A művek mindig itt maradnak

Mivel ez volt a rendszerváltozás utáni huszonkettedik művésztelep a Gébárti-tó partján, nem nehéz elképzelni, hogy szép, és változatos anyag gyűlt össze az elmúlt két évtizedben. Hogy egy kis statisztikával is szemléltessük az eddigi munkát, Magyarországon kívül 20 ország, összesen 142 művész képviseltette magát, a művek száma pedig 450 felé közelít. Plasztikák, nagyobb méretű fém- és faszobrok (melyek jó része a gébárti Szoborparkban látható), grafikák, festmények, kortárs kerámiák és textilek teszik egyedivé, és változatossá a gyűjteményt - sorolja Nagy Johanna, a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem igazgatója, a művésztelep helyi vezetője a részleteket. De az is igaz, hogy a kezdeti harmincnyolc főről nyolcra csökkent a tábor résztvevőinek száma, és idén a támogatás is kevesebb volt.

A gébárti kollekcióról, az abban rejlő lehetőségekről, a raktározás nehézségeiről, és a Szoborpark karbantartásáról is kevés szó esik. Már pedig a Zalaegerszegen lévő anyag komoly értéket képvisel, amit sokféleképpen kihasználhatna a város.

Skrabut Éva és Nagy Johanna

Skrabut Éva, a művésztelep nyugalmazott vezetője, aki 1992-2008-ig volt a tábor "motorja", azt meséli: a raktározás már a kezdetektől krimibe illő volt. Hol azért harcoltak, hogy legyen fűtés, hol a csöpögő csövek ellen kellett védekezniük. A körülmények sosem voltak ideálisak, és most sem felelnek meg sem a műtárgyvédelmi kritériumoknak, sem pedig a modern kor elvárásainak - mondja.

Nagy Johanna szerint most annyival jobb a helyzet, hogy kiépült egy polcrendszer, és a művek fóliázása is rendben van.

- Ettől függetlenül szükség lenne egy olyan épületre, vagy több termes helyiségre, ahol nemcsak méltó módon lehet raktározni, hanem be is lehetne a mutatni a gyűjteményt. Többször felmerült a képtár ötlete, de mostanában biztos nem lesz forrás egy új intézmény létrehozására - teszi hozzá.

Skrabut Éva szerint a Szoborparkra is erősen ráférne a felújítás:

- A kézművesek házához tartozik a karbantartás, ám az alkotóház támogatása jelentősen csökkent az utóbbi öt évben, így kevés lehetőség adódik. Sajnos több szobor állaga is leromlott, volt amiket fel is kellett szedni, a fából készültek egy része pedig gombás fertőzést kapott. A környezet viszont szép és rendezett, akár rendezvényeket is lehetne a szobrok között tartani.

Hogy mire lenne szüksége a gyűjteménynek? Nos, a pénzen és az állandó helyiségen kívül leginkább egy művészettörténészre.

- Bár fényképes dokumentáció készült a gyűjteményről, a katalogizálás hiányzik, műtárgyleírások sincsenek. Szükségünk lenne egy olyan fiatal és agilis szakemberre, aki feldolgozza, folyamatosan rendben tartja és menedzseli a gyűjteményt - mondja Nagy Johanna.

A művésztelep volt és jelenlegi vezetője is úgy érzi, hogy kulturális szempontból sokkal jobban ki lehetne használni ezt az értékes kollekciót. Több téma köré építhető már tematikus tárlat, amiket országon belül, vagy a külföldi testvérvárosainkban is be lehetne mutatni. A cél az lenne, hogy jobban forogjon a gébárti gyűjtemény, épüljenek általa kulturális és művészeti kapcsolatok - mondják mindketten.

A művésztelep jelenlegi szervezője úgy látja, hogy a mostani irány jó, hiszen az alkotótábor szakmai vezetője négy éve Kopasz Tamás festőművész, akinek kiváló hazai és külföldi, sőt távol-keleti kapcsolatai vannak. A nemzetközi vonalat sikerült ezáltal kiszélesíteni, és előtérbe helyezni. Emellett mindig megjelennek helyi alkotók is. Összességében pedig a gébárti művésztelep egy sikertörténet, melyre joggal lehet büszke a város, annál is inkább, mert szakmai körökben is jegyzik, jó az országos visszhangja, s szakfolyóiratokban is publikálnak róla.

Lapunk megkérdezte Kostyál László művészettörténészt, a Göcseji Múzeum igazgatóhelyettesét is, aki hosszú távon azt tartaná jónak, ha a múzeum képzőművészeti gyűjteménye és a gébárti anyag egy egészet alkotna. De - mint mondja - ez csak akkor lehetséges, ha mind az infrastrukturális, mind az anyagi és személyi feltételek is adottak hozzá.