Bolyhos nyulak, eltűnő testiség

Agg Lili képei a Kölcsey-gimnáziumban

Agg Lili festményeiből látható kiállítás a Kölcsey-gimnázium aulájában. A fiatal alkotó a Zrínyi-gimnáziumban végzett, jelenleg az ELTE esztétika-művészettörténet szakán tanul, és épp ezekben a napokban felvételizik a Képzőművészeti Egyetemre. Korábban foglalkozott filmezéssel (Repeta című alkotása díjat is nyert), és zenéléssel (a zalaegerszegi AZÉRT trióban hegedült). Járt Farkas Ferenc és Fischer György kurzusaira. Nagy hatással volt rá Cindy Sherman amerikai fotóművész, és Gerhard Richter német képzőművész.

A mostani tárlat kapcsán önarcképekről, öntestképekről és kibelezett plüssnyulakról beszélgettünk. Mielőtt ez utóbbi hallatán bárki is elborzadna, megnyugtatásul közöljük: nincs szó semmiféle brutalitásról. Filozófiai háttérről viszont annál inkább.

- Az ihletést egy filozófiai mű, Hans Belting német művészettörténész, A test képe, mint emberkép című könyve adta. A szerző nagyon érdekes témát feszeget egy hármas rendszerről, a világ testiségéről, az emberiségről és a képről. Felvázol egy apokaliptikus víziót is, mely szerint a világban a rengeteg vizuális benyomás és képiség hatására lassan kezd eltűnni a testiség és az ember - mesélt képei szellemi hátterétől Agg Lili.

Példának a Facebookot hozta fel, ahol az emberek képekké, digitális pontokká válnak; egyre inkább úgy látjuk (vagy szeretnénk látni) magunkat a leghétköznapibb helyzetekben is, mintha profilképek lennénk. Az alkotó szerint ezzel párhuzamosan a látásmód is megváltozik, a 3D-s érzékelés, a látás és a tapintás is kezd megszűnni. Ez utóbbi miatt fordult a figyelme a bolyhos anyagok, főleg a plüssnyulak felé. Hogy miért pont nyúl? Részben gyermekkori emlékek miatt, és mert a formája (kivált a füle) annyira leegyszerűsített, hogy már-már az absztrakthoz közelít.

Abban a világban, ahol minden csak digitális pontként létezik, a képpel gyakorlatilag bármit meg lehet tenni, így a festményeken a kibelezés nem erőszakként jelenik meg. Egy plüssállat esetében meg főleg nem, hiszen az alapvetően is élettelen.

- A testet olyan formában próbálom megfogalmazni, hogy az egy burok legyen; egy kiszolgáltatott, élettelen dolog, ami képpé változott. Egy végtelenül súlytalan világ alakul ki ezáltal.

Agg Lili fiatal kora ellenére nagyon tudatosan gondolkodik a festészetről, ám mint mondja ez nem jelenti azt, hogy elzárkózik a kísérletezéstől. Sőt! Nem akar leragadni az ecset-vászon kombinációnál. Úgy érzi, hogy a digitális képek, a festmények és a zene között van átmenet, és az egyes műfajok kombinálhatók egymással. A festészetet azért kedveli, mert rendkívül tömör kifejezésmódra kényszeríti. Főleg olajjal és akvarellel dolgozik, de készített már akril festményeket és szénrajzokat is. Ahogy fogalmazott: szeretne elérni egyfajta alázatot a kifejezésmóddal kapcsolatban.

- Azt szeretném, ha ez a fajta vizualitás eljutna az emberekhez, hogy megtanuljanak látni, és reflektálni. Furcsa talán, de épp az említett közösségi terek és portálok segíthetnek ebben. Fontos ugyanis, hogy a művészet elmozduljon egyfajta - jó értelemben vett - fogyasztói irányba.

A Kölcsey-gimnázium aulájában ezt a célt szolgálja a tárlathoz kapcsolódó "Exhibit yourself here" projekt, ahol bárki lefotózhatja magát, és feltöltheti az erre a névre elkeresztelt Facebook oldalra. Így a néző is képponttá válhat - ha eddig még meg nem történt volna vele.