Georges Simenon: Maigret és a halott gyémántkereskedő

A Maigret és a halott gyémántkereskedő 1931-ben íródott, sorban a kilencedik Maigret-kötetként – és mivel ebből Simenon több mint százat írt, a legkorábbi Maigret-művek egyikéről van szó, ennek minden előnyével és hátrányával.

A könyvet már a megjelenést követő évben megfilmesítette Jean Renoir, ami nem is csoda, ugyanis már a regény maga is olyan, akár egy kész filmforgatókönyv, a film noir műfaját hátborzongatóan tökéletesen idéző hangulattal, karakterekkel és cselekménnyel.

A történet egy tizenhét órán át tartó, eredménytelen kihallgatással kezdődik, amelynek során a Franciaországban élő dán Carl Andersenből Maigret semmit nem tud kihúzni arról, hogy hogyan kerülhetett garázsába egy antwerpeni gyémántkereskedő holtteste, miközben autója a szomszéd, Michonnet garázsában állt, és hogyha Andersennek sejtelme sincs erről és ártatlan, miért próbált mégis megszökni testvérével, Elsével. Maigret így kénytelen megfigyelni a Trois-Veuves (Három özvegy) útkereszteződésben élő Andersenéket, a Michonnet házaspárt, valamint az autószerelő-műhelyt vezető volt bokszolót, Oscart. A hullák száma hamarosan a gyémántkereskedő özvegyével szaporodik, és az egymást is figyelő szomszédok, valamint az éjszaka rejtélyes módon megemelkedő kamionos forgalom kiismerését követően nem is tart sokáig Maigret-nek felgöngyölíteni a szálakat.

A regény egyik legnagyobb előnye a titokzatos Else karaktere, érdekessége pedig, hogy a Maigret-történetek általában eléggé kurta, hirtelen lezárása helyett itt Simenon szokatlan részletességgel ír arról, mi történt a későbbiekben Carllal és Elsével.

Agave, 1980 Ft