A sötétség izgalma

Félnek-e villanyoltás után a gyerekek?

A sötétségtől való félelem egyidős az emberiséggel; misztériuma van. Ma is számos művészeti alkotás ihletője, sőt szubkultúrák is szorosan kötődnek a jelenséghez. A legkisebbek még érzékenyebben reagálhatnak a villanyoltásra, vagy a tartós sötétségre. Tényleg félnek a gyerekek a sötéttől, és ha igen, hogyan oldható fel a szorongás?

Matyovszky Márta pszichológus szerint minden gyerek más-más módon reagálhat egy ilyen helyzetben. Örömmel, izgalommal, ijedtséggel. Kórós állapotról nem igazán lehet beszélni, hiszen ez esetben nincs felső határa a félelemnek. "Azt is mondhatnánk, hogy félni mindenkinek joga van. Sokkal fontosabb azonban az, hogy megtanuljuk kezelni a helyzetet, vagyis adott esetben megnyugtatni a gyereket" - mondja a pszichológus.

A sötétségtől való félelem egyik oka a kisgyermekkori szeparációs szorongásban keresendő. Miután a baba ráébred arra, hogy ő és édesanyja nem egyek, s az anya, mint különálló személyiség néha eltűnik a látótérből, félni kezd. Ha még sötét is van, amikor a tárgyak is alig látszanak, erősödhet a bizonytalanság érzése. Azok a gyerekek, akik ilyenkor többször, hosszabb időre is magukra maradnak a félelmeikkel, és nem jön jelzés arról, hogy az anya visszajön, és hogy a dolgok (tárgyak) a sötétben is rendben vannak, nagyobb eséllyel válnak később szorongóvá. Ezért fontos már a kezdetekor, hogy folyamatosan biztonságérzetet keltsünk a gyerekben: szemkontaktussal, érintéssel, hangokkal.

Más szituáció az, amikor már moziba, színházba, bábszínházba megy a gyermek, és ott találkozik a sötéttel, villanyoltással. Annál is inkább, mert a legtöbbször csoportosan, szülő nélkül (óvodai foglalkozás keretében) tapasztalják meg ezt az élményt. Néha előfordul, hogy egy-egy gyerek megijed, és ki szeretne menni az előadásról, pedig a pszichológus szerint némi "ráhangolódással" elkerülhető lenne ez a probléma.

"Az lenne az ideális, ha mindenki szülői kísérettel, és nem óvodai csoporttal élné át első bábszínházi, vagy mozi-élményét. Az anya/apa jelenléte - főleg ha az ölébe is ülhet - megnyugtatóan hat a kicsikre. Megmarad ugyanis a személyes biztonságérzetük." - fogalmazott Matyovszky Márta. Hozzátette: a legjobb pedig az, amikor sok közös otthoni bábozás és filmnézés után kerül sor az első színház- vagy mozilátogatásra. A művészet megkedveltetése és élvezete egyfajta szocializációs folyamat, melynek a családban kell megtörténnie. Arról pedig egy-egy mozi- vagy színházlátogatás előtt lehet beszélgetni a gyerekkel, hogy mi minden történik ott, s fontos, hogy utána is meséltessük el velük, hogy mit láttak, tapasztaltak. Erőltetni azonban nem szabad semmit, ha a gyerek ellenkezik, nem érzi jól magát ebben a közegben, bátran menjünk ki vele. Bőven lesz még ideje megszeretni.

A lényeg, hogy ha szükséges mindig nyugtassuk meg a félősebbeket. A fény hiányát pedig alakítsuk át egyfajta pozitív dologgá. A sötét a várakozás izgalmát, a meglepetést, valaminek a kezdetét is jelenti.