Anyád lehetnék

Anyád lehetnék
I Could never be Your Woman

Rendező: Amy Heckerling (Nicsak, ki beszél!)
Forgatókönyv: Amy Heckerling
Producer:Philippe Martinez, Alan Latham 
Operatőr: Brian Tudano BSC
Vágó: Kate Coggins
Zene: Mike Hedges 
Műfaj: romantikus vígjáték
Főszereplők: Michelle Pfeiffer, Paul Rudd

{slimbox album="anyad"}images/stories/programajanlo/film/anyad/1.jpg{/slimbox} {slimbox album="anyad"}images/stories/programajanlo/film/anyad/2.jpg{/slimbox} {slimbox album="anyad"}images/stories/programajanlo/film/anyad/3.jpg{/slimbox} {slimbox album="anyad"}images/stories/programajanlo/film/anyad/4.jpg{/slimbox} {slimbox album="anyad"}images/stories/programajanlo/film/anyad/5.jpg{/slimbox} {slimbox album="anyad"}images/stories/programajanlo/film/anyad/6.jpg{/slimbox}

Rosie (MICHELLE PFEIFFER / Veszedelmes viszonyok, Hajlakk) 40 éves egyedülálló anya Los Angelesben. Az élete nem egészen úgy alakult, ahogy tervezte. A tévéműsor (You Go Girl), amelynek a producere, komoly bajba kerül; a szexista főnöke meg akarjam szüntetniRosie asszistense pedig folyton szabotál.
Odahaza sem mennek sokkal jobban a dolgok. A volt férjnek gyereke lesz egy fiatalabb nőtől, miközben a Rosie-val közös lányuk, Izzie a serdülőkorba lép, és a Barbie babák után egy Dylan nevű iskolatárs köti le minden figyelmét.

Egy szép napon tehetséges ifjú színész, Adam Perl (PAUL RUDD/ 40 éves szűz, Éjszaka a múzeumban) tűnik fel a szereplőválogatáson – és Rosienak nagyon bejön. A srác megkörnyékezi a csinos producernőt, aki azonban kizártnak tart egy kapcsolatot ilyen korkülönbséggel. Hiába tiltakozik Rosie, az ostrom sikeres, sőt még Izzie is megkedveli a fiút. Lehet, hogy szerencsés fordulatot vesz Rosie élete? Ha az asszisztensén múlik, akkor semmiképp sem. Jeannie főnöke magánéletét is élvezettel teszi tönkre. Sikerrel játszik rá Rosie félelmeire, hogy barátja hamarosan fiatalabb nőre cseréli, és csak karrierje érdekében használja ki, aki ezért inkább szakít a sráccal.
Adamnek azonban más elképzelései vannak…

HOSSZÚ SZINOPSZIS

Rosie (MICHELLE PFEIFFER) a You Go Girl című tévéműsor producere -- a
show gazdag fekete tinikről szól --, és azzal tölti az estéit, hogy „utcai” párbeszédeket talál ki és Barbie babázik a lányával, Izzie-vel (SAOIRSE RONAN). De mindez megváltozik. A műsor kifutóban van és Rosie állása veszélybe kerül. Közben Izzie-nek is megvannak a maga problémái. Kezd elege lenni a babákból, készül az első menstruációra és az első szerelem kínjait éli: egy olyan srácba esik bele az osztályban, aki azt sem tudja, hogy Izzie a világon van…

Rosie egy éve van egyedül és már beletörődött, hogy szerelem nélkül, csak a munkájának él. Aztán egy szereplőválogatáson találkozik az életteli és tehetséges Adam Perllel (PAUL RUDD). Sutba dobva az óvatosságot beleegyezik a randevúba a rámenős ifjú színésszel. Adamben minden megvan, ami csak Rosie-nak kell és hiányzik az életéből. Az egyetlen  probléma, hogy tizenegy évvel fiatalabb nála. Pedig még a lánya szerint is jó srác. Vagy ezt csak azért mondja, mert Adam segíthet neki meghódítani az imádott szépfiút, például azzal, hogy profi lesz a legújabb videójátékban?

Ám Adam nem csak Rosie magánéletében jelent főnyereményt. Amint feltűnik a műsorban, azonnal megugranak a nézettségi mutatók. Csakhogy Rosie ambíciózus és rosszindulatú  asszisztense, Jeannie gonosz hadjáratot indít a szerelmi viszony ellen és alattomban már el is ültette a gyanú magvait a főnöknője szívében. Nagy szakértelemmel elindít egy pletykát, ami 
összehozza Adamet a You Go Girl másik sztárjával, a gyönyörű és elviselhetetlen Brianna Minx-szel (STACEY DASH). Rosie lánya csupa szeretetből – és mit sem sejtve – Jeannie ellenlábasa lesz. Izzie mint Adam védőügyvédje könyörög az anyjának, hogy ne jusson elhamarkodott következtetésekre. “Anyu, nincs semmi bizonyítékod… Csak közvetett. Nem láttál még tárgyalótermi filmet?”
Ahogy most alakulnak a dolgok Rosie életében, jó esély van arra, hogy megint összeomlik az egész. Marty váratlanul úgy dönt, hogy menőbb programokat akar, és megszünteti Rosie műsorát. Adam viszont saját műsort kap, mert hogy – Rosie-nak hála --, a férfi karrierje meredeken ível fölfelé, miközben az övé leszálló ágba kerül. Jeannie gonosz áskálódása megtette a magáét: Rosie-ban óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy Adam csak ugródeszkának használta.

De távolról sem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek látszik. Adam visszautasítja a szerepét az új sitcomban, amennyiben nem Rosie lesz a producere. A bajkeverő Jeannie eltűnik a színről. És Izzie megkapja a csábítás titkos receptjét: egyszerűen úgy kell tenni, mintha levegőnek néznéd a pasit…

Lehet, hogy az Anyatermészet ezt nem egészen így tervezte, de mi van, ha ez egyszer a természet tévedett?
 
Amy Heckerling író-rendező derűs és fanyar romantikus vígjátéka, amelyben valódiak a tétek, szórakoztató és hiteles képet ad az élet néhány nagyon fontos kapcsolatáról: a szerelmesek, a szülők és a gyerekek, a házastársak, a barátok és a munkatársak közötti viszonyról.
Rosie (Michelle Pfeiffer), az eszes, szexi és sikeres egyedülálló anya nem hajlandó elfogadni, hogy elmegy mellette az élet, csak azért, mert már túl van a negyvenen. Minden akadállyal szemben a szívében fiatal marad annak a szeretetnek és barátságnak köszönhetően, ami a tizenéves lányával való kapcsolatát jellemzi. Minden jel arra mutat, hogy Rosie végül a neki rendelt férfit is megtalálja... bár az illető jó pár évvel fiatalabb… de kell-e mégegyszer mondania, hogy ANYÁD LEHETNÉK…

A SZEREPLŐKRÓL

PAUL RUDD (ADAM PERL szerepében)

“Adam egy fiatal színész, aki nagy kiugrási lehetőséget  kap Rosie
„You Go Girl” című műsorában. Villámgyorsan beleszeret Rosie-ba (Michelle Pfeiffer), ami persze nem is olyan meglepő. És egyáltalán nem okoz neki gondot a korkülönbség. Az a módszere – mindig is az volt –, hogy igyekszik megnevettetni a helyes lányokat, és így szeretteti meg magát. Mivel más téren tele van bizonytalansággal.”
 

SAOIRSE RONAN (IZZIE)

“Én játszom Izzie-t, Rosie lányát. Los Angelesben él, de nem igazán szereti a többi LA lányt. Nagyon más, mint ők, de ezt egy cseppet sem bánja. A történet elején a Barbie babáival játszik, de aztán ráébred, hogy már kinőtt belőlük és lassan nagylány lesz. És életében először talál egy olyan fiút is a suliban, aki tényleg tetszik neki.”

TRACEY ULLMAN (AZ ANYATERMÉSZET)

“Egy istennőt játszom. Rosie-nak van egy belső hangja, az Anyatermészet, aki már gyerekkorában beszélt hozzá, és ugyanezt teszi, miután asszony lett belőle és férfiakkal randizik. Valahogy úgy, mint a nagyi a Földre szállt boszorkányban. Egy nőt kell elképzelnünk, aki elmondja egy másik nőnek, hogyan kell szépen öregedni. Az Anyatermészet azt mondja Rosie-nak: ne is próbálkozz, a negyvenéves nők ne járjanak fiatal férfiakkal, akiknek csak arra kellenek, hogy elpottyantsák a tojásaikat…”

STACEY DASH (BRIANNA MINX)

“Én játszom Brianna Minx színésznőt. Ő alakítja Yominát a You Go Girl című műsorban, amelynek a Michelle Pfeiffer játszotta Rosie a producere. Yomina afféle alpári királylány – ‘Blingarella’. Brianna Minx egy neurotikus színésznő és tényleg nehéz eset. Retteg az öregedéstől. Michelle figurája is tart tőle egy kicsit, de ő kezelni tudja, mivel okosabb.”

SARAH ALEXANDER (JEANNIE)

“Jeannie, Rosie titkárnője, igazi szemét csaj. Élvezem, hogy utálatos lehetek, nagyon jó rossz lányt játszani. Jeannie mindent meg akar szerezni magának, amire csak rá tudja tenni a kezét.  Rosie állását akarja. Roppant ambíciózus, olyan szeretne lenni, úgy akar kinézni, mint Rosie, de minden kísérlete kudarcba fullad. Kültelki Michelle Pfeifferre vettük a figurát, és nagyon muris volt az ő ruháinak ócska utánzatát viselni.”

RORY COPUS (DYLAN)

“Izzie olyan életkorba lép, amikor elkezdik érdekelni a fiúk. Igyekszik felhívni magára Dylan figyelmét, de a srác nem igazán veszi észre. Dylan szeretne nagyon menőnek és lazának látszani. De a végén felfigyel Izzie éneklésére és azt gondolja magában: ez igen!” 

ÍGY KÉSZÜLT

HÁTTÉR

Miután a Spinédzserek nemzetközi siker lett – és rengetegen kezdték el másolni a receptjét rászabadítva az anyagiakban gazdag, szürkeállományban szegény kalifornia csajokat
a gyanútlan világra – Amy Heckerling író-rendező leült és megírta az I Could Never Be Your Womant. Rosie, az egyedülálló anya és tévés producer történetét, aki beleszeret a műsorának egyik fiatal színészébe. Heckerling a saját magánélete eseményeiből merített ihletet, hiszen maga is egyedül nevel egy nagyon különleges kislányt; Los Angelesben él és túl van a harmincon, ráadásul az élethalálharc kitüntetett terepén, az amerikai televízióban dolgozik. A kész forgatókönyv -- egy derűs romantikus vígjáték kellő intelligenciával és némi egészséges cinizmussal – ezután Hollywood fejlesztési poklában égett hat éven keresztül.

“Arról van szó – magyarázza Heckerling, aki sztoikusan szemléli a film zaklatott sorsát. –, hogy a fiatalok még hisznek a termékek varázsában. De ahogy idősebb leszel, rájössz, hogy egy új arckrém nem fogja megoldani az életedet. Ezért célozza be mindenki, aki el akar adni valamit, a fiatal közönséget; azt gondolják, hogy a srácok hinni fognak a szemetüknek. A stúdiók alfahímei még azt vették a fejükbe, hogy a mozinak az idősebb nőkhöz kell szólnia, ők hozzák a jegybevételeket. Ez a showbiz.”

És az I Could Never Be Your Woman története ott ért volna véget, ahol elkezdődött, ha
Hollywood egyik legbefolyásosabb sztárja nem gondolta volna másképp. A stúdió fejesei nem számoltak Michelle Pfeifferrel. Pfeiffer elolvasta a forgatókönyvet, beleszeretett és szólt az ügynökeinek, hogy amint szabaddá válnak a filmjogok, állítsanak elő egy producert. Heckerling cseppet sem fogja vissza magát, amikor a főszereplőről beszél: “Michelle-nek köszönhető, hogy elkészülhetett a film. Egyszerűen hitt benne és harcolt érte. Sokkal tartozom neki.”

Philippe Martinez producer veszi át a szót: “Valamelyik nap felhívott egy ügynök a
Creative Artists Agencytől, és azt mondta, ‘Philippe, tudom, hogy szeretnél egy igazán jó film producere lenni, hát itt van egy csodás forgatókönyv, amit Michelle Pfeiffer szeretne megcsinálni’. Két óra alatt elolvastam a forgatókönyvet, ami nálam ritkaság. Tetszett, visszahívtam és azt mondtam neki: ‘Jöhet a rendező’. A történet nemcsak mulatságos volt, hanem hihetetlenül erős és aktuális is. A dolog iróniája, hogy Michelle többek között azért küzdött oroszlánkért ezért a tervért, mert tényleg alig jutnak jó szerepek az idősebb színésznőknek.”

A TÖRTÉNET

ANYATERMÉSZET: “Kocoghatsz, szőrteleníthetsz, kenheted-fenheted magad, de attól még belül elrohadsz…”

Az I Could Never Be Your Woman egyik főtémája az öregedéstől való félelem, ami 
áthatja a nyugati társadalmat, de különösen Hollywoodot. Heckerling közvetlen közelről ismeri azt a kultúrát, amelyben azt tartják furcsának, ha egy férfi azonos korú nővel létesít szexuális kapcsolatot. Azt viszont égi parancs tiltja, hogy egy idősebb nő egy fiatalabb férfival járjon…

“Megpróbáltam szembenézni azzal a ténnyel, hogy ha egy 70 éves pasas egy 40 éves nővel él, akkor még dicséretet is vár azért, mert nem választott sokkal fiatalabbat! – nevet Heckerling. -- Vannak olyan dolgok a szexuális kapcsolatokban, amelyeket egyszerűen nem értünk. Elmész egy éjszakai klubba, és gyönyörű fiatal lányokat fogsz látni gazdag és csúf vénemberek oldalán, de ugyanez fordítva nem létezik. Miért nem? Mert ez az állatvilág. A hatalmat és az erőt a pénz képviseli, a termékenységet a nagy műcicik. A nőnemű egyedek, akik szülőképesnek tűnnek, olyan hímekkel párosodnak, akik alkalmasnak látszanak arra, hogy megöljék a többi hímet. Így mennek a dolgok, és nem érdemes kiborulni rajtuk.”

Ezt a konfliktust személyesíti meg a filmben az Anyatermészet figurája. “Szeretnéd, hogy így vagy úgy menjenek a dolgok, de tudod, hogy a természet rendje mást követel. Te meg nem győzöl küzdeni önmagaddal – magyarázza Heckerling. – Azt hiszem, valami hasonlót tettem a Nicsak, ki beszélben, ahol a kisbaba képviselte az anya gondolatainak civilizáció előtti, nem neurotikus változatát.”

IZZIE De anyu, honnan tudod, mikor jön az igazi szerelem?
ROSIE Általában hangosabbra veszik a zenét, néha még a felvételt is lelassítják.
IZZIE Nem, nem a tévében. Az életben.  

Rosie szerelmi ügye Adammel az I Could Never Be Your Woman romantikus szála, de a történet több szempontból is Rosie és a lánya, Izzie kapcsolata körül forog. És ennek a furcsa párosnak a viszonyában nincs semmi szentimentális, semmi émelygős. Ez jó részt annak köszönhető, hogy Izzie-t a saját lányáról, Mollyról mintázta Heckerling (aki azóta már felnőtt és filmszakra jár New Yorkban).

ROSIE Iz, mit keres a Ken baba a szárítóban?
IZZIE Emlékszel, amikor Alzheimer-kórja volt és elkószált? Mama, már nem érdekelnek annyira a Barbie-k.
ROSIE De végre összejött az élete. Van egy terepjárója, egy lova és egy osztályterme.
IZZIE Igen, de csak játékból. Úgy nem olyan érdekes.
ROSIE Ki vagy te?

“Jó lenne, ha azt mondhatnám, ugye milyen okos vagyok, hogy meg tudtam írni ezt a sztorit?
Csakhogy ezt mind a gyerekemtől kaptam – vallja be Heckerling. -- Az évek során leírogattam, amiket mondott. Őrülten hangzik, de a világon mindennél szórakoztatóbb volt Barbie babázni vele.”

Heckerling anyai tapasztalatai nyilvánvalóan hatottak úgy Rosie, mint Izzie figurájára, vagy a helyzetekre, amelyekbe belekerülnek. Heckerling így fogalmaz erről: “A szülő szerepben az az egyik legnehezebb dolog, hogy át kell élned a gyereked szívfájdalmait – ha tetszik neki egy fiú, de az keresztülnéz rajta, vagy ha undok vele a többi lány az iskolában – és nem tehetsz semmit ellenük.”

Heckerling a saját életéből vette Adam és Rosie kapcsolatát is, noha ez esetben a fanzáziájára is szüksége volt. A film szerelmi története romantikus vígjátéki változat Heckerling különböző eseteire az ellenkező nemmel. Így folytatja: “A romantikus komédia nyilván arról szól, hogy a hősök megtalálják a szerelmet, mert így a nézőknek is jut egy kis rész a boldogságukból. Én vegyes tapasztalatokat szereztem a barátaimmal: voltak köztük idióták és egész helyesek. Ha romantikus vígjáték készítésére adod a fejed, akkor egészen más ötleteket merítesz azokból a szituációkból, amelyek a való életben elég rosszul sültek el. Nagyon klassz dolog ezeket ellenkező előjelűre fordítani!”
 

ROSIE Emlékszel, amikor arról beszéltünk, hogy 29 éves vagy? Folyton arra gondolok, hogy mennyire fiatal vagy.
ADAM De már tervezem, hogy öregebb leszek.

Heckerling nem korlátozta csúfondáros szellemét az idősebb nő - fiatalabb férfi
kapcsolatok jól kiaknázható elemeire. Kimerítő képet ad arról a lenyűgöző világról is, 
amelyben Rosie és Adam szerelme kibontakozik, nevezetesen a Los Angeles-i televízióról. A bajba került műsor kulisszái mögött folyó machinációk mégoly szatirikusan ábrázolva sem állnak nagyon messze a valóságtól.

Paul Rudd egyetért evvel: “L.A. városában hajmeresztő normák uralkodnak – az 
életkorra vonatkozó csak egy a sok közül. Tudom, hogy a stúdió főnökök mindig a fiatal  írókat keresik, mert azt gondolják, hogy azok jobban képben vannak és tudják, mi a menő.
A nőknek még nehezebb. Elég szomorú ez, és rövidlátásra vall; kettős mérce van, hiszen a filmek többségében még nagyobb a korkülönbség, mint Michelle Pfeiffer és köztem. Csak éppen a férfiak az idősebbek.”

Sarah Alexander brit színésznő, aki Rosie asszistensét, Jeannie-t játssza, tovább gombolyítja a fonalat: “Ez egy gyilkos világ. Itt sokkal több pénzt fektetnek a tévéműsorokba, mint nálunk, Nagy-Britanniában. Tehát nagyobb a tét és sokkal nagyobb a nyomás. Ahogy ezt a műsort kivégzik, az a BBC-nél nem fordulhatna elő, hoznának egy csésze teát keksszel, és legalább annyit mondanának, hogy szörnyen sajnáljuk…”

A végeredmény egy szellemes, csupaszív mozi, amelynek minden pillanatát
átjárja Heckerling megkülönbeztető jegye, az egészséges cinizmus. Ugyanezek a
motívumok egy kevésbé értő kézben nyálassá vagy kesergővé válhattak volna,
míg itt egy ütős, őszinte és szerethető filmmé álltak össze. Nem mintha kevesebbet
vártunk volna a Spinédzserek, a Nicsak, ki beszél? és a Változó világ író-rendezőjétől… 

A SZEREPOSZTÁS

Egy ennyire figura központú kamaradarabban sorsdöntő szempont, hogy a főszereplők megtalálják-e egymással a hangot. Michelle Pfeiffer hibátlan vígjátéki időzítéssel és
minden erőltetettségtől mentes természetességgel formálja meg Rosie-t. „Hihetetlenül jó
színésznő – lelkesedik Heckerling. – Képes arra, hogy a felszínre hozza az érzelmeit
 – ott, a szemed előtt törnek elő. Humorérzéke is van, amivel nem túl gyakran találkozhattunk a filmjeiben, mert annyira szép, hogy egyszerűen nem osztanak rá komikus szerepet.”

Adam Perlnek, a fiatal színésznek, aki Rosie szívébe lopja magát, igazi sármőrnek
kellett lennie, akiről elhisszük, hogy megfogja Michelle Pfeiffert. A szerelmi
kapcsolatnak hitelessége abszolút fontos volt. De ahhoz is kellett karizma, hogy
Adam megnyerje magát a hősnő lányát. Nem semmi, valljuk be.

Paul Rudd (A híres – Ron Burgundy legendája, A 40 éves szűz), aki már tíz éve
is együtt dolgozott Heckerlinggel a Spinédzserekben, kezdettől fogva esélyes volt
Adam szerepére. “Amikor először feladatot adtam Paulnak, még semmit sem tudott
felmutatni – magyarázza az író-rendező. – Kockáztattam vele, és azóta rajongok
érte. Szerintem egyre jobb lesz a humora. Én rábízok valamit, ő megoldja.
Elképesztően sokoldalú. Először mindenkivel felveszi a versenyt és bolondozik
A 40 éves szűzben. Legközelebb már a Broadwayn játszik Shakespeare-t. Nagy
sztárnak kéne lennie. Azt hiszem, most már eljött az ideje. Nagyon egymásra találtak Pfeifferrel: Paul ugratta és Michelle úgy kuncogott, mint egy süldőlány.”

Rudd a maga részéről nagy lehetőségnek tartja a filmet. – Elképesztő volt 
Michelle-lel dolgozni – mondja nevetve. – Gondoljanak csak bele! Elég, ha
végignézzük, kik voltak a partnerei: Jack Nicholson… Al Pacino… Sean Penn…
Na meg én. Ezzel soha nem fogok betelni! És Amy is nagyszerű, sokkal
mókásabb fazont csinált belőlem, mint amilyen vagyok.”

A harmadik kulcsszereplő Rosie lánya, Izzie, aki nem igazán találja a
helyét Beverly Hillsben. A film szatirikus megközelítése és Heckerling
hangjának „átvitele” olyan gyerekszínészt követelt, akinek semmi köze 
a hollywoodi gépezetben ledarált és elrontott sztárpalántákhoz. A válogatók
már nagyon korán beleszerettek egy ír kiskamaszba, Saoirse
Ronanbe, de akkor még az volt a meggyőződésük, hogy a gyereknek amerikainak
kell lennie. “Saoirse imádnivaló -- mondja Heckerling. – A meghallgatáson hozta
nekünk az amerikait, majd megkérdezte: ‘Akarják hallani ausztrálban? De jöhet
új-zélandiban is. Cockney? Skót?’ Félelmetesen jó füle van.”

Az Anyatermészet, azaz Rosie felettes énje szerepét Heckerling
arra osztotta, akire először gondolt: a született komika Tracey Ullmanre.
“Tracey fantasztikus – mondja az író-rendező. – Nagyon muris.” Cerise
Hallam-Larkin producer még hozzáteszi: “Először arra gondoltunk, hogy
hasznáhatná az angol akcentusát, de miután meghallottuk a bronxi kiejtését,
rájöttünk, hogy az az igazi, ha keleti partira vesszük a figurát!”

Ullman örült, hogy bevették a csapatba: “Szeretem ezt a filmet,
mert a nők öregedéséről szól, és ez olyan téma, amiről tényleg beszélni kell, 
különösen Amerikában. Méltósággal kellene megöregednünk.
Vannak nők, akik már nem tudják mozgatni az arcizmaikat, és
az ember azt kérdi: Mit művelsz magaddal? Ezért is fantasztikus
egy olyan film, ami humorosan kezeli ezt a kérdést. Manapság
nagy szükség van erre!”

Heckerling szívesen dolgozik együtt barátokkal. Brianna Minx
-- a neurotikus színésznő Rosie műsorában, a You Go Girlben --
szerepét a Spinédzserek sztárjának, Stacey Dash-nek írta. “Ez a
harmincas nő nem érti, miért jutnak előrébb a tizenéves színésznők,
hiszen ő hamarabb volt tinédzser náluk, és ez így nem igazság – mondja
Heckerling. -- Brianna hihetetlenül érzékeny a megszólításokra,
és Stacey ezt remekül csinálja.”

Dash első kézből szerzett ismereteket a film világáról: “Azt kell
mondanom, hogy nagyon közel jár a hollywoodi valósághoz,
Kivált ami a nőket illeti. Azt várják tőled, hogy maradj fiatal,
maradj karcsú, maradj szép, pedig hát az időt nem lehet
megállítani. Én azt gondolom, hogy azok a nők, akiket nagyra
becsülünk, akiket szeretünk és akikre hasonlítani szeretnénk, végső soron
mind olyanok, akik nem estek bele ebbe a csapdába.”

“Csodás volt Michelle Pfeifferrel dolgozni – folytatja. – Le sem tudtam
venni róla a szemem, és végül azt kellett mondanom magamnak: Stacey,
ne bámuld már! Paul Ruddot már korábbról ismertem. Olyan nekem, mint
a testvérem, és amikor csókolóznunk kellett az egyik jelenetben, az olyan
furcsa volt, mintha incesztust követnénk el!”

Jelentős figura még Jeannie, Rosie titkárnője és hitvány utánzata.
A brit színpadi komika (Smack The Dead Pony, Coupling) ezzel a szereppel
debütál a mozivásznon. Heckerling: “Azt szerettük volna, hogy Jeannie ugyanaz
az a típus legyen, mint Rosie, csak gyengébb, alpáribb változatban. Nem tudom,
hogy rajtam és a jelmezeseken kívül észreveszi-e valaki, de ha Rosie felvesz
valamit, akkor néhány jelenettel később Jeannie ugyanannak az olcsóbb
változatában jelenik meg. Sarah tökéletes volt a meghallgatáson.”

Alexander szerint: “Amy mindent tud arról a vígjátékról, amiben ő
gondolkozik, tudja, mit vár az egyes szereplőktől, de azért játszani is
enged, ami nagyon fontos. Ez egy remek komédia forgatókönyv,
tele remek figurákkal. És mindenki meg fog őrülni Paul Ruddért!”

Heckerling nagy rajongója a brit vígjátékoknak és lázba hozta, hogy
ilyen sok brit színésznek adhat mellékszerepet a filmben. “Még a
legkisebb szerepekben is nagy szigetországi tehetségek láthatók –
mondja Hallam-Larkin. -- Mackenzie Crooktól (A hivatal; A Karib-tenger
kalózai) David Mitchellig (Peep Show), akik nagyágyúk a komédia
világában. De még olyan nevet is sikerült szerződtetnünk egy
kabinetalakításra, mint Graham Norton.”

Az I Could Never Be Your Woman szereposztása ennek ellenére
kemény dió volt. “Olyan brit színészeket kellett találnunk, akik
úgy tudják hozni a meggyőző amerikai akcentust, hogy közben
nem vész el a dolog humora – magyarázza Hallam-Larkin. –
Remélem, David Mitchell megbocsátja nekem, ha azt mondom,
hogy ő csak ezért játszik angolt a filmben, mert nem ment neki az
amerikai akcentus! De annyira szeretjük, hogy mindenáron látni
akartuk a csapatban!”

A FORGATÁS

Hogy a film brit produkció lehessen, a büdzsé jelentős részét
az Egyesült Királyságban kellett elkölteni. Ez nem kevesebbet
jelentett, mint részlegesen újrateremteni Los Angelest Londonban.
Hat hetet forgattak Pinewoodban és londoni helyszíneken, majd 
három hetet szántak a Los Angeles-i külsőkre Amerikában. “Amy szerette
volna, ha kizárólag LA-ben készül a film – mondja Hallam-Larkin.
-- Hiszen itt játszódik a történet és ő is itt él.”

De Heckerling menet közben a britanniai gyártás hívéül szegődött.
“Az ottani forgatás olyan volt, mint az álom – áradozik. – Imádom
Londont, imádok minden angol színészt, és Pinewoodban dolgoztunk,
ahol Stanley Kubrick! Ő a példaképem: Bronxból jött és én is bronxi
vagyok. Fantasztikus volt azokban a stúdiókban dolgozni.”

A produkciós cég a brit tehetségek legjavát gyűjtötte össze, úgy a kamera
előtt, mint mögött. Heckerling számára nagy csábítás volt annak a
lehetősége, hogy együtt dolgozhat Brian Tufanóval. “Évekkel ezelőtt
láttam a Quadropheniát és azt gondoltam, istenem, mit nem adnék érte,
ha így festene a filmem. Kajtattam utána, de a stúdiók nem adtak volna
pénzt egy angol operatőrre azokban a projektekben, amiken dolgoztaam…
Teljesen izgalomba jöttem, amikor kiderült, hogy ezt ő fogja fényképezni.”

Hallam-Larkin: “Brian Tufano nem csak egy operatőr, hanem igazi
mesterember. A végletekig aprólékos. Elolvasta a forgatókönyvet és
azonnal el akarta kezdeni a munkát. Amy nagy rajongója. Azt hiszem,
fantasztikus csapatot alkottak ketten.”