Az arany iránytű

A New Line Cinema bemutatja
„THE GOLDEN COMPASS”
Az arany iránytű

Szereplők: Nicole Kidman, Dakota Blue Richards, Sam Elliott, Eva Green
Daniel Craig, Tim Courtenay, Derek Jacobi, Ben Walker
Író: Philip Pullman. Kép: Henry Braham. Látvány: Dennis Gassner. Jemez: Ruth Myers
Zene: Alexandre Desplat. Forgatókönyvíró és rendező: Chris Weitz

Színes, szinkronizált amerikai film

{slimbox album="arany"}images/stories/programajanlo/film/arany/1.jpg{/slimbox} {slimbox album="arany"}images/stories/programajanlo/film/arany/2.jpg{/slimbox} {slimbox album="arany"}images/stories/programajanlo/film/arany/3.jpg{/slimbox} {slimbox album="arany"}images/stories/programajanlo/film/arany/4.jpg{/slimbox} {slimbox album="arany"}images/stories/programajanlo/film/arany/5.jpg{/slimbox} {slimbox album="arany"} images/stories/programajanlo/film/arany/7.jpg{/slimbox} {slimbox album="arany"}images/stories/programajanlo/film/arany/1.jpg{/slimbox}

CHRIS WEITZ (FORGATÓKÖNYVÍRÓ/RENDEZŐ) JEGYZETE

Lyra, Az arany iránytű gyermek főhőse számára az utazás oxfordi otthonának relatív biztonságában kezdődik, és a világ végső határáig vezet. Az én utazásom ezzel a történettel Londonban kezdődött hét évvel ezelőtt, amikor egy barátom azt javasolta, olvassam el Phlip Pullman könyveit, miközben az Egy fiúról című film rendezésének relatív biztonsága vett körül.
Rögtön tudtam, hogy filmre akarom vinni ezeket a könyveket. Magával ragadott a könyvek képi világa, merészsége és intelligenciája. Pullman éleslátása a mindennapoktól a metafizikáig terjed, és nagy trilógiája az élet legfontosabb dolgairól szól: a szabadságról és a lélek erejéről. Az Északi fényben (a könyv Az arany iránytű címmel jelent meg az Egyesült Államokban), a trilógia első könyvében benne van mindaz, amit egy filmrendező kívánhat: izgalmas történet, érdekes szereplők, pszichológiai és filozófiai mélység és az egésznek a középpontjában a csoda. El sem tudtam volna képzelni ennél a munkánál izgalmasabb kalandot.
Nagy lelkierőre vall, hogy valaki hajlandó végignézni, ahogy művét egy másik médiumra adaptálják, és nagyon hálás vagyok Mr. Pullmannak, hogy rám bízta a XX. század egyik legfantáziadúsabb művét, és azért is, hogy rendelkezésemre állt tanácsaival és segítőkészségével.
Köszönettel tartozom a New Line-nak, hogy lehetőséget adott Az arany iránytű elkészítésére, hogy töretlen bizalmáról biztosított a hosszú várandósság alatt, s hogy nagyszerű szereplőgárdát és stábot segített összehozni. Én csak egy vagyok azok közül, akik ezen a filmen dolgoztak, és akiket ezek a könyvek inspiráltak, és rettentő hálás vagyok az odaadó munkájukért és kreativitásukért. Úgy vélem, mindenki, aki ennek a nagyszabású filmnek áldozta napjait és gyakran még éjszakáit is, örömmel végezte dolgát.

NAGY HÁBORÚ KÉSZÜLŐDIK
Az arany iránytű

Egy párhuzamos világban, ahol a lélek valamely állat alakjában kíséri mindenhová az embert, egy gyerek a szabad akarat vége és egy új kor kezdetén áll.
Lyra Belacqua (Dakota Blue Richards) még csak tizenkét éves, de már tudja, hogy más, ha azt teszi, amit mondanak neki, és megint más, ha azt teszi, amit a szíve diktál. A lázadó hajlamú árva, az oxfordi Jordan College neveltje az egyik párhuzamos világhoz tartozik, olyan láthatatlan, érzékelhetetlen dimenziókhoz, amelyekben az emberi lét némi finom különbségekkel fejlődik.
De Lyra soha nincs egyedül – mindenhová elkíséri daimónja, egy kicsi, állandóan változó állatka, akit Pantalaimonnak hívnak. Más világokban a lélek megmarad a testben, csendben és láthatatlanul. Lyráéban a daimón külön lény, aki őt egész életében elkíséri.
Lyra világa azonban változik. A mindent egybefogó kormányzó testület, a Magisztérium szorosabb marokra fogja a népességet. Sötét mesterkedései eredményeképp egy titokzatos erő képviselői, az Átkosok egyre-másra rabolják el a gyerekeket. A gyiptus menekültek között, akiknek gyerekei közül sokat elraboltak az Átkosok, az a hír járja, hogy a gyerekeket egy Északon fekvő Kísérleti Állomásra viszik, ahol ismeretlen kísérletek alá vetik őket.
Amikor eltűnik Lyra legjobb barátja, Roger (Ben Walker), a lány megfogadja, hogy akár a világ végére is elmegy, hogy megmentse őt.
Lord Asriel (Daniel Craig), Lyra felfedező kedvű, mogorva nagybátyja szintén Északra készül, hogy kikutassa, hogyan lehetne hasznosítani a Pornak nevezett titokzatos jelenséget, amelyről azt gyanítja, ott található, ahol az Északi Fény világít a jéggel borított Sarkkör fölött.
Lyra szeretne nagybátyjával tartani, de nem engedélyezik neki. Újabb esélyt kap azonban, amikor látogatásra érkezik a kollégium egyik üzleti partnere, Mrs Coulter (Nicole Kidman). Az éles elméjű tudós és világutazó azzal a csábító ígérettel szakítja ki Lyrát Jordan-kollégiumi életéből, hogy mesés kalandok várnak rá Londonban és azon túl is.
Indulás előtt Lyra kap egy titokzatos, régi szerkezetet, amelyet aletiométernek hívnak – ez a szerkezet képes megmutatni az igazságot a tulajdonosának, ha az kitalálja, hogyan kell használni. Lyra világában él egy mítosz egy gyermekről, akinek az a sorsa, hogy beteljesítse a sorsot – egy gyermekről, aki képes megírni saját meséjét –, és aki kulcsszerepet játszik az eljövendő háborúban. Lehet, hogy a Roger megmentésére útnak indult Lyra ez a gyermek?
Lyra – kényszerű szövetségben a tengerjáró gyiptusok egyik törzsével, egy rejtélyes boszorkánnyal, egy nagy, páncélos medvével és egy texasi repülőssel – olyan kalandokba veti magát, amelyek elvezetik őt az égbe és az óceánra, a jeges északi vidékekre és az emberi lélek rejtelmeibe.
Nagy háború készülődik – és az nem csak az ő világát fenyegeti, hanem az összes párhuzamos világot, amely a sarki fények mögött várakozik –, Lyrának minden csodás képességét és bátorságát össze kell szednie, hogy megakadályozhassa a háború kitörését.

BELE A VAD SZAKADÉKBA
Az arany iránytű adaptálása

Chris Weitz, a forgatókönyv írója és a film rendezője három évet töltött a film előkészületeivel és forgatásával. Akárcsak Pullman, ő is egy „Oxbridge”-kollégium, jelesül a cambridge-i Trinity College hallgatója volt. XVII századi irodalmat tanult, és sokat foglalkozott John Miltonnal, akinek munkássága Pullman könyveinek is egyik inspiráló forrása volt. Pullman trilógiája annak a tematikus kapcsolatnak a nyomán kapta a címét, amely a miltoni „sötét anyag” („his dark materials” – Elveszett paradicsom, II. könyv) és a világegyetem részét képező „sötét anyag” között hozható létre:

Természet méhe ez (vagy sírja tán?) e
szörny űr, hol nincs tenger, part, tűz, se lég,
de mind vemhes csiráiban kavartan
gomolyg, és így tusázna, mígnem a
mindenható Teremtő – több világot
szerzendő – nem rendelkezik sötét
anyagjukkal. Ravasz Sátán e vad
űrbe kinézve áll Pokol szegélyén,
s útján tünődik…
(Jánosy István fordítása)

A producer, Deborah Forte 11 évvel ezelőtt kezdett foglalkozni ezzel a filmmel, mégpedig akkor, amikor elolvasta – még kéziratban – Az arany iránytűt, és rögtön megszerezte a filmmel kapcsolatos jogokat a Scholastic Media számára. „Azt gondoltam akkor: Pullman kivételes képességű író, és akárhová megy, vele akarok tartani” – emlékszik vissza Forte. Az arany iránytű olyan világban játszódik, „amely nem hagyományos fantasy és nem hagyományos science-fiction – folytatja. – A könyv olvasója egy olyan világban találja megát, amely teljesen eredeti, ugyanakkor a miénkkel is rokonságban áll.”
Pullman Sötét anyag (His Dark Materials) című trilógiája – Északi fény (Northern Lights – A könyv Amerikában Az arany iránytű címmel jelent meg), A titokzatos kés (The Subtle Knife), A borostyán látcső (The Amber Spyglass) – nagy kritikai és közönségsikert aratott, eddig világszerte 14 millió példányt adtak el belőle, ezenkívül számos díjat is kapott, köztük a tekintélyes Whitbread-díjat, melyet korábban soha nem kapott meg gyerekeknek írt regényt.
A film előkészítése és forgatása során Weitz többször is találkozott Pullmannal, hogy kikérje tanácsait. A forgatókönyv nagy részét Weitz az észak-norvégiai Svalbardban írta meg, Oslótól 1000 mérföldnyire, a történet egyik kulcsfontosságú helyszínén.
A film elkészítése hatalmas munka volt – elég, ha csak a látványos tájakra, a különleges lények sokaságára és a legújabb generációs vizuális effektusokra gondolunk. Weitz számára azonban az adaptációban Pullman történetének igazságai voltak a legfontosabbak. „A dolog varázsa legalább annyira a viszonyokban van, mint amennyire a látványosságban – mondja. – A film világa ugyan egy rendkívül jól kitalált párhuzamos világ, de mély bölcsességgel beszél a mi világunkról és a mi életünkről is. És bár a főhőse gyermek, a történet egyáltalán nem gyermeki vagy együgyű. Emberi szimpátiával kell kezelni a szereplők érzelmeit, és a kozmikus és személyes léptékek szakadákát ugyanolyan jól át kell hidalni, ahogy azt Pullman áthidalta.”

EMBEREK ÉS DÉMONOK
Az arany iránytű szereplőinek kiválasztása

A film a koraérett, tizenkét éves Lyra Belacqua történetét meséli el, akinek különcsége és akaratos természete olyan titkoknak nyitja meg kapuját, amelyeken a lány világának sorsa múlik. Az árva lányt az oxfordi Jordan College-ban a tanintézet mestere (Jack Shepherd) neveli, legjobb és leghűségesebb barátja Roger, a konyhai kisinas (Ben Walker). „Az arany iránytű a szabad akaratról és a szabad választásról szól, és ennek Lyra a legékesebb példája – mondja Mark Ordesky gyártásvezető. – Lyra járja a maga útját, és nem tudja, hogy döntésein végső soron nemcsak saját világának, de az összes többi párhuzamos világnak a sorsa is múlik. De alapjában véve még mindig fejlődik, vadóc, akaratos és koraérett lány.”
Hogy Lyra szerepére megtalálják a megfelelő személyt, a színészválogatók beutazták egész Angliát, és több mint tízezer fiatal színésznőt néztek meg. „Több városban is rendeztünk színészválogatást – emlékszik vissza Bill Carraro producer. – Rengeteg fiatal lányt teszteltünk, aztán maradt egy szűkebb csoport a rendező számára. És amikor megtaláltuk a Lyránkat, ő mintha erre a szerepre született volna.”
„Dakota tényleg nagyon különleges fiatal nő – mondja Forte. – Még csak tizenkét éves, és azelőtt soha nem dolgozott profi színészként, de ha odaáll a kamera elé, akkor megvan benne az az intelligencia és az a zabolátlanság, sőt némi elvadultság, amely tökéletesen illik Lyrához. Még Philip is őt választotta ki, amikor elküldtük neki a szalagokat.”
„Nagyon jó döntés volt, hogy Dakota Blue Richards kapta Lyra szerepét – erősíti meg Pullman. – Amint megláttam Dakota próbafelvételét, tudtam, nem kell tovább keresni. Megvan benne azoknak a minőségeknek a kombinációja, amelyek a lány bonyolult jelleméhez szükségesek.”
Dakota Blue Richards elolvasta a könyveket, megnézte Az arany iránytű színpadi adaptációját, és valósággal beleszeretett a szerepébe. Elsősorban Lyra bátorsága és elszántsága ragadta meg. „Mivel Lyrának soha nem voltak szülei, azt gondolja, senki nem mondhatja meg neki, mit csináljon – magyarázza Richards. – Olyan dolgokat csinál, amiket más nem csinálna meg, például felmászik a Jordan College tetejére, verekszik, és ilyenek. Szeretné, ha azt gondolnák róla, hogy jobb mindenkinél, mert bátrabb és okosabb, és ha épp nincs a tarsolyában egy történet, amit elmesélhetne, akkor kitalál egyet.”
Lyrát minden lépésénél daimónja, Pantalaimon kíséri. A daimón – fejtegeti Pullman – „maga a személy. Nem választhatók el egymástól. A daimón része az embernek, annyira, hogy ha valakinek macska a daimónja, és arra megy egy valódi macska, akkor az a daimónt nem is macskának, hanem emberi lénynek látja.”
Utazásuk alatt Pan folytonosan bátorítja, vigasztalja és néha finoman meg is dorgálja Lyrát. „Szerintem nagyon csábító elképzelés, hogy egész életünkben folyamatos párbeszédben állhatunk a lelkünkkel” – tűnődik el Weitz.
Lyra élete azonban gyökeresen megváltozik, amikor találkozik Mrs Coulterrel, a Magisztérium által támogatott Áldozárok Testületének szépséges és elbűvölő vezetőjével, aki üzleti ügyben látogat a kollégiumba. Mrs Coulter, a tudós és felfedező pontosan azt testesíti meg, amivé Lyra szeretne válni. „Nem hinném, hogy túl sok ember lenne a világon, aki meggyőzően el tudná játszani ezt a szerepet – mondja Weitz. – Azt hiszem, a film alkotói közül mindenkinek Nicole Kidman jutott elsőként eszébe Mrs Coulter szerepére.”
Ileen Maisel, az egyik gyártásvezető együtt dolgozott Kidmannel a Születés című filmben, és emlékszik rá, hogy Pullman elküldte ajándékba a regények dedikált példányait a színésznőnek és családjának. „Nicole rögtön megértette, miről is van szó Mrs Coulter esetében – jegyzi meg Maisel. – Meglátta a karakterében rejlő erőt, karizmát, de meglátta a sebezhetőséget is.”
Az Oscar-díjas színésznő bonyolult lelkű személyiségként fogta fel Marisa Coultert, aki végig titkolja, miféle kapcsolat fűzi őt valójában Lyrához. „Korábban játszottam olyan embereket, akik nem voltak teljesen feddhetetlenek – mondja Kidman. – Ritkán ítéljük meg azt embert, akit játszunk. Belülről kell kibontani a jellemét, és meg kell találni, mi indítja arra, hogy helyesnek gondolja, amit csinál, és közben reméljük, hogy az embersége is megmutatkozik.”
Mrs Coulter a Magisztérium szolgálatában áll. Ez a mindent átfogó kormányzó testület azon igyekszik, hogy minél inkább ellenőrzése alá vonja Lyra világának lakóit. „Minden társadalomban megvan a feszültség a félelem és a csoda életadó ereje és a politikai hatalom között, amely abban a pillanatban megjelenik, ahogy emberi struktúrák alakulnak ki – jegyzi meg Pullman. – Amint kialakulnak az emberi szerveződések, rögtön lesznek emberek, akiknek a kezében hatalom van, és ezt más emberekre is kiterjesztik, és lesznek emberek, akiket ez a hatalom elnyom, vagy akik maguk is hatalomra akarnak szert tenni. Itt vannak ezek az emberi struktúrák, amelyek a természetes emberi törekvések ellen dolgoznak, a létezés csodája és nagyszerűsége ellen, az ellen a csodálatos érzés ellen, hogy részei vagyunk ennek szépséges világegyetemnek.”
Lord Asriel szakadást akar létrehozni saját idejének és helyének struktúráiban. Lyra nagy hatalmú és titokzatos nagybátyját Daniel Craig alakítja, aki újraélesztette a James Bond-figurát a Casino Royale című filmben. „Lord Asrielnek, a tudós felfedezőnek küldetése van – magyarázza Craig. – Úgy véli, ez a legfontosabb dolog az életében, és talán a legfontosabb dolog a világuknak a történetében is. Felfedezte ezt a kapcsolatot a világok között, és azt gondolja, millió és millió világ létezik a miénkkel egy időben, és hogy át lehet lépni egy másik világba, ha megtaláljuk a módját. Ő meg akarja találni, és ezáltal kerül ellentétbe a Magisztériummal.
Lord Asrieltől hallja Lyra először annak a titokzatos jelenségnek a nevét, amelyet a nagybátyja alaposabban meg akar vizsgálni Északon – ez a Por. „Lyrának fogalma sincs, mi az, mert senki nem mondta el neki – mondja Richards. – Ez az egyetlen dolog, amit nem akarnak neki megtanítani. Nem csoda, hogy erről akar megtudni minél többet. Amikor említést tesz róla Mrs Coulternek, az egy kicsit megijed. És Lyra nem érti, miért, hiszen a nagybátyja nyíltan beszélt róla, mindenki más viszont kerüli a témát.”
Amikor a szembenálló erők egybegyűlnek Északon, ahová Lyra útja is vezet, a Por eddig csak suttogva kimondott, tiltott nevéből nagyon is valódi kérdés lesz, amely Lyra vállalkozásának leglényegét érinti. „Úgy írtam le, hogy legyen valami kapcsolata azzal a titokzatos anyaggal, amelyet sötét anyagnak hívnak – magyarázza Pullman. – A tudósok sem tudják, mi az, de mivel elég kifejező neve van, és mivel jól illett az Elveszett paradicsom egyik sorához, összehoztam a kettőt.”
Lyra egy különös, iránytűhöz hasonló tárgyat visz magával Észak felé utazva – egy aletiométert, amelyet a Jordan College mestere adott neki a távozása előtt. Az aletiométer megmondja az igazságot annak, aki a kezében tartja. „A maga módján segítségére van az embernek – mondja Richards. – Megmutatja, mit kell tenni, és merre kell menni, ha elveszett az ember. De azt hiszem, megvan a saját akarata, mert megválaszolja ugyan a kérdéseket, de sosem mond el mindent, amit tudni akar az ember. Mindig csak annyit, amennyit tudnia kell.”
Lyra döbbenten értesül arról, milyen szerepet játszik az Áldozárok Testületében Mrs Coulter, akit ő a pártfogójának tekintett. Hogy neki is része van azoknak a gyerekeknek az elrablásában, akiken titkos kísérleteket végeznek egy bolvangari laboratóriumban, fenn Északon. „Ezek a gonosztevők azt hiszik, a gyerekek javát szolgálják – mondja Weitz. – Ez a legrettenesebb bűn, amit el lehet képzelni. És Lyra számára szinte elviselhetetlen a tudat, hogy Mrs Coulternek, akit ő tisztelt, szerepe van legjobb barátjának az elrablásában.”
A menekülő Lyrát egy csapat gyiptus menti meg az Átkosok, az Áldozárok Testületének bérencei elől. „A gyiptusok egyik törzse végig figyelmmel követi Lyra sorsát, és amikor veszélybe kerül, megmentik, és elviszik Északra” – magyarázza Jim Carter, aki John Faa-t játssza, a gyiptusok királyát.
Bár nincs tudatában, hogy milyen szerepet játszik világának sorsában, Lyra három szövetségest nyer meg magának, akik csatlakoznak hozzá, hogy megmentsék az elrabolt gyerekeket attól a szörnyű sorstól, amelyet a Magisztérium szán nekik. Az egyik Serafina Pekkala (Eva Green), az Enara-tó környékén élő boszorkánynemzetség királynője, aki segít Lyrának meglátni a maga szerepét a közelgő háborúban. „Nem hagyományos boszorkány – magyarázza Green, aki legutóbb a Casino Royale és Mennyei királyság című filmekben játszott. – Nagyon anyás, nagyon gondoskodó Lyrával szemben. Szerintem elég titokzatos szerep, és nagyon látványos.”
Szintén Lyra szövetségese lesz egy texasi repülős, Lee Scoresby, akit Sam Elliott játszik. „Samnek megvan az a rendkívüli képessége, hogy egyesítse magában mindazt, amit egy cowboyról gondolunk – jegyzi meg Philip Pullman. – Az ősz hajú veterán. A fehér bajusz. Az ezer yardra ellátó szem. Ilyen dolgok. És tud egyszerre kemény és bölcs lenni, egyszerre fenyegető, veszélyes és barátságos.”
Végül Lyra segítőtársául szegődik egy kivetett páncélos medve, Iorek Byrnison. „Amikor Lyra először pillantja meg őt, szörnyen megijed, mert a medve nagyon nagy, erős és sértett – mondja Richards. – De Lyra tudja, hogy Iorek az egyetlen esélye, hogy szert tegyen egy páncélos medve barátságára. Aztán ő lesz az egyetlen, akinek Lyra megengedi, hogy nála jobb legyen. A többiekre is figyel, és tudja, hogy fontosak, de egyedül tőle fogadja el, hogy nagyobb és erősebb és bátrabb legyen nála.”
A Sarkkörön Lyra találkozik Rogerrel, de olyan körülmények között, amelyeket nem fogadhat el. Közben kezdi meglátni az igazságot nem csak saját életéről, hanem a világról és a körülötte levőkről is. Amikor megmutatkozik számára a sorsa, össze kell szednie minden erejét, minden akaratát és mindazoknak a segítségét, akikben bízik, hogy megváltoztassa magát a sorsot.
„Lyra Oxford viszonylagos biztonságából a világ legszéléig utazik, ahol az Aurora tere és a párhuzamos világok közötti tér nagyon szűk – mondja Chris Weitz. – Az ártatlanságtól halad a tapasztalat és a bölcsesség felé, és iszonyú fizikai és érzelmi megpróbáltatások érik ennek a nagyszabású kalandnak a során. Nagyon archetipikus, mitikus történet ez egy lányról, aki valami nagyon személyeset akar megtenni, megmenteni legjobb barátját, Rogert, és amikor épp elérné célját, Roger megmentése helyett az egész világ, sőt minden világ megmentésére kell vállalkoznia.”

SÖTÉT ANYAG
Az arany iránytű látványelemei és helyszínei

A filmkészítés új korszakát jelentő vállalkozáshoz a rendező, Chris Weitz és a gyártók erős csapatot gyűjtöttek össze művészekből, technikusokból és kézművesekből, hogy felépítsék azt a párhuzamos világot, amelyben Az arany iránytű története játszódik.
Az Oscar-díjas látványtervező, Dennis Gassner Weitz-cel szorosan együttműködve tervezett meg minden egyes látványelemet, az oxfordi kollégiumtól a messzi Észak végtelen hómezőjéig, ahol a páncélos medvék laknak, Mrs Coulter Londonjának kifinomult építészetétől az északi város, Trollesund nyüzsgő kikötőjén keresztül a medvék királyának, Ragnar Sturlussonnak a palotájáig és Bolvangarig, ahol Lyra megtalálja az elrabolt gyerekeket. Több száz ember munkájára volt szükség ahhoz, hogy megteremtsenek egy valószerűnek tetsző világot, és – hagyományos és digitális effektusok kombinálásával – teljesen összehangolt életre keltsék a szereplőket és daimónjaikat, hogy filmre vigyenek egy működő aletiométert – a címben szereplő arany iránytűt –, valamint zeppelineket, kocsikat, légi járműveket, páncélos medvéket, kémrovarokat, hajókat, bárkákat és mindenféle furcsa gépezetet és alkotásokat.
„Az egész projekt a fordításról szól, fordítás valamiről, amit meg lehet érteni, valamire, ami teljesen más nyelvi közegben létezik – jegyzi meg Gassner. – Egy másik világba kerülünk, amely hasonlít a miénkre, mégis egyedi. Van az eljárásra egy kifejezésem: cludging. Veszünk egy elemet, és egy másikkal kombináljuk, hogy valami új jöjjön létre, egy hibrid vagy egybeolvasztott dolog. A látvány szempontjából erről szól ez a film. Egybeolvasztani eszméket és elképzeléseket, valamint elméleti és fizikai környezetet.”
A Jordan College tervezésénél Gassner létező oxfordi, greenwichi és cathami épületeket használt fel, a belsőket viszont egészében fel kellett építeni a Shepperton Stúdiókban.
Néhány helyszínt a buckinghamshire-i, impozáns Hedsor House mintájára terveztek meg. „Lényegében csak a ház szerkezetét használtuk, de mindent megváltoztattunk benne a film világának megfelelően. Egy másik valódi helyszín a londoni Park Lane Hotel volt, az éttermi jelenet és a szépségszalon háttere.
A Shepperton Stúdiókat mindenestül Az arany iránytű forgatásához rendezték be, óriási díszletekkel, egy öntödével a film számos rézből készült berendezéséhez, jelmezkészítő műhelyekkel és irodákkal, green screen-stúdiókkal, reptető kötélzettel és a legapróbb részletekig gondosan megépített enteriőrökkel.
Az öntödében több változatban is elkészítették az aletiométert. Pullman elvitte Gassnert a Mechanikai Múzeumba, hogy megmutasson neki néhány tárgyat, amelyek az aletiométert inspirálták. „Bizonyos értelemben az aletiométer ezek mindegyikének az egyesülése – magyarázza a látványtervező. – Csapatomból jó néhány ember azon dolgozott, hogy megtervezze a jelképeit, hogy kitalálja, hogyan is működik majd és Lyra hogyan használja. De ez csak egy kis darabja volt a puzzle-nak. Az volt a feladatunk, hogy minden esetre megtaláljuk a megfelelő darabot.”
A tárgyakat előbb számítógépen modellezték, aztán annak alapján egy új fejlesztésű berendezés gyantából elkészítette a tárgy háromdimenziós modelljét. Ezt a modellt utána még finomították, vésték, maratták, és külöböző részletességgel befestették. „Némelyiket olvasni kellett, másokat elejteni vagy csak benne volt Lyra erszényében – mondja Barry Gibbs, a kellékesek főnöke. – A tárgyon levő alkimista jeleknek pontosaknak kellett lenniük, úgyhogy azokat vésnökök dolgozták ki.”
A medvék páncélját szintén az öntödében keltették életre, miután magukat a medvéket – és páncélzatukat – életnagyságú makettszobrokként kifaragták, majd számítógépbe szkennelték.
Hasonló makettek készültek minden daimónról is, Lyra Pantalaimonjától Mrs Coulter aranymajmáig. Csak a kutya-daimónokat játszották idomított kutyák.
Ruth Myers, akit kétszer jelöltek Oscar-díjra, és aki olyan filmekben működött közre, mint a Szigorúan bizalmas és az Emma, Weitz-cel és Gassnerrel konzultálva tervezte meg azokat a jelmezeket, amelyek kellőképp különösek, ugyanakkor összhangban állnak Lyra világával. „Abban állapodtunk meg Chrisszel, hogy úgy kellene játszani a szövetekkel, hogy ne legyenek felismerhetőek, ne egyszerűen házi szövésű vagy zsákvászon anyagok legyenek – mondja Myers. – Addig festettük, színeztük az anyagokat, míg nem lettek teljesen egyediek. A gyiptusoknak némi etnikai színezetet akartunk adni, jelezni akartuk, hogy a világ legkülönbözőbb részeiről származnak. Mrs Coulter esetében azt kerestük, melyik az a legfényesebb korszak, amelyre az öltözködése emlékeztethetne, végül a harmincas, negyvenes évek filmcsillagainál állapodtunk meg. Valahogy kialakultak a jelmezek.”

ÉSZAKI FÉNYEK
Az arany iránytű fényképezése és vizuális effektusai

Az arany iránytű vizuális palettája a kezdetektől fogva különböző hangulatokat tartalmazott, amelyek fokozatosan változtak Lyra utazása során.
Henry Braham, az Emmy-díjas operatőr látványos képeket festett a filmvászonra, miközben az egyes jelenetekben szereplő személyek lelki rezdüléseire is figyelt.
„Kezdetben gazdag, aranyló, meleg színekkel találkozunk – mondja Braham. – Egy párhuzamos világban vagyunk, ahol az éjszaka, sőt még a hold is arany színű, szemben a mi ezüstösen kék holdunkkal. Ez Oxford világa.”
Londonban Lyrát elkápráztatja a drámai változás Oxfordhoz képest. „Fantasztikus utazásra indul Mrs Coulter Londonjába, amely csillogó és csábító – magyarázza Braham. – Kicsit kiégettük a valódi fényeket, hogy fehérebbek és tompábbak legyenek. Amikor azonban elmenekül Mrs Coultertől, a párhuzamos világ éjszakai Londonja sokkal zöldebb fényben tűnik fel.”
Ahogy Lyra halad Észak felé, a táj „hideg, ezüstös, kékes árnyalatokat vesz fel, amivel Észak romantikus verzióját akartuk közvetíteni – meséli tovább Braham. – Jártam én is a sarkkör jegén, és tényleg gyönyörű. Nem is gondolná az ember, mennyi szín van a jégben.”
A leglényegesebb vizuális effektusok megtervezését úgy dolgozták bele a produkciós tervbe, hogy a teszteket még a tényleges forgatás előtt megkezdhessék. A vizuális effektusokkal folyó komplex munkát egy művészeti vezető, Michael Fink és egy VFX-producer, Susan MacLeod felügyelte, de Gassner, Braham és Weitz is együttműködött a vizuális effektusokért felelős részleggel, hogy a valódi, élőben felvett részek és a digitális effektusok hézagmentesen kapcsolódjanak össze. „Lehetővé tették, hogy tetszés szerint mozgassam a dolgokat és változtassak rajtuk, ha a történet elbeszélése szükségessé teszi – meséli Weitz. – Mike és csapata egyszerűen nem ismert lehetetlent.”
A storyboard-készítési fázis után egy animációs terv is készült, hogy pontosan lehessen követni azokat a jeleneteket, amelyekben vizuális effektusok szerepelnek. „Ez a legnagyobb és legkomplexebb film, amelyet valaha is csináltam – jegyzi meg Fink. – Harminc évembe került, amíg kitaláltam hogyan is kell ezt csinálni, és olyan érzésem van, mintha az egész karrieremnek ez a film lett volna a célja.”
„A legnagyobb kihívást a film tömegjelenetei jelentették, ahol együtt láthatók emberek és daimónok – mondja Weitz. – Ezeket a jeleneteket nem lehetett volna állatokkal megcsinálni, mert a daimónok nem pontosan úgy viselkednek, mint az állatok. Ők aktív részei annak az embernek, akihez tartoznak.”
A legközvetlenebb és leggyakrabban megjelenő effektusok ahhoz a két főszereplőhöz kapcsolódnak, akik nem emberek: Lyra daimónjához, Pantalaimonhoz, aki gyermek daimónja lévén sokféle formát vesz fel, és Iorek Byrnisonhoz, a páncélos jegesmedvéhez.
A Rhythm and Hues cég készítette el a daimónok animációját és tervezte meg azok interakcióját a színészekkel. „Tudni kell, milyen nagy, milyen nehéz, hogyan mozog, és mindezt kommunikálni kell a színésznek, valamint találni kell valamit, ami helyettesíti a számítógépes figurát, lehet az egy zöld zokni vagy egy levegőben pantomimező bábu – mondja Bill Westenhoffer, a cég vezetője. – Mrs Coulter majma például elég nyugis daimón, míg Pantalaimon sokat ugrál ide-oda. Úgy kellett csinálni a dolgot, hogy a bábuk mozgása jelezze a színészeknek, hogyan fog viselkedni a daimónjuk.”
Iorek Byrnison megjelenítése szintén kulcsfontosságú volt. „Ő nem egy szimpla jegesmedve – magyarázza Fink –, hanem egy panserbjorne, aki páncélt visel és beszél. Tehát amikor animáltuk a medvét, mondjuk átfut egy fjordon Lyrával a hátán vagy csatázik vagy bizalmas beszélgetésbe merül, az izmainak, az arckifejezésének, még a bundája mozgásának is teljesen egyedinek és jellemzőnek kellett lennie minden pillanatban.”
A filmkészítés során Finknek és csapatának elsősorban is a digitális figurák játékára kellett összpontosítaniuk. „Ugyanolyan jól kell játszaniuk, mint a színészeknek – magyarázza Fink. – El kellett felejteni a technikai trükköket, a szőrzetet, a páncélt, a karcolásokat, a körömpiszkot. Az volt a legfontosabb, hogy a játékukban valódi érzelmeket fejezzenek ki.“

SZEREPLŐK

NICOLE KIDMAN (Marisa Coulter) először 1989-ben került az amerikai mozinézők figyelmének középpontjába a Halálos nyugalom (Dead Calm) című filmben nyújtott alakításával. 2003-ban Oscar-díjat és Golden Globe Díjat kapott Virginia Woolf szerepéért Stephen Daldry Az órák (The Hours) című filmjében. Előző évben kapta meg első Oscar-jelölését és második Golden Globe Díját (Baz Luhrmann: Moulin Rouge!). Az első Golden Globe Díjat a gonoszul ambíciózus Suzanne Stone szerepéért kapta Gus Van Sant Majd’ megdöglik érte (To Die For) című filmjében. Nemrég Steven Shainberg „Fur: An Imaginery Portrait of Diane Arbus” című filmjében láthattuk, továbbá ő kölcsönözte a hangját Norma Jeannek, Mumble pingvin anyjának George Miller Oscar-díjas Táncoló talpak (Happy Feet) című filmjében. A közeljövőben Oliver Hirschbiegel thrillerében, az Invázióban (The Invasion) láthatjuk, és ő lesz a narrátora a Simon Wiesenthal életéről készült filmnek („I Have Never Forgotten You”).

DAKOTA BLUE RICHARDS (Lyra Belacqua) 1994-ben született Londonban. Amikor édesanyja Dakota Blue-nak nevezte el, nem sejtette, milyen hatása lesz ennek a névnek több mint tíz évvel később, amikor lányát kiválasztják Lyra szerepére Az arany iránytűben.
Richards nagy rajongója volt Philip Pullman könyveinek, és édesanyja kilenc éves korában olvasta fel neki a trilógiát. Dakota Blue Richards látta a londoni Nemzeti Színház produkcióját is, és már akkor azt mondta édesanyjának, szívesen lenne Lyra, Az arany iránytű főhőse.
Anyjával él az angliai Brightonban, Az arany iránytű az első filmje.

SAM ELLIOTT (Lee Scoresby) az utóbbi években a A szellemlovas (Ghost Rider), a Köszönjük, hogy rágyújtott (Thank You for Smoking) és az Alibi, ha hiszed, ha nem (Lies and Alibis) című filmekben játszott jelentős szerepet. Néhány korábbi filmje: Katonák voltunk (We Were Soldiers), A manipulátor (The Contender), A Nagy Lebowski (The Big Lebowski), Gettysburg.

EVA GREEN (Serafina Pekkala), akit Bernardo Bertolucci úgy jellemzett, „olyan szép, hogy az már illetlen”, az Oscar-díjas rendező Álmodozók (The Dreamers) című, nagy kritikai sikert aratott filmjében mutatkozott be. Első hollywoodi filmjét Ridley Scott-tal forgatta, ez volt a Mennyei királyság – Kingdom of Heaven). Legutóbb a Casino Royale című filmben láthattuk Daniel Craig oldalán.

DANIEL CRAIG (Lord Asriel) nemrég játszotta első ízben a 007-es ügynök, James Bond szerepét a nagy sikerű Casino Royale című filmben, amelyet Martin Campbell rendezett.
Craig az angliai Chesterben született, és Liverpoolban nőtt fel. Első mozifilmje az 1992-es dél-afrikai boksz-dráma, a Egyedül a ringben (The Power of One) volt. 1998-ban George Dyernek, a festő Francis Bacon barátjának szerepét játszotta John Maybury erőteljes életrajzi filmjében, a Ördögi szerelemben (Love is the Devil). A nagy sikerű Lara Croft: Tomb Raider című filmben Lara Croft barátja volt.
2002-ben Sam Mendes A kárhozat útja (Road to Perdition) című filmjében Connor Rooney szerepét alakította, nagy kritikai sikert aratva. A következő évben a Roger Michell rendezte Az anya és a szerelem (The Mother) című filmben szerepelt, egy fiatalembert játszott, akinek egy hatvanéves nővel van viszonya. Ezután Ted Hughest alakította a Sylvia című filmben, amely a két költő, Hughes és Sylvia Plath életéről szólt.
2004-ben főszerepet játszott a Ian McEwan regényéből készült Kitartó szerelem (Enduring Love) című filmben (rendező: Roger Michell). Steven Spielberg München (Munich) című filmjében egy dél-afrikai zsoldost játszott, annak a Moszad által bevetett csapatnak az egyik tagja volt, amely a müncheni olimpiai falut megtámadó terroristák likvidálását kapta feladatul.
Legutóbbi filmjei: A hírhedt (Infamous), amelyben Perry Shmith-t játssza a Truman Capote-t alakító Toby Jones partnereként, és „The Visiting”, egy horror thriller (rendező: Oliver Hirschbiegel), amelyben Nicole Kidmannel játssza a főszerepet.

TIM COURTENAY (Farder Coram) 1937-ben született, és 1960-ban debütált az Old Vic színpadán. Filmszínészként először Tony Richardson híres filmjében, A hosszútávfutó magányosságában (The Loneliness of the Long Distance Runner) szerepelt. Emlékezetes alakítást nyújtott A királyért és hazáért (King and Country) című filmben Dirk Bogarde-dal és Bryan Forbes háborús drámájában, a „King Rat” című filmben. Pasha szerepének megformálásáért David Lean Doktor Zsivágójában (Dr. Zhivago) Oscar-díjra jelölték.
2001-ben színészi életműve elismeréseképp lovagi rangot kapott.

DEREK JACOBI-t (a Magisztérium küldötte) generációja egyik legkifinomultabb színészének tartják, számtalan rajongója van az angol és amerikai színházlátogatók között, de igazán népszerűvé Claudius szerepe tette a BBC díjnyertes Én, Claudius (I, Claudius) című filmjében a hetvenes évek közepén.
Mozifilmjei közül: A Sakál napja (The Day of the Jackal), V. Henrik (Henry V), Meghalsz újra (Dead Again), Gladiátor (Gladiator), Gosford Park, Nanny McPhee érdemel említést.

BEN WALKER (Roger) 1993-ban született. Szerepelt – Ray Winstone-nal együtt – a Sweeney Todd című BBC-produkcióban, amelyet 2006 karácsonyán muatttak be.

A FILM ALKOTÓI

CHRIS WEITZ (forgatókönyvíró és rendező) legutóbb a kritikusok által nagy elismeréssel fogadott Jó társaság (In Good Company) című film producere volt bátyjával és munkatársával, Paul Weitz-cel együtt. Ezt megelőzően bátyja mellett társrendezője volt a díjnyertes Egy fiúról (About a Boy) című filmnek, amely Nick Hornby regényéből készült.
Weitz először az Amerikai pite (American Pie) című nagy sikerű filmben dolgozott együtt bátyjával. A franchise-film első darabját az Amerikai pite 2. (American Pie 2), majd az Amerikai pite 3 – Az esküvő (American Wedding) követte. Ez utóbbinak Weitz gyártásvezetője is volt.
A két testvér nevéhez számos forgatókönyv fűződik, például a Z, a hangya (Antz) és a Madeline, a csínytevő csitri (Madeline), amely egy népszerű gyermekkönyv alapján készült.

PHILIP PULLMAN (író) 1946-ban született Norwichban. Az oxfordi Exeter College-ban végzett, ezután a város több középiskolájában is tanított, majd 1986-ban a Wesminster College tanára lett. Első gyermekkönyve a Karlstein gróf (Count Karlstein) volt, azt követte a The Ruby in the Smoke 1986-ban, amely első darabja volt egy négy részes sorozatnak a Victoria-kori kalandorról, Sally Lockhartról.
Sötét anyag (His Dark Materials) című nagy sikerű trilógiájának első része 1995-ben jelent meg Északi fény (Northern Lights) címmel, ezt követte 1997-ben A titokzatos kés (The Subtle Knife), majd 2000-ben A borostyán látcső (The Amber Spyglass). A könyvek számos díjat nyertek, és eddig tizennégy millió példányban jelentek meg szerte a világon.

HENRY BRAHAM (operatőr) előző filmje a Nanny Mcphee című családi vígjáték volt, Kirk Jones rendezővel, akivel ez már a második közös filmje volt a Lottózsonglőrök (Walking Ned) után. Egyéb filmjei között megemlíthetjük Charles Sturridge „Shackleton” című filmjét, amelyért megkapta a legjobb operatőrnek járó Emmy-díjat, valamint John McKay Bizsergés (Crush), Adam Brook „The Invisible Circus”, David Leland „The Land Girls” és Paul Weiland Sírba viszel (Roseanna’s Grave) című filmjét.

Több mint ötven európai film zenéje és két Cesar-jelölés után ALEXANDRE DESPLAT (zeneszerző) a Leány gyöngy fülbevalóval (Girl With the Pearl Earring) filmzenéjével robbant be a hollywoodi filmgyártásba. Hírnevét ezután Jonathan Glazer Születés (Birth) című filmjéhez írt zenéjével öregbítette. Ezután egymásra következtek a megbízások: Apátlan anyátlanok (The Upside of Anger), Túszdráma (Hostage – főszereplő: Bruce Willis, rendező: Florent Siri), Lasse Holström Casanovája és a Tűzfal (Firewall – főszereplő: Harrison Ford, rendező: Richard Loncraine). Legutóbbi filmjei: A királynő (The Queen), Stephen Frears rendezésében, és a John Curran által rendezett Színes fátyol The Painted Veil).
Hollywoodi megbízásai mellett Desplat továbbra is közreműködik európai filmekben. Legutóbbi filmzenéje, amelyet a Halálos szívdobbanás (De battre mon coeur s’est arrete) című filmhez írt, Ezüst Medve Díjat kapott 2005-ben a berlini filmfesztiválon.