Valósághű utópia a folklórról

Zalai siker az országos művészeti versenyen

A Bakon élő fiatal művész a Csány-iskola tanulója volt, mellette rajzolni járt az Adyba, majd a dekoratőr tanfolyamot is elvégezte. Tanította többek között Nagy Szilvia, Farkas Ferenc, Horváth M. Zoltán, és Tánczos György, a baki rajziskolában pedig Kocsisné Horváth Katalin. Érettségi után a Kaposvári Egyetem grafika szakán végzett, de mint mondja, csak azért, mert abban az évben festészet szak épp nem indult. Jelenleg a Nyugat-magyarországi Egyetem művészeti karának végzős diákja, s az említett képével pályázott a legutóbbi OMDK-ra.

A Folklór utópia alapötlete onnan származik, hogy néprajz szakos barátainak segített egy gyűjtésben, melynek témája a göcseji táncok voltak. Aztán látott egy táncost, aki crocspapucsot viselt, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

- Már korábban is foglalkoztatott a gondolat, hogy a mai ember tárgyai közül vajon mi kerül majd ötven, vagy száz év múlva a néprajzi gyűjteményekbe. A népi kultúra ma is működik, minden nap tetten érhető, és a mai kornak is vannak olyan tárgyai, illetve sajátos elemei, amik később biztos, hogy a múzeumokba kerülnek - folytatta az alkotó.

Így született meg a triptichon elrendezésű festmény, mely egy vélt képet, egy víziót dokumentál. Arra helyeződik a hangsúly, hogy a jövőben a látogató mit láthat majd egy néprajzi kiállításon. A műanyag szék, a rózsaszínű papucs és a póni a jelent képviselik, a népi barokk asztalra helyezett agyagedény, a régi szenes vasaló, és a Mária szobor pedig a múltat, illetve azt, amit mi most értékesnek ítélünk az elmúlt kor tárgyaiból. Persze ezek egy része már a maga korában is konfekciótermék volt.

Gombos Zsófia azt is elmondta, hogy a kép központi színeként a kéket - méghozzá a kékfestést idéző árnyalatot - határozta meg, ennek ellensúlyozására pedig rózsaszínű tárgyak kerültek a vászonra. A meszes hatású fal, a döngölt padló szintén a népies hatást erősíti. A festmény körülbelül három hónapig készült, közben ellátogatott a skanzenbe, ahol megfigyelte az épületbelsőket, és a tárgyak elrendezését, majd vázlatokat készített, és - műterem híján - egy általános iskola osztálytermében megépítette azt a teret, amelyben a "víziója" tárgyait elhelyezte.

A festményt nemcsak el kellett küldenie a versenyre, hanem meg is kellett védenie egy zsűri előtt. Erre Egerben került sor. A bírálók, bár elsősorban a technikát nézték, díjazták az ötletet, illetve azt az izgalmas elgondolást, hogy valaki a valósághoz közeli módon fest meg egy utópiát.