Szabolcs Péter a Dísz tér történetéről mesélt

A tér kialakulásának és a díszkút felállításának közel 30 évvel ezelőtti körülményeiről Szabolcs Péter mesélt. A videó a Color Arts Fesztivál "pszeudó" Dísz térré alakított fogadóterében került bemutatásra. Az interjút lapunk munkatársa Pánczél Petra készítette, a videófilmet pedig a Kölcsey Ferenc Gimnázium tanulói – Gyulai Zsóka és Rózsás Rita Regina – állították össze Monok Balázs tanár vezetésével. Ebből közlünk most részleteket.

- Milyen volt a városkép a tér kialakulását megelőző időszakban?

- A tér körvonalai már a 70-es években kialakultak a Kossuth utcai és a Tüttössy utcai régi lakóházak elbontásával, és a Csipkeház felépítésével. Érdekes időszaka volt ez Zalaegerszegnek; a város egy fellendülő szakaszban volt. Utólag persze kicsit ellentmondásosnak is tűnik ez a kor, hiszen a régi házakat szanálták, és ezzel megszűnt a korábbi kisvárosi hangulat is.

- Felkérésre készült a kút és a tér, előre meghatározott koncepció szerint, vagy szabadkezet kaptak Pelényi Gyulával?

- Nem felkérés volt ez, hiszen egy országos, többfunkciós pályázatot írtak ki egy centrális tér (és benne egy kút) kialakítására. Miután elkészült a Csipkeház Vadász György tervei alapján, Kustos Lajos tanácselnök közreműködésével született meg az a koncepció, hogy kerüljön kialakításra egy belvárosi tér, ahol ünnepségeket, rendezvényeket lehet tartani. Ez egybeesett a város rendezett tanácsúvá nyilvánításának 100. évfordulójával. Az eredeti tervekben egy barokkos kút szerepelt. Viszont mivel a teret lebetonozták, Pelényi Gyulával támadt egyfajta ellenérzésünk, ami végül az ihletője lett a terveinknek. Azt gondoltuk, hogy a természet olyan, hogy a beton repedéseinél végül mindig előbújik a virág. Vagyis létesüljön a térre egy olyan absztrakció, mely azt szimbolizálja, hogy a felszakadt betonból kinyílik egy virág; egy tulipán. Ezt a népművészeti érdeklődésem inspirálta, hiszen a dísztárgyakon gyakori motívum volt ez. A pályázat zsűrizése aztán Budapesten volt, és végül a mi munkánk nyerte el a bírálók tetszését. A munka során tulajdonképpen szabadkezet kaptunk, és nem volt megalkuvás sem a szobor elkészítésében. Kompromisszumokra persze szükség volt, de leginkább a technikai adottságok és lehetőségek miatt.

- Voltak viták, vagy a lakosság részéről ellenérzések a szoborral vagy a tér kialakításával kapcsolatban?

- Nem emlékszem komoly vitákra, és úgy éreztem akkor is és most is, hogy az itt élők gyorsan befogadták és megszerették a Dísz teret, és a Tulipános kutat, hiszen egyszerű, világos szimbólum, amihez lehet kötődni. A megnyitó egy nagy népünnepély volt, és utána is sokan használták a teret pihenésre. A történethez persze az is hozzátartozik, hogy máshogy nézett ki a kút akkoriban. Színes reflektorok vannak benne, és változtatta a színét. Ezen kívül halk komolyzene is szólt a téren, ami nyárestéken nagyon kellemes hangulatot teremtett. Problémák azért voltak: kevés volt például a víz, vékonyak voltak a csövek, és a tér adottságai sem a legjobbak. A centrális tereknek ugyanis homorúnak kell lenniük, hogy messze vigye a tekintetet, ez meg domború. Pozitívum volt viszont, hogy nagy összefogással készült a szobor. A munka egy része például az akkori Alugépgyárban zajlott, a tulipán szirmait egyenként kellett csavarozni, és az egész munkafolyamat nagy szakértelmet igényelt.

- Mit szól a tér mostani átalakításához? Kíváncsi a végeredményre?

- Persze, hogy kíváncsi vagyok! Bár, némi csalódottság van bennem. Örültem volna, ha felkeresnek az új tervekkel, és megkérdezik a véleményemet, de nem így történt. Azt is sajnálom, hogy Pelényi Gyula barátom már nem lehet itt velünk, hogy lássa a megújult Dísz teret. Mindettől függetlenül nagy várakozással tekintek az átalakulásra, és hogy mi épül a kút köré. A szobor ugyanis az egész környezetet meghatározza. Remélem, hogy olyan végeredmény születik, ahol az emberek jól érzik majd magukat, és használni fogják a teret. Mert az építészetnek és a szobrászatnak is az a lényege, hogy az életet szolgálja!