Szévíz-völgyi bányató-használat

A magas talajvízállás veszélyezteti a tavak elhatárolását

A szakember elmondta: 2014. január elsejével befejezték egy százhúsz hektárnyi terület bányászatát, hasznosítását, ami a nyolc kialakult tőzegtó közül, 120 hektárral a legnagyobb. A Nemzetközi Tőzeg és Láp Szervezet nemzeti bizottságának elnökhelyettesét arról faggattuk, hogy miért fontos egy-egy terület biológiája, illetve természet közeli állapotának helyreállítása.

- Teljesen sértetlen, minimális hasznosítás lehetőségét hordozó, természet közeli területek meghagyása és kialakítása mindenképpen üdvözítő lenne, de a tulajdonosi érdekek különbözősége, az egységes szakhatósági szabályozás hiányossága okán és a horgászegyesületek miatt, az itt kialakult tavak helyzete nem alakul egységesen. A haltelepítési beavatkozások, a horgászengedélyek kiadásával kapcsolatos ügyek sokszor már nem állnak közel a természethez, pedig a tavak kezelésére vonatkozó szabályozás egy teljesen természetes állapot visszaállítását irányozza elő a pötrétei 075A helyrajzi számú, ötvenhektáros üzemi területen is. A többi terület pedig környezet és természetvédelmi elvárásoktól függetlenül, már mesterséges módon 20-30 éve alakul.

A közcélú vízfolyásnak tekinthető Szévíz-patak mindkét partján, különlegesnek tekinthető, önálló tóegységek jöttek létre a hasznosítás során úgy, hogy a tulajdonviszonyok különösen szerteágazóak, de 1952 óta folyik itt tőzegkitermelés. Az élővilág másképp alakul akkor, ha a vízfedettség emberi beavatkozás nélküli. Fontosak ezért azok a tóhasznosítással összefüggő szakmai ajánlások, amelyek a vízfelületeken kialakult madár -és növényvilág legalább részbeni megtartását szorgalmazzák. A spontán módon kialakult halállomány számára káros volt a zalaszentmihályi tóba korábban történt növényevő halak betelepítése. A pötrétei, 043-as helyrajzi számú terület már hasznosított részében is történt mesterséges haltelepítés, itt is elszaporodtak a törpeharcsák. Ezek a halak idővel kicsupaszítják a kis tavak növényvilágát, ami a tőzeg újrafejlődését teszi lehetetlenné.

A tavakat kezelő bérlők, tulajdonosok, vállalkozások számára nehézséget jelent, hogy a bányászati műszaki üzemi tervek engedélyének lejárata után új területen tőzegbányászati engedély megszerzésére nincs mód, a természetvédelmi besorolások, a gyepterületek védelme és a Natura 2000 program szigorú előírásai miatt. A mintegy 5-600 hektárnyi, tőzegbányászatra még hasznosítható gyepterületek, a jelenlegi állapot szerint konzerválásra vannak ítélve. A vizenyős gyepek mára több helyen elvadult dzsungellé alakultak. A tőzeg az államnak is hasznos ásványvagyon, bányatermék, mégsem sikerült eddig a meglévő feszültségeket feloldani. A meglévő tavakra a szakfelügyeleti védelem egységes kiterjesztése helyénvaló lenne már csak az újra tőzegesedés megindulása miatt is. Hasznos lenne az új vízfelületeken kialakult természet közeli élővilág szervezett bemutatása is.

Gondot jelent a tavak egymástól való függetlenítése is, mert az utóbbi években olyan erős víztömeglökés, talajvíz emelkedés és csapadéktömeg érte a tavakat, hogy ezek több helyen már időszakosan egybefolytak. Nem tisztázott pontosan, hogy kinek a felelőssége és költsége megemelni a tavakat elválasztó pilléreket. A Szévíz-völgyi tavaknak mindenképpen a hasznára válna, ha szakfelügyeleti szempontból átkerülnének a Balaton-felvidéki Nemzeti Park fennhatósága alá.