Illemtanóra a Griff színpadán

Egykor természetes volt, hogy az iskolákban illemtant tanítottak a gyerekeknek, bizonyos társadalmi rangon túl, pedig szigorú etikettje volt a polgári viselkedésnek. Azóta sok minden változott (lazult), de azért az emberi interakciónak most is vannak normái, amit nem árt, ha a gyerekek is megtanulnak. Mert ugye a koszos kezünket nem szokás a függönybe vagy a terítőbe törölni, szippogás helyett jobb, ha szépen csendesen kifújjuk az orrunkat, ha nem szürcsöljük a levest, ha nem beszélünk teli szájjal, és ha nem bújunk az ágy alá a vendég elöl. Ja, és nyelvet öltögetni sem ér, ha valami vagy valaki nem nyeri el a tetszésünket. (Sajnos... pedig ez igen felszabadítólag tud hatni az emberre.)

A Griff színpadán a nagymama állandóan résen van, hiszen Aliz, Albert és Éva (B. Szolnok Ágnes, Szilinyi Arnold, Medgyesi Anna) folyamatosan olyan kalandokba keveredik, aminél vagy nem tudják, vagy nem akarják alkalmazni a megfelelő illemszabályt. Az előadás folyamán az unokák (és a nézőtéren a gyerekek) játékos formában tanulhatják meg, hogyan is kell (kéne) viselkedni az asztalnál, az utcán, a vendégségben, játék közben, vagy épp egy zongoraórán. Az illemtanórát tréfás karakterű síkbábok, és színes, játékos, mozgatható díszletek teszik élményszerűvé.

A szórakoztató illemtanóra jó választás volt a bábszínház részéről, mert a gyerekek maximálisan azonosulni tudnak a színpadon látható karakterekkel, és csínytevésekkel. A történet néhány eleme azonban talán mára már kissé idejétmúltnak tűnik. A "karót nyelt", idős zongoratanár-néni figurája, és egyáltalán a zongoraóra maga (főleg a nyári szünetben, a nagymamánál?!) egy mára már letűnt korszakot és szokást idéz. Egy mai kornak megfelelő illemtanórán az okostelefonok, tabletek és egyéb 21. századi eszközök illendő használata is fókuszba kerülhetne (mert ne gondoljuk, hogy egy testileg és szellemileg jól fejlett óvodás nem ért hozzájuk). Na, és mi van azokkal a bizonyos étkezési normákkal? Az oké, hogy teli szájjal nem beszélünk, de miért ne lehetne beszélgetni az asztalnál evés közben? Az étkezés egy társas cselekedet, és közösségi élmény, és az inkább örömteli, ha a családok vacsora közben megbeszélik a napi történéseket egymással.