Archivum

Sarkos gólokat rúgni

2009. október 27. kedd, 13:32

Címkék:

A nyári átigazolási szezon hajrájában került a ZTE labdarúgócsapatához Magasföldi József. Az őszi idény első felében még kereste önmagát, de az Újpest és legutóbb a Pápa ellen rúgott gólokkal egyre inkább bizonyítja, hogy érdemes volt szerződtetni a 25 éves játékost.

Magasföldi józsef a beilleszkedésről

– Zökkenőmentes volt a beilleszkedésem, hiszen a pályáról már ismertem a játékosok többségét. Szalai Tamással pedig egy klubban, a Videotonban nevelkedtünk. Igaz, 4 év korkülönbség van köztünk, de ismertük egymást – hangoztatta Magasföldi József. – Egyébként olyan típusú ember vagyok, hogy mindenkivel igyekszem jó barátságban lenni, legyen az magyar vagy külföldi játékos. A siker érdekében egy irányba kell húznunk.

– Milyen célokkal, tervekkel érkezett a ZTE-hez?
– Szeretném stabilizálni helyem a csapatban. Minél több címet, kupát nyerni a ZTE-vel. A játékoskeretet jónak tartom, a kezdeti bizonytalankodás után egyre jobban összerázódunk. Sok örömet okozunk mi még a ZTE szurkolótáborának.

– A pályán csatárként és középpályásként is feltűnik. Melyik poszt áll közelebb önhöz?
– Csatárt szívesebben játszom, de a kapusposztot kivéve ott akarok a legtöbbet nyújtani, ahová Csank János betesz. Egyébként pályám kezdetén irányító középpályást is játszottam. Sőt, a mester székesfehérvári munkálkodása idején, szintén szerepeltem ezen a poszton.

– Miként látja, a fociban hol kell még fejlődnie, és miben jó?
– Tudom, hogy közhelynek tűnik, de fejlődni mindig lehet. Szeretném kihozni magamból a maximumot. Fizikailag a futómennyiség terén még van javulnivalóm, de Csank János idején Fehérváron már egyszer sikerült, most is úgy vélem, egyre jobban teljesítek ezen a téren. A fejjátékomon is van még csiszolnivaló. Amiben jó vagyok, az a lövőtechnikám, de sokat gyakorlom, az edzések után is gyakran kint maradok. Remélem, még többször rúgok olyan sarkos gólt, mint a Pápa ellen.

– Ha éppen nem a focival foglalatoskodik, mit csinál szívesen?
– Székesfehérváron állandó látogatója voltam a jégkorongmérkőzéseknek.

– Ha nem labdarúgás, akkor jégkorong lett volna a kedvenc sportág?
– Nem hiszem. A fehérvári pályától 2 percre laktunk, és már 5 éves korom óta ebben a környezetben nőttem fel. Édesapámmal és testvéremmel már korán jártunk a mérkőzésekre. Eldöntött tény volt, focista leszek. Egy vasutasmondással élve, engem korán megcsapott a labdarúgás „füstje”, amit cseppet sem bánok.