A MINDENSÉG ELMÉLETE

 

Tűnjön akármilyen cudarnak az élet, ahol élet van, ott remény is akad.

Stephen Hawking

A mindenség elmélete korunk egyik legnagyobb lángelméje, Stephen Hawking asztrofizikus lenyűgöző és felemelő történetét meséli el, egyben bemutatja két szerelmes ember küzdelmét, akik bátran szembenéznek az előttük tornyosuló akadályokkal. A film Jane Hawking Travelling to Infinity: My Life with Stephen (Utazás a végtelenbe: Életem Stephennel) című önéletrajzi műve alapján a született, a rendező az OscarŽ-díjas James Marsh (Ember a magasban /Man on Wire/).

1963-ban a patinás Cambridge-i Egyetemen egy fiatal kozmológushallgató Stephen (Eddie Redmayne – Nyomorultak) szép eredményeket ér el, és feltett szándéka, hogy "egyszerű, de ékesszóló magyarázatot” talál a világegyetemen létezésére. Az ő saját világa új értelmet nyer, amikor nagy szerelembe esik egy végzős bölcsészlánnyal, Jane Wilde-dal (Felicity Jones). Ám ez a fiatal, energikus férfi 21 évesen megrázó diagnózissal szembesül: motorneuron-betegségben szenved, ami azt jelenti, hogy a mozgásért felelős idegei elsorvadnak, minden képessége sorban felmondja a szolgálatot, és két éven belül meg fog halni.

Jane szerelme azonban rendíthetetlen, határozottsága megtörhetetlen – a pár összeházasodik. Felesége támogatásával Stephen nem fogadja el a diagnózist. Jane arra bátorítja, hogy fejezze be doktori értekezését, amely többek között a világ keletkezéséről szól. Családot alapítanak, és a doktori értekezés nyomán immár híres és megbecsült Stephen azzal kezd el foglalkozni, amiből neki magának állítólag oly kevés adatott – az idővel. Miközben egyre kevésbé ura a saját testének, agya az elméleti fizika határait kezdi feszegetni.

Stephen és Jane összefogva dacolnak minden akadállyal, új utakat törnek az orvostudomány és a fizika területén, és sokkal több eredményt érnek el, mint amennyiről valaha is álmodtak. Stephen Hawking idén 72 éves.

A rövid történet

Az idő mindig is szenvedélyesen érdekelte Stephen Hawkingot: mikor keletkezett a világegyetemen, mikor jön el a vége, és mi történik a kettő között? A briliáns asztrofizikus Az idő rövid története című könyvét több mint tízmillió példányban adták el világszerte.

Az idő problematikája azonban személyes szinten is érintette, amikor motorneuron-betegséget (MND) diagnosztizáltak nála, és még legfeljebb két évet adtak neki. (Az MND az amiotrófiás laterálszklerózissal (ASL) rokonítható, amit Lou Gehrig-betegségnek is neveznek.) /Gehrig amerikai baseballsztár volt, akinek hirtelen romlani kezdett legendás teljesítménye. ASL-t állapítottak meg nála, a betegség a diagnózist követően három év után végzett vele 1941-ben. – a ford./

Hawking élni akart, annak ellenére, hogy a kór egyre inkább korlátozta beszélőképességét és mozgását. Szerelemre vágyott, azzal a nővel, aki a felesége lesz. Bár úgy tűnt, erre semmi esélye, végül mindent megkapott, és még ennél sokkal többet is.

Akármennyire is erős volt az akarata, egyedül nem jutott volna messzire. Ám vele tartott Jane Wilde, aki hamarosan Jane Hawking lett. Maga is briliáns elme, az asszony Stephennek, a házasságuknak és a családjuknak szentelte az életét.

Az évtizedek teltek és múltak, a baljóslatú diagnózis nem teljesedett be, Stephen pedig folytatta elméleti fizikai kutatásait, újabb és újabb fantasztikus eredményeket érve el. Az ezredfordulón már ugyanolyan csodálattal emlegették a nevét, mint Albert Einsteinét.

Anthony McCarten forgatókönyvíró-producer régóta nagy tisztelője Hawking professzornak, különös tekintettel arra, hogy a fizikailag súlyosan korlátozott embernek mekkora erőfeszítésébe kerülhetett, hogy megírja alapművét. "Érthetővé tette a fizikát az egész világ számára, és művének nagyon mély üzenete van – magyarázza McCarten. – Mindennek hátterében pedig ott van Stephen fizikai állapota, ami miatt csak igen lassan, percenként egy-egy szóval tud kommunikálni. Hihetetlen ellentét feszül az elképesztő szellemi kapacitás és a majdnem teljes mozgásképtelenség között.”

McCartent meghatotta Jane Hawking Travelling to Infinity... című memoárja. "Csodálatos szerelemről szól, amely extrém kihívásokkal kénytelen szembenézni: először a fizikai hanyatlással, aztán azzal, hogy Hawkingék világhírűek lettek. Amikor nyilvánvalóvá válik, hogy erős túlzás volt közeli halálról beszélni, mert eltelik a két év, aztán tíz, majd húsz, merész és formabontó stratégiát kell kidolgozniuk annak érdekében, hogy szerelmük megmaradhasson. Ilyen love story nincs még egy a világon.”

A forgatókönyvíró Jane Hawking közreműködésével alakította ki az adaptáció koncepcióját. "Nagyon hálás vagyok, hogy hajlandó volt szóba állni velem – mondja McCarten. – Amikor először találkoztunk, nem ígértünk egymásnak semmit. Azóta is tartjuk a kapcsolatot.”

Amikor a forgatókönyv kezdett alakot ölteni, McCartent bemutatták Lisa Bruce producernek. Ő addig csak annyit tudott Hawkingról, hogy ő az a zseniális tudós, aki automata kerekesszékkel közlekedik és hangaktivátorral kommunikál, ezért a forgatókönyv elolvasása revelatív élmény volt számára.

"Sokan nem is gondolnak arra, hogy Stephen Hawkingnak magánélete is van, kevesen tudják, hogy ugyanúgy tudott jönni-menni és beszélni, mint bárki más, az pedig végképp nem köztudott, hogy gyerekei vannak – mondja a producer. – Ha közelebbről is betekintünk a magánéletébe, nemcsak a zsenit láthatjuk, hanem az apát és a férjet, s végül, de nem utolsósorban, a javíthatatlan optimistát. De számomra az a legfontosabb momentuma ennek a történetnek, hogy eredményeit soha nem tudta volna elérni egy olyan társ, mint Jane nélkül.”

Bruce azon is elámult, hogy Stephen és Jane története egyszerre egyedi és univerzális. "Hawkingék hihetetlen dolgokon mentek keresztül: ott volt ez a két fiatal ember tele csupa beteljesítendő ígérettel, és akkor robban a bomba, hogy Stephennek már csak két éve van hátra. Lényegében 21 évesen halálos ítéletet kapott. Ám ahelyett, hogy mindent feladtak volna, szembenéztek azzal, hogy mit szabott ki rájuk a sors. Azt hiszem, ez a világ egyik legfelemelőbb love storyja.”

A házasság fejlődött és alkalmazkodott a változó állapotokhoz, Hawking pedig hatalmas lépésekkel haladt előre a munkájában. "Ez a film 25 évet mutat be Jane és Stephen kapcsolatának történetéből – folytatja Bruce. – Ezalatt olyan dolgokat értek el, amikről egy egészséges ember nem is álmodhat. Ebből a szempontból tehát egyedi a történetük, miközben az egymás iránti szeretet és a gondoskodás univerzális.”

"Jane csodálatos dolgot tett – veszi át a szót McCarten. – Azt mondta Stephennek, hogy igen, hozzád megyek, és veled tartok, akármerre visz is utad. Ez rendkívül fontos volt Stephen számára, mert mint bevallja, egy nagy, sötét lyukban érezte akkor magát. Éppen csak elkezdett élni, amikor közölték vele, hogy mindjárt vége is az egésznek. A bizonytalanság ellenére Jane oldalán boldogan és optimistán vágott neki a házasságnak. Ez egyszerre bizonyult személyes és szakmai fordulópontnak. Jane-nek köszönhetően legyőzte a depressziót, és az a tudat, hogy ketyeg a visszaszámlálás, turbófokozatra kapcsolata szellemi képességeit. Úgy is mondhatnánk, hogy nagyon rövid idő alatt kifejlett asztrofizikus lett. A mindenség elmélete bemutatja, hogy a szellemi felemelkedés párhuzamosan zajlik a fizikai degradációval. Mindennek köszönhetően Stephen olyan bátorságra és belső késztetésre tesz szert, hogy nem csupán lépést tud tartani a nehézségekkel, de győzelmet is arat felettük.”

McCartennek és Bruce-nak évekbe telt, mire megszerezték az adaptáció jogait, illetve megkapták Jane és Stephen áldását is. Ez idő alatt fáradhatatlanul dolgoztak a történeten, arra törekedve, hogy elkerüljék a szenzációhajhászást és a szentimentalizmust, és ehelyett bemutassák a házasság összetett voltát.

"Hatalmas győzelem számukra, hogy együtt minden nehézségen keresztül tudták vágni magukat, és a házasság évtizedeket kibírt – magyarázza McCarten. – Stephen és Jane megmutatják nekünk, mire képes két ember, ha igazán elhatároz valamit. A forgatókönyv írása közben azonban arra is ügyeltem, hogy megmutassam a változó hangulataikat meg az időként előtörő frusztrációt, ami teljesen érthető. Filmünk Stephent ünnepli, de nem próbáljuk mitológiai hősként beállítani. Nagyon erős negatív érzelmek ébredtek benne a fizikai képességei elvesztése miatt, és ezt mi meg is mutatjuk, akárcsak a házasság hullámvölgyeit.

A mindenség elmélete legalább annyira szól a szerelem fizikájáról, mint a fizika iránti szerelemről.”

A film megrendezésére James Marsh OscarŽ-díjas rendezőt kérték fel, a gyártó cég pedig a Working Title Films lett, amelyet a sokszoros díjnyertes Eric Bevan és Tim Fellner vezetnek.

"Amikor megkaptam a forgatókönyvet, az a sztereotípia élt bennem, hogy Stephen Hawking az a zseniális tudós, aki tolószékben él és géphangon beszél – ismeri be James Marsh. – De aztán gyorsan magába szippantott Anthony megközelítési módja. Megtalálta a lehető legizgalmasabb nézőpontot. A történetet egy olyan nő szemszögéből meséli el, aki beleszeret egy ép testű férfiba, aztán úgy dönt, mellette marad annak ellenére, hogy halálos betegséggel diagnosztizálták. Ez a megható és szokatlan szerelmi történet arról szól, milyen érzés olyan emberrel élni, aki egyszerre fogyatékos és zseni, és milyen terhek rakódtak Jane vállára feleségként és anyaként. Ez nagyon gazdag alapanyag.”

Ami a film hangvételét illeti, a rendező erre a végkövetkeztetésre jutott: "Stephen Hawking története, habár keserédes, nem tragikus, pedig minden momentum adott lenne ehhez, hiszen egy fiatal embert súlyosan fogyatékossá tesz egy majdnem halálos betegség. Stephen karaktere az, ami fordít a kockán: humorral, kitartással, fogcsikorgatva felveszi a harcot a betegséggel, és a történet ettől nem tragédia lesz, hanem éppen ellenkezőleg. Eltelt több mint ötven év, és Stephen életben van. Ez fantasztikus!”

Stephen szerepében

"Stephen Hawking megformálása bármelyik színész számára félelmetes feladat – mondja McCarten. – Jól ismert közszereplő, akit mindenki tisztel. Olyan színészre volt szükségünk, aki meg tudja mutatni a hős 25 éven át tartó fejlődését: hogyan lesz egészséges emberből olyan, akinek csak néhány izma működik: csupán az egyik kezét tudja mozgatni és még némi mimikára képes, a hangját pedig gép közvetíti.”

Tim Bevan és Eric Fellner producerek nemrégiben együtt dolgoztak A nyomorultakban Anglia egyik emelkedőben lévő csillagával, Eddie Redmayne-nel, és most rábízták az új szerepet. "Eddie-nek nagyon örültem, mert tudtam, hogy a maximumot fogja kihozni magából – mondja Marsh. – Rendkívüli volt a hozzáállása, nem csak a fizikai, hanem a lelki felkészülésbe is roppant lelkesen vetette bele magát.”

Redmayne alaposan beleásta magát a témába, és megtudta, hogy Hawking patinás értelmiségi családból származik, viszont Jane Wilde-nak az az elhatározása, hogy nő létére egyetemi oktató lesz, még mindig merész dolognak számított a hatvanas évek elején. "Nagyon különböző emberek voltak, egyformán különlegesek, de ellenkező végleteket képviseltek – mondja a színész. – A filmnek az az üzenete, hogy két ember kiegészíti egymást, és együtt száll szembe a lehetetlennel, lenyűgöző volt számomra – és olyan romantikus!”

Stephen Hawking megformálásának fizikai része kezdetben emberfeletti feladatnak tűnt. Charlie Cox, Redmayne barátja és színésztársa – és hamarosan a film szereplője –, amikor megtudta, a másik mire vállalkozik, ezt mondta neki: "Nem tehetsz mást, 3000 százalékon kell teljesítened.”

Redmayne még a legapróbb részleteknek is utánajárt Hawkinggal kapcsolatban. "Jane írja a könyvében, hogy Stephen hihetetlenül jól kommunikál a szemöldökével. Hónapokat töltöttem a tükör előtt ezt gyakorolva. Amikor Stephennel találkoztam, megfigyeltem, hogy az 'igen' mindig egy halvány mosoly, a 'nem' pedig majdnem grimasz, de ebben csak néhány arcizma vesz részt, ezért megtanultam külön mozgatni ezeket az izmokat.”

Már a felkészülés elején Redmayne mellé szegődött Julia Wilson-Dickson beszédtanár és Alex Reynolds mozgásoktató. Reynolds azt gyakorolta a színésszel, hogy a betegség egyes leépülési fázisait hogyan játssza majd a forgatáson. 

Redmayne engedélyt kapott arra, hogy MND-betegekkel találkozzon egy klinikán és otthonukban is. "Úgy éreztem, kötelességem a lehető legnagyobb hitelességgel ábrázolnom ezt a betegséget. Abban a szerencsében is részem volt, hogy magával Stephennel is találkozhattam.”

Mivel nem maradt fenn semmilyen dokumentáció Stephen betegségének korai szakaszáról, Redmayne és Reynolds konzultáltak egy olyan orvossal, aki az MND-re specializálta magát, hogy minél pontosabban érzékeltethessék a leépülési folyamatot. Hogy a kapott adatokat jól hasznosíthassák a 48 napos forgatáson, Redmayne számozott táblázatot készített, amelyen bejelölte, hogy az MND éppen melyik szakaszban van az adott jelenetben. Ez a módszer felbecsülhetetlen értékűnek bizonyult, mivel mint a legtöbb játékfilmben, A mindenség elméletében sem a cselekmény időrendje szerint forgatták a jeleneteket.

"Eddie hónapokig készült, hogy minél árnyaltabban mutathassa be a betegség előrehaladását – mondja McCarten. – Bármelyik forgatási napon tisztában kellett lennie azzal, hogy az adott jelenetben éppen hol tart. Olyanokat kérdezett, hogy 'most a hangom a négyes fázisnál tart?', vagy 'ez a hármas fázis a testem szempontjából?' Hihetetlen fegyelmet és intelligenciát követelt ez tőle, mert egyik nap 4.3 fázisos jeleneteket forgattunk, másnap pedig egy tíz évvel korábban játszódó részt vettünk fel, ahol az MND értéke a táblázat szerint még csak 2.7 volt.”

Marsh csak szent szövegnek becézte a táblázatot. "Azt mutatta számunkra, mire volt képes Stephen és mire nem a történet adott pillanatában.”

Jane megformálása

A Jane Hawkingot alakító színésznőnek kevesebb fizikai elvárásnak kellett megfelelnie, az érzelmek ábrázolása terén azonban az ő esetében is kivételes teljesítményre volt szükség. James Marsh rendezőnek Felicity Jonesra esett a választásra, mert úgy érezte, a színésznő méltó párja lesz Redmayne-nek.

"Számos bonyolult jelenet volt, amelyben Eddie-nek főleg fizikailag kellett megnyilvánulnia, Felicity pedig elsősorban az érzelmek skáláján játszott – mondja a rendező. – Paradox érzelmeket kellett mutatnia, ez pedig nagyon kemény dolog. Egyszerre kellett többféle érzést közvetítenie: milyen lehet olyasvalakit szeretni, aki folyamatos leépüléssel járó gyógyíthatatlan betegségben szenved, s ez milyen terheket ró rá és a karrierjére.”

"Csodáltam, hogy a forgatókönyv mennyi empátiát mutat az emberek iránt – mondja Jones. – Színészként nagyon örültem, hogy megmutathatom, miként fejlődik a karakter hosszú éveken át.”

A színésznő korán, a produkció elindulásakor találkozott Jane Hawkinggal. "Olyan ember, aki nem adta fel – folytatja Jones. – Az egész életét Stephenre áldozta, de közbe megőrizte a saját egyéniségét. Fontos volt számára, hogy a saját jogán ismerjék el, ezért folytatta a tanulmányait, miközben gondoskodott a férjéről és nevelte a gyerekeiket. Micsoda eredményeket ért el!”

Jane és Stephen szerelme áll a film középpontjában, és a történet későbbi részét bevilágítja a románc kezdetének fénye, főleg a Mária-bál gyönyörű jelenete, amely a film egyik leginkább magával ragadó része. "A házasságuk később roppant bonyolult lesz, ezért már a film elején el kell hinnünk, milyen őrülten szerelmesek egymásba – magyarázza Marsh. – Mindkét félnek nagyon érzékenynek és gyengédnek kell mutatkoznia.”

"Azt hiszem, azonnal erős szexuális vonzalom ébredt közöttük, de ugyanakkor ez két erős intellektus találkozása is – magyarázza Jones. – Szerintem versenyeztek is egymással, mert ez így szokott lenni két nagyon okos és teljesen különböző ember között – mindez pedig segített összekötni őket.”

Csillagok távolában

"Filmünk Stephen életének csak kicsit több mint a felével foglalkozik – von mérleget Anthony McCarten. – Amit róla és Jane-ről tőlük maguktól tudunk, az ennyi: nagy szerelembe estek, hatalmas megpróbáltatásokon mentek keresztül, ami próbára tette szerelmüket, felnevelték a gyerekeiket, és végül óriási változással kellett szembenézniük, amit közösen dolgoztak fel. Nem tipikus hollywoodi 'boldog befejezés', de kétségtelenül hepiend.”

"Jane egyáltalán nem szentimentális alkat – mondja James Marsh rendező. – Olyan filmet akartam csinál, ami hozzá hasonlóan kemény és precíz. Nem akartam kihagyni, milyen hullámvölgyek következtek be a házasságukban vagy hogy milyen gyötrelmeket okozott a betegség, éppen azért, mert ezek teszik ennek a szerelmi történetnek a tanulságát olyan méllyé és felemelővé.”

"Ez a két rendkívüli ember a szerelmet és a világegyetemet egyaránt górcső alá vette -  hangsúlyozza Lisa Bruce producer. – S végül megtalálták azokat a válaszokat, amiket kerestek, amikor a csillagok távolába és önmagukba tekintettek.” 

A film szereplői

EDDIE REDMAYNE (Stephen Hawking) 2012-ben a BAFTA ígéretes tehetségeknek járó Raising Star Awardjának kitüntetettje lett. Az amerikai színészkamara legjobb csapatnak járó kollektív díjára jelölték A nyomorultakban (Les Misérables) nyújtott teljesítményéért. Ugyanezért jelölték az Evening Standard és az MTV díjaira is.

Fontosabb filmjei: Egy hét Marilynnel (My Week with Marilyn), Fekete halál (Black Death), A másik Boleyn lány (The Other Boleyn Girl), Elizabeth: Az aranykor (Elizabeth: The Golden Age).

FELICITY JONES (Jane Hawking) a 2001-es Sundance Fesztiválon a zsűri különdíját kapta az Őrülten hiányzol (Like Crazy) című filmben nyújtott alakításáért. Legutóbb British Independent Film Awardra jelölték A titokzatos szerető (The Invisible Woman) című film főszerepéért.

Válogatott filmográfiája: A csodálatos pókember 2. (The Amazing Spider-Man 2), Kísértés (Breathe-In), Derűs égbolt esküvőre (Cheerful Weather for the Wedding), Hisztéria (Hysteria).  

A film alkotói

JAMES MARSH (rendező) dokumentum- és játékfilmeket egyaránt készít. OscarŽ-ját egy előbbi műfajban forgatott produkcióért kapta (2009): az Ember a magasban (Man on Wire) arról az artistáról szól, aki 1974-ben egy szál drótkötélen átsétált a World Trade Center egyik tornyáról a másikra. A filmet többek között BAFTA-val és Independent Spirit Awarddal is kitüntették.

Legutóbb Kettős játszma (Shadow Dancer) címmel készített kémthrillert az IRA és a brit titkosszolgálat harcáról.

További fontosabb munkái: A király (The King), Wisconsin Death Trip, John Cale (tévé-doku), The Animator of Prague (tévé-doku).

TIM BEVAN & ERIC FELLNER (producerek) Európa vezető filmprodukciós cégének, az 1983-ban alapított és azóta számtalan filmes díjat nyert Working Title Films elnökei 1992 óta. Több mint száz filmet készítettek, amelyek bevétele világszerte meghaladja az ötmilliárd dollárt. A Richard Curtis által rendezett valamennyi filmnek ők a producerei.

Legutóbbi munkájuk a Trash című produkció, amely Andy Mulligan magyarul is olvasható bestsellerének feldolgozása.
Cégük filmjei eddig tíz Oscar-díjat hoztak: Nyomorultak (Les Misérables), Anna Karenina, Vágy és vezeklés (Atonement), Ments meg, Uram! (Dead Man Walking), Fargo, Elizabeth, Elizabeth: Az aranykor (Elizabeth: The Golden Age).

Összesen harmincöt BAFTA-díjat gyűjtöttek be, többek között az Igazából szerelem (Love Actually) és a Négy esküvő és egy temetés (Four Weddings and a Funeral) című filmekkel, valamint nívós díjakat a cannes-i és a berlini nemzetközi filmfesztiválokon, több más elismerés mellett.

További nemzetközi sikereket elért filmjeik: Időről időre (About Time), A United 93-as (United 93); Büszkeség és balítélet (Pride & Prejudice); Nanny McPhee – A varázsdada (Nanny McPhee); Tűzveszély (Catch a Fire); Füstölgő ászok (Smokin' Aces); Vaskabátok (Hot Fuzz); Mr. Bean nyaral (Mr Bean's Holiday); Sztárom a párom (Notting Hill); Bean – Az igazi katasztrófafilm (Bean); A tolmács (The Interpreter); Johnny English; Ó, testvér, merre visz az utad? (O Brother, Where Art Thou?); Egy fiúról (About a Boy); a Bridget Jones filmek; Ali G Indahouse; Nanny McPhee és a nagy bumm (Nanny McPhee and the big Bang), Haláli hullák hajnala (Shaun of the Dead); Billy Elliot, Paul, Johnny English újratöltve (Johnny English Reborn), Zöld zóna (The Green Zone).