Művészet a holokauszt előtt

Mikortól van értelme vallási és világi festészetről beszélni a zsidósággal kapcsolatban? Mennyire függnek az efféle címadások a holokauszt tényétől? (Hiszen a II. világháború borzalmai óta alapvetően máshogy tekintünk a kérdésre.) És zsidó származású alkotók képzőművészete mennyire illeszkedett a Magyarországon, vagy Európában megjelenő 20. század eleji képzőművészeti irányzatokhoz? Elöljáróban annyit: ez utóbbi kérdés kulcsfontosságú a tárlat értelmezéséhez.

Egy nagyon komoly, gondosan válogatott és impozáns anyag érkezett a Városi Hangverseny –és Kiállítóterembe a Kecskeméti Katona József Múzeum jóvoltából, mely az ottani képzőművészeti gyűjtemény részét képezi. Kár, hogy a tárlatnyitó némileg elsikkadt a Múzeumok éjszakájának kavalkádjában.

A vándorkiállítás tavaly Kecskeméten nyílt meg a holokauszt emlékévhez kötődően, de maguk a képek – ahogy ifj. Gyergyádesz László művészettörténész, a tárlat kurátora a megnyitón utalt rá – nem kapcsolódnak a holokauszthoz. Az egyszeri látogató ezért elsőre akár csalódhat is, bár a kiállító művészek névsora (többek között Anna Margit, Ámos Imre, Fényes Adolf, Czóbel Béla, Farkas István) gyorsan kompenzálja az esetleges hiányérzetet.

De egyáltalán milyen hiányérzetünk lehet? Hogy nem vallási témájú, vagy a zsidóság sorstragédiájára utaló festmények vannak a falakon? A művészettörténész szerint bizonyos dolgokat tisztázni kell. A zsidó származású alkotók század eleji művészetében (akik közül többen ekkor még nem is voltak tisztában származásukkal) a 20. század első felének magyar (és európai) festészeti törekvései figyelhetők meg. A művészek ugyanis a nemzeti festészetet kívánták képviselni. Persze volt, aki tudatosan beemelt zsidó motívumokat, mint ahogy egy katolikus művésznél is megjelenhetnek vallási elemek. Ám ettől még mindkettő a magyar művészettörténet szerves részét képezi.

A kiállításon látható képek teljesen leképezik a századelő szerteágazó stílusirányzatait: legyen szó expresszionizmusról, szürrealizmusról, szimbolizmusról, vagy absztrakt alkotásokról. Többféle műfaj, többféle ecsetkezelés és megannyi életút találkozik egy térben. Ami közös, hogy legtöbbjük életének a holokauszt vetetett véget, vagy ha nem, akkor - mint Anna Margit esetében is - további pályájukra, művészetükre hatott sorsfordítóan az üldöztetés. Ez az a pont, ami miatt van értelme egy kiállítótérbe, vagy gyűjteménybe rendezni a zsidó származású magyar művészek alkotásait, hátrahagyott kulturális emlékeit.

A vándorkiállításnak Zalaegerszeg immár a negyedik helyszíne, a kollekció Győrből érkezett a zsinagógába. A tárlat augusztus 30-ig látogatható.