Mozitörténet a közgyűjteményi napon

Akkor még csak a megyei könyvtár, a levéltár és a Göcseji Múzeum munkatársai osztották meg egymással tapasztalataikat. Azóta bővült a résztvevők száma, hiszen a megye több múzeuma és könyvtára, valamint a Magyar Olajipari Múzeum is része a néhány évenként megrendezésre kerülő programsorozatnak.

Az elmúlt héten - három év szünet után - ismét sor került a Zala megyei közgyűjtemények szakmai napjára. Ezúttal a zalaegerszegi Díszterem adott otthont az eseménynek, melyen hét zalai közgyűjtemény vett részt, huszonnyolc előadóval. A konferenciát Balaicz Zoltán alpolgármester nyitotta meg. Mint fogalmazott: a szakmai napon nem az a cél, hogy a legfrissebb kutatási eredményekről számoljanak be, hanem hogy a megye muzeológusai, könyvtárosai, levéltárosai megismerhessék egymás munkáját, megosszák és értékeljék tapasztalataikat.

Zalaegerszegen már 1932-ben bemutatták a Tarzant

A konferencia mindkét napja bővelkedett izgalmas, Zalaegerszeget is érintő előadásokban. Béres Katalin történész, a Göcseji Múzeum muzeológusa például a város mozijának két világháború közötti műsorpolitikájáról tartott előadást. Az Edison Mozgót - mely a régi izraelita imaház helyén működött - a híres színész, Gábor Miklós édesapja, Gábor Béla működtette és vezette. A 20-as 30-as évek kiélezett politikai viszonyai között azonban nem volt mindegy, hogy milyen stratégiát választ, pláne, hogy a fő cél mégiscsak a szórakoztatás volt, na meg hogy teltházas előadásokat produkáljon. Az 1929-33-as gazdasági világválság a látogatottságra is rányomta bélyegét, ezért az igazgató filléres előadásokkal és kedvezményes bérletekkel is kísérletezett. A zalaegerszegi mozi ugyan nem premier-mozi volt - a kópiák csak a nagyobb városok bemutatói után kerülhettek ide - az igazgató ügyes szervezőmunkájának köszönhetően évente több filmet is sikerült a fővárosi premierrel szinte azonos időben bemutatni. Ilyen volt például 1932-ben a Mata Hari Greta Garbo főszereplésével, vagy a Tarzan Johnny Weismullerrel.

Gábor Béla igyekezett a rendszer elvárásainak is megfelelni. A város elöljáróit, de még a főispánt is mindig meghívta a bemutatóra. Igyekezett kiszolgálni a katolikus közönséget, így egyházi és vallási témájú filmeket is rendszeresen vetített. Stratégiájára jellemző, hogy például 1940-ben nemzetiszínűbe öltöztette a mozit, mikor az Erdély visszacsatolásáról szóló filmet vetítette. De a Harmadik Birodalom egyik legfontosabb propagandafilmje, a Jud Süss is elég hamar bemutatásra a került a zalai megyeszékhelyen. Nem lehetett viszont vallást gúnyoló, szexuális tartalmú, házasságtörést ábrázoló filmeket vetíteni, sőt reklámozni sem.

Siker volt a Hyppolit a lakáj is

Az igazgató gondot fordított a fejlesztésekre is. A 20-as évek némafilm-láza után, Zalaegerszegen 1930-ban került sor először hangosfilm-vetítésre (Amerikában 1927-ben, Budapesten 1929-ben), bár ekkor még csak zene és háttérzaj volt hallható. A közönség emiatt csalódottan távozott. Áttörő sikert e téren az egy évvel később vetített német A kék angyal című film (Marlene Dietrich főszereplésével), majd a magyar Hyppolit a lakáj hozott. A 30-as évek közepétől az USÁ-ban és Németországban már készültek színes filmek is. Ezek közül a legnépszerűbb és legsikeresebb Walt Disney Hófehérke és a hét törpéje volt, melyet 1939-ben már városunkban is bemutattak.

Általánosságban elmondható, hogy a zalaegerszegi közönség a könnyedebb tartalmú filmeket részesítette előnyben. A mulatságos, és a kisember sorsát, mindennapi problémáját bemutató alkotásokra váltottak inkább jegyet, bár a 30-as évek végén a melodrámák is divatba jöttek. A városban nem nagyon volt műértő közönség, sem filmkritikus.

A háború alatt a mozit kifejezetten ajánlották idegnyugtató és fáradtságűző elfoglaltságnak; és hát más szórakozás nem is nagyon volt. Gábor Béla igyekezett is a helyi lapok aktuális számaiban filmajánlót és a részletes moziműsort megjelentetni.