Az igazságkeresés mártírja

Benyó Ildikó emlékkiállítás a múzeumban

Rajzait kezdetben különféle lapok - egyetemi újságok, Élet és Irodalom, Magyar Ifjúság - közölték, majd 1968-ban az Újpesti Minigalériában mutatkozott be először a nagyközönségnek. Ekkor már rézkarcokat, litográfiákat, linóleummetszeteket, szénrajzokat és olaj-tanulmányokat is készített. Művészeti pályája a 70-es évektől ívelt felfelé, ennek ellenére - ahogy a mostani tárlatot megnyitó Szabolcs Péter szobrászművész fogalmazott - sorsa tragikus volt. A csodálatos francia hölgyekre emlékeztető arcvonással és karakterrel rendelkező művész az igazságkeresés mártírja volt. Saját maga és embertársai igazát kereste; s szeme villanása is az igazság tőrdöféseként hatott.

A '70-es évek anyagából válogat a tárlat

Szabolcs Péter szerint - akit az Egervári Művésztelep egyik szervezőjeként személyes ismeretség és baráti viszony is fűzött a grafikushoz - Penci olyan mélységeket tárt fel képein, amit más eszközökkel nem lehet kifejezni. Fájdalmas érzések ezek, melyek nehéz sorsról - napi kenyérgondokról, betegségről, az igaz társ és a gyermek hiányáról - tesznek tanúbizonyságot. Mindezek mellett az is sugárzik képeiről, hogy sosem szabad megalkudni; annak ellenére, hogy a politika és a hatalom mindig befolyásolni akarja az embert. A természetben rejlő ősi erő, az ember-univerzum kapcsolata, s az ember vívódásai, lemondásai egyaránt témái képeinek.

Benyó Ildikó saját művészetéről többek között így vallott: "Egyszerű, amiért rajzol, fest az ember. A legtömörebben és legszuggesztívebben akarom kifejezni az ember szeretni vágyását, és mivel manuálisan tudom legjobban létrehozni, hát festék kell hozzá és ecset." Az idézet a művész részletes életrajzában olvasható, mely a Magyar Elektronikus Könyvtár (mek.oszk.hu) portálon érhető el. Életének és műveinek virtuális katalógusát testvére, Benyó Judit költő állította össze, aki a zalaegerszegi tárlaton is részt vett.

Kostyál László, Benyó Judit és Szabolcs Péter az emlékkiállítás megnyitóján

Dr. Kostyál László művészettörténész, a Göcseji Múzeum igazgatóhelyettese lapunk érdeklődésére elmondta: a kiállítás anyagának jó része a Göcseji Múzeum gyűjteményéből való. A grafikus 1991-ben egy megyeszékhelyi tárlatot követően a múzeumnak adományozta az Utazás Zalába, és a Kis magzat című olajképét, ezen kívül húsz színes fametszetet. A most bemutatott alkotások másik részét - melyben főleg olajképek, grafikák, egyéb festmények szerepelnek - az alkotó végakaratának megfelelően testvére ajándékozta a közgyűjteménynek; körülbelül kéttucatnyi műről van szó. A tárlat főleg a 70-es években született grafikákat vonultatja fel, hiszen Benyó Ildikó pályájának ez volt a legjelentősebb korszaka.