Hasonmás kiadás Gönczi könyvéről

Hogy százhúsz év után miért volt szükség újbóli kiadásra, és mit is jelent pontosan a reprint kiadvány fogalma, arról a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban megtartott kötetbemutatón esett szó.

Kiss Gábor könyvtárigazgató bevezetésképpen elmondta: a magyar néprajztudományban jelentős helyet foglal el Gönczi Ferenc (1861-1948), aki tanítóként és tanfelügyelőként afféle belső indíttatásból látott neki a magyar néplélek és életmód kutatásának. Gyűjtőmunkáit tanítási szünetekben, saját költségén végezte, és a könyvei kiadáshoz szükséges összeget is maga szedte össze. A 19-20. század fordulóján, és a század első felében fontos, sőt máig hasznos gyűjtőmunkát végzett nemcsak Zala megye, hanem Somogy egyes tájegységeiről is. Első monográfiája pedig épp a Muraköz és népe című kötet volt, hiszen munkássága korai időszaka ehhez a helyhez kötötte.

Szeder-Kummer Mária, a könyvet kiadó Zalai Falvakért Egyesület elnöke elmondta: a 400 példányban megjelent reprint kiadás egy horvát-magyar közös projekt része. Az egyesület immár huszonöt éve munkálkodik azon, hogy a zalai települések élete jobb legyen. Fontos számukra a közösségépítés, a jövőorientációs programok szervezése és a múlt feltárása. Az évfordulójukra készülve került fókuszba Gönczi Ferenc kötete, mely idén szintén évfordulós. Így jött az ötlet, hogy a jogdíjak megszerzése után egy szép reprint kiadás készüljön a korabeli könyvről.

Az új kötet megtervezéséről illetve annak nehézségeiről a hasonmás kötet szerkesztője, Tóth Norbert képzőművész tartott előadást. Mint mondta, az új kiadásban semmit sem javítottak az eredeti könyvhöz képest, még a korabeli nyomdahibákat is bent hagyták a kötetben. A reprint kiadvány ugyanis teljesen tükrözi az eredetit, ám ez már 21. századi minőségben készült. A kötetnek természetesen új borítót terveztek, ám stílusában igyekeztek megtartani a régi hangulatot; legyen szó díszítésről vagy betűtípusról. Ez utóbbi meghatározása nem is volt olyan egyszerű, hiszen ma már más betűkészlettel dolgoznak a tervezők a korbeli nyomdászat betűszedőihez képest. A 19. században bár fejlett volt a nyomdatechnika, a betűtípusok csak korlátozott számban álltak rendelkezésre.

A hasonmás kiadásban nem szerettek volna eltérni a betűk stílusától, ezért egy online program segítségével azonosították be a könyv betűit, majd kerestek ugyanolyant, vagy hasonlót a mai karakterkészletből. Érdekes feladat volt a régi könyv képeinek és grafikus elemeinek újraalkotása is. Az eredeti könyvben például sok fotó szerepelt, melyek az 1890-es években egy modernnek és divatosnak számító reprodukciós eljárással kerültek a kötetbe. Ezeket most egy más technika segítségével kellett a reprint kiadásba szerkeszteni, mégpedig úgy hogy megmaradjon a korabeli felvételek patinás hangulata.

A könyvbemutatón Marx Mária, a Göcseji Múzeum etnográfusa Gönczi Ferenc munkásságával kapcsolatban elmondta: a paraszti családból származó kutató szorgalmas, ambiciózus ember volt. Igazi tudósnak született, akármihez is nyúlt, azt sikerre vitte. Saját maga által meghatározott elvrendszer és módszer szerint dolgozott. Amit elkezdett, azt be is fejezte; feldolgozatlan anyag nem maradt utána.

Persze hatott rá az akkori korszellem is: munkásságát a nemzetnevelés és a magyarság szeretete hatotta át, ám ebbe a körbe a nemzetiségiek is beletartoztak. Szerinte ugyanis az is lehet "jó magyar", aki otthon mondjuk horvátul beszél, ám ismeri annyira a magyar nyelvet is, hogy művelődni tudjon általa.

Gönczi monográfiáinak érdekessége mai szemmel az, hogy nem választotta szét műveit témakörök szerint. Az egyes tájak, tájegységek környezeti leírása együtt szerepel az emberek jellemének bemutatásával, csakúgy, mint a vallás, életmód, építészet vagy díszítőművészet feldolgozásával.

A Muraköz és népe című kötetben a szerző a Mura és Dráva folyók közötti, horvátok lakta vidék sajátosságait tárja az olvasó elé. Bemutatva 19. század végén ott élt emberek életformáját, szokásait, hiedelmeit, fotókkal és saját rajzaival illusztrálva a monográfiát.