Daniela Jauregui munka közben

Rituális füsttel záródott a GébArt művésztelep

Huszonkét év hosszú idő. Százötvennél is több művész fordult meg a tó partján ennyi idő alatt, s az itt készült alkotások száma is több százra tehető. A GébArt Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelep túl van már néhány korszakváltáson is: kezdetben a fémszobrászat dominált, majd a kőszobrászat és festészet után hosszú évekre a kerámiaművészeté lett a főszerep. Az elmúlt négy évben pedig Kopasz Tamás Munkácsy-díjas képzőművész vezetésével, újra festőművészek költöznek nyaranta a kézművesek házába.

Idén két mexikói - Armando Martinez és Daniela Jauregui - mellett egy szlovákiai születésű, ám ma már Mexikóban élő festőművész, Stano Cerny képviselte a tábor nemzetközi "vonalát". A magyarok között két ifjú alkotót - Ferenc Réka Boglárkát, és Herédi-Szabó Tibort - köszönthettünk. A hagyományok híven pedig két zalaegerszegi kötődésű művész - Gazdag Ágnes, és Tóth Norbert - is meghívást kapott.

Ha már a hagyomány szónál tartunk: épp ez volt a témája az idei művésztelepnek is. A tábor nyitásakor Gyutai Csaba polgármester, Kopasz Tamás művészeti vezető, és Nagy Johanna a művésztelep vezetője is kíváncsian várták, hogy a résztvevők vajon mit "hoznak ki" a témából. Annál is inkább, mert a tradíció mindenkinek mást és mást jelent. Eszünkbe juthat akár néphagyomány, akár művészettörténeti korszak, vagy valamely korábbi nagy festészeti iskola előtti tisztelgés, de rituális cselekedetek is szóba jöhetnek. A kérdés persze az, hogy mindezt hogy lehet a kortárs festőművészet eszközeivel megjeleníteni.

Gazdag Ági a klasszikus és barokk hagyományokból merít

Mint az a tábor végére kiderült, az alkotók tényleg sokféleképpen értelmezték a témát. A vásznak egyikén feltűnt egy Miska-kancsó is, de összességében nem ez volt a jellemző. A művésztelep vége előtt néhány nappal, a zárókiállításra készülve Kopasz Tamás lapunknak elmondta: izgalmas munkák születtek, s jól látszik, hogy leginkább a mexikóiak értelmezték a hagyományt, hagyományos módon - ha lehet ilyen szó- és tartalmi ismétlődésbe bonyolódni. De ez érthető is, hiszen mint azt a művészeti vezető mondta: a mexikóiak egész élete és kultúrája erről szól.

A magyarok már más utakat és lehetőségeket kerestek a téma kifejtésére. Munkáikon főleg az látszik, hogy ők maguk mit tartanak hagyománynak. Kopasz Tamás például saját festészetén belül az absztrakt expresszionizmus, vagy gesztusfestészet hagyományait követi.

Gazdag Ágnes (aki Zalaegerszegen született, ám az egyetem elvégzése után Budapesten maradt, jelenleg pedig Szentendrén él és alkot) a klasszikus, azon belül is főleg a barokk festészet tradícióiból merít. Képeinek stílusa - a beállítástól, a színeken át - teljesen hagyományos(nak tűnik); a meglepetés a portrék alanyaiban rejlik. Plüssfigurák és más mesealakok kerülnek fókuszba; vagyis munkáiban a klasszikus festészet elemei keverednek a mai vizuális kultúra jelenségeivel. (Gazdag Ágnes munkáiból augusztus 30-án átfogó kiállítás is nyílik a Gönczi Galériában.)

Ferenc Réka Boglárka és Gazdag Ágnes

A GébArt művésztelep augusztus 16-án ért véget - a hagyományokhoz híven zárókiállítással. A tárlaton a mexikói rítusok világába is betekintést nyerhettek a látogatók. Daniela Jauregui egy sajátos performansszal készült a záróeseményre. Illatos, fűszeres füstje átjárt kontinenseket, kultúrákat, múltat és jelent; összekapcsolva tradíciót, kortárs festészetet és előadóművészetet.