Klubok, csajok, zenekarok

Nosztalgia a 70-es évek zenei életéről

Volt már szó újságírásról, sportról, legutóbb pedig a 70-es évek zenéi kerültek fókuszba. A korszakról - azon belül is a könnyűzenéről - három közismert helyi zenész, Kardos Endre (Bozi), Kelemen Gyula és Lőrincz Kálmán mesélt.

Zenekarok, klubok, csajok, na meg a velük szembenálló hatalom, ami még a tornacipőt sem nézte jó szemmel, nemhogy a fiúk hosszú haját. Figyelték is a zenészeket az ifjúságvédelmisek, ennek ellenére - ahogy Bozi fogalmazott - mégis szabadnak érezték magukat. "A felelőtlenség szabadsága határozta meg mindennapjainkat. Nem aggódtunk azon, hogy bejárjunk-e iskolába, és azon se, hogy lesz-e munkánk vagy sem. Nem nyomasztott minket, hogy milyen lesz a holnap" - emlékezett a Hétrét együttes frontembere a régmúlt időkről.

A zenei életbe mindhárman más úton-módon kerültek be. Lőrincz Kálmán népzenei alapokról indult, mígnem a 60-as, 70-es évek gitárkorszaka megfertőzte. Később ő hozta létre a Lorenzó együttest. Kelemen Gyula inkább "klasszikus" oldalról érkezett, és Hota (Orbán Sándor zeneszerző) Ciklon-korszaka után tért át a könnyűzenére. Sokáig játszott a Matt zenekarban, majd főleg versek megzenésítésével foglalkozott. Bozit pedig általános iskolás korában hívták a Delta Band-be fuvolázni.

A 70-es években több zenekar és klub is működött a városban. "Kulthelynek" számított a mai színház épülete, ami akkoriban a Megyei Művelődési Központ volt. De buli hely volt a múzeum épülete is: a mai időszaki kiállítótér helyén volt ugyanis a KISZ klub. Onnan pedig egyenes út vezetett a Zala vendéglőbe. Szállóige is keringett akkor a városban: "Úgy el vagyok keseredve, hogy beugrok a Zalába... egy felesre!"

A hangulatos, sőt kissé nosztalgikus beszélgetésen csakúgy repkedtek a nevek: Macska, Gyapot, Markó Tamás, Hangya Béla, és a többiek, illetve Bíró Laci, aki sokat segített abban, hogy a könnyűzene bekerülhetett az Ifiház (egykori MMIK épülete) falai közé. Na, meg a sztorik; Jugóból hozott Hendrix-lemezekről, kidobókról és fergeteges koncertekről.

Felmerült a meghívottakban is kérdés: miért éppen ők beszélnek minderről? Hát, mert őket hívta meg a múzeum. Nyilván voltak más arcok is a helyi rock-életben. Volt, aki el is jött a találkozóra. A többiekről pedig megemlékeztek: vagy szóban, vagy képben, hiszen a beszélgetés alatt folyamatosan peregtek a korabeli felvételek és zeneszámok. Digitalizálva, 21. századi módon. De a lényeg talán mit sem változott: it's only rock and roll.