Arcrekonstrukciós tárlat régészeti leletekből

A kiállítás alapjául azok a rajzos arcrekonstrukciók szolgáltak, melyeket a perkátai Nyúli-dűlőből előkerült csontvázak, illetve koponyák alapján rajzoltak meg a képzőművészek. A perkátai anyag (melyből a pogányból kereszténnyé lett kunok temetkezési szokásai is megismerhetők) az országban már több helyen bemutatásra került, a Göcseji Múzeum azonban kibővítette és továbbgondolta az eredeti tárlatot – mondta érdeklődésünkre Orha Zoltán, a zalaegerszegi múzeum régésze, a kiállítás kurátora.

A tárlaton a hun kortól egészen a középkorig kerülnek bemutatásra a különféle népcsoportok (hunok, avarok, longobárdok, honfoglaló magyarok) koponyáiról készült rekonstrukciós szobrok és rajzok. A fej-ábrázolások mellett a korszakból származó más leleteket (viseleteket, használati tárgyakat) is láthatnak az érdeklődők. A tér közepére pedig egy 14. századból származó csontvázas sír is került.

A tárlat érdekessége többek között az a nyújtott koponya, mely Szekszárd környékéről került elő. A régész elmondta: az 5. század környékén a germán népcsoportok egy része nyújtott koponyával élt, melyet úgy értek el, hogy már csecsemőkorban elszorították a fejet. A szokást valószínűleg a hunoktól vették át. Egy longobárd koponyán pedig lékelés (kultikus beavatkozás) nyomai láthatók.

A régész szerint az arcrekonstrukciós eljárás azért fontos, mert hitelesebb képet kaphatunk a korabeli emberekről. A koponyákról készült grafikák és gipsz szobrok nem pontos másai az eredeti fejnek, hiszen például az elhunyt súlyát nem lehet ezzel a módszerrel behatárolni, sem azt, hogy milyen volt az illető füle, vagy haja. Az arccsont, a szemüreg, az orr elhelyezkedése, vagy az állkapocs azonban olyan jellegzetességgel bír, hogy hiteles képet lehet rajzolni általuk a Kárpát-medencében élő elődökről.

A tárlatot Dr. habil Kőnig Frigyes a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanszékvezetője nyitotta meg, aki a grafikai rekonstrukciók jó részét is készítette. Mint fogalmazott: a tárlaton régészek, képzőművészek, muzeológusok, antropológusok közös munkája látható, hiszen ezeknek a szakterületeknek az összefogása nélkül nem jöhetnének létre ilyen rekonstrukciós kiállítások. A cél nem az, hogy újrateremtsék az egykor élt embereket, hanem hogy összegezzék mindazt, amit az előkerült leletekből, és az emberi test anatómiájáról tudni lehet. Egy koponya ugyanis sok mindenre választ tud adni: milyen nemű volt az elhalt, hány éves volt, milyen betegségben szenvedett. A művész a munka folyamán formákat figyel meg, míg a tudós következtetéseket von le. A közös munka során arra a kérdésre keresik a választ, hogy milyen lehetett az egykor élt ember.

Az fejrekonstrukciót először Árpás Károly képzőművész végzett Magyarországon. Rekonstruálta többek között III. Béla és Batthyány Erzsébet koponyáját is. A mostani tárlaton az ő munkái mellett Skultéty Gyula és Kustár Ágnes szobrai is láthatóak.

A kiállítás anyaga a Balatoni Múzeumból, a Magyar Nemzeti Múzeumból, a Rippl-Rónai Múzeumból és a Wosinsky Mór Megyei Múzeumból származik.

A Múltbéli arcok című a tárlat június 28-ig látogatható.