A legboldogabb lány a világon

Delia Fratila egy apró romániai faluban él családjával. Egy nap kiderül, hogy ő a győztese egy reklámcég nyereményjátékának: beküldött három címkét egy üdítőital palackjáról, és megnyerte a fődíjat, egy drága autót.

Promóciós tevékenységként Delia és szülei Bukarestbe mennek, hogy a lány egy videóban ország-világ előtt bizonyítsa: a cég betartja ígéreteit, és valóban átadja a nyereményt. A hosszú utazás után a család végre megérkezik a forgatás helyszínére, egy nagy térre a város közepén.

A lány napja a forgatással telik. Feladat nem tűnik túl bonyolultnak: a kocsiban a kormány mögött ülve innia kell az üdítőből, majd megköszönni nyereményét. A munkát a szokásos apróságok zavarják: Delia elfelejti a szöveget, folyton frissíteni kell a sminkjét, az üdítő nem néz ki elég jól, meg kell változtatni a kamera szögét, eltörik néhány spotlámpa, stb.

A forgatási szünetekben Delia sokat beszélget szüleivel – mely beszélgetések végül csúnya szóváltásokba torkollanak. A vita tárgya az, hogy mihez kezdjenek az autóval: Delia meg akarja tartani magának, míg szülei szerint el kellene adni, hogy kilábaljanak a szegénységből.

A vita egyre hevesebbé, a forgatás pedig egyre abszurdabbá és idétlenebbé válik. Az elsőre szerencsének hitt esemény extrém és fájdalmas dologgá lesz Delia számára, mely arra készteti, hogy újragondolja családjával való kapcsolatát. 

A rendező nyilatkozata:

„2005-ben egy operatőr barátommal, Andrei Butica-val egy kisfilmen dolgoztunk. Egy nap elmeséltem neki egy történetet, melynek az első profi forgatáson való részvételemkor voltam szemtanúja. Egy szegény anyagi körülmények között élő fiatal lányt kellett lefilmeznem.  Az lett volna a feladata, hogy boldogan nézzen a kamerába, miközben azt meséli, hogyan lett egy autó tulajdonosa. Ennek ellenére a lány egyáltalán nem volt boldog, sőt, egyenesen szerencsétlennek érezte magát, mivel a szülei úgy döntöttek, eladják az autót, hogy kifizethessék adósságaikat. Andrei azt mondta, ebből a sztoriból jó filmet lehetne csinálni. Ezen felbátorodva Augustina Stanciu-val megírtuk a 30 oldalas forgatókönyvet.

    Tulajdonképpen, sosem tudtam igazán, miről is szól ez a történet. Úgy gondoltam, több mindenről is szólhat egyszerre. Szólhat arról, hogy az emberek mit gondolnak boldogságuk kulcsának az életben. Kompromisszumokról és hazugságokról. Arról a nyelvről, amit a film használ a csalás érdekében. Arról, hogy milyen félénk tinédzsernek lenni és nem birtokolni azt a bátorságot, mellyel szembeszállhatnál a szüleiddel. Arról, hogy milyen szülőnek lenni, olyannak, akinek muszáj gyermekéből profitálnia, hogy beteljesüljenek vágyai. Boldogságról, szomorúságról, fogyasztásról. Kapitalizmusról. Arról, hogy hogyan megy le nyáron a nap az Egyetem téren. 

Az elkészült filmet megnézve nem tudom, a fentiekből mennyi maradt meg benne. Nem tudom, hogy a film jó vagy rossz.  Sem a képességem, sem a kellő távolság nincs meg ahhoz, hogy ezt meg tudjam ítélni. Szerencsére ez nem is az én dolgom.  Csak azt remélem, hogy bárki, aki megnézi a filmet, talál benne majd valami fontosat és érzelemmel telit.”

Díjak:
Szófia Nemzetközi Filmfesztivál 2009: FIPRESCI-Díj

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány