A NYOMORULTAK

  A Universal Pictures

A nyomorultak az azonos című világsikerű musical filmes adaptációja. A színpadi produkciót több mint 60 millióan látták 42 országban, 21 nyelven, és 28 éve folyamatosan kasszasiker.

A XIX. századi Franciaországban játszódó történet az összetört álmokról, a viszonzatlan szerelemről, a szenvedélyről, az áldozatról és a megváltásról szól – az emberi lélek túlélésének időtlen testamentuma. Hugh Jackman alakítja Jean Valjeant, az egykori fegyencet, akit évtizedeken át üldöz a könyörtelen Javert felügyelő (Russell Crowe), miután megszegte a próbaidőre bocsátás előírásait. Amikor Valjean vállalja, hogy gondoskodik Fantine, a tragikus sorsú prostituált leányáról, Cosette-ről (Amanda Seyfried), az életük örökre megváltozik.

Könyvből a színpadra

 A musical története 1978-ban kezdődött, amikor két francia zeneszerző, Alain Boublil és Claude-Michel Schönberg nekilátott, hogy feldolgozza Victor Hugo klasszikus regényét. Az ötletet az adta, hogy Boublil megnézte Londonban az Oliver! című musicalt, amelyet Cameron Mackintosh producer állított ismét színpadra, és feltűnt neki, hogy a Dörzsölt nevű karakter mennyire hasonlít A nyomorultak Gavroche-ára, a kis utcagyerekre, aki a forradalmi tömeg oldalára áll. A regény musicallé alakításának gondolata tehát megszületett, és Boublil és Schönberg koncepcióalbuma 1980-ban megjelent. 260 ezer példányt adtak el belőle. Még annak az évnek a szeptemberében Robert Hossein francia rendező színpadra állította a művet, amit több mint félmillióan néztek meg a párizsi Palais de Sportsban.

Két évvel később egy magyar rendező, Faragó Péter elvitte az albumot Mackintosh-nak, mert kíváncsi volt, volna-e kedve angol nyelvű változatban színpadra állítani. Bár Mackintosh nem tudott jól franciául, azonnal észrevette, hogy különleges alapanyaggal van dolga. "A zene fenomenálisan mesélte el a történetet – magyarázza a producer. – Még csak négy számot hallgattam meg a lemezről, de már tudtam, hogy létre akarom hozni az előadást.”

Mackintosh ragaszkodott ahhoz, hogy Boublil és Schönberg részt vegyenek a munkában, és briliáns csapatot gyűjtött köréjük: Trevor Nunn és John Caird rendezőt, valamint James Fenton szövegírót. Fenton helyét később Herbert Kretzmer vette át, a döntő kezdő lépéseket azonban ő tette meg az angol változat létrehozása során.

A többi már színháztörténelem: A nyomorultak jelenleg a világ egyik legnépszerűbb musicalje, amelyet újabb és újabb társulatok állítanak színpadra.

"A nyomorultak az egyik legnagyszerűbb társadalmi regény – vélekedik Mackintosh a nagy népszerűség okáról. – Victor Hugo univerzális és időtlen karaktereket, illetve szituációkat írt le. Ha ehhez hozzáadjuk Schönberg zenéjét, Boublil szövegét, majd Kretzmer fantasztikus angol átköltését, a siker könnyen érthetővé válik.”

Színpadról filmre

 Mackintosh-t számos rendező megkereste az évek során, hogy készítsenek filmet a musicalből. A jogokat ugyan 25 éve eladta, miután a produkció nagy siker lett a Broadway-n, de az opció idővel lejárt, és ismét Mackintosh lett a darab gazdája. A producer kivárt, és végül a legnagyobb presztízsű filmgyártó véget, a Working Title Films-et választotta. A cég vezetői, Tim Bevan és Eric Fellner már régóta szerettek volna filmmusicalt készíteni, de érdeklődésük csak akkor fordult A nyomorultak felé, amikor találkoztak Nicholas Allott-tal, a Cameron Mackintosh Ltd. ügyvezető igazgatójával. Nem sokkal később Mackintosh-sal is leültek tárgyalni, s ezzel a projekt kezdett határozott alakot ölteni.

"Ijesztő feladatnak tűnt, hogy a legnépszerűbb musicalből akarunk filmet csinálni – mondja Fellner. – Az viszont biztató volt, hogy kiváló alapanyagot örököltünk, és azokkal dolgozhatunk együtt, akik az eredeti darabot létrehozták.”

A három producer ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy az eredeti alkotókkal készítsék el a filmet. Boublil, Schönberg, Mackintosh és Kretzmer a kezdetektől részt vett a film létrehozásában. Amíg azonban nem volt meg a rendező, nem tudták pontosan, ki milyen mértékben folyjon bele a munkába. Azt viszont eldöntötték, hogy kell egy forgatókönyvíró, aki filmre adaptálja a színpadi művet. William Nicholsont kérték fel erre a feladatra. "Ösztönösen tudtuk, hogy őt kell választanunk – mondja Debra Hayward, a Working Title korábbi vezetője, aki A nyomorultak egyik producereként visszatért régi munkatársaihoz. – Számos produkcióban dolgoztunk már vele, tudjuk, mennyire ért a drámai szituációkhoz, és ismeri a zene jelentőségét is.”

A kétszeres Oscar-jelölt Nicholson (Gladiátor, Árnyékország /Shadowlands/) korábban az Erzsébet: Az aranykor (Elizabeth: The Golden Age) forgatókönyvét írta a Working Title számára. "Most egy színpadi musicalt kellett mozis élménnyé változtatnom – mondja Nicholson. – Élvezetes munka volt, mert többször is láttam a darabot, és nagyon tetszett. A színházi élmény roppant erőteljes és a zene a motorja, a film viszont sokkal naturalistább, mert valószerűnek és hitelesnek kell lennie. Az volt a dolgom, hogy megerősítsem a cselekmény szálait.”

Mackintosh kezdettől fogva tudta, hogy nem a színpadi művet akarja viszontlátni a vásznon: a saját életét élő mozis produkcióra vágyott. "Be kellett bizonyítanunk, hogy ennek a filmnek van létjogosultsága, és a közönségnek érdemes megnéznie – magyarázza Fellner. – Ugyanakkor hűnek kellett maradnunk az eredeti darabhoz is. Reméltük, hogy meg tudjuk őrizni azt, amit Cameron a musical DNS-ének nevezett, és amiért annyian rajonganak érte világszerte.”

A rendező kiválasztása érdekes eset volt, mert Tom Hooper maga jelentkezett a feladatra. Ez még az előtt történt, hogy OscarŽ-díjas filmje, A király beszéde (The King's Speech) megjelent volna a mozikban. Hooper egy másik projekten dolgozott Nicholsonnal, és megtudta tőle, hogy A nyomorultakat adaptálja. "Rögtön csillogni kezdett a szemem, mert nagyon izgalmas ötlenek találtam” – mondja Hooper. A rendező akkor még nem látta a musicalt, de a zenéjét ismerte, és érdekelte a korszak, amelyben a cselekmény játszódik. Rögtön meg is nézte a darabot. "Egy nagyon meleg augusztusi napon történt. Volt három-négy pillanat, amikor elfogott a borzongás, annyira magukkal ragadtak az érzelmek. Elképesztőnek találtam, mennyire fülbemászóak a dallamok, egyszeri hallás után is megmaradnak az ember fejében. Claude-Michel valamit nagyon eltalált a dallamokkal, a ritmussal és a motívumokkal.”

"A király beszéde azért is volt olyan izgalmas számomra, mert világszerte heves érzelmeket tudott kiváltani a nézőkből – folytatja a rendező. – A nyomorultakban pedig többek között az ragadott meg, hogy még erősebb érzelmi húrokat penget.”

Miután megkapta Nicholsontól a forgatókönyvet, Hooper a London-Los Angeles repülőjáraton olvasta el. Könnyekig meghatódott, és már tudta, hogy megvan a következő filmje.

Bár rendkívül erőteljes anyagból dolgoztak, a film alkotóinak vissza kellett menniük a regényhez, hogy kitöltsék a cselekmény kisebb-nagyobb hézagait, amelyek a színpadi műben észrevétlenek a közönség számára, a filmben azonban zavaróan hatottak volna. "A könyv hatalmas ihletet adott Tomnak – mondja Hayward. – A musical adaptálása nem volt egyszerű, de valahányszor nehézséggel találkoztunk, fellapoztuk a könyvet, és ott volt a válasz. Az eredeti cselekmény sok nagyszerű momentumát belecsempésztük a filmbe, miközben nem bolygattuk meg vele a musical szerkezetét.”

A forgatókönyv első változatában a musical dalai közé dialógusok ékelődtek. "Az összes jelenet, amit Bill írt az adaptált történetbe, meg azok is, amiket én emeltem át a könyvből, beszélt szöveggel szerepeltek – mondja Hooper. – Igen ám, de a musicalben ilyen nincs, ott végig énekelnek. Rengeteg töprengés után arra jutottam, hogy szeretném tiszteletben tartani az eredeti darab végigéneklős formáját. Alternatív filmes valóságot akartam létrehozni, ahol az emberek dalokkal kommunikálnak. Ezen a ponton megkértük a musical alkotóit, hogy szálljanak be a forgatókönyvírásba, írjanak új dalszövegeket és alakítsák át a musical szerkezetét, sőt szerezzenek egy teljesen új dalt is. Ez lett a Suddenly. Mindezt Bill dialógusai alapján. Elképesztően izgalmas pillanat volt, hiszen újraalkottuk a musicalt annak érdekében, hogy filmmé változtathassuk.”

Még egy dolog miatt rajongott Hooper az ötletért, hogy végigéneklős musicalt visz vászonra. "Kockázatot akartam vállalni azzal, hogy valami egészen mást csinálok egészen más műfajban. Elejétől fogva az tartott izgalomban, hogy élőben vesszük föl az egészet. Szerintem bele sem vágtam volna, ha kiderül, hogy élőben nem lehet rögzíteni, mert akármilyen jó a playback, a közönség rögtön kiszúrja, hogy valami nem stimmel. Ha a színészek csak tátikáznak, elvész a pillanat varázsa.”

A szupercsapat

A film készítőinek – ahogy Hooper fogalmaz – szupercsapatra volt szükségük. "A szereplőválogatásnál három szempontot kellett figyelembe vennünk – mondja a rendező. – Az illető legyen sztár, legyen tehetséges színész, és tudjon énekelni. Olyan nagy szerencsénk volt, hogy létezik manapság ilyen színészcsapat, így majdnem teljesen azok szerepelnek a filmben, akikre eredetileg is gondoltunk.”

A cselekmény középpontjában Jean Valjean és Javert felügyelő konfliktusa áll, ami sokkal összetettebb, mint a szokásos hős kontra főgonosz felállás. Valjean 19 évet töltött börtönben egy jelentéktelen bűncselekményért, aztán feltételesen szabadlábra helyezik. Az emberek bűnözőnek tekintik, mindenki menekül előle. A két évtizednyi kényszermunka megkeseredett emberré változtatta, gyűlöli a világot, de főleg önmagát. Ám találkozik egy püspökkel, akinek nemes gesztusa megrendíti, és ennek nyomán elkezd jó útra térni – csakhogy egy korábbi kisebb vétség miatt folyamatosan üldözi az elszánt és hajlíthatatlan Javert felügyelő.

"Különösen izmos ez a történet – mondja Hayward. – E két férfi egész emberöltőn átívelő küzdelme a film hajtóereje.” Emiatt különösen fontos volt, hogy a megfelelő színészeket találják meg e két szerepre.

Mackintosh és Hooper a szereplőgárda minden tagját meghallgatásra hívta. Hugh Jackmannel kilenc hónappal a forgatás kezdete előtt találkozott a rendező. "Ez volt életem legizgalmasabb meghallgatása – mondja Hooper. – Hugh énekelve is elképesztő színészi teljesítményt nyújt. Dalokkal szinte mélyebb érzelmeket képes kifejezni, mint dialógus útján. Olyan könnyedén és magabiztosan énekel, hogy az embernek az a benyomása, nem is beszédre, hanem dalra született.”

A Tony- és Emmy-díjas Jackman már régóta szeretett volna filmmusicalben játszani. Számára is emlékezetes maradt a Hooperrel megejtett első találkozó: "Három órát beszélgettünk. Ez volt az első alkalom, hogy Tom belemélyedt az anyagba, és az ismerkedés átment műhelymunkába. Ez volt életem legizgalmasabb meghallgatása, de egy idő után azt kellett mondanom Tomnak, hogy bocs, de haza kell mennem lefektetni a gyerekeket.”

Jackman már háromszor látta A nyomorultakat színpadon, sőt pályafutása elején énekelte is a Stars című dalt az egyik meghallgatáson. "Valjean minden idők egyik legnagyszerűbb irodalmi hőse – mondja az ausztrál színész. – Húsz éven át kísérjük figyelemmel az életét, onnan, hogy kiengedik a börtönből, odáig, hogy polgármester lesz, aztán meg üldözött szökevény. Tanúi lehetünk élete felemelő és elkeserítő pillanatainak, mindannak a fájdalomnak és örömnek, ami egy embernek a sorstól megadatik. Valjean hihetetlenül emberi, irigylendően türelmes és erős, de ami a legfontosabb, teljességgel bámulatra méltó.”

Jackmant a jó útra térés univerzális témája is megragadta. "Valjean ellopja a püspök ezüstjét, ám amikor elfogják, a püspök azt állítja a csendőröknek, ajándékba adta neki az értéktárgyakat. Valjean ettől a jócselekedettől megszégyenül és megrendül, és elhatározza, hogy igaz útra tér: életét és lelkét Istennek ajánlja, és megfogadja, hogy az embereket fogja szolgálni. Egyfolytában arra törekszik, hogy jobb ember legyen, hogy megfeleljen annak az elvárásnak, amit szerinte Isten támasztott vele szemben.”

Jackman akciósztárként is ismert, aki komoly fizikai gyötrelmeket áll ki egy-egy szerep érdekében – Valjean megformálása sem jelentett számára kisebb kihívást. "Soha nem volt még olyan szerepem, ami ennyi fizikai és érzelmi erőfeszítést követelt volna – árulja el a színész. – Minden, amit pályafutásom során a színpadon és filmen csináltam, most összegződött.”

Jackman komoly átalakuláson megy át a cselekmény során: fegyencből számkivetett lesz, majd polgármester. A film alkotói úgy döntöttek, a fegyences jeleneteket forgatják le először, így Jackmannek volt ideje jelentősen lefogyni és torzonborz szakállt növeszteni. "Fontos tudatni a nézőkkel, hogy Valjean 19 évig börtönben volt – magyarázza Jackman. – Alig kapott enni, Valjean ugyanakkor rendkívül erős, ezért napi három órát töltöttem a konditeremben. Kemény kezdés volt.”

Jackman annyira átadta magát a szerepnek, hogy a nyitójelenet forgatása előtt 36 órával egy korty vizet sem ivott. Emiatt pont olyan meggyötört és elesett látványt nyújtott, amilyenek a fegyencek voltak abban a történelmi korszakban.

Miután Valjean már megvolt, a film alkotói olyan karizmatikus színészt kerestek, aki méltó ellenfele lehet a hősnek. Az OscarŽ-díjas Russell Crowe jutott azonnal eszükbe. "Nem is tudtam, hogy Russell ilyen jól énekel – árulja el Hooper. – Aztán kiderült, hogy musicalszínházban kezdte pályafutását, és rajong ezért a műfajért.”

Akárcsak Jackman, Crowe sem sértődött meg azon, hogy OscarŽ-díjas létére meghallgatásra hívják. "A színészek megértették, hogy a meghallgatás nekik is legalább annyira érdekükben áll, mint nekünk – magyarázza Fellner. – Biztosak akartunk lenni abban, hogy fekszik nekik az éneklős szerep, és végig tudnak így csinálni egy 12 hetes forgatást.”

Crowe elhatározta, hogy szokatlan módon áll a feladathoz. "Azt találtam ki, hogy gyalog battyogok oda, mint kezdő koromban, amikor az aktuális meghallgatástól függött, hogy lesz-e pénzem kajára, vagy ki tudom-e fizetni a lakbért – meséli a sztár. – A megadott cím vagy 28 sarokra volt a szállodámtól, és szakadt az eső. Mehettem volna taxival, de tudtam, akkor nem lenne igazi a meghallgatás.” A producerek nem győztek csodálkozni, amikor Crowe bőrig ázva állított be hozzájuk.

"Azt hiszem, utoljára akkor voltam ennyire felspannolva, amikor John Nash szerepére készültem az Egy csodálatos elmében” – teszi hozzá Crowe.

Crowe legfontosabb feladata az volt, hogy kibontsa Javert motivációt: miért üldözi Valjeant bulldog módjára évtizedeken át, és a végén miért dobja el életét?

"Javert nagyon különleges erkölcsiségű ember, és sajátos elképzelése van a világról, amelyben jó és gonosz örök harcát vívja – magyarázza Crowe. – Amikor kiderül, hogy tévedett, vagyis az az ember, akit gonosznak gondolt, valójában jó, Javert összeomlik.”

Anne Hathaway jóval azelőtt kapcsolatba került a projekttel, hogy a producerek meghallgatásra hívták volna Fantine szerepe ügyében. Amikor Hathaway hétéves volt, Mackintosh szerződtette édesanyját A nyomorultak amerikai turnéjára: először egy munkáslányt alakított, majd Fantine-t is többször játszotta, amíg a társulatnál volt. Nem túlzás azt mondani, hogy Hathaway ezen a musicalen nőtt fel.

"Annie Hugh női megfelelője abban az értelemben, hogy ösztönösen érzi, hogyan kell színésznek lenni éneklés közben – mondja Hooper. – Ráadásul nem egyszerű színjátszásról van szó: a kamera előtt, nagyközeliben kell színészi teljesítményt nyújtani énekelve, ami merőben más, mint amikor valaki a színpadon ad elő egy dalt.”

Hathaway szintén háromórás meghallgatáson járt Hoopernél, aztán egy hónapba is beletelt, mire megtudta, hogy övé Hugo regényének talán legtragikusabb karaktere. Fantine kénytelen prostituáltnak állni, miután kidobták a gyárból – megaláztatása szívfacsaró.
"Szerelemre vágyik, és hogy szerethessen – mondja Hathaway. – De tönkreteszik és semmibe veszik. Fantine mérhetetlen szenvedése lesz az éltető ereje annak a szeretetnek, amely a filmben később átveszi a főszerepet.”

Hathaway ugyanolyan elképesztő odaadással készült fel a szerepre, mint Jackman. Beleegyezett, hogy rövidre vágják a haját abban a jelenetben, ahol Fantine eladni készül tincseit, és habár eleve vékony volt, sokat fogyott, hogy hihetővé tegye Fantine sorvadását, amely végül halálához vezet.

"Öt hét alatt 12 kilót fogytam – meséli a színésznő. – Nagyon kemény menet volt, és ha közben belegondoltam volna, mit csinálok, talán nem is sikerül. Tudtam, hogy egyszer vége lesz, és arra kell koncentrálnom, hogy kibírjam odáig. Nem vagyok a method acting híve, de mégiscsak mártírt kellett alakítanom. Ugyanúgy éheztem, mint Fantine, és ez segített az átlényegülésben.”

Amanda Seyfried játssza Cosette-et, Fantine lányát, akit édesanyja kénytelen a gonosz Thenardier házaspár (Helena Bonham Carter és Sacha Baron Cohen) gondjaira bízni.

"Nehéz volt megtalálni az én kis Cosette-emet” – árulja el Hooper. Seyfried bizonyult az ideális választásnak, miután az egész világot ámulatba ejtette Sophie szerepében a Mamma mia! című filmmusicalben. "Éneklésben és színészetben utolérhetetlen, miközben varázslatos jelenléte van a vásznon” – mondja Hooper.

A színésznő 11 évesen látta először A nyomorultakat, amikor a társulat Philadelphiába ért az amerikai turné során. Tizenöt évesen már Cosette-et alakította a gimnáziumi színjátszókörben. "Cosette a fény az éjszakában, ő jelképezi a reményt és a szeretetet a történetben – mondja a színésznő. – Hatalmas felelősségnek éreztem, hogy pozitívnak kell ábrázolnom ezt az egyébként olyan sok szempontból tragikus karaktert. De éppen az benne a csodálatos, hogy a történetben Cosette által jelenik meg a megváltás lehetősége.”        

A film szereplői

 HUGH JACKMAN (Jean Valjean) első nemzetközi visszhangot keltő szerepe Farkas volt az X-Men című filmben. Azóta a franchise valamennyi epizódjában e karaktert alakította. 2012-ben Special Tony Awarddal jutalmazták a Broadwyn nyújtott színpadi teljesítményéért, illetve humanitárius tevékenységéért.

2011 októberében fellépett a Hugh Jackman: Back on Broadway című one man show-ban, amely megkoronázása volt addigi amerikai színházi pályafutásának.

2009 őszén Daniel Craiggel lépett fel a Broadwayn a Jó zsaru, rossz zsaru című darabban.

2009. február 22-én a 81. OscarŽ-gála egyik házigazdája volt. Az élő műsort 13 százalékkal többen nézték, mint előző évben.

2003-2005-ben a Tony Awards házigazdája volt, teljesítményéért egy Emmyt és egy Emmy-jelölést kapott.

2004-ben ugyancsak Tonyval jutalmazták a The Boy From Oz című musicalben nyújtott alakítását.

További fontosabb filmjei: Az öt legenda (Rise of the Guardians – a Húsvéti Nyúl hangja), Vasököl (Real Steel), Ausztrália, Szex telefonhívásra (Deception), A tökéletes trükk (The Prestige), Forrás (Fountain), Füles (Scoop), Van Helsing, Kate és Leopold (Kate & Leopold), Kardhal (Swordfis), A csábítás elmélete (Someone Like You...).   

RUSSELL CROWE-t (Javert felügyelő) három egymást követő évben jelölték OscarŽ-ra – A bennfentes (The Insider), Gladiátor, Egy csodálatos elme (A Beautiful Mind) –, és a Gladiátorért vihette haza a díjat.

Öt filmet készített Sir Ridley Scott-tal. Gyümölcsöző munkakapcsolatukat és barátságukat a Gladiátor alapozta meg. Scott-tal forgatott további filmjei: Hazugságok hálója (Body of Lies), Amerikai gengszter (American Gangster), Bor, mámor, Provence (A Good Year), Robin Hood.

Új-Zélandon született, de szüleivel hamar Ausztráliába költözött. Korán felbukkant az ausztrál tévében, hírnevét két filmmel alapozta meg. A Romper Stomperben neonáci bandavezért játszott, a Mennyit érünk-ben (The Sum of Us) pedig szeretetre éhes meleg fiatalembert. Híre Sharon Stone-hoz is eljutott, és a színésznő ragaszkodott hozzá, hogy ő legyen a Gyorsabb a halálnál (The Quick and the Dead) férfi főszereplője. Ezzel Crowe hollywoodi karrierje beindult. 

További fontosabb filmjei: A következő három nap (The Next Three Days), Halálos gyengédség (Tenderness), A dolgok állása (State of Play), Börtönvonat Yumába (3:10 to Yuma), A bennfentes (The Insider; az OscarŽ mellett Aranyglóbuszra és BAFTA-ra is jelölték), Egy csodálatos elme (A Beautiful Mind; többek közt legjobb színésznek járó HFPA-, SAG- és BAFTA-díj, valamint OscarŽ-jelölés), A remény bajnoka (Cinderella Man; Aranyglóbusz-jelölés), Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (Master and Commander: The Far Side of the World), Szigorúan bizalmas (L.A. Confidential), Majd, ha fagy! (Mystery, Alaska), Túszharc (Proof of Life), SID 6.7 – A tökéletes gyilkos (Virtuosity).

ANNE HATHAWAY (Fantine) az amerikai film egyik legizgalmasabb és legsokoldalúbb tehetsége. Legutóbb Macskanőt játszotta Christopher Nolan Batman-trilógiájának befejező részében. 2008-ban a hatalmas kritikai sikert aratott Rachel esküvője (Rachel Getting Married) főszereplője volt, alakításáért OscarŽ-ra, Arany Glóbuszra, Film Independent Spirit Awardra és Screen Actors Guild Awardra jelölték.

További fontosabb filmjei: Egy nap (One Day), Szerelem és más drogok (Love and other Drugs – Aranyglóbusz-jelölés), Alice Csodaországban (Alice in Wonderland), Valentin-nap (Valentine's Day), A csajok háborúja (Bride Wars), A 109. utas (Passengers), Zsenikém – Az ügynök haláli (Get Smart), Jane Austen magánélete (Becoming Jane), Az ördög Pradát visel (The Devil Wears Prada), Túl a barátságon (Brokeback Mountain), Neveletlen hercegnő 1-2. (The Princess Diaries), Meztelen mennyország (The Other Side of Heaven).

AMANDA SEYFRIED (Cosette) Hollywood egyik legígéretesebb ifjú színésznője. Eddigi legismertebb szerepe a Mamma mia! Sophie-ja. A film több mint 600 millió dolláros összbevételt ért el.

2012-ben az Elveszett (Gone) című thriller főszereplője volt.

A pennsylvaniai születésű színésznő 11 évesen kezdett modellkedni. Néhány év után áttért a színészetre, szakmai tapasztalatait két tévésorozattal alapozta meg (As the World Turns, All My Children). A Bajos csajok (Mean Girls) című tinivígjáték hozta meg számára a nagy kiugrást, a női főszereplőkkel (Lindsay Lohan, Rachel McAdams és Lacey Chabert) Amanda megkapta az MTV Music Awards Legjobb Csapat-díját.

További fontosabb filmjei: Lopott idő (In Time), A lány és a farkas (Re Riding Hood), Levelek Júliának (Letters to Juliet), Kedves John (Dear John), Chloe – A kísértés iskolája, Ördög bújt beléd (Jennifer's Body), Alpha Dog.

SACHA BARON COHEN (Monsieur Thenardier) Ali G-ként jelent meg a komédia világában mint az HBO sokszoros Emmy-jelölt Da Ali G Show című műsorának házigazdája.

Következő nagy sikerét a Borat – Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika (Borat: Cultural Learnings of America for Make Benefit Glorious Nation of Kazakhstan), amelyben megalkotta újabb alteregóját, Borat Sagdiyev kazah tévériportert. A Rolling Stone magazin úgy vélte, lehetséges, hogy Baron Cohen ezzel teljesen új filmes műfajt teremtett. A film több negyedmilliárd dolláros összbevételt ért el, Baron Cohen Arany Glóbuszt kapott alakításáért, a forgatókönyvért pedig OscarŽ-ra jelölték.

2009-ben Baron Cohen Brünoként jelent meg a vásznon. A meleg osztrák divatszakértő története 138 millió dolláros összbevételt ért el.

Baron Cohen további fontosabb színészi alakításai: A leleményes Hugo (Hugo), Madagaszkár 1-3. (szinkronhang), Taplógáz (Talladega Nights: The Ballad of Ricky Bobby), Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya (Sweeney Todd: The Demon Barber of Fleet Street).

A film alkotói

 TOM HOOPER (rendező) OscarŽ-t kapott A király beszéde (The King's Speech) című film rendezéséért. A produkciót 2010-ben további 11 OscarŽ-ra jelölték, ebből még hármat tudott szoborra váltani (legjobb film, legjobb férfi főszereplő, legjobb forgatókönyv). A film számos további elismerés mellett hét BAFTA-t kapott, és 414 millió dolláros összbevételt ért el.

A Hooper által rendezett John Adams című kilencórás sorozat, amely Amerika függetlenségi küzdelmét mutatja be a második elnök szemszögéből, négy Arany Glóbuszt és 13 Emmyt nyert. Három Arany Glóbuszt kapott Longford című minisorozata.

További filmjei: Az elátkozott Leeds United (Damned United), Elizabeth I. (három Aranyglóbusz, kilenc Emmy), Vérvörös homok (Red Dust), Daniel Deronda (minisorozat), Szerelem hideg éghajlat alatt (Love in a Cold Climat), EastEnders (5 epizódot rendezett a 27 éve futó sorozatban), Cold Feet.

Első kisfilmjét (Runaway Dog) 13 évesen készítette egy 16 milliméteres kamerával. Painted Faces című rövidfilmjét 18 évesen forgatta. Vetítették a londoni filmfesztiválon, majd moziforgalmazásba került, és sugározta a Channel 4 is. Az oxfordi egyetemen Kate Beckinsale-t és Emily Mortimert rendezte, és ekkor készítette első tévészpotjait is. 

 TIM BEVAN & ERIC FELLNER (producerek) Európa vezető filmprodukciós cégének, az 1983-ban alapított és azóta számtalan filmes díjat nyert Working Title Films elnökei 1992 óta. Több mint kilencven filmet készítettek, amelyek bevétele világszerte eléri a négy és fél milliárd dollárt.

Oscar-díjas filmjeik: Ments meg, Uram! (Dead Man Walking), Fargo, Elizabeth. Összesen huszonnégy BAFTA-díjat gyűjtöttek be, többek között az Igazából szerelem (Love Actually) és a Négy esküvő és egy temetés (Four Weddings and a Funeral) című filmekkel, valamint nívós díjakat a cannes-i és a berlini nemzetközi filmfesztiválokon, több más elismerés mellett.
További nemzetközi sikereket elért filmjeik: A United 93-as (United 93); Büszkeség és balítélet (Pride & Prejudice); Nanny McPhee – A varázsdada (Nanny McPhee); Tűzveszély (Catch a Fire); Füstölgő ászok (Smokin' Aces); Vaskabátok (Hot Fuzz); Mr. Bean nyaral (Mr Bean's Holiday); Sztárom a párom (Notting Hill); Bean – Az igazi katasztrófafilm (Bean); A tolmács (The Interpreter); Johnny English; Ó, testvér, merre visz az utad? (O Brother, Where Art Thou?); Egy fiúról (About a Boy); a Bridget Jones filmek; Ali G Indahouse; Nanny McPhee és a nagy bumm (Nanny McPhee and the big Bang), Haláli hullák hajnala (Shaun of the Dead); Billy Elliot, Paul, Johnny English újratöltve (Johnny English Reborn), Zöld zóna (The Green Zone).
A Working Title következő nagyszabású produkciója az Anna Karenina, Keira Knightley és Jude Law főszereplésével. Magyarországi bemutató: 2013. január 24.