Drága fényűzés egy kisvárosnak!

Ma már természetes, hogy mindenhol villannyal világítunk, s az is rendjén való, hogy az elavult izzóinkat fokozatosan lecseréljük. Nem volt ez azonban mindig így. Annak idején például izgalmas – mai szemmel nézve kissé humoros – politikai vita övezte a városban a villanyvilágítás bevezetését. 1905-ben kezdődtek el komolyabban a tárgyalások arról, hogy az addigi petróleum világítást villanyvilágításra cserélik a közterületeken és közintézményekben. A város, illetve az akkori polgármester, Várhidy Lajos meg is kezdte a tárgyalást a Ganz gyárral a kiépítés lehetőségeiről, és költségeiről. A képviselőtestület elé a nyár elején került az ügy, ami olyannyira felkorbácsolta a kedélyeket, hogy több órása vita, kivonulás majd fellebbezés kerekedett belőle.

A vita – kissé leegyszerűsítve a dolgot – 200 korona miatt robbant ki. A petróleum világítás ugyanis 180 lámpával évenként 5800, a villanyvilágítás pedig 250 izzólámpával évi 6000 koronába került volna. A képviselők egy részének ez pedig egyáltalán nem tetszett. A Magyar Pais korabeli beszámolója szerint (1905. június 8.) többen fényűzésnek nevezték ezt a kiadást, és a város nehéz pénzügyi helyzetére hivatkozva nem támogatták az ötletet. Azt javasolták a polgármesternek, hogy előbb a csatornázást, az egészségügyet és az elhanyagolt iskolaügyet kellene rendbe tenni. "Nem szégyen az, ha néhány évvel később hozzuk be ezt a világítást", hiszen egy ekkora városnak ez luxus – hangzott el több képviselőtől. Akik közül többen egyenesen azt mondták: előbb pénzügyekben legyen világosság!

Azt is sérelmezték páran, hogy a jogi és pénzügyi bizottság nem tanulmányozta a tervet, illetve, hogy a polgármester csak a Ganz gyárral vette fel a kapcsolatot, tehát nem volt nyilvános versenytárgyalás. A villanyvilágításból ezért csak a Ganznak származik majd haszna, a városnak nem. Várhidy polgármester szerint viszont hosszú távon megtérül a beruházás, hiszen az áram bevételt is termel (a tervek szerint a Ganz és a város egyaránt részesedett volna a haszonból), ami pénzügyileg javít majd a város helyzetén.

Érdekes, hogy a tanácsülésen részt vett a kereskedelmi minisztérium egyik "kiküldöttje" is, aki hosszasan érvelt a villanyvilágítás bevezetése mellett. Mint mondta: már sok helyen volt ilyen kiküldetésben, és a villany nem ártott még egyik városnak sem. Sőt! Ez üzlet, rizikó pedig nincs. Míg a kaszárnya, iskola, csatorna csupa improduktív dolog. Azt ajánlotta, hogy a villanyt ne csak az utcákra, hanem a szobákba is vezessék be, hiszen a világítás igenis kell az embereknek. Szintén felszólat a Ganz gyár képviselője is, aki részesedést ígért a városnak a haszonból.

A képviselők többsége (30 igen 15 nem arányban) végül megszavazta az indítványt, az ellenzők azonban kivonultak a teremből a gyűlés vége előtt, és megfellebbezték a határozatot. Ennek persze nem lett semmilyen következménye. A város és a Ganz közötti szerződés "tíz évre feltétlenül, húszra pedig feltételesen kötötte" a feleket. A Városi Villanytelep építése 1905 őszén megindult, és a következő évben működni is kezdett a mai Kosztolányi utcán, a Petőfi-iskola helyén. Az utcát – talán nem meglepő – Villanytelep utcának nevezték 1927-ig (ezt követően Erzsébet királyné út lett, majd 1946-tól Kosztolányi utca). A villanytelep egészen a 30-as évek elejéig működött itt, ekkor azonban Zalaegerszeg is az országos hálózatra kapcsolódott, így szerepe feleslegessé vált. A telepet lebontották, és helyén 1935-ben felépült a Polgári Fiúiskola (a Petőfi-iskola mai szárnya).

Érdekes viszont, hogy a villanyvilágítással szembeni ellenérzések még bő egy évvel a közvilágítás bevezetése után sem csitultak. 1907-ben Borbély György (gimnáziumi tanár és számos civil kezdeményes ötletgazdája) írt terjedelmes kritikát a Magyar Paisban a Ganz gyár féle felemás szolgáltatásáról és a képviselők hibás és elsietett döntéséről. Mert szerinte a dolog úgy áll, hogy "a lámpákat néha 8 órakor, néha 9 órakor, néha 10 órakor gyújtották meg, néha pedig egyáltalán nem" és az is változó volt, hogy hajnalban/reggel mikor kapcsolták ki őket. Borbély szerint mindez takarékossági szempontból történt így, miközben a város százezreket fizet a Ganznak a nem kellően világító lámpákért. Persze a haladás folyamatát a negatív hangok ellenére sem lehetett megállítani.

Bár, hogy mennyire számított "haladásnak" és luxusnak 1905-ben a villanytelep építése, arról csak annyit, hogy az országban Temesváron vezették be először a világítást 1884-ben. Nagykanizsán 1892-ben, Budapesten pedig 1893-ban került erre sor. Mindenesetre 1906-ban ünnepélyes csillárbemutatót is tartottak Zalaegerszegen a világítás bevezetésének örömére. 1912-ben pedig megtörtént az első fejlesztés is: az addigi faoszlopok helyett – melyre a Ganz a lámpákat helyezte – ízléses vaslemez oszlopokat állítottak a Kossuth utca mentén.

Forrás: Dokumentumok Zalaegerszeg történetéből (szerk.: Gyimesi Endre - 80. és 93. szemelvény); Zalaegerszeg utcanevei (Zalaegerszegi Füzetek III.); Németh József: Egerszegi örökség; Megyeri Anna: A településkép változása, urbanizáció Zalaegerszegen 1826-1945 (In.: Végvárból megyeszékhely. szerk.: Molnár András; Fotó: Utcák, terek, emberek. Szerk.: Megyeri Anna)