Emlékek a lövészárokból és a közterekről

Hősi sírok az Egervári úti I. világháborús temetőben

Arról általában még a tájékozottabbak is kevesebbet tudnak, hogy saját lakókörnyezetükben mi történt; kik indultak a harcokba, hogy teltek a napjaik a fronton, és hányan tértek vissza. Persze léteznek családi történetek, köztéri emlékművek és más mementók. A hétköznapokon azonban simán elsétálunk egy-egy olyan szobor vagy épület mellett, ami valamilyen formában kötődik a Nagy Háborúhoz (hiszen amíg nem volt II. világháború, így nevezték az elsőt.)

A zalai közgyűjtemények munkatársai néhány hete egy nagykanizsai tudományos konferencián idézték fel a száz évvel ezelőtt kitört háború fontosabb zalai momentumait, emléket állítva a frontra vezényelt katonáknak is. A lövészárokban zajló hétköznapokról, és néhány zalaegerszegi emlékhelyről az konferencia egyik előadóját, Káli Csaba történész-főlevéltárost, az MNL Zala Megyei Levéltárának igazgatóhelyettesét kérdeztük.

Elöljáróban annyit: a háború emlékezete nem mentes az ellentmondásoktól. Egy-egy katona frontról visszamaradt dokumentumait vizsgálva ugyanis még egy viszonylag nyugodt kép is kirajzolódhat a lövészárokban eltöltött mindennapokról.

- Ettől még a tények nem változnak, 1914-18 között egy Európában addig soha nem látható, intenzív háború zajlott, milliós áldozatokkal. Nemcsak a szemben álló felek, hanem az új technikai- és hadi eszközök csatája is volt ez. Az is gyorsan világossá vált, hogy a háború elején bevetett huszárságnak már esélye sem volt az új módszerekkel és eszközökkel szemben; az első tűzharcokban elvéreztek. Maximum helyi jelleggel lehetet bevetni őket.

Olasz áldozatok emléke Zalaegerszegen

- A Nagy Háború ismert borzalmai, és az egyes szereplők emlékei néha furcsa, ellentmondásos képet tárnak elénk.

- A Zala Megyei Levéltár őrzi Teleki Béla, későbbi zalai főispán első világháborús iratait (leveleit, fotóit, naplóját), ami akár egy meglepő helyzetjelentésként is értelmezhető. Fiatalon, mindössze 19 évesen vonult be, akkori lakhelyéről, Gyömrőről. Tüzérként kezdte, főhadnagyként szerelt le. Megjárta a galíciai, bukovinai és az olasz frontot is, naplójából és leveleiből azonban egy meglehetősen nyugodt kép bontakozik ki a lövészárokban eltöltött időszakról. Minden nap volt ideje levelet, naplót írni, fotókat készíteni. Ez nem is csoda, hiszen állóháború volt, néha hosszú ideig nem történt semmi. A hátországban élők problémáihoz képest az ő gondjai elenyészőnek tűnnek. Problémája volt például azzal, hogy hogyan hívja elő képeit, és hogy az egyik naplója elveszett.

- Nem lehet ez egyfajta "vihar" előtti csend?

- Biztos ez is benne van, annál is inkább, mert senki nem tudta, hogy mikor ér véget a háború. Sokkal inkább arról van szó, azonban, hogy a hosszú várakozás alatt tényleg sok szabadideje volt a katonáknak, ami talán furcsán hangzik. Ezen kívüli Teleki Béla fiatalember volt még, nem volt felesége, sem gyerekei, "csupán" szüleit és testvéreit hagyta otthon. Nyilván máshogy állt az egész szituációhoz, mint egy idősebb baka, akinek már családja, birtokai, vagy más megélhetése volt. Teleki ráadásul nem egyszerű katona volt, olyan társadalmi körből jött, hogy őt nem "szívatták" annyira, így nyugodtabban teltek a napjai. Önkéntesként vonult be, kicsit talán félvállról is vette a dolgokat. Bár haltak meg mellette, ő az egész háborút megúszta depresszió és sebesülés nélkül.

- Az írott dokumentumokon kívül milyen emlékek vagy emlékhelyek vannak Zalaegerszegen, amik világháborús eseményekre, vagy szereplőkre utalnak?

- Túl sok nincs, de azért akad néhány emlékmű, vagy épület, amiről érdemes szót ejteni. A városban működött a zalaegerszegi magyar királyi 6. honvéd huszárezred. Laktanyájuk a mai Rákóczi úton, az Interspár területén volt. Az üzlet parkolója előtt emléktábla áll, ezen kívül az Október 6-a téren egy közadakozásból épült emlékmű is előttük tiszteleg. 1914 augusztusában indult el a 6. huszárezred a galíciai frontra, ahol orosz géppuskákkal találták szembe magukat. Az emlékmű több mint ötszáz hősi halott nevét őrzi. Kevéssé van a köztudatban, hogy a mai Kossuth út 53-as szám alatt működött 1913-tól a magyar királyi 23. honvéd lovasdandár parancsnoksága, pedig 2010 óta egy emléktábla is utal erre. Szintén kezd kikopni a köztudatból az is, hogy 1915 májusától fogolytábor volt Zalaegerszegen, vagyis akkor ez még Pózva területére esett. Főleg az olasz frontról jöttek ide katonák. Ennek emlékét őrzi a Pózvához közel eső katonai temető, vagy más néven olasz hősi temető, hiszen nyolcvan szálakéban olasz bakák sírhelye található itt. Ezen kívül a Göcseji úti temető ravatalozója körül is találhatók első világháborús katonasírok.

Az egykori huszár laktanya a mai Rákóczi úton

- Ahhoz képest, hogy hány áldozatot követelt a háború, és milyen jelentős technikai újítások voltak, mintha kisebb visszhangja lenne a 100. évfordulónak.

- Talán mert egyre kevesebb a kapcsolódási pont a jelenhez, már nem nagyon vannak túlélők, akik mesélni tudnának. És hát az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az első világháborúnak nincs aktuálpolitikai felhangja. Az emlékezés ezért csendesebb, inkább szakmai körökre korlátozódik.