A másik oldalon

{slimbox album="amoldalon"}images/stories/programajanlo/film/amoldalon/1.jpg{/slimbox} {slimbox album="amoldalon"}images/stories/programajanlo/film/amoldalon/2.jpg{/slimbox} {slimbox album="amoldalon"}images/stories/programajanlo/film/amoldalon/3.jpg{/slimbox} {slimbox album="amoldalon"}images/stories/programajanlo/film/amoldalon/4.jpg{/slimbox} {slimbox album="amoldalon"}images/stories/programajanlo/film/amoldalon/5.jpg{/slimbox} {slimbox album="amoldalon"}images/stories/programajanlo/film/amoldalon/6.jpg{/slimbox} {slimbox album="amoldalon"}images/stories/programajanlo/film/amoldalon/7.jpg{/slimbox} {slimbox album="amoldalon"}images/stories/programajanlo/film/amoldalon/8.jpg{/slimbox}

Eredeti cím: Auf der anderen Seite / The Edge of Heaven
Rendező: Fatih Akin
Forgatókönyv: Fatih Akin
Producer: Ali Akdeniz , Fatih Akin, Klaus Maeck 
Operatőr: Rainer Klausmann
Vágó: Nicolas Chaudeurge
Zene: Andrew Bird
Gyártó ország: Németország / Törökország
Gyártási év: 2007
Nyelv: német, angol, török
Hossz: 122 perc
Főszereplők: Nurgül Yesilçay, Baki Davrak, Tuncel Kurtiz
Forgalmazza: Best Classics
Mozipremier: 2008. április 10.

Ali, a brémai nyugdíjas török prostituáltat vesz maga mellé, hogy életét bearanyozza. Fia, Nejat először elképed, de hamar megkedveli a lányt, mikor megtudja, hogy Yeter csak azért bocsátja áruba testét, hogy lánya egyetemi tanulmányait fizethesse.

Mikor Ali megöli a nőt, Neyat felkerekedik, hogy Isztambulban megkeresse a lányát. Aytent azonban nem csak Neyat keresi, de a török rendőrség is - terrorizmussal vádolják.

Fontosabb díjak:
2007 - Cannesi Filmfesztivál: Legjobb Forgatókönyv (Fatih Akin)
2007 – Európa Filmdíj: Legjobb Forgatókönyv (Fatih Akin)
2008 – Bajor Filmdíj: Legjobb rendező (Fatih Akin)

The Match Factory presents
a Corazón International Production in Co-Production with Anka Film, in Association with NDR and Dorje Film

A Best Hollywood
bemutatja

A MÁSIK OLDALON

THE EDGE OF HEAVEN

AUF DER ANDEREN SEITE

A FILM BY

FATIH AKINSZINOPSZIS

A megözvegyült, nyugdíjas Ali úgy érzi, megszabadulhat a magánytól, amikor találkozik a prostituált Yeterrel. Azt javasolja török honfitársnőjének, hogy havi juttatásért cserébe költözzön hozzá.
Ali könyvmoly német professzor fia, Nejat kezdetben nem nagyon örül apja döntésének, de idővel egyre jobban megkedveli Yetert, kivált, amikor megtudja, hogy az asszony a nehezen megkeresett pénze jó részét hazaküldi Törökországba a lánya egyetemi tanulmányaira.

Yeter váratlan halála még nagyobb érzelmi és fizikai szakadékot teremt apa és fia között. Nejat Isztambulba utazik, hogy szervezett keresést indítson Yeter lánya, Ayten után. Úgy dönt, hogy Törökországban marad, és lakást cserél egy német könyvesbolt tulajdonosával, aki hazatér Németországba. Ám Nejat azt nem tudja, hogy a huszonéves politikai aktivista Ayten már Németországban van, mert menekülnie kellett a török rendőrség elől.

Az egy fillér nélkül magára maradt Ayten barátságot köt egy német diáklánnyal, Lottéval, akit egy pillanat alatt levesznek a lábáról a fiatal török nő bájai és politikai kiállása. Lotte otthonába fogadja a lázadó Aytent, aminek nem túlzottan örül konzervatív gondolkodású anyja, Susanne. Aytent végül letartóztatják és hónapokra bezárják, miközben arra vár, hogy politikai menedékjogot kapjon. Miután a kérelmét elutasítják, Aytent visszatoloncolják  Törökországba, ahol bebörtönzik.

A szenvedélyes Lotte úgy dönt, hogy mindenáron segít Aytennek.
Törökországban azonban fennakad a bürokrácia hálóján, és egyre reménytelenebb vállalkozásnak látja Ayten kiszabadítását. Egy véletlen könyvesbolti találkozást követően Lotte Nejat lakótársa lesz. Közben egy tragikus esemény arra készteti Susannét, hogy Isztambulba menjen és segítsére legyen a lányának. Végül Susanne adja meg Nejatnak az érzelmi indíttatást, hogy az elidegenedett fiú felkeresse az apját, aki most a Fekete-tenger mellett él Törökországban.

FATIH AKIN
Író-rendező

NEM AKAROK KIESNI AZ ELSŐ KÖRBEN
A FALLAL SZEMBEN (GEGEN DIE WAND) elkészítése annyira lekötött, hogy amikor befejeztem, fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek. A korábbi filmjeimnél más volt a helyzet: még az előzőn dolgoztam, de már tudtam, mi lesz a következő. Most viszont tanácstalan voltam. Paradox módon csak nehezítette a dolgot, hogy a Fallal szemben nagy sikert aratott. Erre nem számítottam. Akármilyen nagyszerű érzés is a siker, nem old meg mindent. Én még jobban leblokkoltam tőle. Nagy terhet rakott rám, mert úgy éreztem, hogy legközelebb még jobb filmmel kell előállnom. Művészi értelemben is előre akartam lépni és be kellett bizonyítanom magamnak, hogy tudok még annál is jobbat, mint a Fallal szemben. Szeretek sporthasonlatokkal élni, így most azt mondogattam magamban: nem akarok kiesni az első körben. Szembe kellett néznem azzal a kihívással, hogy rátromfoljak a Fallal szembenre.
Gyorsabbnak kell lennem, mint Carl Lewis. Ben Johnsonnak kellett lennem.

SZÜLŐVÉ VÁLNI
Nagy hatással volt rám, amikor apa lettem. A fiam 2005-ben született. Egyszeriben felelősséget kellett vállalnom és gondolnom kellett a holnapra. Azelőtt afféle rock ’n’ roll csávó voltam. A fiam születése enyhítette azt a kreatív nyomást, amely rám nehezedett. És egyértelműen befolyásolta az írásmódomat. A tanítás a hamburgi egyetemen, ahol megoszthattam a tapasztalataimat a hallgatókkal, szintén segített. Attól is enyhült bennem a feszültség, hogy elkészítettem az ÁT A HÍDON – Isztambul hangjai című dokumentumfilmet. Igazi terápia volt Törökországba menni és találkozni az ottani énekesekkel és zenészekkel.

MEGTANULNI A LECKÉT
A filmrendezés fontos része az életemnek, de eltörpül az olyan nagy kérdések mellett, mint a születés, a szeretet, a szerelem és a halál. Úgy érzem, három filmet kellett elkészítenem ahhoz, hogy felnőjek. Nevezzük trilógiának, ha úgy tetszik, de alapvetően három olyan filmről van szó, amelyeket a szerelem, a halál és a gonosz témája köt össze. A FALLAL SZEMBEN a szerelemről szólt. A MÁSIK OLDALON a halálról. Abban az értelemben, hogy minden halál egyben születés is. Mert minden halál és minden születés új dimenziókat nyit meg. Úgy érzem, A másik oldalon esetében eljutok egy újabb szintre, de még mindig hiányzik valami. Ami majd a gonoszról szóló harmadik filmemben lesz benne. Úgy érzem, ezzel teszem ki a pontot a végére. Ez a három film az én leckém, csak akkor léphetek tovább, ha ezt megtanultam. Talán zsánerfilmeket fogok rendezni, film noirt, westernt vagy akár horrort.

A SZERETET MŰVÉSZETE
Erich Frommtól „A szeretet művészete” nagy hatással volt rám. Lenyűgöznek az emberi kapcsolatok. Nemcsak a „boy meets girl” vagy a szexualitás értelmében, hanem a szülő-gyerek kapcsolat is. Minden emberi kapcsolat. Hiszem, hogy azért vannak háborúk szerte a világban, mert az emberiség nem úgy használja a szeretetet, ahogyan kellene. Azt gondolom, hogy a gonosz a lustaság terméke. Könnyebb gyűlölni valakiket, mint szeretni őket.

FORGATÁS TÖRÖKORSZÁGBAN
Végül 2006. május elsején elkezdhettem a forgatást. A MÁSIK OLDALON-t Németországban – Brémában és Hamburgban --, illetve Törökországban – Isztambulban, a Fekete-tenger partján és Trabzonban forgattuk, közel 10 héten át. Törökország nagyszerű hely egy filmrendezőnek. Németországban jóval kevésbé érdekes forgatni. Vannak itt is vonzó helyszínek, de erősen kell őket keresni vagy megteremteni magadnak. Törökország földrajzi helyzetének köszönhetően fantasztikusak a fényviszonyok. Nekem Isztambulban forgatni olyan volt, mintha New Yorkban lennék. Mindkét város egyszerre vonzó és kozmopolita. Mindkettő megalopolisz. Szeretek nagyvárosokban forgatni, hiszen magam is nagyvárosi gyerek vagyok. Ezt ismerem.
Ebben a filmben Isztambul városa az egyik szereplő. A külföldi Lotte, aki nem beszéli a nyelvet, elveszettnek érzi magát, amikor szembesül Isztambullal. De azért szerettem volna
megtörni a nagyváros képeit a vidék és a tengerpart képeivel.

KÉT KULTÚRA KÖZÖTT
Nekem van egy török és egy német hátterem is. Németországban születtem, de a két kultúra között létezem. Európában nevelkedtem, de török nevelést is kaptam a szüleimtől. A török kultúra mindig is része volt az életemnek. Gyerekkorom óta minden nyáron elutaztunk
Törökországba a szüleimmel. Mivel én magam e két kultúra között létezem, természetes, hogy a filmjeim is ezek között mozognak.

GYŰLÖLNI ÉS SZERETNI TÖRÖKORSZÁGOT
Egyszerre szeretem és gyűlölöm Törökországot, nagyon bonyolult kapcsolat fűz hozzá. Azután támadt bennem erősebb érdeklődés az ország iránt, hogy 1995-ben befejeztem az iskolát. Úgy döntöttem, hogy ott készítem el az első rövidfilmemet (WEED, 1996). Akkor egy másik arcát ismertem meg Törökországnak, és egyre jobban elbűvölt. Törökebb lettem tőle. A Törökországban forgatott filmjeim minden egyes méterével azon igyekeztem, hogy egyre jobban megismerjem és megértsem az országot. De minél többet értettem meg belőle, annál szomorúbb lettem. Gyűlölöm a politikát, a nacionalizmust. Elég megnézni, hogy mi történik abban az országban. A történelem ismétli önmagát. Ugyanazt a hibát követik el újra meg újra. Szeretem Törökországot, de az ottani forgatás rengeteg energiát, könnyet és véres verítéket kíván.

A TÖRÖK BÜROKRÁCIA
A MÁSIK OLDALON nemcsak erős képet fest a törökországi bürokráciáról, hanem egyenesen kafkait. Ez nem bírálat akar lenni, hanem maga az igazság – kommentár nélkül. Amikor a filmben – Ayten szeme láttára -- letartóztatják a politikai aktivistát, a tömeg boldogan ujjong. Az a szomorú helyzet, hogy ez természetes módon alakult így a próbán: a statiszták automatikusan eldezdtek tapsolni. Mindez csak úgy lehetséges, ha a letartóztatottakat valóban az „állam ellenségeinek” tekintik. A fasizmus létező dolog és nagyon is jelen van Isztambul utcáin.

TÖRÖK ZÁSZLÓERDŐ
A filmben rengeteg török zászló látható. Aki nem hiszi, számolja meg őket.
Sejtem, hogy a nacionalisták ezt a Törökország iránti szeretet jelének fogják tekinteni, pedig én egy zászlót sem tettem oda. Azok mind ott voltak. Én nem változtattam a helyszíneken. Úgy filmeztem le őket, ahogy voltak. Talán túl messzire mentem, de tényleg annyi török zászló van ott!

AZ INTELLIGENCIA SZEXI
Az intelligencia szerintem szexi, ezért csináltam professzort a Nejat nevű szereplőmből. Ráadásul egy török származású német professzor szembemegy bizonyos sztereotípiákkal, amelyek még mindig léteznek Németországban. A törökök ma jelentős szerepet játszanak a német kultúrában, politikában és tudományban. Nem csak az utcán lézengenek. Yeter szemében annyira fontos a tanulás, hogy még a maga prostituálása árán is hozzá akarja segíteni a lányát. Nejatot is ezen a tudásvágyon keresztül lehet megközelíteni. Kedvemre volt a sorsnak az az iróniája, hogy amikor Nejat Isztambulba megy, helyet cserél egy német értelmiségivel, akinek könyvesboltja van ott.

A TANULÁS MENTHETI MEG A VILÁGOT
A művelődés, a tanulás kiemelt szerepet kap a filmben. Nejat és az apja konfliktusában egy könyv válik szimbolikus tárggyá. Melyik könyv legyen az? A kérdés nagyon nehéz döntés elé állított. Nem akartam a „Siddarthát” (Hermann Hesse), sem „A babót” (Tolkien) vagy más olyat, ami tele van párhuzamos jelentéssel. Ezért arra gondoltam, hogy inkább a barátom fantasztikus könyvét fogom reklámozni. Így lett a kritikus könyv a Tochter des Schmieds, Selim Özdogan műve. A filmben kulcsszerepet játszik az olvasás. Az olvasás tanulást jelent. És egyedül a tanulás mentheti meg a világot.

HANNA ÉS TUNCEL
Elképzeltem ezt a német anyát, amint Isztambulba utazik, hogy megkeresse az eltűnt lányát. Már a korai szakaszban Hanna Schygullát láttam ebben a szerepben. Belgrádban találkoztam vele először 2004-ben és teljesen elvarázsolt. Nagyon beleéltem magam az ötletbe, hogy vele fogok dolgozni. Egyes német újságírók Fassbindert emlegették velem kapcsolatban, bár én egyáltalán nem így látom. Én az utcáról jöttem, nem a színházból. Yilmaz Güney inkább tekinthető az elődömnek, mint a normákkal szembemenő, független alkotó. Ami Fassbindernek Hanna, az a színész volt Güney számára Tuncel Kurtiz, akit szintén elég korán kiválasztottam A másik oldalon szereplőjének. De nem az volt a célom, hogy a Fassbinder és Güney filmjeiből ismert ikonokként használjam fel őket. Önhittség lett volna részemről azzal próbálkoznom, hogy nálam úgy jelenjenek meg, mint még senki másnál. Nem akartam, hogy ilyen szempontok befolyásolják a rendezésemet. Számomra ez a munka történetmesélést jelent. Hanna és Tuncel pedig beleillett ebbe az elképzelésbe, ezért játsszák ők a szülőket a filmben.

SAMPLING
Filmkészítőként azt tartom kihívásnak, hogy ne ismételjem önmagam. Szeretnék meglepetést okozni magamnak, de legfőképpen a közönségnek. Remélem, hogy valamennyi filmem másmilyennek tűnik. Azt hiszem, ez öt film után már megítélhető. Amikor ötleteim támadnak, egyszerre jön elő mind, bár számos különböző forrásból származnak. Sőt újra feldolgozom őket, valahogy úgy, mint a „sampling” a hiphop zenében, amit szeretek. Ismert basszus alapokkal újat alkotnak valami régiből, ami ugyanakkor egyfajta hommage is. A másik oldalon egyes témáit az Át a hídon – Isztambul hangjai című filmemből emeltem át. A politikai aktivista Ayten figuráját az ottani kurd énekesek ihlették. Nekünk itt, nyugaton nem kell harcolnunk a szólásszabadságért. De Törökországban még folyik a harc az igazságért.

A SZENVEDÉLY SZEXI
Szenvedélyesen küzdeni valamiért szexi. És nekem szükségem volt egy szexi szereplőre a filmben. Ayten nagyon érzelmes. Talpraesett és nagyon vonzó. Politikus alkat. Az őt játszó színésznő, Nurgül Yesilçay kezdetben nem tudott otthonosan mozogni a figura politikai közegében. Amikor végül elfogadta, már ment minden, mint a karikacsapás. Lenyűgözött, hogy milyen jól ismeri a figurát. Én sok olyan nőt ismerek, mint Ayten, és Nurgül nem tartozik közéjük. Ayten az én női alakmásom. Hisz valamiben, de később a saját meglepetésére megváltoztatja a nézeteit.

POLITIKUS ALKAT VAGYOK?
Meg akarom változtatni a világot -- akkor politikus alkat vagyok? A filmemtől azt várom, hogy megváltozzon a világ – ez politizálás? Talán inkább filozófia, de úgy gondolom, a mai világban minden politika. Olyan korban élünk, amelyben lehetetlen szétválasztani az életet, a politikát és a művészetet.
Én mindig hiszek abban, amit csinálok, de lehet, hogy holnap már mást fogok gondolni. Igyekszem elkerülni a dogmatizmust. Bármiben is hisznek az emberek – legyen az vallás vagy politika –, mindennek megvannak a határai, minden egy irányba tart. És én most arról akartam filmet rendezni, amikor túllépünk ezen és átmegyünk a másik oldalra. Megpróbáltam némi távolságot tartani, mint egy külső szemlélő. De úgy tűnt, hogy ez nem lehetséges. Néha nem a fejünk után megyünk. Azt hiszem, nekem is van egy irracionális részem, nevezzük szívnek.

NÉMETORSZÁG ÉS TÖRÖKORSZÁG
Susanne és Lotte németekként az Európai Uniót képviselik, míg Ayten és Yeter
Törökországot. Minden, ami a filmben közöttük történik, a két rendszert reprezentálja. Jól szórakoztam Susanne és Ayten vitáján az Európai Unióról. De nem az a lényeg, hogy én hol állok. Ezt a dialógust azoknak a véleményeknek az alapján írtam meg, amelyeket gyakran hallottam a környezetemben forgó emberektől.
A film végére a német Susanne és a török Ayten egyaránt azzal szembesül, hogy alaposan megváltozott a látásmódja és a gondolkodása. Az utolsó könyvesbolti jelenetben, amikor megölelik egymást, csak a vágásnál figyeltem fel egy apró részletre. Nem messze a nőktől van két kis zászló, egy német és egy török. A barátom és a partnerem, Andreas Thiel, aki 
a forgatás utolsó hetében hunyt el, tette oda őket. Ezek valamit szimbolizálnak. Azt, hogy A másik oldalon a két ország kapcsolatáról is szól.

FATIH AKIN

ÉLETRAJZ

A MÁSIK OLDALON (AUF DER ANDEREN SEITE) Fatih Akin ötödik játékfilmje, amelynek a 2007-es Cannes-i Filmfesztival versenyprogramjában volt a világpremierje. A 2005-ös ÁT A HÍDON – ISZTAMBUL HANGJAI a mai Törökországban fellelhető változatos zenéket mutatta be. A 2003-as FALLAL SZEMBEN (GEGEN DIE WAND) elnyerte a Berlinale Arany Medvéjét és a legjobb filmnek járó német és európai filmdíjat.

Fatih Akin 1973-ban született Hamburgban török szülőktől. Első rövidfilmjét még a hamburgi Szépműveszeti Főiskola Vizuális Kommunikáció szakának hallgatójaként írta és rendezte 1995-ben (SENSIN - DU BIST ES!), amellyel a Hamburgi Nemzetközi Rövidfilmfesztivál közönségdíjasa lett. Ezt egy második rövidfilm (GETUERKT, 1996) követte. Első nagyjátékfilmje (RÖVID ÉS FÁJDALOMMENTES / KURZ UND SCHMERZLOS, 1998) Locarnóban Bronz Leopárdot nyert, Fatih Akin pedig megkapta a legjobb fiatal rendezőnek járó Bajor Filmdíjat.

FILMOGRÁFIA

2007 A MÁSIK OLDALON (AUF DER ANDEREN SEITE)
2005 ÁT A HÍDON – ISZTAMBUL HANGJAI (dokumentumfilm)
2003 FALLAL SZEMBEN (GEGEN DIE WAND)
2002 SOLINO
2001 WIR HABEN VERGESSEN ZURUECKZUKEHREN (dokumentumfilm)
2000 IM JULI
1998 RÖVID ÉS FÁJDALOMMENTES (KURZ UND SCHMERZLOS)

A SZEREPLŐKRŐL

BAKI DAVRAK (NEJAT AKSU)

Baki Davrak 1997-ben robbant be Kutlug Ataman német-török drámájában (LOLA AND BILIDIKID). Újabban Harald Bergmann 2006-os filmjében (BRINK-
MANNS ZORN) láthattuk. További filmszerepei: Willem Droste: PAST BY NIGHT; Ulli Schüppel: PLANET ALEX; Thomas Arslan: DEALER, ami az 1999-es berlini filmfesztivál sikere volt.

Baki keresett színpadi színész, de gyakran szerepel tévésorozatokban is (pl. “Kommissarin Lucas”; “Wolffs Revier”; “Eva Blond”; “Fedőneve: Puma” vagy a “Tetthely”). Játszott 
Stefan Holtz’s 2005-ös tévéfilmjében (“Meine verrückte türkische Hochzeit“).
Baki szerzőként is ismert, nemrég jelent meg versgyűjteménye.

NURSEL KÖSE (YETER ÖZTÜRK)

Nursel Köse 2002-ben tűnt fel Buket Alakus filmjében (ANAM): egy anyát játszott, aki meg akarja menteni tizenéves fiát a drogoktól. Újabban Alakus PARTVONALON (EINE ANDERE LIGA) című filmjében szerepelt; ez a megindító kamaszdráma a Max Ophüls Fesztivál közönségdíjasa lett. Egyéb filmjei: Anno Saultól a KEBAB KAPCSOLAT; és 
Hark Bohm díjnyertes darabja (YASEMIN) 1988-ból, ami egy tradicionális török családról szól Németországban.

Nursel televíziós szerepei: egy 2005-ös török minisorozat (“Sessiz Gece”) és
Ruth Olschan 2003-as német tévéfilmje (“Savannah”).

HANNA SCHYGULLA (SUSANNE STAUB)

Hanna Schygulla nem sejtette, hogy valaha is hivatásos színésznő lesz, amíg egy barátnője el nem cipelte egy előadóművészeti kurzusra Münchenben. Ott találkozott egy fiatal színésszel: Rainer Werner Fassbinderrel. Nem fejezték be az iskolát, hanem saját színházat alapítottak 
(Anti Theatre), filmezni kezdtek és idővel a német filmművészet leghíresebb és legtermékenyebb alkotópárosa lett belőlük (EFFIE BRIEST, MARIA BRAUN HÁZASSÁGA, PETRA VON KANT KESERŰ KÖNNYEI, LILI MARLEEN és még hosszan sorolhatnánk). Olyan rendezőkkel dolgozott, mint Andrej Wajda (SZERELEM NÉMETORSZÁGBAN), Wim Wenders (HIBÁS MOZDULAT), Volker Schlöndorff
(A HAMISÍTVÁNY), Margarethe von Trotta (JÓZAN ŐRÜLET), Jean-Luc Godard (PASSIÓJÁTÉK), Ettore Scola (A POSTAKOCSI), Marco Ferreri (A JÖVŐ A NŐ, PIERA TÖRTÉNETE – ez utóbbiért megkapta a legjobb színésznőnek járó díjat az 1983-as Cannes-i Filmfesztiválon), Kenneth Branagh (HALJ MEG ÚJRA), Amos Gitai (ÍGÉRETEK FÖLDJE) és Tarr Béla (WERKMEISTER HARMÓNIÁK).

Hannah Schygulla maga is rendezett két mozgóképet: 1979-ben egy kísérleti filmet az álmokról (TRAUMPROTOKOLLE), amely ma már ott van a New York-i Museum of Modern Art (MOMA) filmgyűjteményében. Újabban már a fiatal rendezői nemzedékkel dolgozik együtt (Till Franzen: KÉK HATÁR/DIE BLAUE GRENZE; Hans Steinbichler WINTERREISE; Fatih Akin (A MÁSIK OLDALON).

CAST

TUNCEL KURTIZ (ALI AKSU)

Több mint 40 évet és több tucat filmet felölelő hosszú pályája során Tuncel Kurtiz az egyik legkedveltebb színésszé vált Törökországban. Újabban egy török tévészériában 
(“Kara Duvak”) és egy minisorozatban (“Haci”) szerepelt, de a mozivásznon is gyakran feltűnik (Carlo Mazzacurati: TIGRISEN LOVAGOLVA / A CAVALLO DELLA TIGRE; Semir Aslanyürek: SELLALE / THE WATERFALL. További filmjei között ott van két  Yilmaz Güney rendezés, A FAL és a REMÉNY, Ömer Kavurtól a TORONYÓRA, Zeki Öktentől a NA, PÁ. Játszott Hiner Saleem (VIVE LA MARIÉE), Erden Kiral (KANAL), Reis Celik (HOSCAKAL YARIN), Dervis Zaim (TABUTTA RÖVASATA) filmjeiben és a MAHABHARATA Peter Brook rendezte filmváltozatában.

Számos díjjal büszkélkedhet, többek között a legjobb színész lett az 1986-os Berlinalén (Shimon Dotan: HIUH HAGDI) és a legjobb mellékszereplő az 1994-es Antalya
Fesztiválon (Tunca Yönder: BIR ASK UGRUNA). Kurtiz 1936-ban született a törökországi Bilecikben.

NURGÜL YES¸ILÇAY (AYTEN ÖZTÜRK)

Nurgül Yes¸ilçay ma Törökország egyik legünnepeltebb fiatal színésznője. Legutóbb Baris Pirhasan szívet melengető falusi történetében (ADEM’IN TRENLERI) szerepelt, amelynek a 2007-es Isztambuli Filmfesztiválon volt a bemutatója. További filmjei: Atif Yilmaz
2005-ös komédiája (EGRETI GELIN); a Yucel Yolcu rendezte epizód a 2005-ös Isztambuli mesékben (ANLAT ISTANBUL); Haluk Özenç 2002-es kaland vígjátéka (MUMYA FIRARDA), Semir Aslanyürek 2001-es történelmi drámája (Sellale) és Omer Vargi 1999-es kultuszfilmje, a MINDEN SZUPER LESZ (HERSEY ÇOK GÜZEL OLACAK).

Nurgül saját főszerepét játszotta újra Abdullah Oguz 2003 filmjében (ASMALI KONAK: HAYAT), amely a népszerű tévésorozat alapján készült. A török tévénézők más darabokban is látthatták már (“Ezo Gelin”, “Ikinci Bahar”, “Meleker Adasi/Angel Island”, “Belali Baldiz”).

A törökországi Afyonban született Nurgül az Anatoliai Állami Konzervatóriumban és
az Eskisehir Egyetem drámatagozatán tanult színjátszást. A színpadon volt már Ophelia
Shakespeare Hamletjében és Blanche DuBois A vágy villamosában.

PATRYCIA ZIOLKOWSKA (LOTTE STAUB)

Patrycia Ziolkowska Fatih Akin SOLINO és Buket Alakus ANAM című filmjében tűnt fel. Főszerepet is osztották már rá újabb rövidfilmekben (Lale Nalpantoglu: VERGISS SIE);
Katja Pratschke, Gustav Hamos: RIEN NE VA PLUS).

Többek között olyan német tévésorozatokban láthattuk őt, mint  a „Stubbe“, a “Nikola”, a “Tetthely”, a “Schimanski felügyelő” és a “Der Ermittler”. Keresett színpadi színészként az utóbbi néhány évben Patrycia több főszerepet is játszott a bonni Schauspielben: volt Polly a Koldusoperában, Ellida Wangel a “Die Frau vom Meer”-ben, Johanna “Az orleans-i szűz”-ben, Marie  a “Woyzeck”-ben és Egle egy Marivaux-darabban. Vendégművészként fellépett a bécsi Volksheaterben, a grazi Vereinigte Bühnében, a hannoveri Niedersächsisches Staatstheaterben, a hamburgi és a bochumi Schauspielhausban és a berlini Volksbühnében.

Patrycia Luc Perceval rendezővel készült a berlini Schaubühne „Moliere. Eine Passion“ című produkciójára, amelynek a Salzburgi Ünnepi Játékokon volt a bemutatója 2007. augusztusban.

CREW

rendezte FATIH AKIN
írta  FATIH AKIN
producerek ANDREAS THIEL
KLAUS MAECK
FATIH AKIN
ko-producer ERHAN ÖZOGUL
 
operatőrRAINER KLAUSMANN (BVK)
vágó ANDREW BIRD
casting MONIQUE AKIN
díszlettervező TAMO KUNZ, SIRMA BRADLEY
zene SHANTEL
hang KAI LÜDE
smink DANIEL SCHRÖDER
jelmez KATRIN ASCHENDORF