ANNA KARENINA

Az Anna Karenina Joe Wright merész víziója a nagyszabású szerelmi történetről, amelyet az OscarŽ-díjas Tom Stoppard adaptált. A rendező ezúttal harmadszor dolgozik együtt az OscarŽ-jelölt Keira Knightley-val és a szintén OscarŽ-jelölt Tim Bevannel és Eric Fellnerrel. Előző két közös munkájuk a Büszkeség és balítélet (Pride and Prejudice), illetve a Vágy és vezeklés (Atonement) volt.

Joe Wright rendező így foglalja össze, miben látja Lev Tolsztoj halhatatlan remekművének lényegét: – Mindannyian szeretnénk megtanulni, hogyan kell szeretni.
– A történet teljesen modern, mert ma is vágyunk olyan dolgokra, amik elérhetetlenek számunkra, ma is terhünkre vannak a társadalmi elvárások, és ma is nehezen fejezzük ki érzelmeinket – mondja a címszereplő Keira Knightley.
Joe Wright kereste meg a Working Title társelnökeit, Tim Bevan és Eric Fellner producereket, hogy szeretné megfilmesíteni az Anna Kareninát Keira Knightley-val a főszerepben, akit már többször rendezett.
– Hatalmas regény óriási szerelmi történettel a középpontban, amit jó párszor feldolgoztak már – magyarázza Bevan. – Olyan forgatókönyvíróra volt szükségünk, aki valami újat tud hozzáadni.
Wright kizárólag Tom Stoppard OscarŽ-díjas forgatókönyvírót, drámaírót tudta elképzelni erre a feladatra.
– Mi tagadás, nagy kedvem volt hozzá – vallja be Stoppard. – Tény, hogy elsősorban színpadi szerzőnek tekintem magamat, de csak néhanapján tudok összehozni egy-egy színművet. Szívesen végzek ilyen-olyan filmes munkákat két darab között, hát még, ha olyan lehetőség adódik, hogy Joe Wright akar megrendezni egy világirodalmi klasszikust.     
– Tom elolvasta a regényt és megnézte a tévés és filmes adaptációkat, köztük egy orosz változatot is – folytatja Bevan. – Az Anna Karenina számos témát boncolgat, és különféle megközelítésből tárgyal társadalmi, politikai, erkölcsi és érzelmi kérdéseket. Felfigyeltünk arra, hogy a korábbi adaptációk Annára összpontosítottak, pedig a regény nemcsak róla szól, hanem Levinről is, akinek a fejlődése rendkívül fontos cselekményszál.
– Két sors, Annáé és Leviné találkozik a csúcsponton – teszi hozzá Paul Webster producer. – Egyikük története tragikus, a másiké felemelő.

– Ian McEwan, a Vágy és vezeklés írója azt mondta nekem, hogy szerinte Levin és Kitty szerelme a világirodalom legszebb love storyja. Levin történetét egyébként Tolsztoj részben a saját életéből merítette – mondja Bevan.
– Tolsztoj úgy írta meg a regényt, hogy érzelmileg átélhető legyen – jegyzi meg Wright. – Rendkívül alaposan elemzi az indítékokat és a karaktereket. Tommal folytatott beszélgetéseimből kiderült, hogy hasonlóan gondolkodunk a szereplőkről. A történet minden momentumát is alaposan megtárgyaltuk. Nagyszerű lehetőség volt ez arra, hogy egy igazi mestertől tanuljunk. Minden filmem valóságos tanfolyam számomra. Tommal úgy éreztük, közelebb kerülünk Anna és Levin megértéséhez, ha átgondoljuk, milyen lehetett a szerelem az Orosz Birodalomban az 1870-es években. Az is foglalkoztatott, hogy Robert Altman filmjei milyen mesterien szövik össze a szerelmi szálakat. Az elbeszélés mikéntje nálunk úgy működik, mint egy dupla csigavonal: a két cselekményszál egymás köré fonódik, miközben egy közösség történéseinek fonalai szövik őket körül. Oblonszkij például mindkét cselekményszálon katalizátor, mert Anna bátyja és Levin legjobb barátja.
– Eric-kel készítettünk már egy pár regényadaptációt, ezért tudjuk, hogy egy könyv minden szereplője és teljes cselekménye nem fér bele egy filmbe – veszi át a szót Bevan. – Tom 130 oldalas forgatókönyve mégis briliánsan visszaadja a regényt, anélkül, hogy hiányérzetünk támadna a szereplőket vagy a történetet illetően. Tökéletesen a fő téma, azaz a szerelem és annak valamennyi formája mélyére hatol.

– Mindenféle szeretet és szerelem van ebben a történetben – helyesel Stoppard. – Anyai szeretet, gyerekszeretet, testvéri szeretet, testi szerelem, Oroszország szeretete és így tovább. Ez a komplexum áll a regény és így a film középpontjában is. Úgy döntöttem, nem foglalkozom a könyv azon részeivel, amelyek esetleg másról szólnak.
A kétszeres OscarŽ-jelölt Jude Law, aki Alekszej Karenint játssza, lenyűgözőnek találta a forgatókönyvet. – Még akkor olvastam el, mielőtt nekigyürkőztem volna magának a regénynek, és elmondhatom, megáll a maga lábán. Nincs benne olyan karakter, amely csak eszköz lenne a cselekménybonyolítás érdekében, az összes szereplő nagyon gondosan van megrajzolva. Különböző nézőpontokból ábrázolja a szerelmet és az emberi kapcsolatokat, őszintén és nyíltan, anélkül, hogy ítélkezne. Tom roppant elegánsan ír párbeszédeket. A regényt olvasva rájöttem, mekkora munkát fektetett a forgatókönyvbe.

Színház az egész világ

2011 tavaszára már kész volt a forgatókönyv, és megkezdődött a helyszínek keresése Oroszországban és Angliában.
– Megnéztük Tolsztoj házát Moszkva mellett, ahová Szentpétervárról érkeztünk az éjszakai vonattal – emlékszik vissza Bevan. – Egy ilyen utazás jól érzékeltette mindnyájunk számára, milyen utat járt be Anna Karenina.

Wright azonban más irányba akarta elvinni a maga adaptációját, mintsem olyan jól bevált orosz helyszíneken forgasson, mint a korábbi produkciók – vagy újra felkeresse azokat az angliai helyeket, ahol az ő filmjei készültek. Alig két hónappal a forgatás kitűzött időpontja előtt a rendező merész döntést hozott: színházi környezetben forgatja le a produkciót.
– Joe irtózott attól, hogy "újabb kosztümös filmet” készítsen, és azzal, hogy színházasította az Anna Kareninát, eddig sosem látott csavart adott a történetnek – mondja Webster.

– Szeretem feltárni a formát és elmenni általa az expresszivitás határáig – mondja a rendező. – A Büszkeség és balítélet meg a Vágy és vezeklés forgatásakor például tetszett, hogy mindkét film nagy része egy-egy helyszínen készült, ami rengeteg kreatív energiát szabadított fel. Azon kezdtem el gondolkodni: ha nagyjából egy helyen szeretném leforgatni az Anna Kareninát, ez hol lenne? Eszembe jutott egy rész Orlando Figes brit történész 2002-ben megjelent könyvéből – Natasha's Dance: A Cultural History of Russia /Natasa tánca: Oroszország kultúrtörténete/ –, ahol az a megállapítás szerepelt, hogy a szentpétervári elit úgy élt, mintha színpadon játszana. Figesnek az az elmélete, hogy Oroszország legfelső társadalmi rétege mindig identitásválsággal küzdött, nem tudván eldönteni, a Kelethez vagy a Nyugathoz tartozik-e. Abban az időben, amikor az Anna Karenina íródott, az oroszok éppen Nyugat-Európához tartozónak érezték magukat, és olyan kifinomultak akartak lenni, mint a franciák.
– Az orosz elit Párizzsal akart versenyezni az opera, az irodalom és az összes művészeti ág területén – jegyzi meg Stoppard.
– Úgy öltöztek, mint a franciák, és az etikettről olvastak könyveket, hogy úgy is viselkedjenek, mint a franciák – folytatja Wright. – A báltermekben hatalmas tükrök voltak, hogy figyelhessék magukat, elég franciásan viselkednek-e, és a tudatuk egyik fele orosz volt, a másik meg francia. Az orosz felük mindig figyelte a franciát, hogy megfelelően viselkedik-e. Az elit egész létezése arról szólt, hogy színjátékot adott elő importált díszletekkel, viselkedési szabályokkal.
– Ezek az emberek, egy egész társadalmi réteg, folyamatosan azt játszották, hogy egészen mások, mint amik valójában – mondja Knightley.

– Anna a kötelességtudó feleség szerepét játssza egészen addig, amíg meg nem ismerkedik Vronszkij gróffal – magyarázza a rendező. – Körülötte azonban mindenki más továbbra is része az előadásnak. Ekkor jöttem rá, hogy egy színház kell legyen a helyszín, ahol forgatunk.
Alakot öltött hát a koncepció: az 1870-es évekbeli Szentpétervár és Moszkva elitjének teátrális élete egy színház falai között fog megelevenedni. – Gyönyörűen omladozó színházat képzeltem el, amely a korabeli orosz felső tízezer belső rothadásának metaforája – folytatja Wright. – Azt is eldöntöttem, hogy nagyon szigorúan igazodunk Tom adaptációjához, nem reflektálva arra, hogy a színészek művi környezetben játszanak. A producereknek csodás hitük volt bennem, de Tomnak alig mertem elmondani az ötletemet, mert ő mindenféle helyszíneket elképzelt magának, amikor a regényt filmre írta. Először nagyon ideges lett, de aztán sikerült megemésztenie a dolgot. A szövegén semmit nem változtattunk, minden egyes jelenetét megcsináltuk stilizált környezetben, és minden egyes leírt szó elhangzik.
– Joe azt mondta, nem akarja átírni a szöveget, a rendezői instrukciókon kívül – emlékszik vissza Stoppard. – Elsőre nem tudtam, mit szóljak hozzá. Aztán odajött a storyboarddal, amiben jelentről jelenetre ott volt az egész film, és megnyugodtam.
– Ez az új megközelítési mód lett a film motorja – mondja Bevan. – Azt megmutatjuk, amint Levin eljut a valódi világba, de Anna utazása a színház falain belül marad.

A színház falain belül marad, ez az utazás mégis vizuálisan lehengerlő. Az 1870-es évekbeli konkrét orosz színház a közönség szeme láttára ölt újabb és újabb alakot. – A hatás egyenesen mágikus! – mondja Webster. – Átmegyünk az ajtón, és havas tájba vagy útvesztőbe jutunk. A színházi térben elfér korcsolyapálya, bál, opera, hatalmas estély, sőt még lóverseny is. Ez óriási mozi!

Alapos felkészülés

Az Anna Kareninát 12 hét alatt forgatták 100 díszletben és több látványos külső helyszínen, mint a szélesen elterülő Salisbury-síkság vagy a karéliai Onyega-tó közepén található aprócska Kizsi-sziget. A 240 jelenetben 83 szöveges szereplő játszik.

A karakterük fejlesztésén és a közös próbákon kívül a színészeknek el kellett mélyedniük a korszak orosz kultúrájában is, hogy megérthessék, milyen világban éltek a történet szereplői. Orlando Figes is tartott nekik szemináriumot. A rendező és egy koreográfus segítségével a színészek nem csupán a táncjeleneteket gyakorolták be, hanem karaktereik egyedi mozgását is. Mivel a koreográfia alapvető fontosságú a film látványvilága szempontjából, vagy két tucat professzionális táncos bukkan fel számos szerepben a jelenetek során. Játszanak estélyen táncoló arisztokratákat, szolgákat, pincéreket, sztriptíztáncosnőket egy dekadens francia lebujban, de még irodai csinovnyikokat is.

A felkészülés minden egyes mozzanata azt szolgálta, hogy a színészek minél teljesebben átérezzék a korszak atmoszféráját. Mire a színészek színpadra léptek a forgatáson, otthonosan érezték magukat abban a társadalmi közegben, amelyben a film játszódik. A még tökéletesebb átélés érdekében több száz Angliában élő oroszt is szerepeltettek statisztaként. – Még a forgatás előtt hirdetéseket adtunk fel angliai orosz nyelvű lapokban, hogy csináljuk az Anna Kareninát, és akinek van kedve szerepelni, jelentkezzen – meséli Wright. – Gondoltuk, eljönnek majd vagy 2-300-an. Ehhez képest amikor szombat reggel megérkeztünk a statisztaválogatás helyszínére, hát annyian voltak, mint az oroszok, a sor kétszer megkerülte a háztömböt. Több mint ezer jelentkezőt hallgattunk meg egyenként. Így aztán a film szó szerint tömve van oroszokkal, egy csomó nagyjelenetben szerepelnek, hitelességet kölcsönözve a produkciónak.

Különleges love story

A színészeknek fenntartások nélkül el kellett fogadniuk a színházas koncepciót, hogy fesztelenül mozogjanak a mesterséges környezetben.
– Ezek az emberek furcsa társasjátékot űznek anélkül, hogy a valóságtól zavartatniuk kellene magukat – mondja Jude Law. – Joe létrehozta azt a környezetet, amelyben ezt a különös világot meg tudjuk jeleníteni.
– Amikor megismerkedünk Anna Kareninával, a családjával és az egész arisztokrata közeggel, amelyben ő kulcsszerepet játszik, azt vesszük észre, hogy az érzelmeket kifinomult módon elrejtik egymás előtt, amint ez akkoriban, azokban a körökben illendő volt – jegyzi meg Bevan. – Aztán ahogy a történet során az érzelmek visszavonhatatlanul felszínre törnek, a szívek és lelkek megnyílnak, hatalmas visszhangot keltve az előkelő társaságban.
– Anna a tökéletes feleség, Madame Karenin, és férjével megbecsült tagjai az elitnek – magyarázza Wright. – Aztán egy villámcsapás – egy másik férfi képében – rádöbbenti, hogy másképp is lehet élni, igaz szerelemben.
– Olyasmi történik vele, ami még soha, amiről szerintem fogalma sem volt – teszi hozzá Stoppard. – Azelőtt sem volt éppen nyomorúságos az élete, de valami hiányzott belőle.
– Ha love storyról van szó, rögtön a Rómeó és Júlia jut eszünkbe, vagyis az elátkozott szerelem, ahol a fiataloknak valamilyen akadályt kell elhárítaniuk – magyarázza Wright. – No hát ez a mostani nem ilyen. Tolsztoj a Háború és békét nagyszabású politikai regényként jellemezte, az Anna Kareninát pedig nagyszabású családregényként. Merthogy a családról és a szerelemről szól, ami mindenki számára ismerős téma. Esetünkben a színházi környezet hangsúlyozza, hogy a történetben mindenki egy előadás része, játssza a maga szerepét az ő társadalmi közegében. Figyeli a többieket, ahogyan őt is szemmel tartják a társaság tagjai. A hősnő dilemmáit kiemeli a mesterkélt környezet, a néző pedig örömmel beindítja a fantáziáját, és beszáll a játékba.

Hősnő vagy antihősnő?

Színházi környezet ide vagy oda, Wright olyan színészeket keresett, akik inkább naturalisztikusak, mint stilizáltak, miközben gond nélkül váltanak át egyikről a másikra, még ha a karakterükre ez nem is jellemző. – Nagyon izgalmas volt színházi kontextusban dolgozni a színészekkel, olyan érzést keltett bennem, mintha összeszokott társulatot alkotnának.
A film címszerepére nem kerestek színésznőt, mert már megvolt. Keira Knightley és Wright előző filmjük, a Vágy és vezeklés készítésekor már beszéltek arról, hogy egyszer majd a színésznő játssza Annát. A rendező biztos volt abban, hogy Knightley át tud lényegülni az érzelmileg összetett karakterré. – Nem viccelek, együtt nőttünk fel közös munkáink során – mondja Wright. – Keira elképesztően erős nő, nem ismer félelmet – ezeket a tulajdonságait akartam kiaknázni ebben a filmben.
– Joe és Keira a legjobbat hozzák ki egymásból – mondja Webster. – Tudtuk, hogy ez lesz eddigi pályafutásának legnehezebb szerepe, de meg fog birkózni a feladattal.
Knightley a felkészülés során újra elolvasta a könyvet, és úgy érezte, a hősnőt illetően fejlődtek az érzelmei. – Úgy emlékeztem, ez a könyv nagyon romantikus, mert egy ilyen rendkívüli hősnőről szól. Másodjára Anna továbbra is nagyszerűnek tűnt, de sokkal sötétebb karakternek is – rájöttem, az a kérdés, hogy hősnővel vagy antihősnővel állunk-e szemben. Szerintem Tolsztojt is ez foglalkoztatta. Alaposan telejegyzeteltem a könyvet, és Joe-val folyamatosan vitatkoztunk Annáról. Úgy éreztük, meg kell mutatnunk a rosszat és a jót is benne, a kedvességét és a kegyetlenségét is. Tommal is megbeszéltük ezt. Megpróbáltam megérteni Annát a maga teljességében, és mindezt megjeleníteni. Így lett az Anna Karenina a legnehezebb és legkeményebb filmem: úgy kellett eljátszanom őt, hogy ne tűnjön "túl rendesnek”. Az ilyen történetek azért örökérvényűek, mert emberi mivoltunk teljességét próbálják megérteni, esetünkben egyetlen karakter révén. Anna nagyszerű és esendő lény, sorsa azt mutatja meg, mit jelent embernek lenni. Látjuk hibáit, a hősies elszánást, a rémisztő érzelmeket. Drukkolunk neki, és önmagunkat ismerjük fel benne.

Jude Law hasonló komplex karakterként akarta ábrázolni Anna jóval idősebb felszarvazott férjét, Karenint. Elváltoztatta külsejét, és olyan nagyra becsült arisztokratát formált meg, aki megjelenésével nemességet és erőt sugároz.
– Bátor dolog volt Jude-tól, hogy elvállalta egy idősebb  férfi szerepét – mutat rá Bevan. – Szerintem Tommal olyan dimenziókkal gazdagították Karenin karakterét, amik nincsenek is benne a könyvben. Hús-vér embert kapunk, aki jóval több, mint egy vén csont.
– Kareninnek befolyásos pozíciója van a kormányban, és teljes erejével a munkájára koncentrál, jól is csinálja a dolgát – magyarázza Law. – Szigorú erkölcsi kódex szerint él, és képtelen bármilyen spontán megnyilvánulásra, akár a viselkedéséről, akár az érzelmeiről van szó. Még otthon, a családja körében is olyan, mint aki karót nyelt. Felesége félrelépése azért akkora tragédia, mert nem csupán a házasságukat sodorja veszélybe, de az egész orosz arisztokrácia világrendjét is. Azért találom nagyszerűnek ezt a szerepet, mert meg lehet vele mutatni, hogy ez az ember lassan és fokozatosan miként válik egyre sebezhetőbbé. Félreteszi a munkáját, ami addig a legfontosabb dolog volt az életében, és előbújik belőle az ember, aki a feleségéért és a családjáért akar harcolni. A történet végére ő is érdekes utat jár be.

A film szereplői

KEIRA KNIGHTLEY (Anna Karenina) mindössze huszonegy éves volt, amikor a legjobb színésznőnek járó OscarŽ-ra és Arany Glóbuszra jelölték Joe Wright Büszkeség és balítélet (Pride & Prejudice) című filmjéért. Két évvel később ugyancsak Joe Wright rendezte őt a Vágy és vezeklésben (Atonement), és megint csak Arany Glóbuszra jelölték, valamint BAFTA-ra is.
A Csavard be, mint Beckham (Bend It Like Beckham) című filmmel vált ismertté, amelyért a Londoni Filmkritikusok Köre az Év Brit Felfedezettjének járó díjjal tüntette ki. Legismertebb szerepe A Karib-tenger kalózai trilógia Elizabeth Swann-ja.
További fontosabb filmjei: Igazából szerelem (Love, Actually), A fiók (The Jacket), Artúr király (King Arthur), Domino, A szerelem határai (The Edge of Love), London Boulevard, Veszélyes vágy (A Dangerous Method), Míg a világvége el nem választ (Seeking a Friend for the End of the World).
Iparági hírek szerint a színésznő lesz a Jack Ryan-reboot, azaz a Tom Clancy-regényekből készítendő új kémfilm-széria női főszereplője. Mrs. Ryan karakterét korábban Anne Archer vitte sikerre Harrison Ford oldalán.

JUDE LAW (Alekszej Karenin) alakítását Anthony Minghella Hideghegy (Cold Mountain) című filmjében a legjobb színésznek járó OscarŽ- és Arany Glóbusz-jelöléssel jutalmazták 2003-ban. Korábban a legjobb mellékszereplőnek járó OscarŽ-díjra jelölték Minghella A tehetséges Mr. Ripley (The Talented Mr. Ripley) című filmjében Dickie Greenleaf szerepében nyújtott alakításáért. Ugyanezért a szerepért Arany Glóbuszra jelölték és BAFTA-val jutalmazták.
További jelentősebb filmjei: Közelebb (Closer), A kárhozat útja (Road to Perdition), Existenz – Az élet játék (eXistenZ), Oscar Wilde szerelmei (Wilde; londoni filmkritikusok díja), Gattaca, Éjfél a jó és rossz kertjében (Midnight in the Garden of Good and Evil), Ellenség a kapuknál (Enemy at the Gates), A király összes embere (All the King's Men), Bűnös viszonyok (Breaking and Entering), Mr. Blueberry Nights – A távolság íze, Sherlock Holmes 1-2., Mesterdetektív (Sleuth), Végrehajtók (Repo Men), Fertőzés (Contagion), A leleményes Hugo (Hugo).

AARON TAYLOR-JOHNSON (Vronszkij gróf) 2011-ben kiemelkedő alakításaival kiérdemelte, hogy jelöljék a BAFTA Rising Star díjára.

Az angliai születésű színész a Nowhere Boy című film főszerepében hívta fel magára először a figyelmet. A kamasz John Lennont formálta meg.

Következő főszerepét Matthew Vaughn Ha/Ver (Kick-Ass) című képregény-adaptációjában kapta. A produkció kultfilm lett, hamarosan készül a folytatás.
Legközelebb Oliver Stone Vadállatok (Savages) című akcióthrillerében lesz látható. Hazai bemutató: 2012. október 4.

OLIVIA WILLIAMS (Vronszkij grófnő) Angliában született, a Cambridge-i Egyetemen szerzett diplomát angol szakon, majd a Bristol Old Vic Theatre School hallgatója volt két évig. Pályáját színházban kezdte, egy négyhónapos amerikai turné során figyelt fel rá és választotta ki Kevin Costner A jövő hírnöke (The Postman) című filmjéhez. Azóta rendszeresen filmez. Fontosabb munkái: The Man from Elysian Fields, Lucky Break, A test (The Body), Dead Babies, Jóban-rosszban (Born Romantic), Haláli blöff (Four Dogs Playing Poker), Hatodik érzék (The Sixth Sense), Okostojás (Rushmore), Beck, Gaston's War, Merülés a félelembe (Below), Szakítások (Broken Lines), Egy lányról (An Education), Hanna – Gyilkos természet, Szellemíró (The Ghost Writer).

A film alkotói

JOE WRIGHT (rendező) rangos elismeréseket kapott Vágy és vezeklés (Atonement) című a romantikus drámájáért: BAFTA-t és Arany Glóbuszt legjobb dráma kategóriában, valamint OscarŽ-díjra jelölték legjobb film kategóriában. A film további OscarŽ-jelöléseket is kapott a következő kategóriákban: legjobb látványtervezés/

díszlet, operatőr, jelmez, női mellékszereplő, forgatókönyv és filmzene, ez utóbbit meg is nyerte.
Első filmjéért, a Büszkeség és balítélet (Pride & Prejudice) című drámáért szintén több díjat nyert: BAFTA-t, a Londoni Filmkritikusok Kamarájától az év brit rendezőjének járó díjat, valamint a bostoni filmkritikusoktól a legjobb új filmkészítő díját. A Büszkeség és balítélet további jelölései: öt BAFTA-, négy OscarŽ- (többek közt legjobb színésznő: Keira Knightley), és két Arany Glóbusz. Nyert egy második díjat is a londoni filmkritikusoktól legjobb brit mellékszereplő kategóriában (Tom Hollander).
Wright BAFTA-díjat nyert a Charles II: The Power & The Passion című tévés minisorozat rendezéséért. A sorozat további két BAFTA-t is nyert, és még háromra jelölték.

Korábbi munkái: Nature Boy (BAFTA-díj jelölés), Bodily Harm, Bob & Rose (számos nemzetközi díj), The End, Crocodile Snap (BAFTA-jelölés) és Whatever Happened to Walthamstow Marshes.

További fontosabb filmjei: A szólista (The Soloist), Hanna – Gyilkos természet. 

TOM STOPPARD (forgatókönyvíró) OscarŽ-t kapott A szerelmes Shakespeare (Shakespeare in Love) forgatókönyvéért, a Brazil forgatókönyvéért pedig jelölték a díjra.
A termékeny színpadi szerző a rádió, a televízió és a film számára is ír.
Első nagy sikerű színpadi műve a Rosenkrantz és Guildenstren halott (Rosencrantz and Guildenstern Are Dead) volt, amelyből 1990-ben ő maga rendezett filmet. Velencében a fesztivál fődíjával, Aranyoroszlánnal jutalmazták.

További fontosabb forgatókönyvírói munkái: A Nap birodalma (Empire of the Sun – BAFTA-jelölés), Enigma.
 

TIM BEVAN & ERIC FELLNER (producerek) Európa vezető filmprodukciós cégének, az 1983-ban alapított és azóta számtalan filmes díjat nyert Working Title Films elnökei 1992 óta. Több mint kilencven filmet készítettek, amelyek bevétele világszerte eléri a négy és fél milliárd dollárt.
Oscar-díjas filmjeik: Ments meg, Uram! (Dead Man Walking), Fargo, Elizabeth. Összesen huszonnégy BAFTA-díjat gyűjtöttek be, többek között az Igazából szerelem (Love Actually) és a Négy esküvő és egy temetés (Four Weddings and a Funeral) című filmekkel, valamint nívós díjakat a cannes-i és a berlini nemzetközi filmfesztiválokon, több más elismerés mellett.
További nemzetközi sikereket elért filmjeik: A United 93-as (United 93); Büszkeség és balítélet (Pride & Prejudice); Nanny McPhee – A varázsdada (Nanny McPhee); Tűzveszély (Catch a Fire); Füstölgő ászok (Smokin' Aces); Vaskabátok (Hot Fuzz); Mr. Bean nyaral (Mr Bean's Holiday); Sztárom a párom (Notting Hill); Bean – Az igazi katasztrófafilm (Bean); A tolmács (The Interpreter); Johnny English; Ó, testvér, merre visz az utad? (O Brother, Where Art Thou?); Egy fiúról (About a Boy); a Bridget Jones filmek; Ali G Indahouse; Nanny McPhee és a nagy bumm (Nanny McPhee and the big Bang), Haláli hullák hajnala (Shaun of the Dead); Billy Elliot, Paul, Johnny English újratöltve (Johnny English Reborn), Zöld zóna (The Green Zone).
Nagy várakozások előzik meg a Working Title friss produkcióját: a Nyomorultak (Les misérables) az azonos című, világsikert aratott musical filmváltozata, nagy sztárokkal a főszerepekben (Hugh Jackman, Anne Hathaway, Russell Crowe, Helena Bonham Carter, Amanda Seyfried, Sacha Baron Cohen). Hazai bemutató: 2012. december 27.