Asterix az Olimpián

Asterix az Olimpián
(Astérix aux jeux olympiques)  
  
 színes magyarul beszélő spanyol-német-francia kalandfilm, 115 perc, 2008

rendező: Thomas Langmann, Frédéric Forestier
forgatókönyvíró: Alexandre Charlot, Olivier Dazat, Thomas Langmann, Franck Magnier
zeneszerző: Frederic Talgorn
operatőr: Thierry Arbogast
vágó: Vincent Tabaillon

szereplő(k):
Clovis Cornillac (Astérix)
Gérard Depardieu (Obélix)
Alain Delon (Julius Caesar)
Benoît Poelvoorde (Brutus)
Stéphane Rousseau (Alafolix)
Vanessa Hessler (Irina hercegnő)
Jean-Pierre Cassel (Panoramix)
Elric Thomas (Abraracourcix (Majestix))
Nathan Jones (Humungus)
Michael Schumacher (Schumix)
Zinédine Zidane (Numérodix)
Tony Parker (Tonus Parker)

 {slimbox album="asterixo"}images/stories/programajanlo/film/asterix/1.jpg{/slimbox} {slimbox album="asterixo"}images/stories/programajanlo/film/asterixo/2.jpg{/slimbox} {slimbox album="asterixo"}images/stories/programajanlo/film/asterixo/3.jpg{/slimbox} {slimbox album="asterixo"}images/stories/programajanlo/film/asterixo/4.jpg{/slimbox} {slimbox album="asterixo"}images/stories/programajanlo/film/asterixo/5.jpg{/slimbox} {slimbox album="asterixo"}images/stories/programajanlo/film/asterixo/6.jpg{/slimbox} {slimbox album="asterixo"}images/stories/programajanlo/film/asterixo/7.jpg{/slimbox} {slimbox album="asterixo"}images/stories/programajanlo/film/asterixo/8.jpg{/slimbox}

- Az ASTERIX ÉS OBELIX-et Calude Zidi rendezte 1999-ben, amelynek Franciaországban 9 millió nézője volt.
- Az ASTERIX ÉS OBELIX: A KLEOPÁTRA KÜLDETÉS-t Alain Chabat rendezte 2002-ben, és 15 millió francia nézte meg.
- Ekkor született meg a harmadik terv: az ASTERIX HISPÁNIÁBAN, amellyel kapcsolatban Thomas Langmann úgy döntött, maga veti bele magát az ötlet megvalósításába, mégpedig a saját cége a La Petite Reine és az örök segítőtárs, a Pathé támogatásával.

Igen hamar kiválasztotta a feldolgozásra szánt témát, mégpedig a ASTERIX AZ OLIMPIÁN-t, mert mint mondja, ez a leglátványosabb Asterix-kaland. A leginkább moziszerű is, hiszen már a témájánál fogva is lehetőséget kínál arra, hogy különféle nemzetiségű színészek játsszanak benne. Ez egyúttal természetesen megkönnyíti a külföldi - elsősorban európai – koprodukciós partnerek keresését is.
Ideális anyagnak találta egy olyan filmhez, amely egyszerre vígjáték, ugyanakkor követi nagyszabású történelmi filmek (pl. Ben Hur vagy a Spartacus) hagyományait is, sőt még akció- és kalandfilm jellege is lehet.

Langmann mielőtt hivatalos lépéseket tett volna a képregényíró Albert Uderzo irányába, úgy döntött, dolgozik még egy kicsit a forgatókönyvön. Hű akart maradni az eredeti képregényhez, és sok-sok humort kívánt még belecsempészni. Természetesen az íráshoz felkért egy teljes forgatókönyvíró csapatot – Oliver Dazat, Alexandre Charlot és Franck Magnier személyében –, akik számára két fő irányvonalat szabott meg az eredeti történet kiteljesítéséhez.

1. Az egyik a Cézár és Brutus közötti kontraszt, évődés, az örök személyes harc. Brutus Cézár fogadott fia, aki jobb szeretne Cézár lenni Cézár helyett.

2. A másik vonal egy szerelmi szál egy fiatal gall és a görög hercegkisasszony között, akire Brutus is feni a fogát. A lány kezét az apja az olimpia győztesének adja. Itt lép közbe Asterix és Obelix is, honfitársuk segítségére igyekszenek, hogy az elnyerhesse a hölgy kezét, és ily módon diadalmaskodhasson a szerelem.

A forgatókönyvírással párhuzamosan Thomas Langmann hozzálátott a szereposztáshoz is. „Már 15 éve, az első Asterix-feldolgozás idején álmodoztam Cézár és Brutus kettőséről. Az első ötletem Alain Delon volt Cézár szerepére, a második pedig Benoit Poelvoorde, Brutus szerepére. Mindkettő megvalósult”. Langmann már előre élvezte, milyen helyzetek kitalálására nyújt majd lehetőséget az íróknak, hogy szembe állítsák apát és fiát, a mitikus filmsztárt és a belga színészt, aki semmiféle korlátot nem ismer, és akinek hihetetlen tehetségét megcsodálhattuk már első igazán nagyszabású filmjében : A TÖKÖS, A TÖRÖK, AZ ŐR MEG A NŐ-ben.

A harmadik ötlete az volt, hogy egy új Asterixet keres, mert szerette volna felfrissíteni Asterix és Obelix kettősét. Néhány hónappal később Clovis Cornillac el is fogadta ezt a kihívást.
A negyedik ötlet az volt, hogy a mellékszerepekre olyan európai színészeket kell keresni, akik egy új komikus generáció tagjai, és akik a hazájukban már nagyon népszerűek (pl. Michael Bully Herbig és Santiago Segura). Végül az ötödik ötlet: miután a képregényben is felvillan egy pillanatra, így a filmben is legyen idő olyan jelenetekre, ahol a nagy sportlegendák segítenek a csábításban és a kaland presztízsének emelésében.

Langmann a rendezésre Frédéric Forestier-t kérte fel, aki már bizonyított
A TÖKÖS, A TÖRÖK, AZ ŐR MEG A NŐ rendezésével, amely egy kalandvígjáték Gérard Lanvin, Benoit Poelvoorde és José Garcia szereplésével. Társrendezőként pedig maga mellett döntött, ily módon először állva a kamera mögé. „Túlságosan benne voltam az egész projektben, a film megvalósulásának minden egyes fázisában, miért épp ebből maradtam volna ki!”

Azt, hogy Langmann a leglátványosabb Asterix-filmet akarja elkészíteni, sokáig titkolta. Csupán amikor a végleges forgatókönyv elkészült, akkor vette a bátorságot, hogy meggyőzze Alberto Uderzót. Később, amikor épp Alain Delon azon jeleneteit vették fel, ahol ő váratlanul és mulatságosan rájátszik a maga legendás sztár-mivoltára, nos Langmann ekkor kérte meg Alain Delont és Benoit Poelvoorde-t, hogy vessenek be minden szükséges eszközt annak érdekében, hogy ez az új filmes feldolgozás minél látványosabb legyen. Mindenki azonnal igent mondott. A producer becsvágya oly mértékben segített, hogy a költségvetés igen hamar elérte a kb. 75-80 millió eurót, és ezzel ez az alkotás lett minden idők legdrágább francia filmje.

ELŐKÉSZÜLETEK

Miután több helyszínt is meglátogattak Európában és Észak-Afrikában, végül a Spanyolországban található ”fény városában”, Alicantéban felépült új stúdió-komplexumra esett a választás. A forgatás 95 %-a ott zajlott. Az el nem hanyagolható pénzügyi előnyökön túl, a helynek ideális a klímája és lenyűgözően új az infrastruktúrája. Mindemellett ezek a stúdiók hatalmas „backlot”-tal /hátsó telep/ is rendelkeznek, olyan óriási szűz területekkel a tenger felé, ahol többek közt a filmben szereplő egyik világítótornyot is fel lehetett építeni. Nem is beszélve az egyik leglátványosabb díszletről, amihez
hasonlót francia filmhez még nemigen építettek fel – az olimpiai stadionról! A koncepció kidolgozását Aline Bonettora bízták, aki Jean- Pierre Jeunet rendező hűséges díszlettervezője a DELICATESSEN c. film közös munkálatai óta. Ő volt az, aki a HOSSZÚ JEGYESÉG elképesztő lövészárkait is megálmodta, melyért megkapta élete második Cézár-díját és első Oscar-jelölését. Az első Cézár-díjat egyébként az AMELIE CSODÁLATOS ÉLETE c. film látványtervezéséért kapta.

A jelmeztervezőnő Madeline Fontaine volt (szintén Jeunet társa), aki anno Cézár-jelölést kapott az AMELIE CSODÁLATOS ÉLETE látványtervezéséért, majd a jelölést díjra váltotta a HOSSZÚ JEGYESÉG díjkiosztóján.

„Ha az ember ekkora kalandba vág – mondta Thomas Langmann – akkor minden posztra a legjobb szakembert kell választani.”

Az operatőri feladatot Luc Besson és Jean-Paul Rappeneau operatőrére, Thierry Arbogast-ra bízták. Ő fényképezte – többek között- az Arthur és a Villangókat, A Macskanőt, a Bíbor folyókat, az Ötödik elemet és a Jeanne D’Arc-ot.

Természetesen a speciális effektusok különösen fontosak voltak, miután életre kellett kelteni a képregény szertelen rajzait, és fel kellett nagyítani egy – külön erre az alkalomra épített és a francia filmgyártásban – példa nélkül álló díszlet darabjait.

A film gyártásának előkészületei 2005 decemberétől 2006 júniusáig, azaz 5 hónapon keresztül tartottak. Míg a producerek az anyagi hátteret szedték össze a németek, spanyolok és olaszok közreműködésével, Langmann és Forestier a különböző részmunkálatok főnökeivel tárgyaltak. A díszlet-, valamint a jelmezfelelősök, Aline Bonetto és Madeline Fontaine hatalmas dokumentációs munkával kezdett a tervezésbe. Teljesen elmerültek a történelmi könyvek, műalkotások és a képregény-albumok tanulmányozásában, hogy Uderzo rajzainak pontosságát és hitelességét feltérképezzék. Számukra is, akárcsak a sminkekért és a frizurákért felelős szakemberek számára a megfelelő tónus megtalálása okozta a legnagyobb gondot: nem akarták, hogy a valósághűség iránti vágyuk szembekerüljön a képregény rajzaival. A komédia keretei között akartak maradni, anélkül, hogy karikaturisztikussá válnának. Ehhez Aline Bonetto szerint az kellett, hogy a korszak apró részleteit magukba szívják, de néha megengedhessék maguknak az attól való eltávolodást is – ahogy a képregényben is. Aline fantáziája leginkább a fogathajtó versenyszámban szereplő kocsik tervezésekor lódult meg. Ezek messze mások lettek, mint amilyeneket megszoktunk. Van köztük például egy szikrázó piros is, amelyiket Michael Schumacher vezetett. Ez leginkább egy neves olasz istálló formula egyes autójára emlékeztetett, semmint egy antik kocsira! A kocsikkal egyébként a speciális effektusok rendezői csapata foglalkozott a legtöbbet, nevezetesen Yves Domenjuod, Olivier Gleyze és Jean-Baptiste Bonetto, azaz „a Versailles-iak” (ők szintén Jeunet közeli munkatársai voltak, tőle kapták nevüket is). Ezeknek a kocsiknak egyrészt teljes biztonságban vezethetőnek kellett lenniük (ezt a munkát a színészek lábánál elbújó kaszkadőrök hajtották végre), másrészt még akkor is funkcionálniuk kellett, ha egy keréken gurultak, vagy adott esetben egy kerék kiesett.

Persze a díszlettervező számára a legnagyobb kihívást az olimpiai stadion megépítése jelentette. Először két különböző díszletre gondolt: egy szolgált volna az atlétikai versenyek számára, egy másik pedig a kocsiversenyére. Aztán merült fel az ötlet, hogy legyen csak egy, könnyen átalakítható helyszín. Ezek után el kellett készítenie egy olyan makettet, amely láttán a rendezők megvitathatják, mikre van szükségük és milyen problémákkal kell szembenézniük a forgatás során. Aline ravaszul kitalálta, hogy a stadiont két részre osztja, így egyszerre lehetett forgatni a váltófutás és a gerelyhajítás jeleneteit. Viszont amikor a kocsiversenyt vették filmre, akkor kizárólag a 265 méter hosszú pályaszakaszt használták. Így tudtak spórolni a költségeken, ugyanakkor grandiózus díszletek közt zajlott a forgatás.

Ebben az előkészítő szakaszban a francia díszletező csapat mintegy 20 tagból állt, a stadion megvalósításáért felelős spanyol főépítész viszont mintegy 150 fős csapatot toborzott. Az alicantei stúdiók vadonatújak, így a mesteremberek (asztalosok, festők, építészek) és staffmunkások java része Madridból illetve Barcelonából érkezett. „Az építkezés 3 hónapot vett igénybe. Egy ilyen léptékű díszlet esetében ez nem is sok” - mondta Aline. A hatékonyság érdekében elengedhetetlen volt, hogy gyors tempóban tudjanak együtt dolgozni. Megelőzendő a későbbi problémákat, szem előtt kellett tartani, hogy a stadion külső térben lévő díszlet, azaz vigyázni kellett rá, hogy ne legyen túl szilárd, de mégis kitartson a forgatás 6 hónapja alatt, amikor is ki lesz téve a tenger felől érkező erős széllökéseknek, a párás levegőnek és az Alicantéban, egész augusztusban oly jellemző rekkenő hőségnek. Az eredmény egyszerűen lenyűgöző lett, annak ellenére, hogy a stadionnak csak egy részét építették fel, a többit digitális technikával pótolták ki az utómunkálatok során. Az összhatás látványos, egy hollywoodi produkcióhoz méltó! Amikor a főkonstruktőr először meglátta készen, nem bírta visszafojtani a könnyeit. Mindenki – a sztárok, technikusok és az egyszerű látogatók is várták, hogy megkezdődjön a forgatás, akkor akarták megnézni először.
 
Az első asszisztens – Christophe Vassort visszaemlékszik rá, mikor Alain Delon érkezett először a stadionba. „Felment a tribünre, csöndben körülnézett és szó szerint elakadt a szava”. Amikor Depardieu látogatott ide először, vele is ugyanez történt. Benoit Poelvoorde egyszerűen csak annyit mondott: „Amikor az ember egy ilyen díszletben játszik, akkor pont annyira boldog, mint azok, akik majd elmennek megnézni a moziba.”

A stadionon kívül további 20 díszletet kellett felépíteni. Önmagában ez nem lenne kivételes eset, csupán a méretük volt az! Például a görög királynak – Papalapítosznak a palotájában volt egy 8 méteres Zeusz-szobor, Cézár fürdője pedig akkora volt, mint egy úszómedence. „És ez még látványosabbnak tűnik majd a vásznon – tette hozzá Aline Bonetto – ugyanis az utómunkák során digitálisan megnövelik az egész teret!” Ebben a – természetesnél jóval nagyobb világban – mindent a legapróbb részletekig kidolgozott: az ajtókilincsek, az ékszerek és kiegészítők, a frízek a falakon, a stadionban és a palotában. A szobrokból szintén sokfélét láthatunk a filmben, a klasszikusoktól kezdve egész a legegyedibbekig. Ilyenek az atlétákat, sasokat ábrázoló szobroktól, a Delont mindenféle pózban Cézárként mintázó alkotásokon keresztül, egészen addig az agyrémig, amin Brutus látható Irinával egy oroszlánon. Az egyik legkomikusabb díszlet a gall falué, ápolt kis házacskákkal, virágos kertekkel – hűen követve a képregény szellemét.

A jelmeztervező ugyanazokkal a nehézségekkel nézett szembe, mint a díszlettervező: próbálta megőrizni a történelmi hűséget, de időről időre teret adott a fantáziájának is. Madeline Fontaine hosszú hónapokon keresztül kutatott textilek, drapériák és anyagok, valamint különleges mesteremberek után. Ekkora szériát – elvégre is több mint ezer jelmezre volt szükség, az atléták ruháitól kezdve, a nézők tógáin át, a katonák egyenruháiig – csak Marokkóban tudták megvarratni. A főszereplők jelmezeit: Irina hercegnő 10 ruháját, Cézár tógáit és Brutus páncéljait Párizsban készíttették el. Emellett a forgatáshoz kellettek még fegyverek, pajzsok, páncélok, sisakok, amiket szintén a helyszínre kellett szállíttatni. A helyzeten könnyítendő berendeztek egy műhelyt Alicantéban, ahol kisebb-nagyobb javításokat is el tudtak végezni. Azt a mintegy 300 parókát, valamint az álhajfonatok, bajuszok és szakállak
 százait, amit a filmben látunk, igazi hajból készíttették el Franciaországban, Belgiumban és Angliában. A sminkesek a létező legjobb termékeket válogatták ki, amelyek képesek voltak ellenállni a rettenetes spanyol nyári hőségnek.

A rendezők szorosan együttműködtek a speciális effektusok csapatával, akinek élén Christian Gillon állt. Előre megtervezték az akciójeleneteket, illetve a legbonyolultabb jelenetsorokat, mint amilyen a kocsiverseny volt, vagy azok a helyzetek, ahol többféle beállításra volt szükség. Ez lényegében azt jelentette, hogy virtuális szereplőkkel 3D-s környezetben filmre vettek különféle jeleneteket a rendezők kívánságainak megfelelően. Előre eltervezték a kamerabeállításokat és a mozgásokat, hogy előre rögzíthessék a valódi forgatás menetét, ezzel kiküszöböljék a váratlan akadályokat. Thierry Arbogasttal, a vezető operatőrrel úgy döntöttek, hogy azonnal digitálisan forgatnak, ezáltal gazdaságosabbá is tették a munkát, mert nem kellett a nyersanyag, az előhívás és a laborálás költségei miatt aggódni, sőt a digitális vizuális effektusok rendezése is sokkal egyszerűbbé vált így az utómunkák során.

SZEREPLŐVÁLOGATÁS

Thomas Langmann és Frédéric Forestier menet közben megkomponálták a szereposztást is. Lassanként Clovis Cornillac, Gérard Depardieu, Alain Delon és Benoit Poelvoorde illusztris társaságához csatlakozott:
- Stéphane Rousseau quebeci komikus, aki Habarodixot, a szerelmes ifjú gallt játssza,
- Vanessa Hessler, a gyönyörű, fiatal, olasz-amerikai színésznő, aki Irina hercegnőt alakítja, és akinek az arcát már ismerik a franciák az ALICE óta,
- Franck Dubosc, aki annyira hasonlít a Hangjanix bárdra, mintha belőle klónozták volna,
- Jean-Pierre Cassel, aki Csodaturmix, az öreg druida szerepében tűnik fel (és talán ez lesz az utolsó szerepe a vásznon),
- José Garcia, aki Brutus gonosz szelleme,
- Alexandre Astier, Brutus hadnagya,
- Elie Semoun valamint
- Bouli Lanners, Poolvorde belga cinkostársa, aki félreismerhetetlen a görög Papalapítosz parókája, szakálla és tógája alatt.

A VIP SZEREPLŐK

A fenti nagy szakmai neveken túl, a két rendező több olyan külföldi komikus színészt is szerződtetett, akik a saját hazájukban már a biztos siker zálogát jelentik: így például a spanyol Santiago Segura (A TORRENTE-sorozat szerző-rendező-szereplője), aki Brutus másik gonosz szelleme. Említhetjük még a német Michael Bully Herbig-et is, a másik hadnagy, azaz Szavanix szerepében, aki azért néma, mert kivágták a nyelvét. Két olasz szereplő is ide tartozik, Luca Bizzarri és Paolo Kessispglu, akik a filmben Elie Semoun mellett a korrupt bírók szerepében tűnnek fel, és persze mindazok a VIP vendégszereplők, akikről sokáig nem is tudtuk, hogy szereplésük a filmben igaz-e vagy csupán reklámkacsa. Igaz, tényleg ott vannak!
- Jérome Banner kickbox világbajnok, a bokszoló csoda, akit Uderzo rajzolt meg, és aki egy centúrió szerepében a TRÓJA nagy felfedezettje volt Brad Pitt oldalán,
- Jamel Debbouze, a fantasztikus tehetségű színész, akit már az ASTERIX ÉS OBELIX: A KLEOPÁTRA KÜLDETÉSBEN megszerethettünk, vagy ismerhetjük A TÖKÖS, A TÖRÖK, AZ ŐR MEG A NŐ-ből, vagy az AMILIE CSODÁLATOS ÉLETÉ-ből. A színésznek 8 éves korában, vasúti sínek közelében játszva egy vonat leszakította fél karját, ezért a filmekben jobb keze általában a zsebében van. Testi fogyatékossága ellenére színészi játéka már két Cézár-díj jelölést is megélt.
- Adriana Karembeu, kebelcsoda, a világ leghosszabb lábú modellje, szerepel a Guiness Rekordok Könyvében is,
- Dany Brillant, a sármos jazz-énekes, színész (KÖLTÖZKÖDŐ SZERELEM)
- Amélie Mauresmo teniszező, a 2006-os Australian Open bajnoka,
- Tony Parker, a 2007-es év legjobb európai kosárlabdázója
- Nathan Jones, világhírű pankrátor,
- Jean Todt, a Ferrari csapatvezetője, aki Napóleon-termete ellenére rendkívül nagy tekintéllyel bír Maranellóban
- Michael Schumacher Formula 1-es versenyző
- És Zinedine Zidane, aki ma az egyik legismertebb francia focista a világon.

Ami Töpszlixet, a kutyát illeti, ő ugyanaz, mint aki a Kleopátra küldetésben volt.

A FORGATÁS

A forgatás 2006. június 19-én kezdődött a Fontainebleau-i erdőben, ahol a képregényíró Uderzo és családja (akik szintén részt vettek a film elkészítésében) találkozott Clovis Cornillac-kal, mint Asterix-szel és Gérard Depardieu-vel, mint Obelix-szel. Ezután a stáb igen hamar Alicantéban találta magát az olimpiai stadion által dominált stúdióban, és ott is maradtak november első napjaiig.
A forgatási hónapok alatt a spanyolok „fény városa” teljes mértékben az Asterix-film megvalósításának szentelte magát, azaz főként egy hatalmas felvonulási területre, illetve egy vidéki kaszárnya egyvelegére emlékeztetett. De az „óriási gyár” szavak is illenének rá, a méreteket már az is tükrözi, hogy az emberek elektromos kisautókkal mozogtak a különböző helyszínek (építő- és festőműhelyek, varrodák, fodrászok, sminkesek, kellékraktárak között) között.

A stáb felerészt francia, felerészt spanyol volt. Minden nap 80-100 ember dolgozott a helyszínen, akikhez néha 100-150 statiszta is csatlakozott, sőt voltak napok, amikor újabb különleges feladatokkal megbízott csapatok is érkeztek. Előfordult, hogy majdnem 600 adag ételt szolgáltak fel a kantinban.
2-3-4 kamerával zajlott a forgatás, ezek néha lábon álltak, máskor mozgásban voltak – sínen, vállon, darun, de akár egy kocsin is! Ehhez óriási logisztikai és szervező háttér kellett, amely úgy működött, akár egy katonai gépezet. Gondoljunk csupán a számos sztár-szerelőre csupán, akiknek csak az előkészületekhez minden nap bő 2 óra kellett.

A pontos szervezés mellett a rendezőknek szükségük volt arra, hogy szabadon is dolgozhassanak, esetenként improvizálhassanak. Napról napra változott a dialógusok szövege, új helyzeteket találtak ki, amikhez új kameramozgásokat kellett illeszteni.
Általános vélemény volt, hogy a két rendező remekül kiegészítette egymást a helyszínen és mindketten a másik ötleteinek szolgálatába állították a szakértelmüket. Olykor ketten együtt, máskor felváltva dolgoztak a színészekkel. A film gigantikusságától függetlenül soha nem feledték, hogy ki kicsoda, és hogy alapvetően egy vígjátékot forgatnak. Voltak napok, amikor 6 sztár volt egyszerre jelen a helyszínen. Frédérick Forrestier szerint voltak is emlékezetesen izgalmas napok, amikor reggel a forgatás helyszínére érkezve óhatatlanul is azon szorongott, hogy vajon mindenkit a sminkeseknél talál-e, de annak ellenére, hogy igen határozott egyéniségek gyűltek össze, nem csaptak össze az egók, hanem mindenki örült, ha a másikkal találkozott és tették a dolgukat anélkül, hogy el akarták volna nyomni a másikat.

A film és a forgatás egyik legmeghatározóbb része a kocsiverseny volt. Látványos és impozáns jelenet. A kocsikat és a lovakat egy híres szakemberre, a spanyol Ricardo Cruzra bízták, aki már AZ UTOLSÓ SZAMURÁJBAN is dolgozott Tom Cruise-zal, és a NAGY SÁNDORBAN Oliver Stone-nal.
Mintegy 60 lovat mozgósított erre az alkalomra és tanított be 8 héten át (4 hétig Madridban és 4 hétig Alicantéban) a pályán lezajló kocsiversenyre.
Minden eshetőségre felkészülve eleve 2 példány volt mindegyik kocsiból és 4 tartalék ló az eredeti 4 ló mellé, amelyek szintén felkészülten várták, hogy bevetik-e őket. Csak a kocsiverseny forgatása az első szakaszban 5 hétig, a másodikban 2 hétig tartott. Emellett a trükk-csapatok élesben vették fel azokat az akciójeleneteket, amikor az egyik kocsi felborul, illetve egy másik elveszti a kerekét. Az utómunkálatok során komputeres látványelemekkel egészítették ki az egész felvett anyagot, mint például mikor Brutus a levegőben repülve pattan kocsira.

UTÓMUNKÁK

A vágás már a forgatással párhuzamosan megkezdődött. A leghosszabb és legnehezebb utómunka-feladat a több mint 1000 trükkfelvétel megrendezése volt. Ez el is tartott majd’ egy évig (2006 decemberétől 2007 októberéig).
A munka mennyiségére való tekintettel a látványeffektekért felelős Christian Guillon 3 társaság közt osztotta meg a feladatokat. Egyszerre 150-200 ember is dolgozott a filmen. Hogy egyszerűsítse a feladatot, minden csapatra egy adott jelenetsort bízott, legyen az a Brutus álmában megjelenő hatalmas hadsereg, vagy a stadionban a diszkoszvetés, vagy a lelkesen szurkoló nézők tömege.

A Dubois felelt azért, hogy digitálisan megnagyítsa a díszleteket, és olyan elemeket adjon az egészhez, amelyek Papalapítosz és Cézár palotáinak is még grandiózusabb dimenziót kölcsönöz. Ehhez a céghez tartozott azon jelenetek rögzítése is, amikor a varázsital elfogyasztása után gyors, természetfeletti dolgok történtek.

A Microsimage foglalkozott a kocsikkal, amely igen összetett feladat volt, hisz az eredménynek tökéletesnek kellett lennie a kameramozgást illetően, mind a kép, mind a színek szempontjából. Alapkövetelmény volt, hogy ne lehessen észrevenni a különbséget a valódi és a hamis közt, azaz aközött, amit élesben és külső helyszínen vettek fel, szemben azzal, amit stúdióban, kék háttér előtt, hogy aztán virtuálisan adják hozzá a filmhez.

A zenék szerzője Frederic Talgorn lett, aki például ANTHONY ZIMMER zenéjét is komponálta.