Üveghangok egy másik dimenzióból

De mint mondja, lejött a színpadról, s bár a zene élete legfontosabb momentuma, most a csend birodalmában jár inkább, ahol a versek és a képek születnek.

Alsó tagozatos korában írta az első versét, az éneklés hozta számára előbb a sikereket. Ebbéli tehetségét édesapjától örökölte, ahogy vidám természetét is. Anyai ágról jött a versszeretet és a maximalizmus. Mindez spékelve művészettörténeti érdeklődéssel (amiből diplomázott), grafikus vénával, természet szeretettel és erős Istenhittel. Ezek a pillérek melyek, lehetővé teszik, hogy puszta létével, mint egy varázsgömbként funkcionálva a világ számos szépségét tudja visszatükrözni a vele kontaktusba kerülő számára.

- Üveghang lett a könyvem címe, mert ez egy különleges zenei felhang is. Nem mindenki számára hallható, de előcsalható, s én szeretném hallhatóvá tenni. A kötetben minden az üveggel, a tükörrel, a fénnyel asszociál. Ez utóbbi halhatatlan és örökkévaló. Születéskor a fénybe érkezünk, jelen van életünkben, s elmúlás után jön a mennyei fény - kezdi bemutatni ciklusokba rendezett művének tematikáját. - Eposzi hosszúságúak, vagy epigrammai sűrűségűek a versek, de vannak benne haikuk, melyek csak pillanatokat villantanak, a továbbgondolást az olvasóra bízom. Az önkifejezés számomra nagyon fontos, dallal, verssel, ecsettel, de még inkább, hogy harcoljak az érzelmi elsivárosodás, érzelmi analfabétizmus ellen. Ehhez most a vers az eszközöm. Jönnek a versek, amikor magam vagyok. Az írás egy öntisztulás is, le kell írni, hogy feljöjjenek a titkaim - s azt is elárulja, legtitkosabb gondolatai zárójelben szerepelnek a kötetben. De prózában napi szinten elemzi élete folyását az esti naplóírás során.

- Fontos az alkotáshoz és saját utunk megjárásához, hogy önmagunkkal együtt tudjunk lenni. Ehhez csend kell, amihez az este kínálja a legjobb alkalmat. A napok zajosak, lótunk-futunk, este lehet egy kis csönd, ha ki tudjuk kapcsolni a híradót. Ma nagyon a külsőségek korában vagyunk, néhány versemben társadalomkritikát is megfogalmazok. Furcsa, hogy nem beszélek a szerelmes verseimről, pedig az is fontos - teszi hozzá nevetve, majd részletezi a saját maga által illusztrált könyv szerkezetét.

- Gyakoribb volt, hogy már meglévő festményem alapján írtam a verset, de a fordítottjára is akadt példa. 160 verset válogattam a sok fiókban lévő közül dr. Szabó Ágnes barátom bíztatására. Nem véletlenek a fejezetek, sem a könyv nyitó verse (Más dimenzió). Bár más területen működtem eddig, s úgy tűnik előjövök a semmiből egy könyvvel, azért még van rálátásom a jambusokra. Bár ösztönös nálam a versírás, tudom, hogy a tartalom és forma egyaránt meghatározza. De leginkább a ritmus, melyet a zenéből jól ismerek, s mely egész életünk velejárója, néhány milliméteres korunktól kezdve, amikor is az anyai szívhang üteme hat ránk. - S már váltjai is a témát, gyermekeire, unokáira, akik számára a legnagyobb boldogságot jelentik.

- Nem szoktam megveregetni a vállam, csak ha a gyermekeimre gondolok, vagy a tanítványaim sikereit látom. Nagy öröm volt a könyvbemutatón is, hogy Hajdú Sándor által megzenésített egyik versemet legfiatalabb tanítványom, Wohner Dóra adta elő. Nagy élmény volt a színészek közreműködése, a megbecsült költők pozitív kritikája - enged meg magának egy kis elismerést, miközben három versét is beválogatták a Krúdy antológiába .- Nagyon magasra teszem a mércét magammal szemben, örökös megfelelési kényszerem van. Ez a hibám és hajtóerőm egyszerre. S illik, nem illik, még vannak terveim. Talán szilánkokra töröm az üveghangot, s témánként több kötet is szeretnék. Eddig, karnagyként, háttal álltam a közönségnek, most a könyv bemutatón jó volt látni az emberek szeretetét, a szemekben a csillogást a meghatottságtól vagy az örömtől. Egyébként is érdekelnek a szemek, amikor festek. S tudom, hogy sokat csacsogok, de tudok hallgatni is. Mindent akarok egyszerre. Mint a méhecske, amely virágról virágra száll, gyűjtöget, s közben talán ki is csurran valami.

S míg búcsúzom, még elénekli kedvenc dalát. Gyönyörű a hangja, s arcára ülő átszellemültség. Aztán hirtelen váltással meséli a falon sorakozó festmények történetét. Jön egy újabb dal, közben egy kis örömtánc, mely a tiszta gyermeki önfeledtséget engedi egy pillanatra felbukkanni. Néhány tai-chi mozdulat, majd megigazítja a cserépben az ibolya levelét. Aztán zongorázik egy búcsúzó dalt. A dedikálást speciális tollal teszi, melynek színe egyezik a nyomdai betűével.

"Sejtelmes, illékony világom

Egy megfejtésre váró nagy titok" /Üveghegy, részlet/