Katonafotók az első világháborúból

 Kiállítás a magyar kultúra napján Zalalövőn

Kiss Gábor, a Deák Ferenc Megyei Könyvtár igazgatója méltatta a nem mindennapi tárlatot. A magyar kultúra napja és az első világháború összefüggése kapcsán úgy vélekedett, hogy a magyar népnek az első világháború volt az utolsó közös kollektív élménye, mert akkor még egyben volt a régi Nagy-Magyarország, a magyarok és a nem magyar nemzetiségek a Kárpátoktól a Mura-vidékig ugyanazon a zászlók alatt, ugyanannak a királynak a szolgálatában harcoltak a különböző harctereken. Mint fogalmazott, az első világháború rendkívül mély nyomot hagyott a magyar kultúrában, ebben az időszakban katonanóták születtek, melyek azóta közkincsé váltak. A háború beépült az egész magyar nép tudatába, melyet követően évtizedekig nem lehetett azt elképzelni, hogy egy falusi vagy polgári házba úgy belépve, az ember ne pillantson meg egy nagy méretű katonafotót a falon.

Az igazgató kitért arra is, hogy a zalai katonák minden katonai alakulatban szolgáltak. A két nagykanizsai gyalogezred közül az egyik a 48. császári és királyi ezred volt, itt szolgált régebben Petőfi Sándor is. A másik a 20. honvéd gyalogezred, a harmadik a zalaegerszegi 6. honvéd huszárezred volt, melynek Keszthelyen is volt alosztálya. 1914 augusztusában mindnyájukat mozgósították a galíciai frontra, ahol a két gyalogezred 1916 végéig tartózkodott. A kiállításra kitérve arról is beszélt, hogy a kedélyesebb képek ellenére sokat szenvedtek a katonák a harctereken; a Bruszilov-offenzívában a két zalai gyalogezred 80 százaléka odaveszett. A túlélők az olasz frontról, a Piave folyótól rendezett sorokban jöttek haza Nagykanizsára a háború végén, a huszárezred megmaradt tagjai 1918 végén térhettek haza Galíciából, de már nem abba az országba, amelyből elmentek.

Hangsúlyozta, a fotókiállítás ebbe a múltba visz bennünket vissza, köszönet érte Tóth Zoltánnak, aki megvásárolta ezt a gyűjteményt, és most a szélesebb közönség elé bocsátotta.

Az Érdekes Újság haditudósításaiból származó fotókra egy bécsi börzén talált rá a gyűjtő. A képek egy 63 vármegyés címkével díszített albumban voltak, sikerült egyben megvásárolni azokat. Mindig is foglalkoztatta a történelem, és úgy gondolta, nem engedheti meg, hogy egy ilyen jelentős magyar történelmi érték, emlék külföldre kerüljön, mondta el érdeklődésünkre Tóth Zoltán.