Nem "pezsgő", de méltó a megőrzésre

- Zala megye az elmúlt évszázadokban nem a pezsgő irodalmi életéről volt nevezetes. Mire fókuszálhat egy irodalomtörténész?

- Tény, hogy nem voltunk nagy irodalmi központ, de azt a sztereotípiát mindenképpen el szeretném oszlatni, hogy itt semmi sem történt. A régi Zala vármegye egészét vizsgálva jól látszik, hogy Lendván például már a 16. században működött nyomda, Hoffhalter Rudolf vezetésével. Róla Zalaegerszegen utcát is elneveztek, sőt emléktáblája is van ugyanitt. A 17. században Zrínyi Miklós főispán is letett egy életművet. A 18. században pedig a Festeticsek mecenatúrája révén sor került az első irodalmi ünnepségekre is. Sok író és költő talált itt otthonra. A legismertebb köztük Pálóczi Horváth Ádám, aki 1812-18 között Petrikeresztúron élt. Szóval, már 16-18. század is bőven tartogat meglepetéseket. Ha még a színháztörténetet is figyelembe vesszük, akkor meg kell említeni Kisfaludy Sándort, aki amellett, hogy sümegi születésű költő volt, 1830-tól színházat építtetett Balatonfüreden, ami akkor szintén Zalához tartozott.

- Térjünk át a 20. századi Zalaegerszegre. Keresztury Dezső életművének feldolgozása is szép feladat.

- Mindenképpen, hiszen Kereszturynak kultusza van, de elsősorban mint tudósnak. Fontos, hogy a költészetét is górcső alá vegyük. Nem "elsővonalas" költő volt, inkább azt mondanám, hogy irodalmi mesteremberként kell tekinteni rá. Kiválóan értett a verstanhoz, így például tökéletes hexametereket írt. Nagyon gazdag anyagot hagyott hátra, melyet rendszereznie kell az utókornak.

- A Pannon Tükör rendszeresen foglalkozik azokkal a közelmúltban élt alkotókkal, akik kötődtek valamilyen formában a megyéhez. Ez a szellemiség a múzeumi kutatómunkának is része lesz?

- Szeretném, hiszen több olyan író és költő is élt a megyében, akiknek munkássága még feldolgozásra vár. Ilyen például Pécsi Gabriella, Pék Pál, vagy a néhány éve elhunyt Utassy József is. Az elsődleges célom azonban az, hogy készítsek egy irodalmi és egy színháztörténeti adatbázist, mely a 16. századtól összefoglalja azokat a szerzőket és művészeket, akik vagy itt születtek, vagy pályájuk valamely szakaszában itt éltek, vagy valamilyen egyéb - de irodalmi szempontból fontos - módon kötődtek a megyéhez. A színháztörténet esetében például ez azt jelenti, hogy Gábor Miklós, és Ruszt József életművée kiemelt figyelmet igényel.

- Vannak olyan muzeológusok, vagy irodalommal, helytörténettel foglalkozó elődök, akiknek a korábbi munkáira lehet alapozni?

- Sajnos nagyon kevés. A megye irodalom- és színháztörténetének feldolgozása szűz terület. Németh Józsefnek, a Göcseji Múzeum nyugalmazott igazgatójának kutatásaiból azonban lehet táplálkozni. Józsi bácsi az irodalom terén lefektette az alapjait egy nagyobb horderejű kötetnek. Olyan szerzőkre is felhívta a figyelmet korábbi munkáiban, akik nem voltak benne a köztudatban. Remélem, hogy az adatbázis elkészítése után egy-egy konkrét szerzőről készülhetnek majd átfogó monográfiák is. Szerepel az elképzelések között tárgyi emlékek gyűjtése, és mélyinterjúk készítése is ma elő alkotókkal, vagy olyan emberekkel, akik személyesen ismertek egykori, a megyéhez kötődő írókat, költőket. Az oral history így nemcsak a történelemtudományban, hanem a helyi irodalomtörténetben is megjelenhetne.

- Az eddigiekből az látszik, hogy bár több tehetség is született Zalában, sokan nem itt bontakoztatták ki képességeiket. Akik pedig ide jöttek, gyakran csak pár évet éltek itt. Mi lehet ennek az oka?

- Távol esünk a hagyományos művészeti központoktól. Tény, hogy a 19. század elejétől az 1980-as évekig, az írókörök és megyei írócsoportok megalakulásáig nem volt intézményesült irodalom Zalában. A Festetics-korszak lezárultával megszűnt a mecenatúra. Támogatói légkör hiányában pedig nem tud igazi művészeti pezsgés kialakulni. Azonban amink van, feldolgozásra és megőrzésre érdemes! A összegyűjtött, rendszerezett anyagokból kell, hogy monográfiák, vagy válogatott-, esetleg összkiadások szülessenek. A távlati cél pedig az, hogy egy nagy kötetbe rendezzük Zala megye irodalomtörténetét.