Lovagétterem a Pitvarban

Abárolt konc és egyéb ínyencségek

Hart György tulajdonos már tíz évvel ezelőtt elgondolkodott azon, hogyan lehetne majd egy újfajta „üzletképpel” a nagyközönség elé lépni, s ekkor álmodta meg a lovagi kort idéző éttermet. A megnyitó előtt beszélgettünk a részletekről.

– Úgy érzem, hogy most jött el a megvalósítás ideje. Olyan vendéglátóhelyet képzeltem el, ahol a belső tér kialakítása, dekorációja, a pincérek öltözéke és az étlap nyelvezete is a 16–17. századra emlékezteti a betérőt. Ezenkívül korhű zenékkel is szeretnénk kedveskedni. A már eddig is sikeresen működő péntek és szombat esti zenés estek pedig egy kicsit átalakulnak: időutazásra csábítva a közönséget.

– Említette, hogy az étlap nyelvezete korhű. Mondana ízelítőül néhány különlegességet?
– „Abárolt konc, zúzott fokhagymával” – ez például egy előétel. Annyit jelent, hogy főtt tokaszalonna. A „Kövér lé, karórépával” egy fazekas húsleves gazdagon sárgarépával. Az „Indiai tik hasábosan, kadóccal bécsinálva, sölt vadalmával” – a pulykacsíkok palacsintatésztában.

– Régen is ettek ehhez hasonló étkeket, vagy inkább a mai jellegzetes ételeink sorakoznak itt fel, 16–17. századi „fordításban”?
– A mai ízvilágot azért nem szeretném teljesen kizárni. Inkább az adja az étterem jellegzetességét, hogy a mai ételeket „ferdítjük el” egy kicsit, illetve fűszerezésben próbáljuk óvatosan becsempészni a több száz évvel ezelőtti ízeket. Egy kis sáfránnyal, gyömbérrel, mézzel kiegészítve, és sok gyümölcsöt használva körítésként.

– Nagy merészség lenne a korabeli ízeket visszahozni?
– Igen, mert nem valószínű, hogy manapság bárki is megenné a sótlan ételeket! Az 1500–1600-as években ugyanis a só, nagyon drága luxuscikk volt, ehelyett inkább sok mindent édesen, mézzel készítve ettek. Ezenkívül ma már teljesen elszoktunk például a kakukkfű, és más tradicionális zöldfűszerek ízétől, használatától. Ezért ezekkel csínján kell bánni.

– A Lovagétterem kialakítása és az étlap korhű nyelvezete nagy felkészülést igényelt? Milyen szakirodalomból dolgozott?
– Már évekkel ezelőtt a kezembe akadt egy szép, 16–17. századból való csáktornyai receptkönyv, csodálatos nyelvezettel, és versikékkel. Ezekből idézünk az étlapon is. Ez adta tulajdonképpen az alapot, de sok segítséget kaptam a Göcseji Múzeumtól és a Deák Ferenc Megyei Könyvtártól, akiknek ezúton is köszönöm. A felszolgálók ruháit pedig leányom Eszter és a barátnője készítették. Amúgy a könyvek tanulmányozása körülbelül három hónapot vett igénybe.

– Térjünk vissza magához az étteremhez: a kosztümös filmekből ismert fakanál, fatányér, fakupa lesz az asztalokon?
– Majdnem. Az ételeket nagy fatányérokon szolgáljuk fel. Villa nem lesz, hiszen eleink maximum kést és kanalat használtak. Meg a két kezüket. Specialitásunk a tízszemélyes lovagi tál, melyet két ember szolgál fel, egy ugyanis nem bírná el.

– A belső dekoráció milyen elemekkel idézi fel a hangulatot?
– A pince boltívei már adnak egy alaphangulatot. Nagy szerep jut a fényeknek, illetve a hangulatos „félhomálynak”. A falakon pajzsok, kardok, pisztolyok díszelegnek. Az ablakokra hamarosan úgynevezett fotótapéták kerülnek, melyek várak látképeit ábrázolják. Mintha az ablakon kinézve épp egy várat látnánk. Ezenkívül a belépő egy kalodával, trónszékkel és egy börtönnel is szembetalálja magát. Ez utóbbi a zenekar helye lesz.

– Beszéljünk még egy kicsit az italokról. Korhű nedűkkel várják a vendégeket?
– Sör, bor, mézespálinka természetesen lesz. Ezenkívül gyömbérsörrel is próbálkozunk. Minden italt cserépedényben szolgálunk fel. Az egész kínálatról összességében elmondható, hogy 10–15 fajta étel szerepel az étlapon, többek között egészben sült húsok is. A Pitvar étteremnek így tulajdonképpen két étlapja lesz március 1-től. A pincében a lovagi menü, a többi helyiségben pedig az eddig megszokott kínálat várja régi, és új vendégeinket.

(A Lovagétterem március 1-től hétköznapokon 16–23 óráig, hétvégén 11–02 óráig tart nyitva. Asztalfoglalás: 92/330-256. Cím: Zalaegerszeg, Honvéd u. 70.)