Charlie Wilson háborúja

A UNIVERSAL PICTURES bemutatja a RELATIVITY MEDIA és a PARTICIPANT PRODUCTIONS közreműködésével

a PLAYTONE produkciójában
MIKE NICHOLS filmjét

CHARLIE WILSON HÁBORÚJA
- Charlie Wilson's War -

Executive producer    
CELIA COSTAS
RYAN KAVANAUGH
JEFF SKOLL
Producer
TOM HANKS
GARY GOETZMAN  
GEORGE CRILE
regénye alapján
Forgatókönyv
AARON SORKIN
Rendezte
MIKE NICHOLS

CHARLIE WILSON ........TOM HANKS
JOANNE HERRING .........JULIA ROBERTS
GUST AVRAKOTOS .........PHILIP SEYMOUR HOFFMAN

FORGALMAZZA A UIP-DUNA FILM
www.uipduna.hu

{slimbox album="charlie"}images/stories/programajanlo/film/charlie/01.jpg{/slimbox} {slimbox album="charlie"}images/stories/programajanlo/film/charlie/02.jpg{/slimbox} {slimbox album="charlie"}images/stories/programajanlo/film/charlie/03.jpg{/slimbox} {slimbox album="charlie"}images/stories/programajanlo/film/charlie/04.jpg{/slimbox} {slimbox album="charlie"}images/stories/programajanlo/film/charlie/05.jpg{/slimbox} {slimbox album="charlie"}images/stories/programajanlo/film/charlie/06.jpg{/slimbox}

 
A Charlie Wilson háborúja (Charlie Wilson’s War) egy hihetetlen, de igaz történet arról, hogyan vitte véghez a történelem legnagyobb titkos manőverét egy nőcsábász kongresszusi képviselő, egy jó ügyeket felkaroló, előkelő houstoni hölgy és egy harcra termett CIA-ügynök.
 A főszerepekben három Oscar-díjas sztár, TOM HANKS (Forrest Gump, Philadelphia – Az érinthetetlen), JULIA ROBERTS (Erin Brockovich – Zűrös természet, Közelebb) és PHILIP SEYMOUR HOFFMAN (Capote, The Savages) tündököl, a rendezői székbe pedig a szintén Oscar-díjas MIKE NICHOLS (Közelebb, Diploma előtt) ült. A forgatókönyvet az Emmy-díjas AARON SORKIN (Egy becsületbeli ügy, Az elnök emberei) írta GEORGE CRILE bestsellere alapján.
 Charlie Wilson (Hanks) agglegény kongresszusi képviselő Texasból, aki annak ellenére, hogy élvhajhász életmódot folytat, ragyogó politikai érzékkel rendelkezik, mélyen szereti a hazáját és részvétet érez az elnyomottak iránt. Az 1980-as évek elején ezek az elnyomottak a szovjetek által megszállt afgánok voltak.
Charlie régi barátja, gyakori pártfogója és alkalmi szeretője volt Texas egyik legtehetősebb asszonya, a szenvedélyes antikommunista Joanne Herring (Roberts). Mivel Herring úgy gondolta, hogy Amerika igencsak vérszegény választ adott Afganisztán megszállására, arra ösztökélte Charlie-t, hogy nyújtson olyan segítséget a mudzsahideknek (szabadságharcosoknak), amilyent senki más nem tudott megadni nekik: pénzt és fegyvereket a szovjet betolakodók kiűzéséhez. Charlie partnere ebben a törekvésben a velejéig romlott CIA ügynök, Gust Avrakotos (Hoffman).
Charlie, Joanne és Gust közösen járták a világot, hogy valószínűtlen szövetséget kössenek pakisztániak, izraeliek, egyiptomiak és egy hastáncosnő között. Sikerük elképesztő volt. Afganisztán kilencéves megszállása alatt az Egyesült Államok által a szovjetek elleni titkos hadműveletekhez nyújtott segély összege évi ötmillióról egymilliárd dollárra nőtt, és a Vörös Hadsereg végül kivonult az országból.

A FILM KÉSZÍTÉSÉRŐL

A film előzményei

1979-ben Charlie Wilson már hatodik éve képviselte Texas állam 2-es számú körzetét a Kongresszusban. A népszerű politikus, akit csak úgy emlegettek, hogy a „lufkini liberális”, ellentmondásos személyiség volt. Harcolt a nők jogaiért és az idősek adókedvezményeiért, ugyanakkor ellenezte a fegyverviselés szigorúbb szabályozását.
Wilson Washingtonban leginkább szeszélyei miatt vált ismertté. Egy csapat gyönyörű asszisztensnővel vetette körül magát, akiket természetesen „Angyaloknak” nevezett. A nők pedig bolondultak a feltűnően magas, bársonyos hangú és jó humorú férfiért. A politikus, aki a whiskey-t sem vetette meg, állandóan botrányokba keveredett, ám mindig kivágta magát. 1979-ben a szovjetek megszállták Afganisztánt. Nem tűnt valószínűnek, hogy Wilson felfigyel rá. Persze ez a férfi sosem tett olyasmit, ami valószínűnek tűnt.
Wilson rendkívüli tetteiről először George Crile újságíró számolt be 1988-ban a 60 Minutes című tévéműsorban. Crile figyelemmel kísérte az eseményeket, és bestsellert írt Wilson titkos háborújáról, amely olyan olvasmányos volt, mint egy regény, csakhogy minden szava igaz. Ahogy Crile írja a könyvében: „1989 januárjában, amikor a Vörös Hadsereg megkezdte a felkészülést az Afganisztánból való kivonulásra, Charlie Wilson meghívott egy tényfeltáró körútra a Közel-Keletre. Néhány hónappal korábban készítettem Wilsonnal egy 60 Minutes riportot, és nem állt szándékomban mélyebbre ásni, hogy milyen szerepet töltött be az afgán háborúban. Azután mégis úgy döntöttem, hogy elfogadom a meghívást. Utunk először Kuvaitba vezetett, majd Szaddám Huszein Irakjába, és végül Szaúd-Arábiába – eljutottunk mindhárom országba, amelyek nem sokkal később az Öbölháború főszereplői lettek. Számomra ezzel az úttal egy egész évtizedes utazás kezdődött el.”
 Wilson hihetetlen története nemzetközi politikai cselszövéseiről, amelyben dicsőségről álmodó, izgalmas személyiségek játszottak főszerepet, megragadta a veterán riporter figyelmét. A két texasi és a görög-amerikai CIA-ügynök együttműködésének dokumentálása rendkívüli vállalkozásnak bizonyult. Crile felesége, a kiadóként dolgozó Susan Lyne ezt mondja a három ember kapcsolatáról: – Egyikük sem látta át a teljes képet. Charlie ismerte a saját részét, Gust az övét, és Joanne is az övét. George számos interjút készített Charlie-val és Gusttal az évek során, és ahogy megtanultak bízni benne, minden alkalommal egyre többet mondtak el neki. George-nak azután össze kellett rakni a darabokat, és megtalálni az elbeszélés gerincét, amely érdekessé teszi az olvasók számára.
 Amikor 2003-ban Crile könyve végül megjelent, bestseller lett, és Hollywood is felfigyelt rá. Gary Goetzman producer először egy washingtoni kapcsolata révén hallott róla. – Egy általam nagyra tartott kongresszusi képviselő mesélt nekem Charlie Wilsonról, és arról, hogy milyen rendkívüli politikus – emlékszik vissza Goetzman. – Elmondta, hogy készült róla egy könyv, és azt tanácsolta, hogy olvassam el.
Goetzman és producer társa, Tom Hanks, mindketten elolvasták a Charlie Wilson háborúja című könyvet, és lenyűgözte őket a történet. Miután Goetzman és Hanks meggyőzték Crile-t, a forgatókönyv megírása a szellemes és fordulatos politikai történeteiről ismert Emmy-díjas író, Aaron Sorkin feladata lett.
 – Körülbelül nyolc hónapot vett igénybe az első változat megírása – mondja a forgatókönyvíró. – A könyv tulajdonképpen egy sor nagyon részletes interjúból áll, így nem volt egyértelmű azonnal, hogyan nézne ki filmen. A forgatókönyveknek általában három felvonást írnak, de én arra jutottam, hogy ebben az esetben ötfelvonásos szerkezet lenne megfelelő.
 A munkára való felkészülés során Sorkin beszélgetett Wilsonnal, aki onnantól kezdve állandó tanácsadóként működött.
 A politikus nyitottan fogadta Sorkin értelmezését. – Bárkinek, aki először olvassa el a saját életéről szóló forgatókönyvet, fenntartásai lennének, és úgy érezné, hogy néhány hőstette kimaradt – mondja Wilson. – De aztán rá kell jönnie, hogy nem lehet bármennyit belesűríteni, hiszen egyetlen filmnek sem lehet annyi jelenete, mint ahány egy könyvnek, és főleg egy egész életnek. Ezt elég hamar sikerült elfogadnom.
 Amikor a Playtone produkciós cég és Sorkin is elégedettek voltak a forgatókönyvvel, a producerek Mike Nicholst kérték fel a film rendezésére. Nichols és Hanks régi barátok, és korábban terveztek már közös munkát, ez azonban a Charlie Wilson háborúja előtt nem valósult meg. A kétszeres Oscar-díjas színész azt mondja, hogy a rendező hatással volt a munkájára színészi karrierje kezdete óta. Nichols számára a projekt egy egyszerű beszélgetéssel kezdődött. – Tom és Gary szerették volna, ha elolvasom a könyvet – mondja a rendező. – Természetesen nagyon tetszett, és azonnal érdekelni kezdett. Aaron Sorkin ötlete briliáns és helytálló volt. Tom és én barátok vagyunk, és mindig is szerettem volna vele dolgozni. És persze ő még kiválóbbnak bizonyult, mint képzeltem.
A rendező ezután Wilsonnal találkozott, akit a politikus valósággal megbabonázott. – Rajta kívül nem találkoztam még olyan politikussal, aki ne előre betanult szöveget mondott volna, még ha csak részben is – mondja róla Nichols. – Ő valóban figyel, és a kérdésekre őszintén válaszol. Udvarias, kedves és meggondolt; valóban szereti az embereket.
Nicholst nem csak Wilson szerénysége és bátor őszintesége győzte meg, hanem a történet is „három emberről, akik megdöntöttek egy birodalmat”. – Sok segítséget kaptak, azonban tény, hogy ők hárman indították el az eseményeket, amelyek a szovjet birodalom széthullásához vezettek – magyarázza a rendező.
George Crile sajnos nem érhette meg a könyvéből készült film megszületését. Hasnyálmirigyrákban halt meg 2006. május 15-én, hatvanegy éves korában. – A forgatás kezdete előtt veszítettük el George Crile-t – mondja Goetzman. – Életében nagyon fontos szerepet játszott ennek a könyvnek a megírása és Charlie iránt érzett szeretete, így az egyik legfontosabb dolog volt számára ez a film. Nagyon nehéz volt őt elveszíteni a forgatás előtt.

A szereplőválogatás

A Charlie Wilson háborúja a második film, amelyen Nichols együtt dolgozik Julia Robertsszel és Philip Seymour Hoffmannal, és nagyon örült a lehetőségnek.
Roberts azt mondja, hogy Herring karakteréhez hasonlót eddig még sosem alakított. – Nagyon örültem, hogy Mike engem választott a szerepre – mondja a színésznő. – Csodálatos a forgatókönyv; a legtöbbnél sokkal tartalmasabb és mélyebb. Joanne pedig fantasztikus karakter, nagyon erélyes, ámde rejtélyes is. Minden szempontból az ellentétek asszonya – gyönyörű és előkelő, ugyanakkor szenvedélyesen érdekli az afgán harcosok küzdelme.
Míg Hanks beszélgetett Wilsonnal a forgatás megkezdése előtt, Roberts úgy döntött, hogy addig nem szeretne találkozni Herringgel, amíg meg nem határozta a karakterét. – Érdekes dolog valódi személyt alakítani; vékony vonal húzódik az utánzás és a másik személyiség átadása között – mondja a színésznő. – Ugyanezt éreztem az Erin Brockovich – Zűrös természet forgatásakor. Nehéz megmondani, hogy mikor jön el a megfelelő időpont a találkozásra. Ezért először elolvastam minden rendelkezésemre álló anyagot, megnéztem a Charlie-ról szóló 60 Minutest és pár műsort Joanne-ről. Amikor végül találkoztunk, nagyon kedves volt – kifinomultan udvarias és makulátlanul öltözött.
Roberts ugyan már jól ismerte Nicholst és csapatát, ám most először dolgozott együtt Hanksszel. – Mike mindig egy szűk körhöz tartozó emberrel dolgozik – mondja a színésznő. – Családias és barátságos a hangulat, ami csupa öröm. Aztán ott volt még Tom Hanks, aki pontosan olyan édes, energikus, vicces, kedves és csodálatos, amilyennek mindig is képzeltem.
Philip Seymour Hoffman, akit a ravasz, forrófejű CIA-ügynök, Gust Avrakotos szerepében láthatunk, soha nem találkozhatott az általa alakított férfivel. Avrakotos sajnos meghalt a film forgatása előtt.
Hoffman nagyon örült a kihívásnak, hogy eljátszhatja a filmben a kémet. A színész azt mondja, hogy bár a film témái is felkeltették az érdeklődését, a karakterek és a kalandjaik győzték meg igazán. – Hírfüggő vagyok, ezért nagyszerű volt számomra Charlie és Gust tettein keresztül látni azt, hogy mi történik most az országunkban és a világban – mondja Hoffman. – Végeredményben azonban a karakterek és a történetük fogott meg. Semmit sem kellett tennünk, hogy izgalmasabbá tegyük őket, és nagyszerű volt megismerni őket.

Helyszínek és forgatás

A Charlie Wilson háborújának forgatása Marokkóban kezdődött, ahol a Pakisztánban és Afganisztánban játszódó jelenteket vették fel. Jere Van Dyk, az Afganisztán témájában jártas szakértő és Milt Bearden, aki a CIA egyik vezetője volt Pakisztánban 1986-tól a szovjetek kivonulásáig, segítettek a stábnak a részletek valósághű megteremtésében. 1981-ben Van Dyk beszökött az elszegényedett országba, ahol a mudzsahidekkel élt. A szovjet támadásokkal kapcsolatos tapasztalatairól tudósított a The New York Timesnak, amelyekről végül könyvet is írt.
Van Dyk és Bearden mindketten elégedettek voltak az Atlasz-hegységben forgatott jelenetekhez felépített afgán menekülttáborral. Az alaptáborban lakókocsik, járművek, a jelmezekhez és az étkezéshez szükséges egységek álltak, felettük pedig a meredek lejtőn ütött-kopott sátrak tarkabarka sokasága – itt voltak a sebtében létrehozott főzőhelyiségek, ahol a hagyományos afgán öltözéket, illetve 80-as évekbeli ruhát viselő marokkói statiszták ettek.
– Amikor végre elkezdődött a menekülttáborban játszódó jelenetek forgatása, és láttam együtt azt a rengeteg embert, és gyerekeket lejönni az úton, száz százalékban olyan volt, mint Afganisztánban – mondja Van Dyk. – Egészen csodálatos volt, ahogyan a családok kinéztek. Minden pontosan úgy nézett ki, akár a 80-as évek elején.
Az Atlasz-hegységen kívül Marokkó fővárosában, Rabatban is forgattak, egy gazdagon díszített palotában, amely tágas udvarral és óriási boltíves előcsarnokkal rendelkezik. A forgatás alatt a király a parlamenttel találkozott. A kormány egy napra lezárta a környező utcákat, de mire a forgatás véget ért, a király is befejezte a munkát – és a városban az élet visszatért a rendes kerékvágásba.
Az egyik leglátványosabb jelenetet, amelyben Herring egy estélyen először kéri meg Wilsont, hogy támogassa az afgán menekültek megsegítésében, azután forgatták, hogy a stáb Los Angelesbe költözött. Ezt egy 1913-ban épült házban vették fel a város tehetős Hancock Park nevű negyedében. A hat hálószobás, hét fürdős, közel ezer négyzetméter alapterületű épületben többek között uszoda, gourmet konyha, zeneterem és könyvtár is található.
Victor Kempster jelmeztervező a Paramount Pictures területén építette meg a züllött parti helyszínéül szolgáló Las Vegas-i hotelszobát, benne egy jókora jacuzzival és „kilátással” a város híres főutcájára, a Stripre, amelynek megalkotása Richard Edlund vizuális effektus szakember feladata volt. A dizájn elemei – fekete és arany szín, tükrök, kristályok és görög-római motívumok – a „bűn városának” fénykorát idézik.
Kempster csapata egy, az előzőnél jóval méltóságteljesebb helyszínt is megépített: a Kongresszus termeit. A stáb engedélyt kapott, hogy fényképezzenek, tanulmányozzák a tervrajzokat és lemérjék a folyosók pontos méreteit, ám a Kapitólium híres Speaker’s Lobby nevű termébe nem léphettek be, így azt valódi méretben meg kellett építeniük.

A SZEREPLŐKRŐL

TOM HANKS (Charlie Wilson/producer) két egymást követő évben vehette át a legjobb színésznek járó Oscar-díjat, 1994-ben a Philadelphia – Az érinthetetlen (Philadelphia) és a következő évben a Forrest Gump (Forrest Gump) című filmekben nyújtott alakításáért. Ezekért és a Segítség, felnőttem! (Big) és a A számkivetett (Cast Away) című filmekért Golden Globe-díjjal is kitüntették.
Hanks középiskolás korában kezdett érdeklődni a színészet iránt, és először színdarabokban játszott Clevelandben és New Yorkban. Korai filmjei: Csobbanás (Splash), Segítség, felnőttem! (Big), Életem a kabaré (Punchline), A szerelem hullámhosszán (Sleepless in Seattle).
Első rendezése az 1996-os Nyomul a banda (That Thing You Do!).
Későbbi filmjei: Apollo 13 (Apollo 13), Ryan közlegény megmentése (Saving Private Ryan; r.: Steven Spielberg, Oscar-jelölés), Stephen King: Halálsoron (The Green Mile), A számkivetett (Cast Away; Oscar-jelölés), A kárhozat útja (Road to Perdition), Kapj el, ha tudsz! (Catch Me If You Can; r.: Steven Spielberg), Terminál (The Terminal; r.: Steven Spielberg), Betörő az albérlőm (The Ladykillers), Polar Expressz (The Polar Express), A Da Vinci-kód (The Da Vinci Code).

JULIA ROBERTS (Joanne Herring) legutóbb hangját kölcsönözte a Malac a pácban (Charlotte’s Web) című filmben az egyik főszereplőnek, a Charlotte nevű póknak. Mike Nichols rendezővel először a Közelebb (Closer) című filmben dolgozott együtt. Szerepelt Steven Soderbergh Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (Ocean’s Eleven) és Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (Ocean’s Twelve) című filmjeiben is.
Korábbi filmjei: A Pelikán ügyirat (The Pelican Brief), Édesek és mostohák (Stepmom), Mona Lisa mosolya (Mona Lisa Smile), Egy veszedelmes elme vallomásai (Confessions of a Dangerous Mind; George Clooney első rendezése), Szemből telibe (Full Frontal; r.: Steven Soderbergh), Erin Brockovich – Zűrös természet (Erin Brockovich; r.: Steven Soderbergh, Oscar-díj, Golden Globe-díj), Sztárom a párom (Notting Hill), Oltári nő (Runaway Bride).
A közönség a Mystic Pizza (Mystic Pizza) című filmből ismerte meg. Első Oscar-jelölését az Acélmagnóliák (Steel Magnolias) című filmben nyújtott alakításáért kapta. Következő filmje, a Micsoda nő! (Pretty Woman), 1990 legtöbb bevételt hozó filmje lett, és alakítását ismét Oscar-jelöléssel ismerték el.

PHILIP SEYMOUR HOFFMAN (Gust Avrakotos) a közelmúltban fejezte be a munkát Charlie Kaufman Synecdoche, New York című filmjén, és legközelebb Sidney Lumet Before the Devil Knows You’re Dead című filmjében, valamint a The Savages című független filmben láthatjuk. Szerepel a Doubt című filmben is, amely John Patrick Shanley azonos című színdarabjából készült.
Legutóbb a Mission: Impossible III (Mission: Impossible III) című akcióthrillerben láthattuk.
Hoffman a legjobb színésznek járó Oscar-, Golden Globe- és SAG-díjat vehetett át a Capote (Capote) című filmben nyújtott alakításáért, amelyben executive producerként is dolgozott. Emmy-díjjal jutalmazták A múlt fogságában (Empire Falls) című HBO filmben végzett munkáját.
Korábbi filmjei: Hideghegy (Cold Mountain), Derült égből Polly (Along Came Polly), Bűvöletben (The Party’s Over), Owning Mahowny, A vörös sárkány (Red Dragon), Kótyagos szerelem (Punch-Drunk Love), Az utolsó éjjel (25th Hour), Love Liza, Majdnem híres (Almost Famous), Ennyi! (State and Main), Hibátlanok (Flawless; a Londoni Filmkritikusok és a SAG jelölése a legjobb színésznek járó díjra), Magnólia (Magnolia; a National Board of Review legjobb mellékszereplőnek járó díja, a SAG jelölése a legjobb színészgárdának járó díjra), A tehetséges Mr. Ripley (The Talented Mr. Ripley; a National Board of Review legjobb mellékszereplőnek járó díja), Boogie Nights (Boogie Nights), A boldogságtól ordítani (Happiness; a legjobb színésznek járó Independent Spirit-díj jelölés), Patch Adams (Patch Adams), A nagy Lebowski (The Big Lebowski), Twister (Twister), Egy asszony illata (Scent of a Woman), Senki bolondja (Nobody’s Fool).

A FILM KÉSZÍTŐIRŐL

MIKE NICHOLS (rendező) orosz és német szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Berlinben. Családja hét éves korában települt az Egyesült Államokba, ahol New Yorkban nőtt fel. Karrierjét komikusként kezdte, majd színdarabokat rendezett nagy sikerrel.
Első filmrendezése az 1966-os Nem félünk a farkastól (Who’s Afraid of Virginia Woolf?), amelyért a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjra jelölték. A szobrocskát az 1967-es Diploma előtt (The Graduate) című film rendezéséért vehette át.
További filmjei: A 22-es csapdája (Catch-22), Testi kapcsolatok (Carnal Knowledge), Silkwood (Silkwood; a legjobb rendezőnek járó Oscar-jelölés), Dolgozó lány (Working Girl; a legjobb rendezőnek járó Oscar-jelölés), Képeslapok a szakadékból (Postcards From the Edge), Csak egy lövés (Regarding Henry), Farkas (Wolf), Madárfészek (The Birdcage), A nemzet színe-java (Primary Colors), Közelebb (Closer).
Tévéfilmjei, a Fekete angyal (Wit; 2001) és az Angyalok Amerikában (Angels in America; 2004) Emmy-díjat nyertek.

 AARON SORKIN (forgatóköny) huszonnyolc éves volt, amikor A Few Good Men című színdarabjával bemutatkozott a Broadwayen. A darabból készült Egy becsületbeli ügy (A Few Good Men) című filmet négy Oscarra és öt Golden Globe-ra jelölték, köztük a legjobb filmnek és a legjobb forgatókönyvnek járó díjakra.
 Sorkin szerezte a Bűvölet (Malice) és a Szerelem a Fehér Házban (The American President) című filmek forgatókönyvét.
 Producerként és íróként dolgozott két évig az amerikai ABC tévécsatorna Sports Night című műsorán, majd négy évig az NBC négyszeres Emmy-díjas Az elnök emberei (The West Wing) című sorozatán.
 Legutóbbi munkája A színfalak mögött (Studio 60 on the Sunset Strip) című sorozat az NBC-nek.

GEORGE CRILE (regénye alapján) 1945-ben született, és a CBS tévécsatorna híradójánál kezdte karrierjét 1976-ban. Producere volt a The CIA’s Secret Army című dokumentumfilmnek, amely a CIA Castro ellen folytatott titkos háborújáról szól. Ez csak az első volt Crile dokumentumfilmjei közül, amelyből a nézők korábban el nem mondott eseményekről szerezhettek tudomást. Ezek között van a The Uncounted Enemy: A Vietnam Deception és a The Battle for South Africa is.
1985-ben csatlakozott a 60 Minutes című műsor stábjához, és csakhamar a nemzetközi politikáról szóló riportok specialistájaként vált ismertté. Beszámolt többek között a Szovjetunió széteséséről, és az első és egyetlen amerikai riporterként férkőzhetett a szovjetek nukleáris birodalmának közelébe. Riportjának, amely feltárta a szovjetek hajlandóságát arra, hogy megfontolják Amerika célba vételének megszüntetését, fontos szerepe volt egy találkozó előkészítésében az USA és a Szovjetunió nukleáris parancsnokai között.
A szeptember 11-i események óta Crile többször is felhasználta afganisztáni, pakisztáni és közel-keleti tapasztalatait arra, hogy bemutassa Oszama bin Laden és a militáns iszlám világát.
Az 1980-as évek végén kezdett kutatni és riportokat készíteni az afgán háborúval kapcsolatban, és ebből a munkából született a 2003-ban megjelent Charlie Wilson’s War (Charlie Wilson háborúja) című bestsellere. A könyv az amerikai politika történelmének egy addig hiányzó fejezetét mutatja be – azt, hogyan indította el az Egyesült Államok a modern kor egyetlen sikeres dzsihádját, a CIA titkos afganisztáni háborúját a szovjetek ellen.
Crile 2006-ban rákbetegség miatt vesztette életét.
GARY GOETZMAN (Producer) producerként jegyzi a következő filmeket és sorozatokat: Polar Expressz (The Polar Express), Bazi nagy görög lagzi (My Big Fat Greek Wedding), Hangya Boy (The Ant Bully), Rabszolgalelkek (Beloved), Nyomul a banda (That Thing You Do!), A bárányok hallgatnak (The Silence of the Lambs; öt Oscar-díj, köztük a legjobb filmnek járó), Philadelphia - Az érinthetetlen (Philadelphia), A nagy kvízválasztó (Starter for 10), Kék ördög (Devil in a Blue Dress), Miami Blues (Miami Blues), Földi boszorkányok (Modern Girls), Amos és Andrew – Bilincsben (Amos & Andrew), Magnificent Desolation, Hármastársak (Big Love), Az elit alakulat (Band of Brothers; Emmy- és Golden Globe-díj).
Goetzman és Tom Hanks 1998-ban alapították meg a Playtone nevű produkciós céget.

CELIA COSTAS (Executive producer) korábban a Közelebb (Closer) című filmen és az Angyalok Amerikában (Angels in America) című sorozaton dolgozott együtt Mike Nicholsszal.

RYAN KAVANAUGH (Executive producer) Relativity Media nevű pénzügyi, tanácsadó és produkciós cég egyik vezetője.
 Executive producerként jegyzi a következő filmeket: A Holtak földje (George A. Romero’s Land of the Dead), Full of It, Erőpróba (Gridiron Gang), Férj és férj (I Now Pronounce You Chuck & Larry), A királyság (The Kingdom).
 
JEFF SKOLL (Executive producer) a 2004-ben saját maga által alapított Participant Productions elnöke. A közelmúltban a következő filmekben dolgozott executive producerként: Papírsárkányok (The Kite Runner), Good Night and Good Luck, Kőkemény Minnesota (North Country), Sziriana (Syriana), Amerikai pisztoly (American Gun), Kellemetlen igazság (An Inconvenient Truth), The World According to Sesame Street, Megetetett társadalom (Fast Food Nation).