Mil­ler Zol­tán is a brainturbo mód­szer­rel ta­nul an­go­lul!

– Zoli, mi mo­ti­vál egy is­mert em­bert és sze­mély sze­rint Té­ged ab­ban, hogy an­go­lul ta­nul­jon?
– Úgy gon­do­lom, hogy ide­gen nyelv nél­kül a mai vi­lág­ban – füg­get­le­nül at­tól, hogy ki mi­vel fog­lal­ko­zik – sok­kal ki­sebb esé­lye van bár­ki­nek ér­vé­nye­sül­ni. Szá­mom­ra a na­pi mun­ká­hoz el­en­ged­he­tet­len az an­gol nyelv is­me­re­te, el­ső­sor­ban kom­mu­ni­ká­ci­ós szin­ten. Na­gyon sok kül­föl­di is­me­rő­söm, ba­rá­tom van, ren­ge­teg an­gol nyel­vű internetes ol­dalt ol­va­sok, il­let­ve egy­re több kül­föl­di dalt is éne­ke­lek, ahol a szö­veg ér­té­se nél­kül le­he­tet­len hi­te­le­sen éne­kel­ni.

– Ho­gyan kezd­tél el an­go­lul ta­nul­ni?
– Én 1997-ben Né­me­tor­szág­ba men­tem egy szín­ház­hoz dol­goz­ni, ak­kor még kez­dő szí­nész­ként, hogy meg­ta­pasz­tal­jam egy kül­föl­di szín­ház, és egy­ben egy ide­gen or­szág na­pi éle­tét. Va­la­mennyit be­szél­tem már né­me­tül, de iga­zán ez volt az el­ső iga­zi nyelv­is­ko­la a szá­mom­ra. Utá­na kö­vet­ke­zett az an­gol nyelv. Úgy kezd­tem, mint bár­ki más: az is­ko­la­pad­ban. Mi­u­tán a várt ered­mény el­ma­radt, több nyelv­is­ko­lá­nál is pró­bál­koz­tam, de szin­tén cse­kély si­ker­rel.

– Mi volt a ku­darc oka?
– Ami­re ne­kem szük­sé­gem volt, az az, hogy an­go­lul be­szél­ni tud­jak. Pont ezt nem tud­tam meg­fe­le­lő szin­ten el­sa­já­tí­ta­ni, mert az ok­ta­tás el­ső­sor­ban a nyelv­tan­ra kon­cent­rált, így ál­lan­dó­an ku­darc­él­mé­nyem volt. Azt gon­dol­tam, so­ha nem fo­gok tud­ni ren­de­sen meg­ta­nul­ni an­go­lul.

– De azért – gon­do­lom – nem ad­tad fel? Mi volt a kö­vet­ke­ző lé­pés?
– Egy ba­rá­tom hív­ta fel a fi­gyel­mem egy kü­lön­le­ges nyelv­ok­ta­tá­si mód­szer­re, a BRAIN­TURBO-ra. Ez a mód­szer ki­fe­je­zet­ten a kom­mu­ni­ká­ci­ó­ra kon­cent­rál, és re­la­xá­ci­ós ál­la­pot­ban ta­nít­ja a nyel­vet. Az ele­jén ki­csit szkep­ti­kus vol­tam, de a pró­ba­óra és a mö­göt­tem ál­ló hó­na­pok meg­győz­tek a mód­szer ha­té­kony­sá­gá­ról.

– Mi tet­szik ne­ked a BRAIN­TURBO mód­szer­ben?
– Ne­kem kü­lö­nö­sen tet­szik, hogy a nyelv­ta­nu­lás nem egy fá­rasz­tó te­vé­keny­ség, ha­nem a re­la­xá­ci­ós ál­la­pot mi­att szin­te ki­pi­he­nem ma­gam ta­nu­lás köz­ben. Je­len­leg ez az egyik olyan idő­töl­té­sem, ahol ki tu­dok tel­je­sen kap­csol­ni, és köz­ben még nyel­vet is ta­nu­lok. Szá­mom­ra fon­tos, hogy ru­gal­ma­san il­lesz­ke­dik a hek­ti­kus idő­be­osz­tá­som­hoz, és bár­mi­kor tu­dok men­ni a nyelv­stú­di­ó­ba. Mi­vel én alap­ve­tő­en lus­ta em­ber va­gyok, nem sze­re­tek ott­hon há­zi fel­ada­tot ír­ni vagy ma­gol­ni. Ez­zel a mód­szer­rel egyi­ket sem kell.

– A moz­gal­mas éle­ted mel­lett mennyi időt kell szán­nod a nyelv­ta­nu­lás­ra, hogy el­juss a kí­vánt szint­re?
– A ru­gal­mas idő­be­osz­tás mel­lett, a mód­szer­nek kö­szön­he­tő­en, 3–4-szer olyan gyor­san ta­nu­lok, mint egy ha­gyo­má­nyos nyelv­is­ko­lá­ban. Így sok­kal rö­vi­debb idő, kb. 3–4 hó­nap alatt ju­tok el ugya­nar­ra a szint­re, hogy an­go­lul fo­lyé­ko­nyan tud­jak be­szél­ni.

– Kö­szön­jük, hogy be­avat­tál min­ket a nyelv­ta­nu­lá­si szo­ká­sa­id­ba. Utol­só kér­dés: hol és mi­lyen sze­re­pek­ben lát­ha­tunk Té­ged a kö­zeljö­vő­ben?
– Ta­valy meg­je­lent a Fekete-Fehér cí­mű le­me­zem, ame­lyen sa­ját szer­ze­mé­nyek is hall­ha­tóak. A le­mez­zel fo­lya­ma­to­san kon­cer­te­zem. Ezenkí­vül az Elvis Country Tour 2009 Hun­ga­ry cí­mű egye­dül­ál­ló ze­ne-kul­túr­tör­té­ne­ti fel­dol­go­zás­ban ját­szot­tam 10 hely­szí­nen. Szín­há­zi da­ra­bok­ban je­len­leg az Édeskettes hár­mas­ban il­let­ve a Jó­zsef At­ti­lá­ban, a Made in Hungáriá-ban lát­hat­nak.

– Kö­szön­jük a be­szél­ge­tést, és to­váb­bi si­ke­re­ket kí­vá­nunk a 2010-es esz­ten­dő­ben is!