Építkezések és pártcsaták a 20-as években

Elmaradottság a túlzott konzervativizmus miatt

A "Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939" című kötetet a közelmúltban mutatták be a Deák Ferenc Megyei Könyvtárban. A szerzővel Kiss Gábor, a könyvtár igazgatója beszélgetett.

Ezekben az években épült fel a plébániahivatal is

A szerző elmondta: a megyeszékhely az első világháború után "Göcsej fővárosaként" egy néhány ezer fős település volt. Nem voltak emeletes épületei, nagy üzemei, csupán földszintes sorházai. Nem emelkedett ki élesen abból a falusias környezetből sem, mely körülvette, s melynek piacközpontjául szolgált. Mindezek ellenére - vagy épp a társadalmi-demográfiai, gazdasági jellemzők miatt - a kisváros a Horthy-korszakban többször is az országos politika fókuszába került. Köszönhetően annak, hogy az uralkodó irányzattól eltérő politikai erőviszonyok alakultak ki.

Országos szinten létezett egyrészt a kormányzó, jobboldali, konzervatív irányzat, ez volt a Bethlen-féle Egységes Párt. Ellenzéke balról a szociáldemokrata és polgári liberális, jobb oldalról pedig a szélsőjobb volt. Ezen kívül volt egy keresztényszocialista, katolikus néppárti vonulat is, mely Egerszegen már a 19. század végén elég határozottan megjelent. Ráadásul ők a Habsburg legitimáció oldalán álltak, s Horthyt nem ismerték el. Ezt az álláspontot képviselte az ekkoriban Zalaegerszegre kerülő Pehm (Mindszenty) József is. A városban, a 20-as években gyakorlatilag a konzervatív és a keresztényszocialista politikai irányzat versengett egymással, bár a konszolidáció hatására a két párt küzdelme tompult, s az 1926-os választáson már közös jelöltet állítottak.

A csatározásoknak azonban nem lett ezzel vége, ugyanis egy jól képzett, helyi politikus, Farkas Tibor, függetlenként indult a közös konzervatív jelölttel, Kray Istvánnal szemben. Kray kevéssel ugyan, de nyert, Farkas viszont megtámadta az eredményt, melynek hatására új választást írtak ki a zalaegerszegi választókerületben. Emiatt 1927-ben Bethlen István a városba érkezett, hogy jelenlétével erősítse a koalíciós jelöltet. Ami sikerült is, hiszen Kray ismét nyert.

A 30-as években szintén kétpólusúvá váltak az erőviszonyok a városban, csak most azáltal, hogy erőre kapott a nyilas mozgalom (mely alatt még nem a Szálasi-félét kell érteni). A szélsőséges, radikális irányzat 1934-35 körül szerveződött párttá a megyében, s szintén egy jó módú, népszerű, helyi politikus, Eitner Sándor lett a vezetője. Az 1935-ös választásokon így a Gömbös-féle kormányzópárt, a helyi nyilas vezető, és az újjáalakult keresztényszocialista párt jelöltje versengett a parlamenti mandátumért. Ez utóbbi szervezet a korábbi független jelöltet, Farkas Tibort indította. Végül a küzdelemből a kormányzati erők kerültek ki győztesen, ám a falvakban meglepően jól szerepeltek a nyilasok. Az agrárnépesség körében ugyanis - főleg a földreform ígéretével - sikerült jelentős híveket toborozniuk.

Paksy Zoltán könyvéből kiderül, hogy mindeközben sokat változott a városkép. A 20-as évektől ugyanis jelentős építkezések kezdődtek. Felépült a postapalota, a ferences templom, a tűzoltólaktanya, a vármegyeháza, a plébániahivatal, a Notre Dame zárda, s a mai ügyészség épülete is. Köszönhető volt mindez egyrészt Pehm József apátplébános munkásságának, másrészt pedig a várost 1919-től vezető Czobor Mátyás polgármesternek, na meg némi állami forrásnak. A fejlődés ellenére azonban a társadalom szerkezete és maga a szemléletmód csak kevéssé változott. Zalaegerszeg életét a hagyományok, és az alapvetően a konzervatív, katolikus szemlélet határozta meg. Az értelmiség (akik főleg orvosokból, ügyvédekből, hivatalnokokból álltak) és a jómódú polgárok száma más városokéhoz képest kevés volt. Az iparosok alatt - nagyüzem nem lévén - pedig a kisiparosokat kellett érteni. Az újító gondolatok így kevéssé jutottak el e zárt közösségbe.

Kiss Gábor (balról) és Paksy Zoltán a könyvbemutatón

Czobor Mátyás polgármester, aki reformer szemléletű volt, kifogásolta is a túlzott konzervativizmust. 1927-ben, egy előadásában keményen ostorozta a várost maradi nézeteiért, ami miatt Egerszeg elmaradottá vált, s még a vasúti fejlesztés sem történhetett meg. Összességében a túlzott konzervativizmus volt az az ár, melyet a tradicionális értékek megőrzéséért fizetni kellett. Erre a struktúrára telepedett rá a második világháború után a kommunizmus, mely egy merőben más életstílust, szokást, magatartást és kultúrát honosított meg.