"Anya és lánya” Gyenesdiáson

A felbecsülhetetlen értékű kézimunkákat, terítőket, díszpárnákat: zalai, nagyírásos, mezőségi, hódmezővásárhelyi, torockói, udvarhelyi, rábaközi, komádi, hevesi, sióagárdi, karádi, gömöri, bakonyi, kalocsai, palóc, furtai motívumokkal hímezték. Miután a helyi dalkör egy tavaszi vers és népdalcsokor előadásával megörvendeztette a tárlatnyitó közönségét, az alkotók méltatására felkért Petánovics Katalin néprajzkutató mesélt Mária és Veronika elhivatottságáról. A hitébe mindig erősen kapaszkodni képes nyugalmazott tanítónő hazaszeretetre, emberségre nevelte a rábízottakat. Még 1968-ban 16 fő bevonásával Egregyen hívta életre a díszítőművészeti szakkört, amelyik hamarosan "népismereti szabadegyetemmé" lett, hisz a honi hímzéskultúra bemutatásán túl fölkeresték az egyes tájegységeket, ahol földrajzi, történelmi és néprajzi ismereteiket is gazdagították.

A magyarság kulturális kincseit keresték erdélyi, felvidéki, burgerlandi kirándulásaik alkalmával is. Mindenkit szeretettel elfogadva, egymást becsülve segítettek a másiknak, miközben az örömöt adó hímzést, mint női népi mesterséget kitanulták, s munkáikat kiállították már Svédországban, Kanadában és Németországban is. A szakkör tevékenységébe a kertész-technikus, virágkötő Veronika 8 éve kapcsolódott be, hogy a szépségnek hódolva másokat is boldogítson.