Évadnyitó előadás a bábszínházban

A darab – melynek központi konfliktusa a félelem és a magány, illetve annak játékos feloldása – jó választásnak bizonyult az őszi szezon elindítására. A probléma egy óriási szélvihar miatt keletkezik, és közvetve a felszabadult, simogató szél által oldódik meg. A hideg téli esték előtt pedig amúgy sem árt elgondolkodni azon, hogy miért is vagyunk magányosak, búskomorak és emberkerülők, főleg ha ránk tör a sötét időszak. Persze a mese ezen része inkább a felnőtteknek szól, a gyerekek mindeközben megtanulhatják, hogy miért fontos a szél (elfújja a felhőket, így kisüthet a nap, messzire viszi a virágport, így virágba borulhat a táj, s mindenkinek jó kedve lesz), valamint a bátorság és a barátság.

Magányországban járunk, ahol sötét van, sivárság és mindenki retteg. Még a házaikból sem jönnek ki az emberek, és sosem találkoznak egymással. Félni szinte kötelező, hiszen ez adja a biztonságot. Legalább is a Király (Balázs László) szerint, aki maga is a paplan alá bújva vacog a félelemtől; pedig ő irányítja a "rettegést". Hatalmának erejét az adja, hogy egy pusztító szélvihar után elfogta, és bezárta a szelet. Az országban így aztán minden sötétségbe borul, szép lassan az emberek szíve is. A félelem, bénultság és magány "biztonságában" élnek, még akkor is, ha ettől kietlen és sivár tájjá változott hazájuk.

Csak egy kislány, Liza (Medgyesi Anna) mer segítséget kérni. Palackpostáját Samu (B. Szolnok Ágnes) és kutyája Buksi (Balázs László) találja meg, aztán fel is kerekednek, hogy a kislány (és az egész Magányország) segítségére siessenek.

A hatásos díszlet, és a jól kivitelezett bábok segítségével tényleg egy izgalmas, őszinte és elgondolkodtató történetbe csöppen a néző. Reménykedünk, és drukkolunk, hogy az emberi kapcsolatok megerősítésével, a zsarnok uralkodó csapdába csalásával eltűnjön a magány a szívekből, s kitisztuljon az ég felettünk. A kiszabaduló Szél (Nagy Karina) csodás, önfeledt tánca jelzi; legyen bármilyen hatásos is a megfélemlítés és a manipuláció, végül úgyis győz a szabadság. A változás szele előbb utóbb szétkergeti a leggonoszabb fellegeket, és elűzi a leggonoszabb uralkodókat is. A bátorság és a tettre készség pedig nagy dolgokra képes; igaz barátságok születhetnek, eltűnik a félelem és újra napsütötte országban élhetünk.