Mondik Noémi képei a VMK-ban

Persze nem kell fővárosinak lenni ahhoz, hogy élvezni és érteni tudjuk Mondik Noémi képeit. Mindannyian jártunk már panelházban, tudjuk milyen egy lift belülről, mennyire kicsi a lakások élettere és mennyire zavaró tud lenni a szomszédok zaja, vagy éppen az ablakunk alá öntött szemét látványa és bűze. A képeknek mintha szaga is lenne – erre Cserpes Attila intézményegység vezető is utalt nyitóbeszédében – szinte érezzük a lépcsőházakban áradó szeméttároló szagot, vagy éppen az utcáról áradó kutyagumi és vizelet "illatát", a metróba zsúfolódott tömegek szagáról már nem is beszélve.

Hiper-realista és szürreális képek ezek, hiszen a panel-valóságba néha ufók és ismeretlen (képzelet szülte) lények is beférkőznek; elterelve gondolatainkat a rideg valóságtól. Attól a valóságtól, amit nem jeleznek a budapesti turista-kalauzokban, amibe nem vágyik, hanem beleszületik az ember és csak ritka esetben van módja kitörni belőle.

Mondik világa azonban a körülmények ellenére mégsem nyomasztó, hanem nagyon színes, játékos és úgy ironikus, hogy egy pillanatig sem érzünk keserűséget. A művész otthonosan mozog ebben a panel-világban, ám egyszerre résztvevője (de nem részese, mert nem azonosul vele) és "outsidere" is annak, hiszen az űrlények jelenléte elvágyódásra utal. A képek nem feltétlen társadalomkritikus célzatúak, sokkal inkább tűnnek amolyan hangulatjelentéseknek. Mint mikor valaki unalmában rajzolgat (néhány alkotáson látható is ez a momentum: ágyon fekvés, egyetemi előadás közben).

Ő – mindannyiunk örömére – Paint-ben "rajzolgatott". Talán ez nem éppen a legmenőbb grafikai program (bár a Windows-sal együtt folyamatosan fejlődik), de Mondik Noémi legalább olyan jól ismeri ezt a számítógépes programot, mint a fővárosi lakótelepeket. Ebből a kétfajta tudásból pedig egy egyedi, újszerű és korszerű képi világ született; némi pixeles, retrós hangulattal fűszerezve a panel-realitást.