. Persze vannak az utazást, a beállást, a próbákat megörökítő képsorok,  de ennek a filmnek a főszereplői valójában a tátott szájú, nyílt tekintetű, hamvas arcú kisgyerekek, romlatlansággal a szemükben.
 
A Csiribirit úgy láttam, hogy a film támogatóinak jóvoltából hátrányos helyzetű gyerekeknek vetítették a filmet: a terem tömve volt, köztük ültünk néhányan újságírók, és egy perc alatt megszűntünk felnőttnek lenni - az eredeti cím egyébként is Minden felnőtt volt eccer gyerek volt, így aztán mi is önfeledten tapsoltunk, és énekeltük, hogy panda, papanda, pandadada.
 
Hetvenegy perc éppen elviselhető hossz ebből: éppen ennyi ideig érdekes felnőtt és gyerek számára. A hetvenegy percbe viszont érzetre alig valami fért, pedig összesen huszonhat dal hangzik fel, és perszehogy nem lehetett minden kedvencet eljátszani, de a Kalózdal az almaszószról igazán becsúszhatott volna a léc alatt.