Beowulf - Legendák lovagja

A Warner Bros. Pictures bemutatja
Beowulf - Legendák lovagja
(Beowulf)

{slimbox album="beowulf"}images/stories/programajanlo/film/beowulf/1.jpg{/slimbox} {slimbox album="beowulf"}images/stories/programajanlo/film/beowulf/2.jpg{/slimbox} {slimbox album="beowulf"}images/stories/programajanlo/film/beowulf/3.jpg{/slimbox} {slimbox album="beowulf"}images/stories/programajanlo/film/beowulf/4.jpg{/slimbox} {slimbox album="beowulf"}images/stories/programajanlo/film/beowulf/5.jpg{/slimbox} {slimbox album="beowulf"}images/stories/programajanlo/film/beowulf/6.jpg{/slimbox} {slimbox album="beowulf"}images/stories/programajanlo/film/beowulf/1.jpg{/slimbox}

Szereplők: Ray Winstone, Anthony Hopkins, John Malkovich, Robin Wright Penn
Brendan Gleeson, Crispin Hellion Glover, Angelina Jolie
Írta: Neil Gaiman, Roger Avary. Producer: Robert Zemeckis, Steve Starkey
Executive producer: Roger Avary, Martin Shafer. Kép: Robert Presley. Díszlet: Doug Chiang
Vizuális effektek: Jerome Chen. Zene: Alan Silvestri. Rendezte: Robert Zemeckis

Színes amerikai film, 2007

www.beowulfafilm.hu
 
A héroszok korának legbátrabb harcosa, Beowulf elpusztítja a hatalmas erejű démont, Grendelt, és tettével magára zúdítja a szörnyeteg könyörtelen anyjának haragját, aki mindent elkövet, hogy bosszút álljon fia haláláért. A dicsőséges küzdelem történetét megőrizte a későbbi korok emlékezete, így vált a hős viking, Beowulf neve halhatatlanná.
Az Oscar-díjas rendező, Robert Zemeckis az angol nyelvterület legrégebbi hősi eposzát a legmodernebb filmkészítési technológia segítségével meséli el, felhasználva és egyben továbbfejlesztve a digitális utómunka varázslatos eredményeit az élőben felvett jelenetek kidolgozásában.
Beowulf ősi legendáját közel egy évtizedes munkával a bestseller szerző, Neil Gaiman és az Oscar-díjas forgatókönyvíró, Roger Avary adaptálta a vászonra.
A filmben olyan sztárokat láthatunk, mint a főszereplő Ray Winstone, az Oscar-díjas Anthony Hopkins, John Malkovich, Robin Wright Penn, Brendan Gleeson, Crispin Glover, Alison Lohman és a szintén Oscar-díjas Angelina Jolie.

A hősi eposz, melyet megőrzött az emlékezet

A történet az idők homályába vesző mágikus korban játszódik, a hősök, szörnyek, kalandok és a dicsőség korában. Beowulf, a bátor harcos megöli az ősi Dán Királyságot fenyegető és rettegésben tartó istentelen kreatúrát, Grendelt. Cserébe a legendás viking, aki cseppet sincs szűkében önbizalomnak, bátorságnak és ambíciónak, elnyeri a királyi trónt. Hrothgar király és országának megmentése után Beowulf nevét és tetteinek hírét hősi énekek viszik szerteszét az ország minden zugába. A bátor harcosnak ezután a hatalmas gazdagság és a hírnév kísértéseivel kell megküzdenie. Hogy a dicsőség démonait mennyiben sikerül legyőznie, nagyban meghatározza későbbi sorsát, úgy is, mint harcos, államfő, férj, de legfőképpen úgy, mint ember.
A Beowulf az angol nyelvterületen fennmaradt legrégebbi epikus költemény. Jóllehet Robert Zemeckis filmadaptációja több történetelemet és karaktert is megőriz az ősi verses műből - mint például a jó és az ördögi örök harcát, a félelmetes harcosok és szörnyek szerepeltetését, illetve a dicsőség és hősiesség árnyalt bemutatását -, mégis jelentősen eltér a középiskolai tananyagban szereplő Beowulftól.
„Őszintén szólva, az eredeti költeményt nem találtam vonzónak. Emlékszem, hogy középiskolás koromban, amikor el kellett olvasnom, alig értettem belőle valamit, mert óangol nyelven volt írva - vallja be Zemeckis. - A legszörnyűbb házi feladatok egyikének tartottam. Ám amikor elolvastam Neil Gaiman és Roger Avary közös átiratát, egyből elvarázsolt az egész legenda. Azt kérdeztem tőlük: »Hogyan lehet, hogy ilyen izgalmas a forgatókönyv, miközben az eredeti verses költemény olyan unalmas«? Ők azt válaszolták: »Nos, a verset valamikor a VII. és a XII. század között jegyezték le. Ám a történet évszázadokkal korábbról való. A VII. században csak a szerzetesek tudtak írni, így feltételezhetően ők voltak azok, akik jelentősen átszerkesztették az eredeti, szájhagyomány útján terjedő történetet.« Neil és Roger komolyan belevetették magukat a szöveg tanulmányozásába, és megkísérelték áthidalni a történet nehezen összekapcsolható részeit, más szóval: visszailleszteni a mesébe mindazt, amit a szerzetesek feltételezhetően kihagytak belőle. Az átírás során az volt a céljuk, hogy úgy őrizzék meg az eredeti vers lényegét, hogy közben a mai néző számára is élvezhetővé váljék a legenda. Munkájuk rengeteg érdekes felfedezést eredményezett, és e meglátásaik - meggyőződésem szerint - még az akadémiai fórumokat sem hagyják majd hidegen.”
Gaiman és Avary az előbbi „Sandman” című művének filmre vitelekor kezdett együtt dolgozni. Jóllehet az eredetileg eltervezett film forgatókönyve sosem készült el, mégis ekkor merült fele először annak ötlete, hogy közösen filmre adaptálják a Beowulf történetét.
„Roger és én jól megértettük egymást a »Sandman« munkálatai során. Kedveltem őt, és tetszett, ahogy dolgozott. - mondja Gaiman. - Egyszer Roger azt mondta, hogy már régóta szeretné filmre vinni a Beowulf történetét, de egyszerűen képtelen áthidalni a költemény első két- és utolsó egyharmada közti elbeszélésbeli szakadékot. A mű szerkezete ugyanis a következő: Beowulf először megküzd Grendellel, aztán annak anyjával, ám ezt követően van egy ötvenéves ugrás, hiszen ennyivel később vív végül a sárkánnyal is. Ez nem a hagyományos három részes történetmesélési metódus. Előadtam néhány ötletem az elbeszélésbeli probléma megoldására. Hirtelen nagy csend következett, majd Roger így szólt: »Mikor vagy szabad?«”
„Valójában Neil ötlete volt a kulcs ahhoz a problémához, amin már majd egy évtizede gondolkoztam - mondja Avary. - A verset mindig is túlságosan szétszabdaltnak láttam, a címszereplő, Beowulf pedig nem tűnt megbízható narrátornak. Például Grendel egyetlen egyszer sem támadja meg nyíltan Hrothgart; csupán kínozza és megfélemlíti őt. Miért történik ez így? A szövegbeli tények arra kényszerítettek, hogy feltegyem az egyszerű kérdést: ki Grendel apja? Ha ebből a szemszögből közelítünk az eseményekhez, Grendel minden tette értelmet nyer. Később Beowulf halálosan megsebesíti Grendelt, aki elvonszolja magát a barlangjába, hogy ott múljon ki. Beowulf bemegy ebbe a barlangba, látszólag azzal a céllal, hogy megölje Grendel bosszúálló anyját, ám a barlangból meglehetősen zavarba ejtő módon nem az anya, hanem Grendel levágott fejével jön elő. Beowulf azt mondja, megölte az anyát, de erről csak az ő szavain keresztül szerezhetünk tudomást. Mi a bizonyítéka annak, hogy valóban meg is ölte az anyát? Egészen bizonyos vagyok abban, hogy Beowulf ugyanannak a sziréni csábításnak az áldozata lett, aminek, feltételezem, korábban Hrothgar sem tudott ellenállni. Vagyis egyszerűen lepaktált egy démonnal.
Aztán a költemény második felében - folytatja Avary - a királlyá koronázott Beowulfot és országát megtámadja egy sárkány. Nem tudtam rájönni, hogyan illeszkedik ez az egész a korábbi események láncolatába. Elmondtam a kétségeimet Neilnek, aki azzal a ragyogó ötlettel állt elő, hogy mi van, ha a sárkány Beowulf fia, és így valójában egy régi bűne kísérti őt újra. Hirtelen egységes történetegésszé állt össze a költemény két része, melyet korábban sehogy sem tudtam összeilleszteni. Nagyon valószínű, hogy az elbeszélt eseményeknek ezek az elemei a szóbeli öröklődés során lassan kikoptak, és feltehetőleg azok a keresztény szerzetesek is tovább alakították a szöveget, akik a verset lejegyezték.”
Az eredeti, 3000 soros költemény alapjául szolgáló események a Krisztus utáni VI. században játszódnak, és egyes csatajelenetei bizonyíthatóan valós, történelmi eseményeken alapulnak. Noha az elmondott történet Dániában játszódik, mégis az észak-angliai területeken vált a szóbeli hagyomány részévé Beowulf legendája majd kétszáz évvel a megtörtént eseményeket követően. Az óangol közösségek ugyanis nem briteknek tekintették magukat, hanem vikingeknek, és ezért összes hősük a Skandináv-félszigetről származott.

Az élőben felvett jelenetek és a digitális utómunka

Zemeckis a Polar Expressz című, forradalmian újszerű filmjében alkalmazta először az általa kifejlesztett, úgynevezett „alakítást megragadó” eljárást. Az Oscar-díjas rendező egyből látta, hogy ez a módszer kiválóan alkalmas volna a Gaiman és Avary által írt forgatókönyv megfilmesítésére, a valóságosnál hatalmasabb karakterek, démonok, emberfeletti hősök és a mítoszok országában zajló, látványos csaták megjelenítésére.
Az „alakítást megragadó” eljárás határozott előnye - amiképpen erre Steve Starkey, a film producere rámutat -, hogy sokkal inkább a színészekről, mintsem a technikáról szól. Digitális szenzorok sokasága kapcsolódik egy műanyag, feszülős ruha segítségével a szereplők testéhez, arcához. E felszerelés egy számítógéppel van összekapcsolva, mely a digitális jeleken keresztül mintegy „megragadja” a színész mozgását. Minden felvétel egy láthatatlan dobozban zajlik, amely négy részre van osztva, és 40 kamerával van felszerelve. Ebben a dobozban rögzítik a test- és az arcmozgásokat a kamerák és a számítógépek. Az így létrejött alapanyag aztán tovább szerkeszthető, alakítható a rendező elképzeléseinek megfelelően, amiképpen ezt például a Polar Expresszben láthattuk. A végeredmény azonban mégsem rajzfilmszerű, hiszen a létrejött alkotás nagymértékben a szereplők valós játékán és kifejezőerején alapul.
A Beowulf - Legendák lovagja esetében Zemeckis a szóban forgó technológiát magasabb szintre fejlesztette. „Amikor ezzel a módszerrel készítesz filmet, akkor lényegében kettős szereposztással dolgozhatsz. Egyfelől a színészi játékban kell gondolkodni, másfelől pedig abban, hogy mit szeretnél valójában. Magyarán: el tudod különíteni a történet szereplőjének alakját, és a színészét, aki azt megformálja - mondja Starkey. - Ez volt az egyik ok, amiért ebben a stílusban készítettük a filmet. Például nincs olyan ember a Földön, aki úgy nézne ki, mint ahogyan Beowulf emberfeletti alakját Bob elképzelte. Hogyan lehet ezt a problémát megoldani? Úgy, hogy a lehető legjobb színésszel eljátszatjuk a szerepet, aztán pedig kreálunk belőle egy hatalmas, Krisztusszerű alakot a számítógéppel. Ugyanez a helyzet Grendel alakjával is. Ha a hagyományos filmi eljárásokat alkalmazzuk, akkor kénytelenek lettünk volna egy három és fél méter magas bábot készíteni, és azt mozgatni számítógéppel. Ezzel szemben a mi módszerünk lehetővé tette, hogy a legjobb színész megformálja Grendel szenvedéseit és fájdalmát anélkül, hogy valamiféle kényelmetlen ruhába, protézisba lett volna bezárva.”
Avary úgy véli, a forradalmi módszer lehetővé tette, hogy úgy jelenjen meg a vásznon a történet, ahogy mindig is elképzelte. „Ami számomra nagyon érdekes volt ebben a módszerben, hogy lehetőséget ad arra: a film a színészi játékon alapuljon. Akárhányszor elképzeltem a történetet, minduntalan egy kamaradarab jelent meg előttem, melyben nagyon fontosak az intrikák és az emberek közötti viszonyok. Vagyis szerettem volna, ha jól kidolgozott érzelmi élménnyé tudom formálni az eredeti történetet. Mindemellett azonban Bob folyton arra biztatott bennünket, hogy »gyerünk, fiúk, szabadítsátok el a képzeleteteket - ha Beowulfnak egy sárkánnyal kell küzdenie, akkor tényleg egy sárkánnyal küzdjön!« Nem voltunk semmiben sem korlátozva, így Neil és én azt írhattunk, amit akartunk, és elfelejthettük mindazokat a kötöttségeket, amelyektől egy hagyományos film esetében nem tekinthettünk volna el.”

A nagyszerű színészi alakítások „megragadása”

Lényegében az „alakítást megragadó” módszer a szereplőválogatás során lehetővé tette, hogy tekintet nélkül korra, nemre és bőrszínre válasszanak színészeket a produkcióhoz. Zemeckis főszereplő-választása kitűnő példája annak, hogy az „alakítást megragadó” eljárás milyen nagy szabadságot ad a szereplők kijelölésekor. Kezdetben Zemeckis nem is gondolt Ray Winstone-ra, ám amikor meghallotta a színész különleges hangját, egyből tudta, hogy rátalált Beowulfra. „A feleségem egy VIII. Henrik-adaptációt nézett a tévében, melynek főszereplője Ray volt, és amikor meghallottam a hangját, így szóltam: »Istenem, ez éppen úgy hangzik, mintha Beowulf mondaná.« Elmentem, megnéztem élőben, és láttam, hogy lenyűgöző képességei vannak az ember primitív ösztöneinek megmutatásában. És pontosan ez az, amire a Beowulfot megformáló szereplőnek szüksége van. Beowulfot ugyanis csak az érdekli, kit ölhet meg, mit ehet, és kibe tud belekötni.
Az igazi kalandot az jelentette Winston számára, hogy egy egészen új filmi kifejezésformát ismerhetett meg a munka során. A szókimondó színész nem fél bevallani: „Noha a gyerekeim ismerték a történetet, én nem tudtam semmit a költemény létezéséről. Ám a forgatókönyvben olvasottakat nagyszerűnek találtam, és mindig is szerettem volna vikinget játszani. A legnagyszerűbb dolog a Zemeckis által alkalmazott eljárásmódban, hogy még az olyan, kissé köpcös és alacsony embernek is, mint amilyen én vagyok, lehetővé teszi, hogy egy több mint két méteres, lobogó hajú vikinget játsszon. Az eljárás először kicsit bonyolultnak és kényelmetlennek tűnt, ám engem mindig vonzottak a lehetetlennek tűnő feladatok, ezért nagyon vártam, hogy kipróbálhassam.”
Zemeckis hozzáteszi, hogy az „alakítás megragadó” eljárás nem csak Winstone vágyát elégítette ki, hogy végre vikinget játszhasson, hanem a többi színésznek is megadta azt a lehetőséget, hogy a hagyományos filmkészítés kötöttségeitől megszabaduljon. „Ha ezzel a technikával dolgozunk, akkor nem kell a világítással, a kamera-beállítással, a sminkkel, a frizurával, a kosztümökkel törődni. Ez esetben minden a játékról szól, és a nagy színészek - például akik a filmben is szerepeltek - szeretik ezt. A színész diktálhatja a jelenet ritmusát, hiszen nem kell minduntalan megszakítni a felvételt, hogy az eszközök takarásban maradjanak. Éppen olyan volt, minta a színházban játszottak volna, azzal a különbséggel, hogy az egészet három dimenzióban rögzítettük.”
Antony Hopkins, aki Horthgar királyt alakítja, elmondja, hogy az „alakítást megragadó” eljárás Zemeckis rendezői stílusával ötvözve nagyon nyitott és nyugodt forgatási légkört biztosított. „Ami nagyon érdekes ebben a filmkészítési módszerben, hogy a jeleneteket gyorsan le lehet forgatni, ugyanis nem kell azokat minduntalan megszakítani, mint a hagyományos filmek esetében. Gyakran öt vagy hat oldalas jeleneteket játszottunk el egyhuzamban, és néhány felvétel után már tovább is haladtunk a történetben. Az általam játszott karakter nagyon korán, úgy a harmadik, negyedik lapon bukkan fel a forgatókönyvben, és a 76. oldalon ér véget a szerepe, ám én mindösszesen nyolc napot dolgoztam a forgatáson, ami teljesen elképzelhetetlen volna egy hagyományos filmfelvétel során” - mondja Hopkins.
Anthony Hopkins szerepének megformálásakor felhasználta eredeti, walesi akcentusát, hogy a több ezer éves, ősi nyelv segítségével idézze meg a legendák letűnt korát. Hopkins nyelvhasználata aztán mintaértékűvé vált a többi színész számára. „Úgy döntöttünk mindannyian, hogy a walesi akcentust használjuk - mondja Robin Wright Penn, aki Horthgar feleségét, a kedves és szerencsétlen sorsú Wealthow királynőt alakítja. - A történet kétségtelenül Dániában játszódik, ám az eredeti költemény óangol nyelven íródott. Viszont ha óangol nyelvet használunk, senki sem értette volna, hogy mit mondunk, ezért választottuk a walesi akcentust.”
Beowulf szerelmes lesz Wealthow-ba, amikor a Dán Királyság megmentésére érkezik. Ám Beowulf ugyanazokat a végzetes hibákat követi el, mint Hrothgar király. Képtelen ugyanis ellenállni a hatalom, a dicsőség és a nők csábításának, továbbá fausti szerződést köt egy démoni csábítóval, és mindez végül oda vezet, hogy megromlik kapcsolata Wealthow királynővel. Robin Wright Penn elárulja, hogy a királynő érzelmi válságainak megformálásakor nagy segítségére volt az „alakítást megragadó” eljárás. „Nagyon gyorsan tudtunk így forgatni, és egy-egy jelentből a maximumot tudtuk kihozni. Nem kellett tizenkét órát vesztegetni azzal, hogy négyezer különböző szögből felvegyük ugyanazt a jelenetsort. Néha tizenöt perc alatt rögzítettünk egy jelenetet, és sokszor két ismétléssel forgattunk le öt oldal történéseit. E gyorsaság lehetővé tette, hogy a megfelelő hangulatban legyek a forgatáson. Senkinek nincs ugyanis ahhoz kedve, hogy öt percig dolgozzon, aztán pihenjen húszat, majd ezt követően megint felpörgesse magát, hogy megfelelő érzelmi állapotban legyen a felvételhez. Bob módszerével képesek voltunk megfelelő intenzitással és koncentráltsággal eljátszani a jelenetsort, aztán pedig délután ötkor befejezni a napot. Ez nagyon civilizált eljárásmód. Különösen akkor, amikor mély érzelmeket kell eljátszanod, mert akkor a kezdés-leállás zaklatott ritmikája nagyon fárasztó tud lenni” - mondja Robin Wright Penn.
Zemeckis másik „tanítványa”, Crispin Glover játssza a szenvedő szörnyeteget, Grendelt; Grendel bosszúálló és ördögi csábító anyját pedig az Oscar-díjas Angelina Jolie alakítja. „Nem találhattunk volna Angelinánál jobb színésznőt a szerepre - mondja Zemeckis -. Lenyűgöző volt nézni, ahogy megjelent a forgatáson és azonosult a figurával. Mindenkit megbabonázott és elbűvölt a stábból.” Noha Jolie látott vázlatokat arról a szexi, félig ember, félig hüllő alakról, melyet kosztüm, jelmez és maszk nélkül alakítani kell, mégis elsősorban Zemeckis utasításai alapján kellett összeraknia az ember-hüllő alakját. Jolie erre így emlékszik vissza: „Bob egyszer csak azt mondta nekem, hogy nyugodtan selypítsek kicsit. Jól van, gondoltam, biztos azért kéri ezt, mert gyíknyelvem van. Aztán meg azt mondta, emeljek fel valamit. Mondom: nem megy Bob, mert kard van a kezemben. Erre Bob azt válaszolta: emeld fel a farkaddal. Ekkor jutott eszembe, hogy valóban, nekem a szerepem szerint farkam is van. Aztán meg azt kérte, hogy álljak lábujjhegyre, mintha tűsarkúban lennék. Nagyszerű, gondoltam, biztos azt akarja, hogy szexinek nézzek ki. De Bob azt mondta: nem, ez azért van, mert a kezeid valójában olyanok, mint a lábad, a lábad pedig olyanok, mint a kezeid. Egyszóval: alig várom, hogy megnézzem a filmet, és lássam, milyen lett a végeredmény!”
Az „alakítást megragadó” eljárás lehetővé tette a színészek számára azt is, hogy tehetségüket több karakter megformálásához is felhasználják. Zemeckis például John Malkovich adottságait - Beowulf tetteit és becsületességét megkérdőjelező - Unferth szerepének kidolgozására, illetve az ő fiának az eljátszására is igénybe vette.
Malkovich a többiekhez hasonlóan, egyből megszerette az „alakítás megragadó” eljárást. „Csodálatos ez a módszer, hiszen lehetővé tette számomra, hogy nálam sokkal fiatalabb és idősebb figurákat is eljátsszak. Hagyományos filmkészítés esetében erre nem lenne mód - mondja Malkovich. - Ez a forgatási technika nagyban a fantáziádra épít, és sokkal inkább hasonlít ahhoz, ami a színházban történik. Négy irányból irányul rád a figyelem, és egyszerre készülnek rólad távoli és közeli felvételek, sőt szuperközeliek minden egyes porcikádról. Ám mindeközben semmivel sem kell törődnöd, csak játszanod kell. Hasonló a színházi próbához, ahol hiányoznak a kellékek, díszletek, és ezeket mind neked kell elképzelned. Mindazonáltal kellemetlen élmény, hogy végig nagyon hideg volt a forgatáson. Feltételezem, ennek az volt az egyik oka, hogy érzékelők voltak végig a testemen, arcomon, és nem akarták, hogy ezeket összeizzadjam. Nyilván egy szokásos filmforgatáson 65 ezer fok van a világítási technika miatt” – mondja Malkovich nevetve.
A színészgárdát Brendan Gleeson tette egésszé, aki Beowulf legjobb barátját és bátor harcostársát, Wiglaft alakítja. Gleeson a Harry Potter-filmek „veteránja” hozzászokott már az olyan szerepekhez, melyeket a vizuális utómunka áldásos hatásai követnek. Ám ez esetben mégis valami egészen mással találkozott. „Ami a feladatban megtetszett, az a doboz-színház volt. Ugyanis minden egy lehatárolt, négyzet alakú térben zajlik, és itt kell a világot magad köré képzelni, nem pedig egy kék vagy zöld vászon előtt, mint a korábbi munkáim során. A nyolcvanas években csináltam nagyon hasonló színházi produkciókat, ahol nem voltak kellékek, és úgy kellett játszanunk, hogy mindez a nézők fejében mégis összeálljon” - mondja Gleeson.
A történet nagy hadjáratai, élet-halál küzdelmei gyakran nyaktörő mutatványokra késztették a színészeket, akiket mindazonáltal nem vettek körül díszletek, és a jelmezük csupán az érzékelők pókhálószerű hálózata volt. „Észre sem vettem, hogy micsoda nyaktörő mutatványokat csinálok - mondja Ray Winstone. - Annyira belefelejtkeztem a szerepembe, hogy egyiket a másik után hajtottam végre, és csak a végén döbbentem rá, hogy valójában a kaszkadőr munkáját is elvégeztem. Pedig figyelmeztettem a stábot az elején, hogy mondjátok meg, szerintetek mire vagyok képes. Aztán kiderült, hogy úgy gondolták, mindent én fogok csinálni. Mindenesetre iszonyatosan élveztem! Mintha újra kisgyerek lettem volna, aki egy drót segítségével átrepül a szobán, aztán átszakítja a falat meg ilyenek. Tényleg nagyon örülök, hogy elvállaltam ezt a szerepet.”
Avary szerint éppen az ilyen bátor mutatványok fogják a nagyközönséget a moziba csalogatni. „Azt hiszem, a tinédzserek nagyon fogják szeretni ezt a filmet - mondja Avary. - Rengeteg olyan izgalmas jelenet van, amelyeket Bob szinte százszorosára felfokozott képileg ahhoz képest, ahogy azt mi eredetileg megírtuk. Kétségtelenül nagyon tudja, hogyan kell a látványos, akciódús jelenteket bemutatni, és mindeközben megőrizni az események karakterközeli drámaiságát. És persze azok sem fognak csalódni, akik az igazi, fordulatos történetmesélést kedvelik.”

A szereplők

RAY WINSTONE (Beowulf) legutóbb Martin Scorsese Oscar-díjas filmjében, A téglában (The Departed) és Anthony Minghella Bűnös viszonyok (Breaking and Entering) című alkotásában láthattuk; a közeljövőben pedig az Indiana Jones-filmek negyedik darabjában fog szerepelni. A londoni születésű Winstone első filmsikerét a Scum című műben nyújtott alakításával aratta. 1998-ban a legjobb színész kategóriában elnyerte a British Independent Film díjat, és egy BAFTA jelölést is begyűjtött az Éhkopponbeli (Nil by Mouth) szerepéért. Ugyancsak a British Independent Film díjjal jutalmazták a Hadszíntérben (The War Zone) megformált karakterért, és ugyanez a szervezet jelölte a legjobb színész díjra a Szexi dögben (Sexy Beast) nyújtott teljesítményéért. Emellett az Ausztrál Filmintézet is a legjobb színész díjra jelölte a The Proposition című filmben látható alakításáért. Szerepelt ezen kívül például még a Hideghegy (Cold Mountain) és az Arthur király című filmekben.

ANTHONY HOPKINS (Hrothgar) 1937-ben született a walesi Port Talbotban. Tizenhét évesen egy amatőrszínházi előadásban lépett először színpadra. Ezt követően a Royal Academy, majd pedig a Sir Laurence Olivier igazgatta National Theater tagja lett. A mozivásznon az 1967-es Az oroszlán télenben (The Lion int he Winter) aratta első nagy sikerét: alakításáért – Oroszlánszívű Richardot formálta meg – a Brit Filmakadémia díjára jelölték. Ezután olyan filmek következtek pályáján, mint A híd túl messze van (A Bridge Too Far), Az elefántember (The Elephant Man), A Bounty (The Bounty), és a 1991-es A bárányok hallgatnak (The Silence of the Lambs), amely a legnagyobb sztárok közé emelte. Alakításáért megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. Azóta még kétszer jelölték a díjra: 1993-ban a Napok romjaiért (The Remains of The Day), 1995-ben pedig a Nixonért (Nixon). Néhány további filmje: Bizonyítás (Proof), Nagy Sándor, a hódító (Alexander), A vörös sárkány (Red Dragon), Zorro álarca (The Mask of Zorro), Drakula (Bram Stoker´s Dracula), Túlélni Picassót (Surviving Picasso), Titusz, Hannibal és Amistad.

JOHN MALKOVICH (Unferth) a filmipar egyik legkeresettebb színésze, akit kétszer jelöltek Oscar-díjra: először 1985-ben a Hely a szívben (Places in the Heart), illetve 1994-ben a Célkeresztben (In the Line of Fire) című filmekben nyújtott alakításaiért. Az utóbbi munkájáért elnyerte a Nemzetközi Kritikusok Díját legjobb mellékszereplő kategóriában. 1999-ben neki ítélték a New York-i Kritikusok Díját A John Malkovich-menet (Being John Malkovich) című filmben megformált mellékszerepéért. Tévés munkáiért - mint például Az ügynök halála (Death of a Salesman), a Napóleon - többször jelölték Emmy-díjra. Legutóbb az Eragon című filmben láthattuk, de emellett szerepelt még a Gyilkos mezők (The Killing Fields), az Egerek és emberek (Of Mice and Men), a Con Air – A fegyencjárat, az Egy hölgy arcképe (The Portrait of a Lady) és A vasálarcos (The Man in the Iron Mask) című filmekben.

ROBIN WRIGHT PENN (Wealthow) első igazi filmsikerét A herceg menyasszonya (The Princess Bride) című film jelentette. 1995-ben szerepelt Robert Zemeckis Oscar-díjat nyert alkotásában, a Forrest Gumpban. Kétszer jelölték a legjobb színész kategóriában a Filmszínészek Egyesületének Díjára, először a már említett Forrest Gumpban, másodszor pedig az Életem szerelme (She’s So Lovely) című filmben megformált szerepeiért. Játszott még továbbá az Üzenet a palackban (Message in a Bottle), Az ígéret megszállottja (The Pledge), A sebezhetetlen (Unbreakable) és a Játékszerek – Toys című filmekben.

BRENDAN GLEESON (Wiglaf) Írországban született, és első filmszerepe („The Field”) óta közel negyven mozi-produkcióban vett részt. Többek között szerepelt az Oscar-díjjal jutalmazott Rettenthetetlenben (Braveheart), és a híres Harry Potter-darabokban, nevezetesen a Harry Potter és a Tűz Serlege (Harry Potter and the Goblet of Fire), illetve a Harry Potter és a Főnix Rendje (Harry Potter and the Order of the Phoenix) című alkotásokban. További híres filmje: Mission: Impossible 2., New York bandái (Gangs of New York), Hideghegy (Cold Mountain), Trója, A falu (The Village), Reggeli a Plútón (Breakfast on Pluto).

CRISPIN HELLION GLOVER (Grendel) New Yorkban született. 1983 óta rendszeresen szerepel a vásznon, ám első igazi sikerét a Vissza a jövőbe (Back to the Future) című filmben nyújtott alakításával aratta. Azóta többek közt olyan produkciókban volt látható, mint a Veszett a világ (Wild at Heart), a Féktelen folyó (River’s Edge), a Willard és a The Doors.

ANGELINA JOLIE (Grendel anyja) az Észvesztő (Girl, Interrupted) című filmben nyújtott alakításáért megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat, és ugyanezért a munkájáért Golden Globe Díjjal jutalmazták. Az utóbbi kitüntetést ezen kívül még kétszer nyerte el televíziós munkáiért, nevezetesen a Kifutó a semmibe (Gia) és a George Wallace című filmekben megformált karakterekért. Néhány további filmje: A csontember (The Bone Collector), Lara Croft: Tomb Rider, Nagy Sándor, a hódító (Alexander), Sky kapitány és a holnap világa (Sky Captain and the World of Tomorrow), Mr és Mrs Smith, Életeken át (Taking Lives).

Az alkotók

ROBERT ZEMECKIS (rendező/producer) a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjjal, a Golden Globe Díjjal, továbbá a Rendezők Egyesületének Díjával tüntették ki a Forrest Gumpért. Első átütő sikerét a Vissza a jövőbe (Back to the Future) című filmmel érte el, melynek a forgatókönyvét Oscar-díjra és Golden Globe-ra jelölték. Rendezői munkái közt olyan alkotásokat találhatunk még, mint Roger nyúl a pácban (Who Framed Roger Rabbit), a Jól áll neki a halál (Death Becomes Her), a Kapcsolat (Contact), a Polar Expressz. Producerként pedig olyan filmek létrejöttét segítette, mint a Számkivetett (Cast Away - rendező is), a Temetetlen múlt (What Lies Beneath - rendező is) és a Ház a Kísértet-hegyen (House on Haunted Hill).

NEIL GAIMAN (forgatókönyvíró/executive producer) számos díjat nyert prózai, költői, drámai munkáival, és emellett elismert újságíró, képregény-szerző és dalszövegíró. Legutóbb a Csillagpor (Stardust) című regényét adaptálták filmvászonra. Legismertebb alkotása horrorisztikus képregénye, a „Sandman”, melyet több irodalmi és fantasy díjjal tüntettek ki. Továbbá ő írta a Tükörálarc (Mirrormaszk) című film és a „Neverwhere” című televíziós sorozat forgatókönyvét.

ROGER AVARY (forgatókönyvíró/executive producer) 1994-ben - Quentin Tarantinoval megosztva - elnyerte a legjobb forgatókönyvért járó Oscar-díjat a Ponyvaregény (Pulp Fiction) című filmért. Ugyanezért a forgatókönyvért számos más kitüntetés mellett elnyerték még a BAFTA Díjat is. Avary rendezőként olyan filmeket jegyez, mint a Döntő pillanat (Killing Zoe) és a A vonzás szabályai (The Rules of Attraction).

STEVE STARKEY (producer) a Forrest Gump egyik producereként Oscar-díjasnak mondhatja magát. Zemeckisszel több közös munkájuk volt már, mint például a Vissza a jövőbe trilógia, a Roger nyúl a pácban (Who Framed Roger Rabbit) és a Polar expressz. 1998-ban Starkey Zemeckisszel és Jack Rapke-val együtt megalapította az ImageMovers nevű produkciós céget, melyenk lobogója alatt olyan művek születtek, mint például a Számkivetett (Cast Away) és a Temetetlen múlt (What Lies Beneath).

MARTIN SHAFER (executive producer) a Castle Rock Entertainment elnöke és ügyvezető igazgatója. A Castle Rock produkciós vállalat többek közt olyan filmek létrejöttét támogatta eddig, mint a Törés (Fracture), a Polar Expressz, a Célkeresztben (Int he Line of Fire), illetve az Oscar-díjra jelölt Egy becsületbeli ügy (A Few Good Men), Halálsoron (The Green Mile) és A remény rabjai (The Shawshank Redemption).

ROBERT PRESLEY (operatőr) Don Burgessel együtt készítették a Polar Expressz felvételeit. Korábban az operatőr asszisztenseként dolgozott a Temetetlen múlt (What Lies Beneath) című Zemeckis-film forgatásán. Presley olyan filmek elkészítésében vett még részt, mint a Pearl Harbor, a Die Hard 3. - Az élet mindig drága (Die Hard: With a Vengeance) és A 13. harcos (The 13th Warrior).

DOUG CHIANG (díszlettervező) pályafutást animációs filmekkel kezdte, és több díjnyertes reklámfilmet is forgatott. Az Industrial Light and Magic kreatív igazgatójaként olyan filmek látványterveiért volt felelős, mint a Forrest Gump, a Ghost, a Vissza a jövőbe 2., The Doors és a Terminátor 2., hogy csak a legismertebb munkáit említsük. 1995-ben elhagyta az ILM-et, hogy a Csillagok háborúja-sorozat első és második részének munkálataiban részt vegyen.

JEROME CHEN (vizuális effektek) szakterülete az élőben felvett jelenetek digitális utómunkájának kidolgozása. Chen többek közt olyan filmeken dolgozott szakértőként, mint a Godzilla, a Kapcsolat (Contact), a Last Holiday, a James és az óriásbarack (James and the Giant Peach) és a Stuar Little, kisegér. Utóbbi alkotásért Chent Oscar-díjra jelölték, elsősorban a lenyűgöző vizuális megoldásokért, melyeket a címszereplő kisegér megformálásakor alkalmazott.

ALAN SILVESTRI (zeneszerző) többek közt olyan filmek zenéjét komponálta, mint a Forrest Gump, a Vissza a jövőbe-trilógia és a Roger nyúl a pácban. Silvestri Glen Ballarddal közösen írta a „Belive” című számot a Polar Expressz című filmhez, melyért elnyerték a Grammy-díjat 2005-ben, egyúttal Oscar-díjra jelölték őket a legjobb eredeti filmbetét-dal kategóriában.