Fogyatékkal élnek, és szeretnek

Két éves a Mandulavirág

A zalaegerszegi otthon immár két esztendős, és nem is előzmények nélküli. A Kiss utcában működött ugyanis a Gyimesi Lajos Fogyatékkal Élők Nappali Intézménye, aminek feladatkörét vette át 2011 októberétől a Református Egyház. Mivel bővült a szolgáltatás - hiszen nemcsak nappali, hanem bentlakásos ellátást is biztosítanak -, önkormányzati támogatással nagyobb helyre költöztek, és új nevet is választottak.

Mandulavirágok

A Gasparich úti új intézményt az első bő másfél esztendőben Dömötör Mónika vezette, a közelmúltban pedig Török Zoltán református lelkész került az otthon élére. Az ő nevéhez kötődik a Mandulavirág elnevezés is. Mint meséli: a Bibliában fontos szimbólum e növény. A féltés, a gondoskodás, a szeretet virága. A virág lehulló fehér szirmát az emberi élethez is szokták hasonlítani; szép történetek vannak erről a szentírásban - így egy gondoskodást nyújtó otthonnak nem is találhattak volna jobb nevet. Hozzátette: természetesen őrzik az előző névadó, Gyimesi Lajos emlékét és hagyatékát, aki a gyógypedagógia egyik kiválósága volt. Készülnek születésének 100. évfordulójára is.

Ami a féltést és az otthon melegét illeti: arra törekednek, hogy családias, szeretetteljes környezetet biztosítsanak mind a bentlakóknak, mind a nappali ápoltaknak. A Mandulavirágban főleg enyhe -és középsúlyos értelmi fogyatékosokkal foglalkoznak, de van néhány súlyosabb gondozott, illetve komplex (értelmi- és mozgáskorlátozott) beteg is. Török Zoltán a társadalom pozitívabb hozzáállásával kapcsoltban azt mondja: alakulóban van a dolog. Jobb a helyzet, mint 10-15 évvel ezelőtt. Mindenkinek fel kell ismerni azt, hogy a gondozottak ugyanolyan értékű emberek, mint az egészségesek. Tisztelni kell az emberi máltóságot, s ebben elkötelezettek a munkatársak is. Annál is inkább, mert az ápoltak kapcsolatigénye fogyatékosságaik ellenére is igen nagy.

Fejleszthető képességek

Van, aki állandó jelleggel - tartósan vagy átmenetileg - él az otthonban (40 fő), és vannak úgynevezett nappali ellátottak (30 fő). A legfiatalabb 17 éves, a legidősebb közel jár az ötvenhez; férfiak és nők vegyesen. A gondozóknak, szakápolóknak, gyógy- és fejlesztőpedagógusoknak, gyógytornászoknak ennek megfelelően kell összeállítani a napi programot. A reggeli közös áhítat és éneklés után különböző foglakozások zajlanak több csoportban: tehetséggondozás, terápia, gyógytorna a legjellemzőbb. Ezen kívül most szeretnék bővíteni a délutáni "órákat": kézműves, rajz, dráma és néptánc szakkörökkel. Az igazgató szerint foglalkoztatni kell a ház a lakóit, annál is inkább, mert meg lehet találni, hogy ki miben tehetséges. Érdekes az is, hogy a fogyatékkal élők általában nagyon jó monotónia-tűrők, hiszen egy-egy cselekvés ismétlése biztonságérzetet kelt bennük. Jó hír, hogy három fiatalember kijárhat dolgozni, egy megváltozott munkaképességűeket is alkalmazó céghez; ez azért jelentős előrelépés, mert az önbecsülésüket növeli.

Fontosak az egyéb, közösséget, lelket építő alkalmak is: születés- és névnapokra, és a nagy ünnepekre mindig készülnek. Ott jártunkkor például őszi dekorációkon dolgoztak fiatalok és idősebbek egyaránt, az első októberi hétvége pedig a hálaadás jegyében telt. Az intézménynek jó a kapcsolata több zalaegerszegi kulturális intézménnyel, és civil szervezetekkel is. Rendszeresen járnak bábszínházba, a Tarka-forgó előadásaira, a Nyitott Ház programjaira a gondozottak, s ha tehetik, kirándulnak is.

Közösség, magánügyekkel

Nem mehetünk el amellett sem, hogy ahol férfiak és nők vannak, ott előbb-utóbb szerelmek is alakulnak. Ez így van rendjén - mondja Török Zoltán. Az erotika, vonzódás, a szerelem a fogyatékkal élőknél is természetes, és egyáltalán nem tiltott dolog. Nyilván egy ilyen közösségben máshogy kell erről beszélni, és az esetleges kudarcokat, konfliktusokat máshogy szükséges "kezelni". Beszélgetnek róla, ám ugyanúgy, mint egészséges embereknél, itt is van olyan, hogy magánügy!

Az érintés, a közvetlenség általában véve is fontos a ház falain belül, hiszen a sérült emberek számára különös jelentősége van a folyamatos kontaktusnak, az odafigyelésnek. Van, hogy teljesen nyugodt a légkör, ám ahogy az igazgató fogalmaz, az otthon azért nem mindig a béke szigete. Előfordulnak hangulatingadozások, rosszabb napok. Szerencsére azonban több olyan lakó is van, aki huzamosabb ideje stabil szellemi és lelki állapotban van.

A kollégáknak, valamint a kívülről segítő rokonoknak, hozzátartozóknak köszönhetően otthonos, és családias légkört sikerült kialakítani - összegezte a vezető. Persze azzal tisztában vannak, hogy nem tudnak mindent nyújtani, amit egy valódi otthon, valódi családtagokkal megadhat, de szeretnék folyamatosan bővíteni a lehetőségeiket.

Török Zoltán ezen kívül azt is szeretné, ha változna a munkatársak körében a férfiak és a nők aránya. A közel harmincfős csapatban ugyanis csak hárman vannak férfiak.