A róka és a gyerek

{slimbox album="roka"}images/stories/programajanlo/film/roka/1.jpg{/slimbox} {slimbox album="roka"}images/stories/programajanlo/film/roka/2.jpg{/slimbox} {slimbox album="roka"}images/stories/programajanlo/film/roka/3.jpg{/slimbox} {slimbox album="roka"}images/stories/programajanlo/film/roka/4.jpg{/slimbox} {slimbox album="roka"}images/stories/programajanlo/film/roka/5.jpg{/slimbox} {slimbox album="roka"}images/stories/programajanlo/film/roka/6.jpg{/slimbox} {slimbox album="roka"}images/stories/programajanlo/film/roka/7.jpg{/slimbox}

Eredeti cím: Le renard et l'enfant
Rendező: Luc Jacquet
Forgatókönyv: Luc Jacquet
Producer: Yves Darondeau, Christophe Lioud, Emmanuel Priou 
Operatőr: Eric Dumage , Gérard Simon
Vágó: Sabine Emiliani 
Zene: Evgueni Galperine, Alice Lewis, David Reyes Gyártó ország: Franciaország
Főszereplők: Bertille Noël-Bruneau

A tíz év körüli kislány a gyönyörű francia hegyek lábánál él egy parasztházban, és egy reggel, mikor iskolába indul, egy vadászó rókát pillant meg. A rozsdás természetesen kereket old, amint meglátja, de a kislány ellenállhatatlan vágyat érez, hogy újra lássa.

A gyerek hónapokon át járja a vidéket, hogy a róka rejtekét megtalálja, így rengeteg kalandot él át. Mikor végre az állatot megtalálja, úgy közeledik hozzá, mint egy kutyához szokás…

Ez azonban komoly tévedés, hisz’ a róka vadállat.

Bonne Pioche bemutatja

Luc Jacquet A RÓKA ÉS A GYEREK
című filmjét

a PINGVINEK VÁNDORLÁSA alkotói új utazásra hívnak
Két egészen távoli világ egy felejthetetlen barátságban találkozik egymással.

A PINGVINEK VÁNDORLÁSA (2005) című dokumentumfilm nemzetközi sikere után, Luc Jacquet rendező ezúttal egy csodálatos mese kellős közepébe, egy kislány és egy róka különleges találkozásának történetébe invitál bennünket. A rendkívüli kapcsolat során a kislány és a róka felfedezik egymás világát. Kettejük tiszta érzelmeit felejthetetlen képkockák varázsolják elénk.

Egy őszi reggelen, ott ahol az erdőút kanyarodik, a kislány felfedezi a rókát. Meglepetésében félelméről megfeledkezve bátran közeledni próbál hozzá. És láss csodát, egy pillanatra mintha eltűnne a határ, mely a gyermeket és az állatot elválasztja!

Így veszi kezdetét a legkülönösebb és legmesebelibb barátságok egyike. A rókának köszönhetően a kislány felfedezi a természet titokzatos és vadon oldalát. Olyan kalandban lesz része, mely megváltoztatja az életét. E kaland során nemcsak az ő, de a nézők világlátása is megváltozik...
 
EGY NÉPSZERŰ HŐS: A RÓKA

Ki ne ismerné a Holló és a Róka történetét, La Fontaine fabuláit? Az ő idejében, vagyis a 18. században az író az állatokat az emberi üzelmek tükreként használta, karakterisztikus vonások alátámasztására, az ő segítségükkel vázolta fel gyarlóságunkat és praktikáinkat. A ravasz róka karaktere ősidőktől fogva irodalmi alapanyag, melyből képzelet, és mitológia egyaránt táplálkozik. Érdekes mód a filmvilágban nem foglalkoztak vele kiemelten. Ha Walt Disney róka alakjában képzelte is el Robin Hood-ot, a vörös állat kevés filmest ihletett meg hasonlóképpen. Luc Jacquet alkotásáig róka még nem tűnt fel ilyen egyedülálló, kiszámíthatatlan fikciós hősként a filmvásznon.

Luc Jacquet : Az én rókám nem szimbolikus
A róka mindig szimbolikus alakja a történeteknek, gyakran azonosítják őt ravaszsággal, intellektussal, de engem nem ez érdekelt. Semmiképpen nem akartam emberi érzelmeket ruházni rá, épp ellenkezőleg: igazi rókát akartam ábrázolni, természetes valójában.

Beszélgetés Luc Jacquet rendezővel

A GYERMEKKORI EMLÉK

A róka és a gyerek a francia Alpok hegyeiben töltött gyermekkori emlékeire épül?

Kölyökkoromban az erdőben való kószálással, rohangálással töltöttem az időt. A hátizsákommal és egy mogyorófa vesszővel vágtam neki valódi kalandoknak. Mindenféle kifogást találtam, hogy a természetbe szökhessem, gombászni, diót és bogyókat szedni, vagy megnézni a Mont Blanc egy hegyormát.
Külön világot teremtettem, egyfolytában az eget kémleltem, és örömömet leltem a fürkészésben, a madarak énekének hallgatásában. Azután egy nap, egy rókába botlottam, hogy harminc évvel később filmet készítsek a történetből !

Minden egy egészen egyszerű érzelemből indult el, egy találkozásból egy vadon élő állattal, és ez érett idővel teljes mesévé. Nehéz kimondani, hogy egyetlen, apró történés ekkora nyomot hagyhat egy egész életen.

Hosszú ideje szerettem volna elmesélni ezt a találkozást, mely meglepően elevenen él az emlékezetemben. Most jött el ennek az ideje, ráadásul úgy, hogy egyszerre mutathatom meg szeretett szülőföldemet, a francia Alpokat is.

Emlékszik az első találkozására a rókával?

Nagyon is ! Tavasz volt, éppen egy hatalmas fenyőkkel körülvett tisztásról tartottam hazafelé. A róka nem látott meg, teljesen belefeledkezett a vadászatba. Azelőtt sohasem volt szerencsém ilyen behatóan megfigyelni. Elfojthatatlan vágyam támadt, hogy közelebb menjek hozzá. Minél közelebb értem, annál inkább féltem, hogy el fog futni. Amikor megfordult a pillantásban benne volt, hogy tisztában van vele, mennyire fel vagyok dúlva, és azután elfutott. Ez a film első jelenete.
A filmben is találkozik a pillantásuk?

Mintha egy pillanatra teljes meglepetés állna be. Oda voltam ezért a hihetetlen feszültségért. Miért engedte, hogy csupán néhány lépésnyire tőle maradjak? El kellett volna menekülnie. A törvény felborult, de egy pillanat erejéig valami történt közöttünk, két világ kommunikált egymással, két egyszerre különböző és mégis hasonló élőlény között.

Hogyan lett film az emlékből?

A PINGVINEK VÁNDORLÁSA és az Antarktisz jege után kedvem támadt elmesélni ezt a csodát, mely éppen nálunk, a mi erdeinkben és mezőinken esett. Valójában nem kell messzire mennünk, hogy bámulatba tudjunk esni, minden nézőpont kérdése.
Az az érzésem, hogy manapság hagyjuk elveszni a csodára való érzékenységünket. Elvesztettük azt az intim kapcsolatot, mely azelőtt megvolt köztünk és a természet között. A zöld világ csaknem egzotikumnak számít már a városi ember számára, akikké váltunk.
Szerencsés vagyok, hogy a vidéken nőttem fel, hogy sok mindent láttam a világból, nagy városokban is éltem és tudományos nézőpontból is tanulmányozhattam a természetet. Ma a film az eszközöm ahhoz, hogy mindezt a tapasztalatot meg tudjam osztani a világgal.

ÚJ ÚTIRÁNYOK

A PINVINEK VÁNDORLÁSA sikere után egyértelmű volt, hogy ezt a filmet fogja forgatni?

Régóta dédelgettem ezt a filmötletet a szívemben, jóval a Pingvinek előtt leírtam magamnak. A bemutató és az ünneplés-mámort követően boldogan vettem újra elő ezt a személyes történetet, melynek volt ideje megérnie. Ez az a téma, mely kapcsán sohasem tépelődtem azon, vajon ugyanolyan jó –e, vagy kevésbé, mint a Pingvinek vándorlása. A siker adott lehetőséget arra, hogy elmesélhessem ezt az egész apró boldogsággal teli történetet, melyhez paradox mód igen nagy költségvetésre volt szükségem.
Milyen új utazásra visz most minket magával?

A rendkívüli utazás, melyre ez a film csábít, az maga a természetjárás: látni mindent, amit ad, mintha mindenről elfeledkezve figyelnénk a zöld világot órákig mozdulatlanul. A film címe akár “Ülj a fűbe!” is lehetett volna. Még mindig őrzöm a puszta megfigyelés szenzációs emlékét. A film alapelve, hogy megmutassa a természet egészét, amilyen akkor, amikor nem vagyunk ott, hogy megfigyeljük. Ennyi az egész. A rókát és a kislányt követve a kamera olyan látványosságot nyújt, melyben maximum akkor lenne részünk, ha napok hosszat töltenénk egy magaslesen gubbasztva.

Le tudja még egy egyszerű erdő nyűgözni a mai közönséget?
 Épp ez a film nagy kihívása : a megszokott környezetükkel ejteni ámulatba a nézőt. Jéghegyekkel sokkal könnyebb kápráztatni, melyek megdöbbentenek, mint minden, amit nem tudunk elérni. Nagy örömöt okozott, hogy most a boldogság apró pillanatait mesélhetem el, melyek jót tesznek, és amelyekhez bárki eljuthat.

Végül két fő helyszínt választottunk a forgatás helyszínéül : az Alpokat, a Retord fennsík környékét, és az Olaszország kellős közepében található Abruzze-i nemzeti parkot. Az Alpokban nőttem fel, ismerem az ottani tájakat. A stáb győzött meg arról, hogy ott forgassunk, mert jómagam nem láttam a fától az erdőt, és sokkal messzebb kerestem azt, ami az orrom előtt volt.

Az olaszországi nemzeti park lenyűgöző, Európa egyik legöregebb védett területe, melyben a mai napi találunk farkasokat, medvéket, és Európa minden nagyobb állatfaját. A filmemben ezt a különböző állatfajokban gazdag élővilágot akartam megmutatni, ahogy megtűrnek egy embert a világukban, aki szintén a helyén van, teljes harmóniában a természettel. Természetesen mindez utópia, de épp az a mozi nagy előnye, hogy elő lehet varázsolni!

Tehát idealizált világba vezet bennünket?

Leginkább ideális környezetbe, természeti jelenségek apróságainak sorát elevenítve meg, melyek gyakran egészen távol történnek egymástól. Az én rendezői kiváltságom, hogy ideális természetrajzot festhetek.
Sokat játszottam a nézőpontok távolságával. Nem ugyanúgy látja ugyanis a környezetét a róka és a kislány. Mindkettőjük számára más dimenziók tárulnak fel: minden sokkal nagyobb hatást kelt, érdekfeszítőbb, így egy egyszerű vízesés is grandiózusnak tűnik.
Törekedtem rá, hogy a gyerek rácsodálkozó nézőpontját képviselje a kamerám a medve csoportok, a hiúzok és a farkasok felé.
 Egy mesét mesélek. Egyszerű történetet, egyszerű szavakkal. A mesének mindenkihez kell tudni szólnia. Legyen bár egyértelmű, vagy összetettebb, a mese célja gyakran a gyermeki reakció kicsikarása. A róka és a gyerekben ott rejlik a természet tiszteletének kérdése, a másik élőlény megbecsülése egészen odáig, hogy ne szakítsuk ki fájdalmasan a környezetéből azt, akit megszelídítettünk, és akit mindenekfölött birtokolni vágyunk.
Ebben a történetben a kornak nincs jelentősége, csak a kapcsolatnak, mely ember és állat között jön létre, és arról szól, hogy mi minden és mi minden nem történhet meg.

Miután kiválasztotta a helyszíneket, hogyan fogott a forgatáshoz ?

Negyedmagammal Olaszországba utaztam, hogy megfigyeléseket végezzünk, és hat hónapon át követtük a vad rókák viselkedését az élőhelyükön.
Az alapötlet az volt, hogy kapcsolatot építünk ki a rókákkal, akik, miután a nemzeti parkban az elmúlt száz évben már nem vadászott rájuk senki, a legkevésbé vadak egész Európában.
A kis stáb megfigyelései biztosították a forgatókönyv dramaturgiai fordulatait, melyet párhuzamosan írtunk és alakítottunk. Napról napra folytatott munkájuk eredményeként lenyűgözően gazdag képanyagra tettünk szert (különböző évszakokban, zivatarokban, a fák között süvítő szelekben, farkasok, medvék viselkedésében).
Ezzel egy időben felállt a nagy forgatói stáb is, és megkezdte munkáját a francia Alpokban. A felvételek mind a négy évszakot fedik. Mindez annyit jelentett, hogy a stáb minden nap a természet kebelén dolgozott, tisztáson, vagy fennsíkon, akár esett, akár fújt, akár havazott.  

Ahhoz, hogy ezt a gyermekkori emléket, „a kiskölyök a fűben” érzést el tudjuk mesélni, különböző szakemberekre volt szükség. A stábtagok között voltak dokumentumfilmesek, mások a játékfilmes szakmából jöttek, megint mások az egészestés állatvilág-dokumentumfilm területéről, ami kifejezetten francia specialitás.
A trükk a különböző műfajok az összeházasításában rejlett, ahogyan egyesítettük a dokumentum rugalmasságát a nagy igényű fikcióval.

A róka és a gyerek forgatókönyve mitől különleges ?

A szereplői teszik azzá. Egy kisgyerek, egy vadállat és a természet nem dialógusokban kommunikál. Mindannyiuk számára külön kottát kellett írni, hiteleset, az évszakok váltakozásáról, és a kislány vágyáról, hogy megismerje, és részt vehessen a róka életében.

A TEHETSÉGES, ÁM KISZÁMÍTHATATLAN FŐSZEREPLŐ: A RÓKA

Az állatok közül miért éppen a róka a főszereplő?

Személyes választásom, nagyon kedvelem ezt az állatot. Természetesen közrejátszott a vele esett találkozásom, de azt is izgalmas kihívásnak találtam, hogy a mesék állandó másod-szerepéből főszerepe emeljem őt.

Mindezeken túl a róka tűnt a legideálisabb állatnak ahhoz, hogy megvizsgáljam az ember és a vadállatok közötti konfliktusos és paradox viszonyt. A róka önmagában hordozza ezt a paradoxont:
Egyfelől vadászott állat, aki amint megpillant, azonosít minket a ragadozóval, és elmenekül, másfelől ugyanez az állat kíváncsi, és elég okos hozzá, hogy tudja jól is járhat, ha ember lakta területeket közelébe merészkedik. Vadászkastélyok lakói mesélték, hogy van rá példa, hogy kézből etetik a kertjükben a rókákat.

Csábító állat, aki kemény próbára tudja tenni birtoklási vágyunkat, mert hetekre el tud tűnni, mielőtt ismét felbukkanna. A legjobb alany arra, hogy a megszelídítés témáját feldolgozzam. A rókapopulációk a nyugati nagyvárosok közepében is megtelepedtek. Róka és ember között létezik tehát egyféle érdekközösség, és véleményem szerint kölcsönös kíváncsiság is egymás iránt.

Jó színésznek bizonyult a róka?

A róka hihetetlenül kifejező állat, energikus, és nagylelkű. Ráadásul igen könnyen megfejthetőek a gesztusai. Kommunikációja nem áll messze a kutyáétól, így aztán számos viselkedési formája egyértelmű számunkra.
Nem kiszámíthatatlan kicsit?

Ez komoly problémának bizonyult. A hat hónapos forgatás után megerősíthetjük: semmit sem tudtunk kiprovokálni, amit a róka nem akart volna magától megtenni. Mindig ő döntötte el mi lesz.

Hogyan talált rá az ideális rókára?

Nem találtam rá. Nem eggyel, számos rókával forgattunk. Mindegyiküknek más természete, egyéni személyisége volt. A filmbeli rókát egyfelől az olasz nemzeti park vadrókái játszották, másfelől szelídített rókák, akiket az állatidomárunk Pascal Tréguy kutatott fel.

Hogyan lehetett elcsípni a film dramaturgiájához szükséges róka-viselkedést?

Igazi színészgárdával találtuk magunkat szembe. Változó kedélyük miatt kellett aggodalmaskodnunk. Voltak napok, és ez látszott a tekintetükből, amikor nem akartak dolgozni. Például tavasszal, amikor a természet ébredezni kezd, a többi állathoz hasonlóan a róka feje is máshol jár. Sok meglepetésben volt részünk. Volt rá példa, hogy láttunk vad rókákat folyókban békákra vadászni, de persze a kiválasztott „színész rókák” közül egy sem ment folyó közelbe. Gyakran kellett túl járnunk az eszükön, hogy bizonyos jeleneteket végig tudjunk vinni, motiválni őket, hogy vissza tudjam adni, amit azelőtt megfigyeltem természetjárásaim során.

A GYEREK: A FELFEDEZÉS KALANDJA
 
Miért kislányt választott főszereplőnek?
 
Amikor megpróbáltam visszahelyezni magam 30 évvel ezelőttre, beugrott a kissrác, aki voltam, bottal a kezemben Davy Crockett-et, és cowboyosdit játszottam. A fiúk talán épp tíz éves koruk körül mindent birtoklási vágyuktól vezérelve cselekednek. Azt gondolom egy kislány kevésbé akar uralkodni, sokkal nyitottabb a másikra, és könnyebben megnyerhető. A női szemszögöt szorosabb kapcsolatban éreztem azzal a varázslattal, mely a film mozgatórugója.
Másfelől úgy éreztem, hogyha a történetet egy nő meséli, akkor bátran belépünk az érzelmek világába: a gyengédség és az anyai érzések olyan dimenziót adnak, mely kiegyensúlyozza a történet kaland oldalát.
 
Melyek voltak az első benyomásai Bertille Noël-Bruneau-ról?

Bertille-ben megvan a tehetség, hogy teljesen átélje a karaktert. Hatalmas erővel rendelkezik afelett, hogy mi az, amit ad, de soha nem ad többet, mint amennyit megértett, és magáévá tett. Csupán a dialógusokra támaszkodhatott, hiszen a filmben nincsen színésztársa. Ráadásul a rókát is bele kellett vonnia bizonyos helyzetekbe, úgy, hogy közben ő maga a szerepében maradjon. Sikerült neki, és ez hatalmas dolog.

Városi kislány, nem volt ismerős a hegyek környezetében, de főképp nem a vadon élő állatokkal. De megvolt benne az akaraterő, hogy tanuljon. Lenyűgözött a kitartása.

Bertille természetéből adódóan rejtélyes személyiség. Olyan kislánnyal kezdtem forgatni, akinek nehezére esett mosolyognia, és kifejeznie önmagát, és egy igazi színésznővel fejeztem be a munkát.

A történet narrátora: ISABELLE CARRÉ

A gyermek felnő, de az emlék élénken él benne – ezt a történetet Isabelle Carré meséli el.

Hogyan emlékezik vissza a filmre?

Egyedülálló élmény volt. Ahogy a kislány a filmben, én is hatalmas örömömet leltem abban, hogy átadjam magam a természetnek. Fogékonynak találtam rá magam, én a beton-virág, a született párizsi. Nagyon jót tett nekem a film. Kedvet kaptam egy róka nyomába szegődni!

Át tudta érezni a kislány szenvedélyes megszállottságát?

Ahogy a kislányban, mindannyiunkban erős késztetés van álmaink elérésében, hogy a valóságot kicsit kirekesszük. Mindannyiunk átélte gyermekkorában a rajongást. Én például azt gondoltam hatalmamban áll repülni, és milyen fájdalmas volt megtapasztalni a valóságot!

Ön szerint mi a film célja?

Ami engem megragadott a forgatókönyvből, az az, hogy mennyire azonosulni tudunk a szereplőkkel. A film igazi kaland, egy néha valós, néha mesebeli világban, és lehetőséget ad a nézőnek az azonosulásra. Máig emlékszem a hatásra, amit Mary Poppins váltott ki belőlem, és máig felidézi bennem a gyermekkoromat. Azt gondolom a Róka és a gyerek épp ilyen film.

Luc Jacquet
Isabelle-lel dolgozni kiváltság. Meglepett az a kifinomultság és pontosság, mely színésztehetséghez adatott, remélem kiérdemeltem a segítségét.
Profizmusa kicsit félelemébresztő volt, de ő teljes mértékben nyitott, és segítőkész volt felénk.

A ZENE

Mivel a film szereplői nagyon keveset beszélnek, a zenének elementáris szerepe van a történetmesélésben, a megértés segítésében. A zene közvetíti a szereplők érzelmeit, legtitkosabb érzéseit, hogy hogyan élnek át egy-egy helyzetet. Ráadásul igen személyes, hiszen azt az örömöt közvetíti a nézőknek, amit nekem okozott egy- egy találkozás, és táj.