Aliens Vs. Predator – Rekviem

{slimbox album="predator"}images/stories/programajanlo/film/predator/1.jpg{/slimbox} {slimbox album="predator"}images/stories/programajanlo/film/predator/2.jpg{/slimbox} {slimbox album="predator"}images/stories/programajanlo/film/predator/3.jpg{/slimbox} {slimbox album="predator"}images/stories/programajanlo/film/predator/4.jpg{/slimbox} {slimbox album="predator"}images/stories/programajanlo/film/predator/5.jpg{/slimbox} {slimbox album="predator"}images/stories/programajanlo/film/predator/6.jpg{/slimbox} {slimbox album="predator"}images/stories/programajanlo/film/predator/7.jpg{/slimbox} {slimbox album="predator"}images/stories/programajanlo/film/predator/8.jpg{/slimbox}

Az Aliens vs. Predator – Rekviem (AVPR) című alkotásban a filmtörténet két legfélelmetesebb kreatúrájának újabb véres összecsapását láthatjuk – ám e pusztító küzdelemnek ezúttal a saját udvarunk lesz a színtere.
 A sci-fi és az akció-thriller műfajába sorolható film magába olvasztja egyfelől az „Alien vs Predator” című képregények és videójátékok varázslatos hangulatát, másfelől a Ridley Scott és James Cameron által rendezett „Alien” filmek műfajteremtő sajátosságait, harmadsorban pedig John McTiernan Ragadozó (Predator) című filmjének múlhatatlan érdemeit. Mindemellett azonban érdekes és szokatlan elemet is tartalmaz a sorozat új darabja, nevezetesen, hogy a földöntúli lények ezúttal egy amerikai kisvárosban vívják öldöklő harcukat.
 
Újítás és a hagyomány továbbvitele

Mindezeknek a sajátosságoknak az összehozása a két rendezőnek, a Strause testvéreknek köszönhető, Gregnek és Colinnak, akik a Hydralux nevű cég tulajdonosai is egyben. E cég leginkább a számítógéppel létrehozott látványvilágokra specializálódott, és referenciamunkái közt olyan filmeket találhatunk, mint a 300, az X-Men – Az ellenállás vége (X-Men – The Last Stand) és a Fantasztikus négyes (Fantastic Four).
 Nem véletlen, hogy Strause testvérek ezzel a rendezésükkel debütálnak a filmiparban, hiszen mindketten nagy rajongói a „Predator” és az „Alien” sorozatoknak. „Colin és Greg két lábon járó Alien és Predator – mondja John Davis a szóban forgó film és az eredeti Ragadozó (Predator), illetve az Alien vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen (2005) alkotások producere. – Számtalanszor látták ezeket a filmeket, jól ismerik az AVP képregényeket és videójátékokat. A kisujjukban vannak ezek a karakterek.” Shane Salerno, a film forgatókönyvírója hozzáteszi: „a Strause  testvérek együtt élnek, lélegeznek ezekkel a filmekkel. Mindemellett remek újításokat hoztak a sorozatba, ami persze nem csoda, hiszen szinte már szenvedélyükké vált ez a téma.”
    A rendező testvérpáros ötlete volt például, hogy az események helyszíne egy amerikai kisváros legyen. Úgy gondolták, ez a változtatás nagyban növelheti az izgalmakat és a téteket. „Sokkal félelmetesebb egy háborúskodás akkor, ha az nem több millió mérföldre zajlik az emberek otthonától, hanem éppenséggel a saját közvetlen környezetében. – mondja Greg Strause. – Éppen ideje volt már, hogy a Predatort és az Alient a földi dolgok sűrűjébe hozzuk. Meglátásom szerint, nagyon különleges és eredeti lett a végeredmény, hiszen senki sem érezheti magát biztonságban a film szereplői közül.”
 A háborúskodást elszenvedő város neve: Gunnison, egy kis település a Colorado hegység közepén. E város sötét csatornái, eső áztatta utcái, betonrengetegei, gyárépületei szolgáltatják a díszleteket a két szörnyeteg összecsapásához.
 „Amíg a forgatókönyvet írtam, végig azon gondolkodtam, hogy az egyszerű emberek, miképpen reagálnak a legszélsőségesebb helyzetekre – mondja Salerno. – Olyan eseményeket tanulmányoztam, mint például a hurrikán, a pusztító tűzvész, melyek során a legközönségesebb emberek – tanárok, rendőrök, tűzoltók is – képesek hősökké válni.”
 „Meg akartuk mutatni azokat a határokat, ameddig még képesek elmenni az emberek, hogy védjék a családjukat – teszi hozzá Colin Strause. – Egyszóval arra a kérdésre kerestük a választ, hogy mi az, amiért képesek küzdeni, és ha kell, meghalni az emberek?”
 Egy másik fontos újdonság a sorozatban a Predalien megjelenése. Az AVP-R-ben  debütáló Predalien figuráját nagy titoktartás vette körül a filmkészítők részéről, jóllehet a rajongók folyamatosan találgatták, hogy milyen lehet a földöntúli szörnyek háborújának új szereplője. A Predalien nem pusztán egy Preadator/Alien hibrid. Ez a teremtmény valójában egy Alien, melyet egy Predator hordott ki, és ebből következően a befogadó test jellemvonásai is megjelennek alakjában. Ha az öröklési arányokat akarnánk megadni, akkor azt lehetne mondani, hogy a szóban forgó lény 80 százalékban Alien, 20 százalékban Predator. Ennek a lénynek egyfelől Alien-szerű külső csontváza, savas vére, skorpió-farka és kilövellő nyelve van. Másfelől az állkapcsát a Predatoroktól örökölte, és ugyanezen faj félelmetes hajfürtjei is megtalálhatóak a fején. Továbbá a Predator génállománya megváltoztatta az Alienekre jellemző nemzési metódust. Így a Predalien esetében a korábbi leszármazási folyamatot – királynő-tojás-arcratapadás-mellkasátszakítás-felnőtt – felváltotta egy sokkal agresszívebb és hatásosabb szaporodási módszer.
 Egyetlen dolog tudja csupán megállítani az Alienek és a Predalien mészárlását: egy magányos Predator. A korábbi filmben látott vadász Predatorhoz képest ez a lény sokkal tökéletesebb, akinek egyetlen célja, hogy elpusztítson mindent, ami a Predatorok és az Alienek nyomait hordozza a Földön.
 Bizonyos tekintetben az új Predator öko-harcosnak is mondható. „Arra törekszik, hogy megszüntessen minden háborúskodást, ami a bolygó törékeny egyensúlyát felboríthatná – mondja Davis. – Ez a szándék valamiféle tekintélyt kölcsönöz ennek a lénynek.” Ám kétségtelenül ez sem egy kedves, udvarias Predator, hanem minden élőlények egyik legkegyetlenebb képviselője. Elődjéhez képest például ő már nem követi azt a szabályt, hogy csak felfegyverzett zsákmányra támad, és ennek az új vadászmódszernek rengeteg ártatlan áldozata lesz Gunnison városában.     
 A filmbeli Predator külső megjelenésében is eltér elődjétől. „Teljesen más élettapasztalatok formálták – mondja Greg Strause. – Mindenek előtt: sokkal inasabb és gonoszabb.” A lényt megtervező és vászonra varázsoló Alec Gillis, aki munkatársával, Tom Woodruff, Jr.-al már több „Alien” és „Predator” filmen dolgozott együtt, kiegészíti a Greg által mondottakat: „Az volt az elképzelésünk, hogy ez a Predator egy harcedzett veterán, aki sokkal inkább használja az eszét, mint az izmait. Rengeteg sebet hordoz a testén, melyet korábbi »tisztogatási« munkái során szerzett – mint például egy csonkolást az állkapcsán, melyet egy Alien savas vére mart ki egy hajdani ütközetben.”
 Az új Predator „eltörlő” küldetése jóval nagyobb fegyverarzenált igényel, mint amilyennel elődje fel volt szerelve. Nem csupán egy, hanem kettő váll-löveggel rendelkezik; továbbá olyan bombákat hord magánál, melyek elporlasztják a sérült, Predator űrhajót; valamint olyan vegyszer van a birtokában, mely pillanatok alatt hamuvá változtat egy Alient; és nem utolsó sorban olyan ostort használ, mely Alien farokból készült és apró, nagyon éles fűrészfogakkal van tele.
 Az új helyszín és a lények megjelenésében bevezetett újítások ellenére a Strause testvérek nagy gondot fordítottak arra, hogy a „Predator” és „Alien” sorozatok eredeti, horror gyökereit is megőrizzék. Sőt, még arra is ügyeltek, hogy filmjük idősíkja illeszkedjen a korábbi darabok kronológiai vonalvezetésébe. „AVP-R mintegy hidat képez a Predator és az Alien sorozatok között – mondja Colin Strause. – A történések valahol a két „Predator” film eseményei után, és az „Alien” filmek idősíkja előtt lokalizálhatóak.” Strause azt ígéri, hogy a mű időkezelése bőven ki fogja elégíteni a sorozatok rajongóit. „Van néhány megoldás a filmben, melyek bőven kárpótolják a fanatikusokat azokért az újításokért, amiket mi bevezettünk a sorozatba.”
 A rendező testvérpáros rajongása az „Alien” filmek iránt arra indította őket, hogy megkérjék a Twentieth Century Fox stúdió munkatársait, hogy saját munkájukhoz had használják a James Cameron klasszikussá vált filmjének eredeti hangeffektjeit. Ezket az anyagokat aztán digitalizáltak, és az új elvárásokhoz igazítva alkalmazták őket.
 A Strause testvérekhez hasonlóan Alec Gillis és Tom Woodruff, Jr. Nagyon tisztelettudóan bántak a sorozatok hagyományaival. Munkájuk során ugyanis sok tekintetben megőrizték a híres látványtervező, H. R. Giger által vászonra álmodott Alien főbb jellemvonásait, valamint a Stan Winston által tervezett és létrehozott Predator meghatározó karakterjegyeit. Emellett a rendezőpáros jócskán felhasználta a földöntúli lények videójátékokban és képregényekben fellelhető változatait is. „Az az igazság, hogy óriások nyomdokain jártuk” – mondja Gillis.
 Az egyetértés kezdetektől fogva megvolt Woodruff, Gillis és a Strause testvérek között. „Amikor megtudtuk, hogy Colin és Greg rendezi majd a filmet, akkor – mivel még sosem találkoztunk velük korábban – az első gondolatunk az volt, »na, akkor ebben is digitális lények szerepelnek majd teljes egészében« – mondja Gillis arra utalva, hogy a Strause testvéreket elsősorban digitális effekt-specialistaként ismeri a szakma. – Attól tartottunk, hogy a film főszereplői, a földöntúli lények nem lesznek majd annyira kézzel foghatóak, mint amennyire azoknak kellene lenniük.”
 A két látványtervező azonban rögtön megnyugodott, amint meglátogatták őket a Strause testvérek az Amalgamated Dynamics névre keresztelt stúdiójukban. „Nagyon megörültünk, amikor Colin és Greg eljött hozzánk a stúdiónkban, és kiderült, hogy mennyire tisztelik a filmbeli lények korábbi alakváltozatait. Teljesen egyetértettünk abban, hogy a vásznon megjelenő kreatúráknak egyfelől magukban kell foglalniuk a manuális trükköket, másfelől a digitális technológiát, mégpedig azért, hogy sokkal meggyőzőbbek és élethűek legyenek.”
 
Gunnison lakosai

Amíg Gillis és Woodruff a látványterveken dolgozott, addig a Strause testvérek és John Davis producer hozzáláttak, hogy kiválasszák a megfelelő színészeket a produkcióba, továbbá megkezdték az ostromlott város, a coloradobeli Gunnison benépesítését.
 John Ortiz – aki Moralest, a város sheriffjét alakítja –, elmondja, hogy az emberi karakterek, jóllehet egy fantasztikus és horrorisztikus eseménysor forgatagába kényszerülve jelennek meg, azért jól felismerhetőek és könnyen azonosíthatóak. „Morales kétségtelenül egy hatalommal bíró ember, ugyanakkor tele van kétségekkel, és igazából nincsenek válaszai a szörnyű eseményekre. Talán a karakter belső bizonytalanságának a megjelenítése volt az, ami a legnagyobb kihívást jelentette a szerep megformálásakor.”
 Steven Pasquale alakítja Dallast, a bűnözőt, aki nemrég szabadult a börtönből. Dallas éppen Rickyvel (Johnny Lewis), öccsével akar találkozni, amikor a várost a katasztrófa éri. „Dallas nagyon jól látja, hogy Ricky ugyanazon az úton jár, ami őt magát is a börtönbe juttatta – mondja Pasquale. – És megkísérli ezt a folyamatot megállítani, hiszen mindig is igyekezett az öccsét védelmezni, segíteni.”
 Dallas, akárcsak Morales, nagyon rátermett és bátor ember, ám semmiféle élettapasztalat és elszántság nem vetekedhet azzal a fenyegetéssel, amelyet az Alienek és a Predator pusztító harca jelent. „Amit igazán megejtő a történetben megjelenő emberi karakterekben, hogy semmiféle előzetes tapasztalatuk vagy felkészültségük nincsen arra nézve, ami rájuk vár e földöntúli lények megjelenésével” – teszi hozzá Pasquale.
 Egy másik családi szál a filmben: Kellynek és lányának, Mollynak a története. Kelly nemrégiben tért haza Irakból, ahol katonai szolgálatot teljesített. „Gunnisonba visszatérve  megpróbálja rendbe hozni kapcsolatát Mollyval (Ariel Gade), és ennek során arra kényszerül, hogy szinte újratanulja anyaszerepét.” – mondja Reiko Aylesworth, aki a harcos-anyát alakítja. Ám miközben lányával próbálja elrendezni dolgait, addig katona szerepét is újra magára kell öltenie, hiszen a várost egyre nagyobb veszélybe sodorja az Alienek és a Predator háborúja. „Kelly nagyon hasonlít Ripleyre” – mondja Aylesworth felidézve ily módon Ellen Ripley – Sigourney Weaver által megformált – hősies alakját, aki az „Alien” sorozat egyik legfontosabb szereplője.
 „Némiképpen Ripley emlékének szántuk ezt a szerepet, ami azt jelenti, hogy ő és Kelly is nagyon erős női karakterek – magyarázza Aylesworth. – Mindig is tetszett Sigourney sorozatbeli alakításaiban, hogy sosem akarta túlszárnyalni a férfi akcióhősöket. Mindig is megmaradt nagyon nőiesnek és anyáskodónak. Mollyt szintén jellemzik ezek a tulajdonságok.”
 
A forgatásról

A forgatás meglehetősen mostoha körülmények közt, esőben és fagyban zajlott hat héten keresztül. Steven Pasquale így összegzi tapasztalatait: „Az első héten még nagyon izgalmasnak gondoltam, hogy esőben és éjszaka forgatjuk az Alienekkel vívott harc jeleneteit. Roppant viccesnek találtuk ugyanis, hogy, amint megérkeztünk a felvételek helyszínére, azonnal bőrig áztunk. Csak nevettünk ezen, és tényleg jól éreztük magunkat. Ám két héttel a forgatás megkezdése után minden megváltozott. A vidámság szenvedésbe fordult, és állandóan azért kellett küzdenünk, hogy nehogy teljesen átfagyjunk.” Pasquale a harmincadik születésnapját a forgatáson ünnepelte erős meghűléssel bajlódva.
 Jóllehet az időjárás gyötrelmet jelentett a színészek számára, viszont ajándék volt a rendezőknek, akik pontosan ilyen mostoha környezetben képzelték el a jelenteket. „Az eső, a pára, a szitáló köd mind, mind az események hatásfokát növelik – mondja Greg Strause. – Ezek a természeti jelenségek ugyanis nagyban segítették az alapelvünk megvalósítását, miszerint: »a kevesebb a több«. Nem akartunk túl sokat mutatni a lényekből, inkább elrejtettük őket az árnyékba és az esőbe.” Mindemellett a Strause testvérek olyan elemeket is elrejtettek a filmben, melyek a tudatalatti szférájára hatnak. Ezen újítástól azt várják a rendezők, hogy ily módon tovább fokozónak a film által kiváltott izgalmak és félelmek.
 A felvételek elkészítése után a Strause testvérek beköltöztek a Santa Monica-i stúdiójukba, a Hydraulxba, hogy a film digitális és egyéb utómunkáit elvégezzék. Eközben Brian Tyler hozzálátott, hogy elkészítse a film zenéjét, amelyet maga „félelmetesnek és adrenalin-pumpálónak” nevez, és amely nagyban hasonlít a sorozat korábbi darabjainak hátborzongató zenei betéteihez.
 „Az Alien téma kidolgozásához visító húrokat, atonális dallamokat és jajgató rézfúvósokat használtam – magyarázza Tyler. – Amikor az Alien témát vezényeltem, akkor a zenekar által keltett dallamok majdhogynem ledöntöttek a lábamról.” Tyler szerzeményének ezt a részt szembe állítja a Predator témával: „A Predator rendelkezik némi intelligenciával, míg az Alien nem. Abban viszont megegyeznek, hogy mindketten nagyon brutálisak. A Predator témánál főleg törzsi típusú ütős hangszereket és zord fúvósokat alkalmaztam. Ám a legfontosabb mégiscsak az volt, hogy zene hűséges legyen a történethez és a sorozat sci-fi gyökerekhez.” – összegzi gondolatait Tyler. 

A szereplők

STEVEN PASQUALE (Dallas) 2005-ben debütált a filmvásznon, a Sarki fény (Aurora Borealis) című alkotásban, továbbá láthattuk még A végső játszam (The Last Run) című akciófilmben.
 Pasquale elsősorban színházi színészként ismert, illetve rendszeresen szerepel olyan tévésorozatokban, mint a Ments meg! (Rescue Me) vagy az Emmy és Golden Globe díjas Sírhant művek (Six Feet Under).

 REIKO AYLESWORTH (Kelly) leginkább a nagy sikerű 24 című sorozat terror ellenes ügynökeként ismert. Legutóbb Kevin Costner és Demi Moore oldalán volt látható a Mr. Brooks című filmben, továbbá szerepelt a The Killing Floor-ban is. 
 Számos színházi fellépése mellett olyan tévésorozatokban volt látható, mint Az elnök emberei (The West Wing) és a Holtsáv (The Dead Zone).

 JOHN ORTIZ (Morales) jól ismert off-Brodway színész, aki színházi munkáiért elnyerte már az Obi-díjat a legjobb színész kategóriában. Legutóbb olyan filmekben szerepelt, mint az Amerikai gengszter (American Gangster) és a Miami Vice. További filmek, amelyekben láthattuk még: Amistad, Carlito útja (Carlito’s Way), Váltságdíj (Ransom), Mielőtt leszáll az éj (Before Night Falls). 

Az Alkotók

 A STRAUSE TESTVÉREK (rendezők), Greg és Colin, ezzel, vagyis az AVP-R filmmel debütálnak rendezőkként. 1996 óta működtetik híressé vált műhelyüket, a Hydraulxot, mely digitális látványok kidolgozása specializálódott. E műhelyből többek közt olyan filmek kerültek ki, mint 300, X-Men – Az ellenállás vége (X-Men – The Last Stand), Superman visszatér (Superman Returns), Poseidon, Mission: Impossible III., Holnapután (The Day After Tomorrow). A legutóbbi film egyben BAFTA-díjat is jelentett a Strause testvéreknek.
   Karrierjüket az X-akták (The X-Files) című sorozatban vállalt munkáikkal kezdték, majd később olyan híres filmek látványvilágának kidolgozásán munkálkodtak, mint például James Cameron Titanic című filmje.

 SHANE SALERNO (író) 24 éves korában tette le a névjegyét olyan filmek társ-forgatókönyvírójaként, mint az Armageddon és a Shaft. További filmek, melyek írójaként szerepelt: Alien vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen, A szellemlovas (Ghost Rider).
 Salerno 18 évesen került a reflektorfénybe, amikor még középiskolás diákként megírta, megrendezte és legyártotta „Sundown: The Future of Children and Drugs” című filmjét, mellyel számos díjat nyert különböző fesztiválokon.

 JOHN DAVIS (producer) a Davis Entertainment elnöke és egyben Hollywood legtermékenyebb producere. Több mint hatvan film és televíziós produkciója közel kétmilliárd dollárt jövedelmezett világszerte. Legutóbb bemutatott filmjei: Agyő, nagy ő! (The Heartbreak Kid), Eragon, Norbit, Dr. Dolittle 3. Néhány további filmje: Waterworld – Vízivilág, Szívtiprók (Heartbreakers), Én, a robot (I, Robot), A cég (The Firm), Siralomház (The Chamber), A bátrak igazsága (Courage Under Fire). 

 DAVID GILER (producer) kiemelkedő forgatókönyvíró és producer, aki a filmiparnak és tévés produkcióknak is egyaránt dolgozik. Többek közt az ő közreműködésével jöttek létre az Alien vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen, illetve legendás A nyolcadik utas: a Halál (Alien) című filmek. További filmjei: Pénznyelő (The Money Pit), Az éneklő Cowboy (Rustler’s Rapsody), A lápvidék harcosai (Southern Confort). 

 ALEC GILLIS és TOM WOODRUFF, JR. (a lények tervezői és kivitelezői) az animált figurák létrehozására specializálódott cég, az Amalgamated Dynamics vezetői.
 Gillis filmes karrierjét a New World Pictures vállaltnál kezdte, ahol többek közt módja nyílt olyan filmek látványvilágán dolgozni, mint a Terminator, Hulk, és A bolygó neve: Halál (Aliens), Charlie angyalai (Charlie’s Angel), Armageddon, Dante pokla (Dante’s Peak). 
 Woodruff kisebb munkák után 1982-ben csatlakozott Stan Winston csapatához, hogy megalkossák a Terminator figuráját és látványvilágát. Később Winstone csapatának kulcsembereként olyan filmek létrehozásánál segédkezett, mint A bolygó neve: Halál (Aliens), Ragadozó (Predator), Jól áll neki a halál (Death Becomes Her) és a Csillagközi invázió (Starship Troopers). 

 BRIAN TYLER (zeneszerző) már tizenéves korában saját szerzeményeivel turnézott Amerika szerte, és több hangszeren is kitűnően játszott. Az elmúlt hat évben Tyler több mint 35 film-betétdalt komponált, és 2001-ben elnyerte legjobb pályakezdő kategóriában a Cinemusic szervezet díját. 2002-ben a The Last Call című film zenéjéért Emmy díjra jelölték. További filmdal szerzeményei: Constatntine – A démonvadász, Star Trek – Enterprise, Veszett vad (The Hunted), Leszáll a sötétség (Darkness Falls), Az ellenkező nem (A Piece of My Heart).