Gábriel retrospektív a zsinagógában

Fél éve hunyt el Gábriel József festőművész, akinek tiszteletére emlékkiállítást rendeztek a pályatársak, barátok, a Városi Hangverseny –és Kiállítóteremben. A "Mert az úgy van..." című retrospektív tárlatot Balaicz Zoltán polgármester, a művész egykori tanítványa, és dr. Kostyál László művészettörténész nyitotta meg. A polgármester ma is szeretettel gondol vissza az Ady-iskolában eltöltött gimnáziumi éveire, na és a mindig morcosnak, mogorvának tűnő, ám a bajsza alatt mindig mosolygó Gábriel Józsefre.

Arra a Gábriel Józsefre, aki Kostyál László szerint nagyon szerette az életet, ezt bizonyítják festményei is. Képekben, vizuálisan gondolkodott, s hogy mennyi változás történt látásmódjában az évtizedek alatt, csak ezen a kiállításon látszik igazán. A zsinagóga kiállítótermében ugyanis a kezdeti grafikák, rajzok, az első komolyabb, nagyobb méretű festmények éppúgy láthatók, mint utolsó munkái.

Az alkotó pályája a hetvenes években indult, ekkora a szocialista realizmus dogmája már megdőlt. A porondon a mérsékelt avantgárd törekvések jelentek meg; szürrealisztikus, expresszív hatások, a konstruktivizmussal való kacérkodás volt jellemző. Gábriel első munkái is ehhez a vonulathoz tartoztak: expresszív alkotások voltak ezek, erőteljes, élénk színekkel, plasztikus formákkal. Művészetére később már nem ez volt jellemző: a formák elveszítették erőteljességüket. Visszafogottabb, sejtelmesebb ábrázolásmódra váltott. Töredékek, gondolatfoszlányok, bizarr képzettársítások jelentek meg a képeken. Bonyolultabbá vált a mögöttes narratíva értelmezése is. De valójában ez az, ahogy Gábrielt ismerjük, hiszen ezekkel a festményeivel vonult be a köztudatba és a nemzetközi színtérre.

A művészettörténész úgy látja, hogy a kilencvenes évek második felében ismét egységes kompozíciókká álltak össze a töredezett alakok. Ez volt az az időszak, mikor a söjtöri születésű, Zalaegerszegen tevékenykedő festőművész egy komoly elhatározás után Dallasba költözött. A tengerentúli világ új impulzusokat adott a művésznek, de azért a régi hangulatok is fel-felbukkantak. Munkássága egyre sokszínűbbé vált; megjelentek a portrék, zsánerképek, tájképek, erőteljesebben kidolgozott figurákkal, színekkel. Kostyál szerint azonban ez még korántsem nevezhető realizmusnak, hiszen párás, ködös, emlékek, homályába bújó festésmód jellemezte továbbra is. Figurái pedig sosincsenek akcióban és nincsenek konkrét kapcsolatban a nézővel sem.

Művészetének filozofikus irányultsága viszont végigvonul minden korszakán; szemlékjük akár a hetvenes években készült alkotásait, vagy a kétezres években megfestett műveket.

A tárlaton részt vett Gábriel József özvegye, Janice Gábriel is, aki megköszönte a szervezőknek és a közreműködőknek, hogy létrejöhetett az emlékkiállítás. Annál is inkább, mert a tárlaton rengeteg olyan festmény látható, ami magánszemélyek birtokában van. A képeket azonban jó így együtt, egy környezetben látni.

A tárlat – mely június 3-ig látogatható – pozitívuma, hogy régi fotográfiák, és grafikák is színesítik a repertoárt. Még közelebb hova ezzel Gábriel személyiségét és figuráját a közönséghez.