A törvény gyilkosa

 {slimbox album="torveny"}images/stories/programajanlo/film/torveny/1.jpg{/slimbox} {slimbox album="torveny"}images/stories/programajanlo/film/torveny/2.jpg{/slimbox} {slimbox album="torveny"}images/stories/programajanlo/film/torveny/3.jpg{/slimbox} {slimbox album="torveny"}images/stories/programajanlo/film/torveny/4.jpg{/slimbox} {slimbox album="torveny"}images/stories/programajanlo/film/torveny/5.jpg{/slimbox}

Eredeti cím: Righteous Kill
Rendező: Jon Avnet
Forgatókönyv: Russell Gewirtz
Producer: Jon Avnet, Rob Cowan, Boaz Davidson
Operatőr: Denis Lenoir
Vágó: Paul Hirsch 
Főszereplők: Robert De Niro, Al Pacino, Curtis Jackson

Turk (Robert De Niro) és Rooster (Al Pacino), akik 30 éve társak és együtt nyomoznak New Yorkban, most nyugdíj előtt állnak. Mielőtt leteszik a jelvényeiket, egy ügyet még mindenképpen meg akarnak oldani: egy strici hullájához hívják őket, és az eset nagyon emlékeztet egy sok éve történt gyilkosságra.

Utolsó nyomozásuk során talán elkaphatják a bennfentes sorozatgyilkost, akinek áldozatai egytől-egyig felmentett bűnösök...

A törvény gyilkosa

Szinopszis

A hátborzongatóan izgalmas pszichothrillerben az Oscar-díjas Robert De Niro (Dühöngő bika) és Al Pacino (A sebhelyesarcú, Keresztapa-trilógia), a két veterán New York-i rendőrnyomozó egy sorozatgyilkos nyomába ered.

A feszültséget az utolsó pillanatig furfangosan fenntartó filmben a két nagy név mellett a hip-hop szupersztár Curtis Jackson, azaz 50 cent (Pénzed vagy életed), Carla Gugino (Éjszaka a múzeumban), John Leguizamo (Moulin Rouge) és Donnie Wahlberg (Hatodik érzék), illetve a veterán színpadi színész Brian Dennehy (Az ügynök halála) is feltűnik. A rendezői székben John Avnet (Sült zöld paradicsom, Vörös sarok) ült, a forgatókönyvet Russel Gewirtz (A belső ember) jegyzi, az operatőr Denis Lenoir (Párizs, szeretlek!), a látványtervért az Emmy-re jelölt Tracey Gallacher felelt, a jelmeztervező Debra McGuire (Superbad) volt, a film vágója pedig Paul Hirsch (Ray). A törvény gyilkosa producerei Avi Lerner és Boaz Davidson (Millennium/Nu Image Films), valamint Randall Emmett, Daniel M. Rosenberg, Alexandra Milchan, Rob Cowan és Lati Grobman voltak.

Manhattan utcáin egy titokzatos sorozatgyilkos szedi áldozatait erőszakos bűnözők között, akik már gyanúsítottként szerepelnek a rendőrségi nyilvántartásban. A gyilkos küldetésének tartja megtenni azt, amit a rendőrök nem végeznek el: örökre eltünteti a rosszfiúkat New York utcáiról.

Amikor egy közismert strici is áldozatul esik az öntörvényű gyilkosnak, a két, többszörösen kitüntetett detektív, Turk (Robert de Niro) és Rooster (Al Pacino) vállalja a felkérést, hogy nyomozni kezdjenek az ügyben, melyhez foghatót harminc éve nem látott a rendőrség. Egy helyi drogdealer (Curtis Jackson) segítségével a detektívek követik a kevés fellelhető nyomot, egészen addig, amíg rá nem ébrednek, hogy a gyilkos talán közülük való.

A film készítéséről

Robert De Niro és Al Pacino különleges helyet foglalnak el a közönség tudatában. Noha az elmúlt harminc év alatt számtalan kiváló dráma főszerepét eljátszották, a két Oscar-díjas színész eddig mindössze pár percnyi filmidőt töltött együtt a vásznon. A törvény gyilkosa bepótolja a lemaradást: a néző szinte minden jelenetben együtt láthatja a két színészóriást. Rob Cowan producer így látja a kettejükkel való munkát: „Ha az ember lehetőséget kap, hogy Al Pacinóval és Robert De Niróval dolgozhat egy filmen, arra lehetetlen nemet mondani. Ikonikus figurák. Szerintem mindenki egyfajta csodaként élte ezt meg: hihetetlen volt figyelni őket a forgatás alatt.”

Amikor De Niro olvasta a forgatókönyvet – melyet Avi Lerner és Randall Emmett ajánlott neki – a filmnek még nem volt rendezője. „Jon Avnet neve elsőként merült fel, mivel nagyon kedveltük és már dolgoztunk is vele” – emlékezik Emmett. Lernerre, aki mintegy 200 film producere volt eddig – köztük A fekete dáliáé vagy a Ramboé -, nagy benyomással volt Avnet munkamódszere. „Szeretem a hatékonyságát – mondja. – Azt is, hogy a függetlenfilmes világból érkezett és érti a mi módszereinket is. Ezen kívül megkapóan érzékeny ember, így képes az emberi kapcsolatok finom ábrázolására.” Avnet New Yorkba utazott, hogy De Niróval találkozzon. Itt a színész Al Pacinót ajánlotta partnerérül.

„Alnak és nekem még a Keresztapa II-ben sem volt közös jelenetünk – meséli De Niro. – Aztán megcsináltuk a Szemtől szembent úgy tizennégy éve, ami jó kis film volt – de ott is csak az utolsó percekben szerepeltünk egy jelenetben. Amikor pedig most őt javasoltam Jonnak, egyből ráharapott az ötletre.”
Bob azt javasolta, játsszam én a szerepet – emlékszik Pacino. – Elolvastam a forgatókönyvet s úgy éreztem, jó lehetőség lenne, hogy együtt dolgozzunk.”  De Niro még azt is hozzáteszi, hogy kifejezetten a munka javára vált a régi ismeretség, hiszen ezt beépíthették a karakterek egymáshoz való viszonyulásába is.
„Bobbal nagyon jó kijövünk – folytatja a lelkendezést Pacino -, s kölcsönösen megbízunk egymásban, ami mindig sokat segít egy alkotói folyamatban.”

A film minden résztvevője azonnal érezte, hogy A törvény gyilkosa egyszeri s megismételhetetlen filmes alkalom. „Miután mindkettejüket megszereztük, tisztában kellett lennünk a felelősséggel – mondja Emmett. -, hiszen ezt a két fickót a világ minden idők legnagyobb színészeinek tekinti. Hát így álltunk neki a filmnek.”

A forgatókönyvíró Russel Gewirtznek eszébe sem jutott, hogy Hollywood két ekkora alakja játszik majd második filmjében. „Nem gondolok konkrét színészre az íráskor – mondja. – A karaktereim arctalanok, nem színészek – hanem figurák. Most a legfontosabb a két karakter összeilleszthetősége volt: a nézőnek el kell hinnie a testvéri kapcsot, ami köztük van. Ezért el sem tudok képzelni náluk jobbat a szerepre.”

Gewirtz első filmje A belső ember volt,. „Miután befejeztem A belső embert, eszembe jutott a rendőrfilm ötlete – meséli a szkriptíró. – Ám nem kezdtem azonnal rohangálni vele, meg stúdióknak küldözgetni, mint azt az első filmemmel tettem. A törvény gyilkosa gyorsan megtalálta a maga útját Jon Avnethez és Bob De Nirohoz. Aztán már csak Al Pacinót kellett megszereznünk és minden rendben is volt.”

Akár A belső ember, A törvény gyilkosa bonyolult karakterekkel, pontos dialógusokkal, váratlan fordulatokkal teli cselekménnyel dolgozik, amely találkozik a közönség elvárásaival is.  Gewirtz elárulja, hogy a könyv írásakor úgy döntött, a történet végén indul el, s visszafelé halad. „Az első fordulat jutott először eszembe. Amikor egy ilyen forgatókönyvön dolgozom, azt az egyetlen pillanatot keresem – általában a film végén-, amely a nézőből kiváltja a felkiáltást: ’Mi is volt ez? Még egyszer meg kell néznem.’ Ilyen érzésem volt például, amikor a Közönséges bűnözőket néztem – ami nagyban inspirált is az írásban. Ekkor kezdtem azt kívánni, bárcsak én is képes lennék ilyen teljesítményre.”

A film rendezője és producere, John Avnet több mint 50 film készítésében közreműködött az elmúlt huszonöt évben. Munkái közt olyan kasszasikerek szerepelnek, mint a Tom Cruise főszereplésével készült Kockázatos üzlet, a Sült zöld paradicsom és a kritikusok által is elismert televíziós projekt, az Uprising vagy a The Burning Bed.

A törvény gyilkosa világában a dolgok nem olyanok, amilyennek látszanak, állapítja meg Avnet. „A történetmesélés szokatlan. A középpontban egy lenyűgöző emberi dráma áll, melynek magja egy harminc éves barátságban keresendő. Így a szereplőkről sok réteget le kell hántani, míg igazán megismerhetjük őket. Mit titkolnak? Melyek a gyenge pontjaik? – ilyen kérdések merülhetnek fel a nézőben.”

Cowan reméli, hogy a film mind hazájában, mind nemzetközileg nagy sikerre számíthat. „A legnagyobb sztárok közül kettő is játszik a filmben, a nézők pedig szeretik látni, mit csinálnak a legnagyobbak – magyarázza. -  Ezen kívül ez egy nagyszerű rendőrthriller és komplex pszichológiai történet, igazi hullámvasút, aminek a néző alig várja a megoldását a harmadik felvonásban.”  Ezt a producer Randall Emmett is megerősíti: „A közönség imádja az ismeretlent és imádják találgatni, mi fog történni – mielőtt még megtörténne. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek: beülünk a moziba és olyan kérdéseket teszünk fel magunknak, minthogy ki tette, vagy hogy mi lesz a vége. Ezért szeretjük a thrillereket.”

A szereplőválogatás

A leszerződött De Niróval és Pacinóval a hátuk mögött a producerek gondoltak rá, hogy a film jó színészeket vonz majd, ekkora figyelemre azonban még ők sem számítottak. „Amikor elkezdtük a castingot, egész Hollywood tudomást szerzett róla – emlékezik a producer Lati Grobman. – Minden ügynök felhívott minket. De csak olyan színészeket szerettünk volna, akik megfelelnek a történetünknek – így lett tökéletes szereposztásunk a végére.”

Avnet híres jó színészvezetési képességeiről, s olyan neves hollywoodi színészekkel dolgozott már együtt, mint Robert Redford, Michelle Pfeiffer, Kathy Bates, Jessica Lange vagy Richard Gere. „Imádom ezt a folyamatot – meséli a rendező. – Szeretek olyan környezetet teremteni, ahol a színészek szabadnak érezhetik magukat s használhatják a kreativitásukat.”

„Nagyon odafigyelek a színészekre, s noha szinte valamennyi jelenetet előre kitalálok, a forgatáson sokkal jobban érdekel, ők mit akarnak kihozni belőle, minthogy mindenáron az eredeti koncepciómhoz ragaszkodjam. Csak kapaszkodó vagyok nekik – azt akarom, hogy álljanak oda és – ahogy James Cagney is mondta – nézzenek egymás szemébe és mondják az igazat.”

Avnet együttműködő szelleme nagy hatással volt De Niróra, aki maga is ült már a direktori székben, ráadásul két alkalommal is (A jó pásztor és a Bronxi mese esetében). „Tudta, mit vár el tőlünk, ugyanakkor elég terünk volt improvizálni is – mondja a színész. – Így hozza ki a legtöbbet az emberből.” Pacino is kiegészíti kollégáját: „Jon Avnet szereti a színészeket, ami rengeteget segít nekik. 150 százalékig velük van.”

De Niro karrierje Brian De Palma The Wedding Party című filmjével indult. A színész karrierje során kétszer elnyerte a New York-i filmkritikusok díját a Bang the Drum Slowly-beli és Scorsese filmje, az Aljas utcák-beli alakításaiért. 1974-ben a színész a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscart vehette át a Keresztapa II. fiatal Vito Corleonéjának alakításáért, 1980-ban pedig elnyerte második díját a Filmakadémiától mint legjobb színész Jake La Motta lenyűgöző megformálásáért a Dühöngő bikában. Négy további esetben jelölték még Oscarra: a Taxisofőr Travis Bickle-jéért, a vietnámi veterán szerepéért a Szarvasvadászban, egy katatóniás beteg alakításáért Penny Marshall Ébredések-ében, illetve a bosszúálló Max Cady alakításáért a Cape Fear – A rettegés foka című remake-ben, melyet Scorsese rendezett. Palettáját olyan filmek színesítik még, mint az 1977-es New York, New York, Sergio Leone Volt egyszer egy Amerikája, a Stanley és Iris, a Nagymenők, a Szemtől szemben (itt is Al Pacino volt a partnere, de egyetlen, filmvégi jelenet erejéig tűntek fel egyszerre a történetben), a Casino, a Jackie Brown, a Ronin, az Apádra ütök, vagy a Vejedre ütök, melyben egy másik nagy hollywoodi veteránnal, Dustin Hoffmannal játszott együtt.

Partnere, a nyolcszoros Oscar-jelölt, bronxi születésű Al Pacino 1971-ben debütált a Pánik a Tű parkban című filmben. Miután sorozatban jelölték a legjobb férfi főszereplő díjára a Keresztapa II., Az igazság mindenkié, a Kánikulai délután és a Serpico (ezért Golden Globe-bal is jutalmazták) című filmekért, végre átvehette a díjat az Egy asszony illata-beli alakításáért, melyben egy vak férfit játszott. Nemrégiben az Ocean’s 13 szereplőgárdájához csatlakozott az Ocean-széria utolsó opuszában. Jelenleg a Salomaybe? című függetlenfilmen dolgozik rendezőként, mely Oscar Wilde Salome című darabján alapul. A dokumentarizmus, fikció és improvizáció keveréke Pacino színpadi munkájának színfalak mögötti anyagát használja fel. Pacino pályája négy évtizede alatt olyan, gyakran kultikussá vált filmekben játszott, mint A sebhelyesarcú, a Keresztapa-trilógia, a Carlito útja, a Fedőneve: Donnie Brasco, az Álmatlanság vagy A bennfentes.

A törvény gyilkosa szereplőgárdája változatos: veterán színészek s kezdők egyaránt feltűnnek, így például Curtis Jackson (50 Cent) és a gördeszka-bajnok Rob Dyrdek.” Azt hiszem, mindenkit ugyanúgy kezeltem – mondja Avnet. – Donnie Wahlberg és John Leguziano számomra nem különböznek Altól vagy Bobtól, hiszen valamennyiüknek felteszem a kérdést: ’Van más ötleted?’”

A helyszínelő detektív szerepében Carla Gugino látható, akinek munkáját sötét magánélete nehezíti. „Ez a nő maximalista a munkájában, magánéletében pedig a nyers szexualitás érvényesül. Azon gondolkodtam, hogy ez vajon realisztikus-e, majd szakmabeliekkel beszélgetve rádöbbentem, hogy igenis érthető.” Bár Gugino erősnek érzi magát, mégis bevallja, hogy soha nem látott még olyan zavaró képeket, amilyen a helyszíni fotók látványa volt, melyek a felkészülés alatt kerültek a kezébe. „Ezek a képek segítettek elképzelni, milyen munka ez – magyarázza a színésznő. – Szerintem, ha valakinek napi szinten kell ilyesfajta horrorral szembesülnie – akkor van egy részünk, amely megszűnik ilyenkor, annak érdekében, hogy pusztán klinikai alapon szemlélhessük, ami a szemünk elé tárul.”

A színésznő intim jelenetit meglepő módon a forgatás első két napjára időzítették. „Az a két nap elég brutális volt, de minekutána úgyis a mélyére kellett ásnom: megmutatta a karakter sötét oldalát” – meséli. Színészkollégáiról csak szuperlatívuszokban tud beszélni: „Al Pacino és Robert De Niro hihetetlenek. Emlékszem a pillanatra is, hogy amikor először láttam őket egymás mellett állni – a kameratesztet csináltuk és beszélgettek. Elképesztő volt, hiszen még a hangjuk is ikonikus. Egy képkeretben látni őket pedig eszméletlen látvány volt.”

“Akárcsak Brian Dennehy-t, John Leguizamo-t és Donnie Wahlberget – folytatja. –  Mindig is fontosnak tartottam a legnagyszerűbbekkel dolgozni, így ez a lehetőség kétségtelenül ellenállhatatlan volt.”
A Tony-díjas Brian Dennehy játssza a gyilkossági csoport fejét, Hingis hadnagyot. „Ki kellett harcolnom, hogy belekerüljek a filmbe – meséli a színész. – Ilyen lehetőség, ekkora színészekkel dolgozni együtt - ez egyszer adódik az életben, ez volt a legfőbb oka, hogy mindenáron be akartam kerülni. „Al is és én is szerelmesek vagyunk a színházba, Bob pedig hihetetlenül kedves, barátságos és közvetlen volt. Már ismertem régebbről, de még soha nem dolgoztunk együtt. Az ember nem tehet róla, de szinte megriad a ténytől, hogy két ekkora legenda oldalán állhat.”

Dennehy, aki egyébként Avnet nagy kritikai sikert aratott drámájának, a Sült zöld paradicsomnak nagy rajongója, így emlékszik a forgatásra: „Nagyszerű élmény volt, meglepően sok tehetséges emberrel. Ami ritkaságszámba megy.” Avnet már dolgozott Dennehy-vel a Broadway-n, amikor az Aki szelet vet-et rendezte. „Jó színésznek tartom, akinek a színházi háttere is az előnyére válik” – állítja róla.

Donnie Wahlberg és John Leguizamo a két nagy-reményű rendőr szerepében remekel. Wahlberg és Avnet a Boomtown című tévésorozat kapcsán barátkoztak össze. „Donnie nagyon tehetséges, jó improvizatőr, de forgatókönyvet is jól interpretálja – lelkendezik Avnet.- A játéka mindig friss. Már hónapokkal a forgatás előtt dolgozni kezdtük a színészekkel, amit elengedhetetlennek tartok.” Wahlberg azt állítja, még padlósúrolást is vállalt volna, ha Pacinóval és De Niróval lehet dolgozni érte. „Erre együtt játszom velük ebben a filmben, ami igazi nagy móka volt, s még csak nem is számítottam rá” – mondja Wahlberg, akit egyedül a softball-jelenet rémisztett meg a forgatás során. „Jon mondta, hogy dobjak teljes erővel. Majd megjelent Robert De Niro, és teljesen megrémültem, hiszen nem akartam megütni. Most mit tegyek? – gondoltam. Vagy telibe találom De Nirót, vagy a rendező üvölt velem. Így a lehető legkisebbet dobtam. Mire Jon már ordított is: ’Donnie, te idióta, dobj egy normálisat!”

Akárcsak több színésztársa, Leguizamo karrierje egyik mérföldkövének érzi A törvény gyilkosát. „De Niro és Al Pacino az én hőseim – mondja a színész, aki maga is New York-ban nőtt fel. „Amikor láttam De Nirot az Aljas utcákban, arra gondoltam, hogy ’Ilyen jó soha nem leszek. Ennyire senki sem lehet jó.’ Akárcsak Al Pacino a Kánikulai délutánban.”

„Mindketten New York-iak – folytatja Leguziamo. – És New York-i színésznek lenni valahogy más, mintha máshonnan jönne az ember. Nagyobb az ember realitásérzéke. Én épp azért próbáltam New York-ban maradni, hogy egyben tartsam a dolgokat, s igaz maradhassak.” Jon Avnettel dolgozni igazi meglepetés volt a színész számára. „Jon sokkal gyengédebb és apaibb rendező, mint ahogy azt sokan gondolhatják. – meséli. – Mindenkivel igazán törődik. Mint egy edző: megdicsér és megállapítja, hogy végre azt kaptuk, amit akartunk.”

Spider, a drogdealer szerepére Avnet az ösztöneire hallgatva választotta Curtis Jacksont, a zenevilág szupersztárját, aki a filmezés területén még újoncnak számít. „Okos fiú – mondja Jacksonról Avnet. – Olvasott, próbált velem, sőt, mindenki olvasópróbáján megjelent. Nagyon akarta a szerepet. Tudta, hogy De Niróval és Pacinóval nem könnyű együtt játszani.”

Jackson beismeri, hogy nyugtalan volt az első találkozáskor. „Asztali felolvasás volt – emlékezik - , s a lábaim remegtek az asztal alatt. Olyan sok filmben játszottak, melyeket imádok, hogy már attól is odáig voltam, hogy ugyanabban a szobában voltunk.” Majd így folytatja: „Aztán azon vettem észre magam, hogy felveszem egyes szokásaikat és hozzájuk hasonlóan kezdek dolgozni. Mintha ők vezettek volna át egy-egy jeleneten.”

Pacino is nagyra tartja filmbeli színészkollégáit. „Brian Dennehy-vel hihetetlenül könnyű dolgozni, rengeteg tapasztalat van a háta mögött. Carla Gugino varázslatosan tehetséges és élvezet vele a munka, akárcsak a többiekkel” – vallja a színész.

A forgatókönyv szerzője, Gewirtz meg csak kapkodja a fejét, hiszen álmodni sem mert ilyen szereplőgárdáról: „Persze A belső ember színészeit sem tudtam elképzelni előtte. Szerencsés vagyok velük. Azt hiszem, mostantól hozzá leszek szokva, hogy csak rendkívüli színészek vállalják el a könyveim szerepeit. ”

Egy thriller anatómiája

A rendőri munka lehetőség szerinti legrealisztikusabb ábrázolása a filmkészítők egyik legfontosabb célkitűzése volt, melyhez természetesen szakértők bevonására volt szükség. „Mindig volt egy technikai tanácsadó körülöttünk – meséli a producer Rob Cowan. „John folyton kapkodta fel a telefont és hívta valamelyiküket, néha csak egy-egy sor miatt, vagy megkérdezni, vajon az adott szereplő miként kezelné a helyzetet. Neil Carter gyilkossági nyomozó nagy segítségünkre volt e téren.”

Carter 24 évig volt a New York-i rendőrség nyomozója, s távozása után új karrierbe kezdett: filmes konzultánsként. Olyan filmek szakértője volt eddig, mint A belső ember, A másik én, az Amerikai gengszter vagy A Bourne-ultimátum. Ilyenkor az a dolga, hogy elolvassa a forgatókönyvet, majd tanáccsal látja el a rendezőt és színészeit, amennyiben kérdéseik a New York-i rendőrség eljárásaira vonatkoznak.

Carter szerint A törvény gyilkosa pontosan ábrázolja a zavart, melyet bizonyos esetek okozhatnak a nyomozókban. „Néha olyan érzés, mint ár ellen úszna az ember – magyarázza. – Voltak ügyek, amelyeken évekig elhúzódóan dolgoztam. Még ma, a nyugdíjba vonulásom után is van olyan ügy, ami lezáratlan, s utolsó három évemben dolgoztam rajta. Nagyon dühít, mert borzasztóan szeretném megoldva látni őket.”

A két detektív, Rooster és Turk szoros kapcsolatáról Carter is tudna mesélni. „Gyakran az ember több időt tölt a munkabeli partnerével, mint a feleségével vagy barátnőjével – mondja. – Még talán jobban is ismernek, mint a saját családunk. Meg kell bízni a másikban, hiszen ha együtt megyünk be egy ajtón, tudnom kell, hogy fedez engem – és fordítva. Ismerek olyanokat, akik évekig egymás partnerei voltak – közben pedig két-három feleségük is volt egymás után.”

Carter a fegyverhasználatban is a színészek segítségére volt. „Kilenc-milliméteres pisztolyt használtak, ami a New York-i rendőrségnél általános. Megmutattam nekik, hogy kell fogni a fegyvert, s hogy kell támadni s felkészülni egy esetleges lövésre – pontosan úgy, ahogy azt a rendőrségen megtanították nekünk.”

A film New Yorkban játszódik ugyan, de főként Bridgeportban és a város környékén rögzítették a felvételek legjavát. A 36 napos forgatás során Harlemben, Queensben és Brooklynban is dolgozott a stáb. Rob Cowan producer szerint a New York-i helyszínek elkerülése leginkább anyagi okokra vezethető vissza. „Ezen kívül számos színészünk nem New York-i, Bridgeport pedig nagyszerűen „játszotta” a Nagy Almát,  tradicionális építészetével s korai 20- századi urbánus atmoszférájával”- teszi hozzá Cowan.

A film operatőre, Denis Lenoir rengeteg ötlettel érkezett a díszletbe arra vonatkozóan, hogyan is lehetne A törvény gyilkosa klausztrofób és intenzív hangulatát megteremteni. Számos New York-ban játszódó filmből kiragadott állóképekből portfoliót állított össze Martin Scorsese Holtak útjától kezdve John Cassavettes Egy kínai bukméker meggyilkolása című filmjéig. „Teljesen különbözött mindattól, amit korábban csináltunk, noha mindig erre törekszünk – vallja Lenoir. – Egyfelől egy film noirt szerettünk volna készíteni – egy igazi sötét filmet. Másfelől viszont naturalisztikusak és realisztikusak akartunk maradni. Hiszen két manhattani zsaruról van szó, nem szuperhősökről.”

„Ez egy modern történet, de azáltal, hogy erős kontraszttal forgatta, Denis egy régebbi film érzetével látta el” – állítja Cowen. Lenoir másik fontos szempontja az volt, hogy az általa elképzelt atmoszféra ne homályosítsa el a színészek arcát. „Nem akartam teljes sötétségben látni őket – magyarázza az operatőr. – Minden apró gesztust, momentumot láttatni szerettem volna az arcukon – hiszen az meséli el a történetet. Ezért úgy döntöttem, hogy a sötétség illúziójának elérése érdekében a fényeket nem közvetlenül rájuk irányítom, hanem mellettük helyezem el.”

A rendező szerint A törvény gyilkosának két olyan kulcsmotívuma van, ami reményei szerint a nézőket a mozikba csábítja majd. „Bob és Al két New York-i rendőrt játszik – mondja. – Olyan karakterek bőrébe bújtak, melyek tökéletesen illenek hozzájuk. Másrészt a csapatban olyan nevek tűnnek fel, mint Leguziamo, Donnie, Curtis, Rob vagy Carla. Nagyon erős csapat, akik mélységet kölcsönöznek a film világának. Jól kiegészítik a két színészt és remélhetőleg olyan valóságot teremtenek, amely Russel történetét is életre hívta.”