Karácsonyi-fantáziavilág a VMK-ban

A celldömölki születésű, de Budapesten élő Esterházy-díjas alkotó már többször is járt Zalaegerszegen, hiszen rendszeres vendége a "Könyörgöm akasszuk fel!" kiállítás-sorozatnak. Egyéni tárlata azonban most nyílt a városban először. Karácsonyi László, vagyis Les Xmas (Leslie Christmas) crazy-pop-ja sokféle elemből tevődik össze. Mint azt a művészneve is jelzi, kicsit pop-art-os, az alkotásait – izgő-mozgó, villogó, sokszor játékokból felépített kompozícióit – szemlélve viszont dadaista elemek is feltűnnek. A Michelangelo puttóira emlékeztető figurák persze egy klasszikus irányt is adhatnának művészetének; csakhogy ezek az angyalkák korántsem olyanok, és korántsem olyan környezetben látjuk őket, mint a művészettörténet könyvekben.

A kiállítás címe - "Angyali bukfencek" – is valamiféle játékos tréfára, fonák helyzetekre, na és esendőségre utal. Merthogy Karácsonyi világában az angyalok is járnak vécére (ami a karácsonyi nagy eszem-iszom után különösen viccesnek hat), a végtermék viszont lehet, hogy márvány színű (Holy shit). Nemcsak ikonok és vallási szimbólumok, hanem meseszereplők, "agyonhájpolt" őslények, robotok és úgy általában az egész fogyasztói- és médiakultúra kerül egy páratlan tárlat keretében kifigurázásra.

A szellemiség azonban csak egy dolog – hiszen sok kortárs művészre jellemző ez a kritikai hangvétel – Karácsonyinál talán még fontosabb az a folyamat, míg az ötlettől eljut a kész alkotásig. Aprólékos munkával, komoly technikai és fizikai szakértelemmel építi fel, állítja össze interaktív szobor-kompozícióit. Egy új (játék)világ tárul fel előttünk erotikusan pózoló Törpillával, rúdon pörgő szarvassal, bevásárlókocsit toló dinoszaurusszal. Mágikus dobozokba leshetünk be gyermeki kíváncsisággal - I wanna (never) grow up -, ahol meglepő dolgokat láthatunk. Angyalt fegyverrel, vagy éppen csodásan forgó angyali testet – patkány arccal.

A képzőművész – aki a tárlatnyitón szerényen meghúzódott a közönség soraiban – honlapján olvasható ars poétikájában ad választ különös fantáziavilágára. Úgy érzi, dínók és emberek egy jó darabig együtt éltek (ez utóbbiak jócskán csipegettek a 2 méteresre növő csiperkékből), majd drámai szakadás történt. Munkái ezt a kort dolgozzák fel áttételesen; "mintha egy prehistorikus gyermekszoba poszt-traumatikus, crazy-pop-os csillárjának fényszóró tükördarabkái lennének."

A tárlat január 27-ig látogatható a Gönczi Galériában.