Szakrális tárgyak kiállítása

Kevés család örökíti

Egy évvel korábban pásztorbot faragásos összeállítását tárta a nyilvánosság elé a gyűjtő, most pedig szakrális jellegű alkotásokat (faragások, feszületek, festmények) mutatott be. Felidézte, egykor minden otthonban megvolt az úgynevezett házi oltár, itt tartották a vallással kapcsolatos tárgyakat, melyek jelenléte önmagában is nevelő erővel bírt, ahogy az iskolákban meglévő feszületek is. Ma egyik sem jellemző, tette hozzá sajnálkozva.

Prokné Tirner Gyöngyi a gébárti Kézművesek Háza vezetője a megnyitó alkalmával a néprajz viszonyát a szakrális tárgyakkal érintette röviden. Elmondta, kezdetben a magyar ősvallás szellemiségét kutatták, majd az első világháború után nagyobb lendülettel vizsgálták a tárgyi alkotásokat is. A munkának a második világháború utáni miliő erős gátat vetett, de a szankciók ellenére a '70-es évektől megkezdődtek a komolyabb kutatások.

- A szakrális tárgyaknak adott helye volt a lakásban, általában erre a célra kialakított sarokban, ahol semmilyen más dolgot nem tartottak. Ez a hétköznapokon egy-egy odafordulás során is emlékeztetett a vallás jelentőségére. Hétvégén aztán mindenki megjelent a templomban, imakönyvvel, olvasóval, melyet szintén ezeken a házi oltárokon tartottak. Régen hagyományozódott a családban a vallásos lelkület és az ehhez kapcsolódó népművészet is. Ma kevés család örökíti ezt, újra kell tanulni, ezért sem lesz céltalan talán ez a kiállítás, itt az iskolában - mondta Prokné Tirner Gyöngyi.

A kiállítás megnyitón részt vett Kornél ferences testvér, aki méltatta a kiállított tárgyak egyszerűségét, tisztaságát, mélységét.

A programon közreműködött az Igazgyöngy Hagyományőrző Egyesület egyházi népi énekekkel, valamint Szabó Judit és Molnár Csaba néptánccal.