Indulás előtt a "fakarusz"

Hatvan éve indult az első buszjárat

A régi hírek, beszámolók után kutatva azt hihetnénk, hogy egy kisváros életében meglehetősen nagy eseményszámba ment az első buszjárat elindítása, és számos tudósítás illetve korabeli fotográfia tanúskodik az eseményről. Ez bizonyára így is lett volna, ha az első vonal hivatalos átadása nem esik éppen egybe az ország "felszabadulásának" 10. évfordulójára szervezett párteseményekkel és városi ünnepségekkel. Na, meg a vasúttal szemközti felszabadulási emlékmű (szintén aznapi) avatásával.

Azt persze utólag már nehéz rekonstruálni, hogy azokban a napokban melyik eseményről beszéltek többet az utcán, vagy a kocsmában. Annyi azonban bizonyos, hogy a megye egyetlen napi sajtóorgánuma – a Zala című lap – április 3-án csupán egy rövid kis hírt közölt a két nappal később startoló buszközlekedésről; a többi cikk napokon keresztül szinte kizárólag április 4-ét éltette. Így azt legalább pontosan tudjuk, hogy a felszabadulási emlékművet a reggeli zenés ébresztőt, majd koszorúzást követően délelőtt 10 órakor avatták fel ünnepélyesen. Sőt, délután háromkor még úttörőavatásra is sor került a város új köztéri objektumánál.

Azóta sok idő eltelt, és a Zala Volán többször összefoglalta a cég történetét egy-egy kerekebb évforduló kapcsán, így azért valamelyest rekonstruálható a buszjárat története. A Volán akkori elődje, a zalaegerszegi 22. számú Autóközlekedési Vállalat teherfuvarozással és személyszállítással is foglalkozott az 50-es években. A Zala Volán ötvenedik évfordulójára megjelent, "Fél évszázadunk" című kötetéből kiderül, hogy a vállalatnak 1955-ben százhuszonnyolc tehergépjárműve, tizenkét autóbusza és tizennégy darab 1936-os évjáratú Opel Kadet taxija volt. Az autóbuszok főleg távolsági járatok voltak. 1951-től azonban egyre jobban kiépült a megye városaiban a helyi járatú közlekedés is, ami először a vasútállomásokat kötötte össze a belvárossal, és a nagyobb gyárakkal, üzemekkel. Létrejött továbbá a jegyek és bérletek egységes tarifarendszere is. Először 1951-ben Nagykanizsán indult meg a városi buszjárat, Zalaegerszegen erre csak négy évvel később került sor.

Az említett áprilisi napon egy Csepel bódés, úgynevezett "fakarusz" kezdte szállítani az utasokat a városban. A járat a vasúttól indult, és a következő megállóhelyeken állt meg: Csány tér, Petőfi utca, Széchenyi tér, Mártírok útja, Jókai utca, Gasparich utca, Ola vasúti bejárati út és a téglagyár. Volt egy másik vonal is, ami a kőolajipari vállalattól a vasútállomáson át, a ruhagyár érintésével egészen Ságodig közlekedett.

A részletes menetrendet az április 4-i ünnepi hangulat elmúltával már közölte az újság is. A kezdeti időszak azonban kissé kaotikusan telt, hiszen, a buszjáratok nem voltak kellően "beharangozva". Olyannyira, hogy az utcákra nem került még ki a menetrend sem, sőt a buszmegállók pontos helyét sem jelezték. Hogy hol áll meg a busz, az az első hetekben leginkább szájról szájra terjedt.

Az első buszjárat Ebergénybe

A kialakult helyzetet jól illusztrálja a Zala "Fél óra a helyi járatú autóbuszon" című rövid riportja, mely pár héttel a téglagyári járat indulása után jelent meg. A névtelen szerző nem tett mást, mint, hogy inkognitóban ment egy kört a busszal, majd leírta miről is beszélnek az emberek. A korszak "játékszabályainak" megfelelően persze inkább a dicsérő szavak kerültek nyilvánosságra. De azért az is kiderül, hogy mindjárt a vasúti indulásnál két "termetes asszonyság" méltatlankodott, hogy miért nincsen kifüggesztve a menetrend, és miért nem jelzik a megállókat. Szerintük ekkor még sokan nem is tudták, hogy Egerszegen "helyijáratú" közlekedik. Egy idősebb házaspár pedig amiatt sajnálkozott, hogy a busz csak a téglagyárig megy, így az andráshidaiaknak sokat kell hazáig gyalogolniuk. A cikkből az is megtudható, hogy a fakaruszt kalauz is kísérte, aki a megállókban felsegítette a nőket és a gyermekeket.

És hogy mi is volt az a fakarusz? Tulajdonképpen a teherautó és autóbusz keresztezése. Az ötvenes években a Csepel D-350-es és D-352-es alvázra épített, dobozos felépítményű buszait hívták így. Utalva arra, hogy az akkor már működő Ikarus buszokhoz képest ezek szó szerint fapadosak voltak. Az autóbuszhiány miatt főleg munkás- és gyerekszállításra fejlesztették ki, ám sok városban menetrend szerinti forgalomban is használták őket.

Az ötvenes évek végén tovább folytatódott a helyi közlekedés fejlesztése. Új buszokkal, és új vonalakkal is gyarapodott a város. Egyre több peremvidéket és községet kapcsoltak be a helyi járatú közlekedésbe. 1958-ban például Ebergénybe is megindult az első helyi buszjárat; ami már egy Ikarus volt.