Utánpótlás – és szemléletnevelés a kerékpárosoknál

Hogyan zajlanak az edzések, milyen szemléletre tanítják a gyerekeket a biciklizésen kívül, és hogy van- e egyáltalán létjogosultsága a kerékpáros utánpótlásnak? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szabó Zoltánnal, a Zöld Irány vezetőjével, és Horváth Szabolccsal, a ZKSE elnökével.

- A ZKSE a versenysporttal, a Zöld Irány pedig az utánpótlás neveléssel, túrák szervezésével foglalkozik. Tizenöt éves korig a Zöld Irányban vannak a gyerekek, ezután lehet átkerülni a ZKSE-hez, a juniorok közé – mondja bevezetésképpen Horváth Szabolcs.

Szabó Zoltán hozzáteszi: a Zöld Irány annyiban más, hogy nemcsak a kerékpározásról szól. Neveléssel, szemléletformálással egyéb túrák és kalandtúrák szervezésével is foglalkoznak. Az összejöveteleken nemcsak gyerekek vesznek részt, hanem sokszor a szülők is. Arra is van példa, hogy anyukák, apukák elhozzák edzésre a gyereket, s míg tart a foglalkozás közösen elmennek bringázni.

- Az az érdekes az egészben, hogy szájról szájra terjedt a dolog, hirdetni sem kellett. Mára egy nagyon jó, szülőkből és gyerekekből álló közösség jött létre. A Zöld Irány lényege, hogy a kerékpározáson túl a természet szeretetére, a zalai táj szépségére, valamint az itt őshonos növényekre, állatfajokra is felhívja a gyerekek figyelmét.

Az egyesületek vezetői úgy látják, hogy a kerékpáros szakágak közül kis korban a mountenbike (vagyis a hegyi-, illetve terep-bringázás) a szerencsés választás. Sokkal biztonságosabb, mint az országúti biciklizés, és így van lehetőség a természet közvetlen közelében sportolni.

- Jelenleg 3-12 éves gyerekekkel foglalkozunk. Van kis-, középső és nagycsoport. Utóbbiak idén már versenyezni is fognak – folytatja Szabó Zoltán. Októbertől tartunk edzéseket, s mára 24-30 főre duzzadt az állandó létszám.

Kérdésünkre, hogy a legkisebbeknél nem megterhelő- e egy-egy hosszabb kirándulás, vagy délutáni edzés, azt válaszolják, hogy egyáltalán nem, sőt!

- Heti két edzése van a kis- és középső csoportnak, három pedig a nagyoknak. Ebből egy mindig technikai edzés, ami azt jelenti, hogy a biztonságos kerékpározásra, a megfelelő elindulásra, megállásra, fékezésre, kormányhasználatra tanítjuk a gyerekeket – mondja a Zöld Irány vezetője. Ehhez vannak különleges eszközeink, és afféle mini rutinpályát is felépítünk, ahol gyakorolni tudnak. Hétvégente pedig általában 10-12 kilométeres túrákat szervezünk a város körül, de legutóbb mentünk 22 is. Érdekes módon a gyerekek inkább felfrissültnek, energikusnak tűntek az edzés után, semmint fáradtnak.

A januártól márciusig tartó időszakban a technikai edzések inkább fedett helyen vannak a változékony időjárás miatt. Ez azért is jó, mert erő-, állóképesség fejlesztő gyakorlatokat, sorversenyeket is szervezhetnek a gyerekeknek, amit az edzők elmondása szerint nagyon élveznek a fiatalok. Hétvégente viszont ha esik, ha fúj, tekernek néhány órát. Persze megfelelő felszerelésben. Azt tapasztalják, hogy sokkal jobb és ellenállóbb a gyerekek immunrendszere a rendszeres szabadtéri mozgás hatására. Ráadásul nagyon motiváltak is, még az esőt is élvezték, mikor épp elkapta őket egy kisebb zivatar.

Szabó Zoltán szerint az élet a komfortzónán kívül kezdődik, így fontos, hogy kimozdítsák néhány órára a gyerekeket a megszokott napirendjükből, és a gyakran egészségtelen szokásaikból. Nincs annál nagyobb élmény, mint mikor egy őzet, vagy vaddisznót látnak átszaladni az úton, vagy amikor egy domb tetejéről nézhetnek rá a városra.

De van –e olyan helyzetben a magyar kerékpár sport, hogy utánpótlásról kelljen gondoskodni? Horváth Szabolcs tömör válasza szerint semmi másnak nincs értelme, csak az utánpótlás nevelésnek! Mint mondja, a hazai kerékpáros versenysportnál egy furcsa helyzet állt elő: a juniorok (akik főleg a 17-18 éves korosztályt képviselik) mára már mindenhol jobban teljesítenek, mint a felnőttek. Ennek oka az, hogy a felnőtt kategória (18-30 évesek) tulajdonképpen hiányozik a mezőnyből. Vannak a juniorok, és a masterek (a 30-35 feletti "kiöregedett" versenyzők). Utóbbiak annak idején még hobbiból kezdtek kerékpározni, és maguktól készültek fel a versenyekre, s nem gondoskodtak az utánpótlásról. Ezért van egy űr a fiatal és az idősebb korosztály között. Hogy ez ne forduljon többet elő, fontos a fiatal tehetségek felkutatása, tréningezése. A mostani juniorokat már edzik, ők tudatosan készülnek, így az utánpótlás nevelésnek nagyon is van létjogosultsága. Ráadásul Zalaegerszeg a felkészülés szempontjából tökéletes terep: sok, gyorsan elérhető rövid domb van a város környékén.

Az elnökök szerint a kerékpározás egy olyan sport, amit soha nem késő elkezdeni. Vannak, akik 50-60 éves korukban kezdtek el komolyan foglalkozni vele, majd el szép sikereket értek el.