Könyv a goriziai kapcsolatokról

Konyecskiné Haász Beáta szerző magára vállalta a feladatot, hogy a két város négy évtizednyi kapcsolatát feltérképezi, és részleteiben bemutatja. Munkájában tanácsadóként egykori olasz nyelvtanára, Vörös Imréné, a Kölcsey-gimnázium tanára is segítette. Mint a szerző írja, nem volt könnyű a feladat, hiszen a ‘70-es évekig kellett visszanyúlni (Orsovszky István koreográfus segített a kezdetek felidézésében), és a rendelkezésre álló dokumentáció olykor hiányos volt.

Könyvében külön fejezetekben szólaltat meg zalai művészeket, tanárokat, vendéglátós szakembereket, akik a négy évtized során valamilyen módon városunkat képviselték Goriziában. De olvashatjuk ugyanúgy a szerző nagyon szubjektív hangon felidézett emlékeit is, hiszen a Canterina Kamarakórussal 1994-ben szerepeltek a goriziai nemzetközi kórusversenyen, ahol helyezést is értek el.

Mint a szerző elárulja, ez a goriziai tartózkodás volt „olasz korszaka alfája”, vagyis ott kezdődött el egy folyamat, mely arra ösztönözte, hogy elsajátítsa a gyönyörű, dallamos olasz nyelvet, és befogadja az olasz kultúra értékeit. Érzelmileg megindító a fejezet, amelyben Ubaldo Agati úrral (aki nagyon sokat fáradozott a két város közti kapcsolatok építésén) való személyes barátságát mutatja be.

A könyv lapjain helyet kaptak egy olasz úr, Roberto Visintin gondolatai is, aki Magyarország szerelmesének vallja magát, és évtizedek óta rendszeresen ellátogat Zala megyei ismerőseihez, valamint olvashatunk Zalaegerszeg polgármestere és Fabio Gentile goriziai alpolgármester 2009. évi hivatalos találkozásáról, és annak eredményeiről is. 

Városi levelezések, újságcikkek, valamint a diákcsere-kapcsolatok résztvevőinek élménybeszámolói teszik még teljesebbé és élményszerűbbé a könyvet, mely nem kerül kereskedelmi forgalomba, hanem az önkormányzat reprezentációs kiadványaként fog szerepelni.

Ajánlásként pedig dr. Gyimesi Endre polgármester sorait olvashatjuk: „...S hasonlóképpen fontosak a kulturális kapcsolatok is, melyek mintegy szálláscsinálói lehetnek a később szükségessé váló gazdasági együttműködésnek, amit a közös, tágabb földrajzi térség és az ezen átívelő, most kiépülő infrastrukturális összeköttetés reményeink szerint jelentősen megkönnyít majd.”
Kívánom, hogy így legyen!